NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2026-05-21 20:53 Összes olvasás: 172806| 23. | [tulajdonos]: ... | 2007-02-11 00:09 | Az ember hierarchiában él
És jobbat sajnos nem tud (csak remél) | |
| 22. | [tulajdonos]: szerepvers | 2007-02-04 23:05 | | Az "énvers" is szerepvers, ugyanakkor a "szerepversek"- ben is benne vagyunk rendesen. Mint Flaubert a Bovarynéban. | |
| 21. | [tulajdonos]: Kocsis András Az agymodell | 2007-02-02 20:03 | A kutató fáradtan, gondterhelten
Az agymodellt figyelte (20 000-ben).
A tároló DNS-ek spirálban
Lebegtek a lipoidóceánban.
Mindet minddel kötötte egy egészbe
Milliónyi fehérje vezetéke.
S a számok érctörvénye helyeselte:
Igen, ez így egy létező agy modellje.
A nagy Computer számolt. Számon tartott
És ellenőrzött milliárd elektront.
Jelezte, hogy valami érthetetlen
Van az elektronpálya-rengetegben.
A pályák elhajolnak egyre-másra
Egy erős és egységes behatásra.
A kutató fáradtan fölé hajolva
Fejére az adaptert felcsatolta.
S a két kezét az arca elé kapta:
Agyam az agya lett egy pillanatra.
S a két tudat két ege eggyé válván
Hirtelen fény villant a láthatárán.
Az arcod. Az merült fel mindkét agyba’
Trópusi hajnal felszökellő napja. | |
| 20. | [tulajdonos]: K. és J. Èapek: Ádám, a világt | 2007-01-31 18:58 | A robbantáson túl vagyok
Most a romokon trónolok
Isten parancsa
Hogy Te teremts ma
Fárasztó, annyit mondhatok
Gyúrogatom az agyagot
Alkotnék valami nagyot
Mindenekelőtt
Egy álomi nőt
Túl jó lett ez nekem …szod! | |
| 19. | [tulajdonos]: ... | 2007-01-28 22:48 | Egymást elnyelő fekete lyukak
Egymásba olvadó galaxisok
Szűkké vált csillagporos ágyukat
újrateremtő csillag-farkasok
Itt egy perc, amott egy évmilliárd
Gomolyognak a csillag-halmazok
Küzdelmeikről most írnak krónikát
Melyik nyeri meg a holnapot?
| |
| 18. | [tulajdonos]: virtuális | 2007-01-25 18:36 | Szellemek, ha találkoznak
Vajon miről társalognak
Milyen lehet testtelen
Húzni át az éteren
Kapcsolatuk virtuális
Létezésük antitézis
Milyen lehet ott a hálás
Hogyha léteznének mégis | |
| 17. | [tulajdonos]: ... | 2007-01-21 20:09 | | Ufókban pedig ne higgyetek, mert az valósággá válhat. | |
| 16. | [tulajdonos]: project | 2007-01-20 21:25 | | Úristen! Itt is projectek! Nagy divat. Nyomasztóbbak mint a szalmonella baktériumok. | |
| 15. | [tulajdonos]: ... | 2007-01-19 17:06 | Ettem egy kis sajtlevest
Remélem nem volt szalmonella baktériummal fertőzve
Elég nyomasztóak ezek a szalmonella baktériumok
Úgy látszik mindenütt ott vannak
És hemzsegnek számolatlanul
Mindenhova beférkőznek ezek a szalmonella baktériumok
Szalmonella baktériumok a rizsben
Szalmonella baktériumok a diós tésztában
Szalmonella baktériumok a töltött káposztában
Szalmonella baktériumok az idős emberek gyomrában
Szalmonella baktériumok
Szalmonella baktériumok
Szalmonella baktériumooooook ! ! ! ! | |
| 14. | [tulajdonos]: A kalap | 2007-01-14 09:24 | v.ö. Szentkuthy Prae I.fejezet
Az üveg mögött egyetlen kalap volt csak látható.
Kis félgömb volt a formája,
az egyik része csillogó és vékony nikkel csövekből állt,
a másik rész, amelynek anyagát nem tudta megállapítani, valami vékony, zöldesszürke hártyából.
Számára jelentést hordozott a kalap:
a csövek minden időkben a szabály, a rendszer, a logikai megkülönböztetések megtestesülései, a rend örökös szimbólum lakájai;
de ezeknek a csöveknek a fényében volt valami túlzott, cinikus csillogás, vak-fehér szikrázás, ívelésük fokában valami groteszk hajlandóság, így az eredeti rend, puritán séma, amelyet az ilyen merev és egyforma indák mindig képviseltek, részben a burleszk, a humor, a játék, részben meg a luxus, öncélú elegancia, aszketikus póz világa felé hajlott el.
A kalap másik fele teljesen nélkülözte a rend fogalmának bizonyos mértani vagy kompozíciós vonásait, inkább olyan volt, mint opalizáló rámák, tétova vázlatok, Próteusz-arcképek hipotetikus galériája
De mást is jelentett a kalap. Tavasz volt, és olyan volt, mint a tavasz:
a gerezdszerűen sorakozó nikkelpálcák naiv bordázatú törvényszerűséget, fecsegő rend racionális ihletét jelentették,
a meghatározhatatlan anyagból hajtogatott és felfújt másik kalaprész a paradox világosságot, szikrázó homályt, az ösztönök suta bizonyosságát és suta bizonytalanságát jelképezte
Így látta a kalapot Leville-Touqué, míg ott állt a kirakat előtt.
Hagyjuk most el, hagy gyűlölje a lányt, akinek nem kellett a kalap,
aki diszkrét volt és puritán, vagy hadd gyűlölje inkább a környezetét, akik azt hiszik, hogy a lány diszkréciója erény, és nem kereskedői kisszerűség, szívós fösvénység, akik ebbe az ízlés-impotenciába erkölcsös szegénységet hallucinálnak bele, és nézzük a saját ügyeinket.
Emlékszel a Tescos szalmakalapra?
Felpróbáltam, nem is állt rosszul, hogy megvetted volna nekem.
Nem hagytam, pedig én is vágytam rá – ilyen vidám virágos fejrevalót azóta se láttam - de győztek a józan érvek, ugyan mikor és hova venném fel, úgyis csak porosodna a többi lom között a szobában, csak tologatnánk innen oda, mégis fájt, hogy a vágy bennünk rekedt, hogy egy élménnyel megint kevesebb.
Hányszor szerettél volna laza, hosszú ruhát látni rajtam – mikor, és hova? – ez volt a visszatérő standard válaszom (a hangversenyre gyakran csak beestem a gyárból)
Hány nyakkendőt vettél magadnak, és hány nyakéket vettél nekem; végülis elférnek a polcon, meg a dobozban. Mikor és hányszor, MINEK?? - luxus, hedonizmus, gondoltam ingerülten ilyenkor.
És most szíven ütöttek a Pray sorai, úgy érzem elhanyagoltam valamit, valami nagyon fontosat, mert igenis kell az extravagáns, a leomló kelme, a parfüm, az ékszer, az öncélú humor, a játék – a vágy különös, titokzatos szépségek után. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
