NAPLÓK: egy apához Legutóbbi olvasó: 2025-10-28 07:38 Összes olvasás: 20398| 5. | [tulajdonos]: megjegyzés | [tulajdonos]: harmadik bejegyzés | 2006-07-07 07:20 | | Nem tudok ezen a zöld alapon, apró negatív betűkkel helyesen írni. Minden bejegyzésben van hiba. Majd nagyobb betűsre állítom a programot, talán az segít. Olyan így az írás, mint ködös, esős estén, autót vezetni a körűt fényeiben. Lehetőleg trabantot, vagy skodát. | |
| 4. | [tulajdonos]: harmadik bejegyzés | 2006-07-07 07:18 | Egyre inkább visszatér az érzés, ami a terhesség elején volt, mikor te azt nem mondtad, hogy vagy te, vagy a gyerek. Soha, amíg te nem leszel, nem lesz teljes az életem, de most már a fájdalom mellett tudok érezni mást is. Mintha csak két ember lennék. Így most újra megtaláltam azt a mély, nyugodt örömöt, ami augusztusban az első hónapban meglepett.
Tegnap délután óta nem fáj a hasam, bár soha nem tudok róla megfeledkezni, mert mindig érzem. Kicsit húz, kicsit feszül, vagy csak érezteti, hogy van.
Ma hajnalban az uszodában az utolsó előtti hosszt nagyon gyorsan úsztam. Amíg meg nem születik a Kicsi, soha többet nem szabad ilyet csinálnom. Annyira elgyengültem utána, hogy alig tudtam visszaevickélni a másik oldalra, s még most sem vagyok igazán jól, pedig már hazajöttem. Ilyenkor mindig megijedek, hogy elveszítem Őt. Ez kelti a legnagyobb félelmet bennem, s nagyon aggódom, hogy egészséges-e. Bárcsak mondanád, hogy nem veszítem el, s nem lesz semmi baj, egy szép és egészséges kisbaba fog születni. Mindig érzem a hiányod. Van néhány olyan dolog, amit csak te tudsz megtenni egyedül.
Arra vágyom, hogy este, mikor már olyan fáradt vagyok, hogy mozdulni sem tudok, együtt feküdjünk le, hogy hozzád simuljak, s te a hasamra tedd a kezed. Így most csak én rakom a kezem minden este a hasamra, s rajta tartom, amíg csak el nem zsibbad, hogy aztán éjszaka valahányszor felébredek, úgy aludjak újra el, hogy ismét a hasamon fekszik a tenyerem. Ettől valahogy könnyebb, ha kicsit fáj, elmúlik, ha feszül, ellazul, s megnyugszom, eltűnik belőlem az aggodalom.
Régóta töprengek már, hogy mi legyen a neve. Nehezen találok olyat, amin úgy érzem, szólítani tudnám Őt. Arra gondoltam, hogy legyen két neve. A második lehetne a tiéd, vagy ha lány, a nagymamád, vagy anyukád neve. Ez a név a gyökereihez kötné őt. Tudom, mondhatod, hogy nekem is van családom. Igen, gondoltam rá, hogy a szüleim nevét kapja, s tőled a vezetéknevét. Rossz, hogy nem tudom veled megbeszélni. Az is kérdés benne, hogy megkereszteljük-e vagy sem. Én nem vagyok vallásos, s mégis tradíciót, gyökeret jelent számomra a vallás, s engem megkereszteltek annak idején. Olyan állapot ez, mintha nem lennék teljesen meztelen, ugyan lehet ez csupán illúzió. S az is kérdés, hogy milyen vallás szerint kereszteljük. Te katolikus vagy, ugye? Csak a szüleidből gondolom. Anyu nálunk evangélista volt, apu református. Engem és a testvéreimet nem is tudom, hogy keresztelhetett katolikus pap. Talán a nagymama miatt. Tényleg nem tudom. Hiányzol. | |
| 3. | [tulajdonos]: második bejegyzés | 2006-07-06 20:19 | Minthogy csak tegnap döntöttem úgy, hogy vezetem számodra ezt a naplót, sok mindent le kell írnom, ami ez idáig történt, azóta, hogy gyereket várok. Nagy munkának ígérkezik, hogy mindent pontosan leírjak, ezért bár emlékezéseimben még nem jutottam el a mai napig,
ma mégis megkezdem a naplóformát, hiszen ki tudja, hogy az első hónapokat milyen hosszú ideig kell írnom, míg utolérem magam.
A hasamon már látszik, hogy állapotos vagyok. Nem feltűnő, de gyakorlott szemnek biztosan nem lenne titok. Néha kicsit fáj. Ez állítólag attól van, hogy a méh már növekedik, s nyúlnak a még izmai és tartószalagjai. A Kicsi éppen ma 15 hetes, de ezt csak az orvosok számolják így. A 15 hét kezdete az utolsó menstruáció első napja. Ha a fogamzástól számolom, akkor szerdán lesz 14 hetes. Most olyan 10-11 cm hosszú lehet a Kicsi, s már minden megvan, még körme. Arca van, orra, szeme, szája, sőt szemhéja és nemi szerve.
Néha nagyon félek attól, hogy mi lesz. Nem a szüléstől, vagy a gyerek jöttétől, hanem a pénz és a lakás hiányától. Sokat kell dolgoznom, s nem lesz kényelmes az elkövetkező időszak. Szeretnék, gazdag életet élni, egészségeset, szeretném biztosítani mindazt, ami az anyasághoz és a gyerekséghez kell. Két fő mozgatórugó mondatja velem, hogy mindenekelőtt a magam életét kell erőssé tennem: A Kicsi élete ebbe az életbe fog beleágyazódni, ezen múlik, hogy mekkora esélye lesz a boldogságra, a lelki, fizikai és szellemi erőre, egészégre.
S ha egyszer mégis velünk tudsz lenni, ez a feladat könnyebb lesz, megvalósulása teljesebb. Én nem veszítem el a reményt, hogy ha a Kicsi egészségesen jön a világra és egészségesen fog felnőni, olyan apa képe lesz, amit képes lesz szeretni és tisztelni, s képes lesz szeretni és elfogadni így önmagát.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2. | kriszti: símogatás | 2006-07-06 19:27 | | Nagyon szépen írtad. Sok nőnek ismerős mindez. A férfiakkal meg nem kell törődni. | |
| 1. | [tulajdonos]: első nap | 2006-07-06 19:21 | Olyan kórteremben feküdtem, ahová az elvetélt és abortusz utáni nőket fektették. Nagyon féltettem a Kicsit, s minden olyan bizonytalan lett, mintha idegen országba érkeztem volna, s minden következő sarok, minden következő pillanat ismeretlen.
Az orvosok nem tudtak mit mondani, azt mondták, a természet dönti el, marad-e a gyerek, vagy elvetélek, de az ágyból nem kelhettem fel.
Te végig a lelkemben voltál, de visszatartottam magam, hogy nem hívjalak, ne mondjam el, ne forduljak hozzád segítségért, mert nyugodt körülmények között akartam elmondani, nem ilyen szorongásos helyzetben. Hétfőn azonban még mindig nem tudták megmondani, hogy mikor engednek haza. Apu haldoklott akkor, neki már nem szólhattam, s Laciékkal is nehéz lett volna megosztani a történteket. Nem volt munkám hivatalosan, se pénzem egyáltalán, semmim, ami biztonságot adna a döntésem után, s mindenki csak az apáról kérdezett, rólad, s aggódva csóválta a nyíltan, vagy titokban a fejét. Milyen jó lett volna valakihez hazamenni akkor, vagy legalább hazatelefonálni. Amikor már ki tudja hányadszor tört rám ez a vágy, fölhívtalak. Te azonnal bejöttél, s én örömmel gondoltam, hogy azért indulsz hozzám nyomban, mert fontos neked, mert mellettem leszel, s szinte el se akartam ezt hinni. Aztán jöttél, és hidegen, elutasítóan beszéltél, hogy neked nem is lehet gyereked, hogy vagy téged választalak, vagy a gyereket, megvádoltál, hogy mesterségesen akarom megtartani, s kijelentetted, hogy ez nem hoz minket közelebb. Fölháborított téged, hogy az akaratod ellenére cselekszem, többször elmondtad, hogy ez még nem is gyerek, mégy egy injekcióval is meg lehet semmisíteni, s hogy gondoljam meg, te nem leszel mellette, az biztos.
S nekem akkor már megváltozott a szervezetem, s az, ami akkor még nem volt gyerek, engem már fizikailag és érzelmileg is rég anyává változtatott, a te gyermeked anyjává. S ebben benne volt minden simogatásom, minden együtt eltöltött pillanat. Minden, amit addig tettem, amiben hittem, ami miatt én neked voltam... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
