Ki tudja mióta ülök a gép előtt, és a feladványokon gondolkodom. Passz. Semmi épkézláb ötletem. Lehet, hogy máshol jár az eszem. Hiányérzetem van. Unokáimra gondolok. Látnom kell őket, hamarosan megyek hozzájuk, de addig ki kell bírnom valahogy. Mondjuk pótcselekvéssel. Tehát a feladvány...
"A felolvasó estekre jöttek néhányan, hogy bebizonyítsák, nem is voltak olyan rosszak a verseik. Gondolhatod, milyen mély nyomot hagyott bennük az a kezelés, amiben részesültek. Mert nem hoztak magukkal hálából virágcsokrot." (Volt egy pillanat c. naplóból)
A fenti idézet írója berzenghet, hogy csupán kiemeltem mondatait a szövegkörnyezetből. Nem hiszem, hogy a mondanivalója más lenne. Gőgös lettél faopál alias tintareb. Sajnálom.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
