NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 10:26 Összes olvasás: 174380| 1552. | [tulajdonos]: Névnap | 2021-08-12 07:34 | | Éljenek sokáig a Klárák. | |
| 1551. | [tulajdonos]: szösszenet | 2021-08-12 00:38 | A megérzés
Hajnali 3-kor ébredt. Vasárnap volt, mit csináljon? Felöltözött. Szeme a gyűrött ruhákra tévedt, nagy sóhajtással vasalni kezdett. Közben kigondolta, hogy meglátogatja a szüleit. Hamar végzett, de korai lett volna elindulni hozzájuk. Végül úgy határozott, hogy végigfekszik a kanapén. Elbóbiskolt, a telefon csörgésére riadt fel. A szülők szomszédja volt a vonalban - Meghalt apád! - mondta. - Gyere haza!
Felpattant, zsongó fejjel, úgy, ahogy volt rohant. Rimánkodott magában, hogy ez csak egy rossz tréfa legyen. A házhoz érve meglátta a mentőautót. Agya tagadó üzemmódba váltott, biztosra vette, hogy apja él.
Ahogy belépett, a szemközti szoba ajtón át meglátta a zokogó anyját. Tehát igaz! Ő is sírásba kezdett. A mentős odament hozzá, és a fülébe súgta, hogy most az özvegynek van szüksége gyengédségre. Megrázta magát, és szomorúan megölelte az anyját. Majd a lepedővel letakart testhez lépett. Óvatosan felemelte a leplet. Hosszasan figyelte apja arcát. Nyugalom ült ki azon. A lány biccentett egyet, mintha azt mondta volna, igen, ő az apám.
A mentősök elmentek, megérkezett a házi orvos, aki közölte, ha hamarabb hívnak a beteghez mentőt, az még élne. A lányba nyilalt: igenis létezik megérzés, csak nála rosszul működött. | |
| 1550. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2021-08-11 06:37 | Miért nyafogsz te ceruzám
Jóléted nyilvánvaló
Kit érdekel, hogy mit érzel
Nem vagy te trójai fa ló
Hiába ne koptassad magad
Ostobaságot se cirkálj
Ide rébuszok kellenek
Semleges dolgokról firkálj
Majd ha ezeket megfogadod
Jó verseket is írhatsz még
Rossz életed ósdi mese
Nem érdekel senkit se rég | |
| 1549. | [tulajdonos]: Türelem fogytán | 2021-08-03 14:50 | | A Dokk hosszú, méla lesben azaz csendben. Bosszantó. | |
| 1548. | [tulajdonos]: Csak úgy | 2021-07-31 12:51 | | Majd 2 hete, hogy nincs vers elbírálva. | |
| 1547. | [tulajdonos]: imaféle | 2021-07-21 08:33 | hogy csorog a nyálam
és nem fogadnak szót izmaim
s tollamból egyre fogynak a betűk
és kerekségük oda
még elviselhető ahogy
de a gondolat hogy
majd gondolataim sem lesznek
azt ne érjem meg Uram | |
| 1546. | [tulajdonos]: Hmm | 2021-07-10 09:52 | szószátyár
akárha miképpen vagy hogy
a semmitmondás átka ez
jár a szája kerepel napestig
de senkivel sem szemez
miközben mondatát szövi
már egy másikkal üti el
hiába figyelsz nem érted
ő az ki a száján át is szelel
hogyan csinálja ki tudja
a szomszédról mindent tud
igaz hazugság nem számít
állításába epe is bőven jut
ő az egyetlen okos ember
hiába mindenki más hülye
az egész föld összeomolna
vajon mi lesz majd nélküle
magadra ismersz barátom
kérdem nagy kétkedve én
ha igen messzire elkerülsz
van hely bőven e földtekén | |
| 1545. | [tulajdonos]: csak úgy | 2021-06-21 03:32 | | https://kepkuldes.com/images/403aeba06ea5d31f4786dedaf625b335.md.jpg | |
| 1544. | [tulajdonos]: A burgonya alias krumpli | 2021-06-18 06:00 | Mátyás királyunk még nem ismerte, majd sokáig a gazdag emberek csemegéje volt. Meghonosítva az éhező tömegek étkévé vált. Százféle elkészítési módja van, a szegény ember mindig is találékony volt.
Egyik évben rengeteg termett belőle nekem is. Szerencsémre, különben éhkoppon maradtam volna. Szerettem az ízét, sülve, főve, nyersen. De egy ponton túl megcsömörlik az ember lánya, főleg, ha kényszerűségből napról napra fogyasztja hús és kenyér helyett. Ma már amennyire csak lehet kerülöm, még köretként sem vagyok hajlandó megenni.
A szomorú az egészben, hogy jelenleg is sokan élnek mélyszegénységben hazánkban. És a krumpli jó csereeszköznek bizonyult: szavazatot lehet vásárolni vele. Hogy aztán még több szegény ember és krumpli teremjen. | |
| 1543. | [tulajdonos]: csak úgy | 2021-06-13 08:17 | Nem láttam tengert, sem sivatagot, sem magasba nyúló hegyeket. Lankás dombok erdeit járom. Gomba, elsuhanó őzsuta, vaddisznó dagonya, erdei virágok a látványosságok.
Az erdő harapható levegője szétáramlik roncsolt tüdőmben. Suhogó fák, félhomály sejtelmei, bekandikáló fénynyaláb aranya, semmihez sem fogható víg madarak dala,
mennyi melengető érzés.
Átölelek néhány megtermett tölgyet, érzem a bennük áramló energiát. Mintha apám s anyám ölelne vissza.
Majd újra a városi kongó lakásom, amit nem tesz hangulatosabbá az erdőből elhozott üdezöld páfrány sem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
