NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-05-07 22:43 Összes olvasás: 226721Olvasói hozzászólások nélkül| 1814. | [tulajdonos]: jelen | 2024-08-16 13:15 | | Ha a kapott emailnek hinni lehet, az utolsó 3 versemet elfogadta közlésre a Jelenkor. Elég hihetetlen számomra. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1812. | furim: re | 2024-07-30 15:17 | | Lehet, amit írok most, csak nekem jó. De én nagyon várom mindig a naplód. Talán jobb hírekkel; én hiszek a csodákban. Ha nincsenek, akkor is vannak. | |
| 1811. | [tulajdonos]: szer | 2024-07-28 11:14 | alig maradtak embereim
akik számára még létezem
akiknek megrezzentené a füle botját
ha rólam lenne aktuális egy szűkszavú
gyászközlemény,
de ők a kevesek is úgy szeretnek
többnyire, ahogy nekik lenne jó
és ezt összevétik azzal, ami nekem lenne az.,
a táplálék, amit tőlük kapok, néha mérgez,
a törődésüktől egyedül vagyok
és ha kimennek a kertbe,
kivágják az utolsó reményemet. | |
| 1810. | [tulajdonos]: nyár | 2024-07-25 18:18 | ez a nyár úgy fog elmúlni, hogy el se kezdődött
várok. a csodára, vagy a halálos ítéletre, vagy valamire
a kettő között, nem feltétlen félúton.
egyre nehezebb tudnom azt, hogy mi van,
a gépezet, amitől a sorsom függ, diszfunkcionális.
üresedik a szeretet, ürül ki belőlem, mint a normalitás,
mert nem vagyok már pillanatnyilag sem halhatatlan.
nem tudom a választ arra a kérdésre, hogy hogy vagyok,
de határozottan taszít, ha a kérdező a kór tüneteit
fürkészi az arcomon babonás áhítattal.
óriási, pirosra sült körték a kertben, szeder a bokor alján,
az élet, amit valaha élni akartam, nincs tapodtat sem közelebb,
s most már azt is tudni vélem, esélyem se volt rá.
ameddig meg nem hal az ember, az az élet,
olvasom, akkor is, ha épp hosszan tartó, súlyos.
de nem szabadság. óriási, piroshasú körték mosolyognak,
madarak hajnalban, este. egy-egy pillanatra átsejlik,
mintha hályogon túl: hiszen nyár van. | |
| 1809. | [tulajdonos]: v | 2024-07-15 19:30 | Babits Mihály
CSAK POSTA VOLTÁL
Ki úgy véled, nyomot hagysz a világnak,
kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad
nehezét únja s rímét ismeri:
marad-e rajta valami magadból,
vagy csak az utcán cipődre ragadt por
amit emlékül továbbadsz neki?
Aztán menj ki és kérdezd meg az utcát
melyet oly égve és merengve futsz át
naponta többször hogy már, azt hiszed,
minden ház lelked mély szineit itta
s lelked rongyait lengi mindenik fa
s a sarki szél is tégedet sziszeg,
kérdezd és olvasd amit rájuk irtál,
s vedd ki a szélből mit beléje sirtál
mint gramofonba mely megőrzené:
miről beszélnek? Régibb otthonodról
s a vad hegyekről, melyek alul egykor
közéjük jöttél, s amelyek felé
emléked visszanéz közűlük; ez vagy
te, ez az emlék! egy csöpp Fogaras vagy
Pest közepén, azt hordasz és vetitsz,
s ha árnyat festesz a város falára,
az csak a hűvös havasoknak árnya,
mely rádtapadt s amelyet közvetitsz.
Nem! hiszen ott is csak valaki voltál,
és a hegyekkel egy csak ott se voltál.
Mi voltál ott? keresd tovább magad!
Ott nyájas szőllőtőkéket cipeltél
s a barbár csúcsoknak nemet feleltél,
mert szülőfölded felelt általad.
Nagyapád háza s a szelid Dunántul:
de abban se lelheted igazánbul
magad lelkét, lázadó siheder!
Más voltál ott is! más táj, messzebb útak
voltak még amik rajtad áthuzódtak
s csak posta tudtál lenni és meder.
Életed gyenge szál amellyel szőnek
a tájak s mult dob hurkot a jövőnek:
amit hoztál, csak annyira tied
mint a por mit lábad a szőnyegen hagy.
Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy
magad is, kit a holtak lépte vet. | |
| 1808. | [tulajdonos]: Terike | 2024-07-14 15:26 | Ezt még akkor melegében le akartam jegyezni, most épp nem függ össze semmivel, csak kb az utolsó pillanat, h emlékszem még rá annyira, h le tudjam írni.
A munkahelyemen a teljesítményem láthatatlan. ezt írtam többször is. A vezetőség semmit nem tud, nem lát a munkám eredményeiből. A régi, toxikus iskolámban ez nem volt így, részint, mert kisebb tantestület voltunk, bárki bármit csinált, azt tudta kb mindenki, a diákoktól is akár, mert majdnem mindenki tanított majdnem mindenkit. Másrészt (nagyon utáltuk) előbb félévente, utóbb negyedévente beszámolókat kellett írni, ami tele volt idióta, irreleváns szempontokkal, de ha szövegesen beleírtam, h 14 főből 12 B2-es nyelvvizsga van a 12-es csoportomban, akkor azt az igazgató is elolvasta, s reagált rá. Harmadrészt látogatták az óráimat, a munkaközvez is, a diri, vagy a helyettese is.
A mostani egy nagy iskola, több, mint 600 gyerek, több, mint 60 nevelő. 6 évet töltöttem el itt úgy, h se az igazgató, se a helyettesei nem látogattak nálam még órát. Eddig a munkaközösségvezetőm sem, aki német szakos. A vezetőség elvárása az, h egymásnál látogassunk 1-1 órát, s most márciusban a munkaközvez volt úgy lyukas, h hozzám be tudjon jönni, hát őt kértem meg. Hátsó szándékom is volt vele. Mivel itt is írunk félévente beszámolót, de kizárólag a hülye szempontokra kell rövid választ adni, nincs szöveges kifejtési lehetőség, s azt a a mkvez összesíti és az igazgató kizárólag az ő összesítését olvassa el, az én eredetimet nem, beazonosítottam őt, mint az egyik kulcsszereplőt, akin a láthatlanságom múlik. Mert hiába írtam le most félévkor is az eredményeimet pluszban, kiszűrte és semmit nem talált fontosnak felfelé továbbítani belőle.
Gondoltam, ha látja, mit csinálok, esetleg együtt ebédelésnél mégis kicsúszik a száján. Mert ha viszont megemlítek bármi eredményt hangosan, akkor (non)verbális feddés a reakció, nem illik dicsekedni.
Az év végén megint szép eredményeim voltak, nemcsak nekem, de a többi angolosnak is: kolléganő csoportjából 12 fő ment neki 10. osztályban a C1-es nyelvvizsgának és 11-nek sikerült, nálam a 10-es 11-es előrehozott érettségizőim (13 fő) mind ötösre érettségiztek 90% fölötti átlageredménnyel. A beszámoló szempontjai között nincsenek nyelvvizsgák, az külön megy és kizárólag azt nézi, h a mindenkori 12. évfolyamon összesen hány nyelvvizsga van.
Érettségi eredményt és átlagokat viszont kell írni, de azt sem egyénenként, hanem össz, ezt a mkvez, Terike mondta, h majd kiírja a jegyzőkönyvekből. (Ez egyébként a beszámolónak csak töredéke, az oroszlánrészt a Presbitérium idióta kérdéseire adandó válaszok teszik ki, ebbe most itt inkább bele se megyek.)
Szóval Terike megcsinálta és átküldte nekünk is. Nézem a középszintű érettségi átlagokat és nem értem. 4, 26, meg 3, 76, vagy még rosszabb osztályonként. Aztán észreveszem, hogy vizsgázók száma: 8 fő, meg 5 fő. Ja, szóval csak az idei érettségizőket írta ki, akik az osztályokban tavaly, tavalyelőtt előrehozott vizsgát tettek, azokat nem. Hát, ez már torzít lefelé. Nem beszélve arról, hogy az idei előrehozottak az én ragyogó eredményeimmel sincsenek sehol. De még mindig nem értem. A 12.c-ben gyakorlatilag végig ültem minden angol feleletet, nem volt annyi gyenge, hogy 3, 76 legyen a vége.
Aztán leesik és nagyot koppan. Nincs külön angol és német, csak idegen nyelv van. És németből volt vagy 5 hármas felelet. Az, hogy nem bontotta szét nyelvenként nem azért van, mert ügyetlen, vagy buta, hanem, hogy ne derüljön ki, mennyivel jobban teljesítenek a gyerekek az egyik, mint a másik nyelvből. Illetve, h mennyire gyengék voltak németből.
És így más megvilágítást kap az eredményeim nem továbbítása is. Majd bolond lenne olyat, amit a németesek nem csinálnak. Mossuk össze. Ne derüljön ki.
Fel nem tételeztem róla ilyet. Csak lesek, h mennyire egyszerű ez. | |
| 1807. | [tulajdonos]: v | 2024-07-03 17:01 |
belakni egy idegen várost
legyen az Gent vagy Róma
persze találkozni is
ezzel-azzal, hébe-hóba | |
| 1806. | [tulajdonos]: (Vas)úton | 2024-07-02 09:15 | "Eszembe jutottak az éjszakák, amelyeket az ország különböző állomásain töltöttem csavargásaim idején. Azok a boldog nomád idők. Az idegen harangjátékok megcsendültek a fülemben, s felharsantak bennem a sivító sípok, s a zsongó lárma bennem bolyongott. Esők és hóviharok. Harmadosztályú várótermek bűze, fülledtsége és elsőosztályú kupék villanyragyogása, plüsse és ápolt asszonyai félálomban. Az Alföld rohanó síkja, akácillata és búzaszaga s a Dunántúl kis falucskái. Álom a váróterem kemény asztalán. Vagy lent a padlón, egy kötet Dosztojevszkijre hajtott fejjel. A kalandozások, a vagon tetején eltöltött éjszakák s a nótázás a rohanó vonat ütemére kint a lépcsőn."
Kodolányi János, 1925
(151-152. oldal, Pünkösdi dáridó, Magvető, 1973) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
