a sötétség a nappalt kicselezte ősz van korán itt az este a hajnalok deresek a köd gyakran leszáll könnyet hullajt mint akinek valami fáj (csend üresség) csak a tar fák nyikkannak néha a szélben beszélik miről álmodnak majd a télen (ébredezik a lusta nap) a szűrt nappali fényben szemem káprázik tán salétrom virágzik egy ház oldalán
Tavaly termett 2 q krumpli (finomkodva: burgonya). Jól jött, mert pénzem az nem volt. Így napról napra krumpli burgonyával és fordítva lett tálalva. Egy idő után izzadni kezdett a lábam, nem ettem többé belőle. Hogy orvosoljam a bajt, meleg tört krumplit tettem a lábamra. A többit a malacok ették meg. Jó idény volt. :(
Korszerű szellemben születnek versek. Vicceltem, nem erről fogok szólni. Komoly verset vajon írni merjek? (Most dőlnek le Róma oszlopai.) Jönnek a rímek, a kényszeresek. Gondolatom nincsen vagy valami ágról szakadt szó, hogy átmehessek a rostán. Itt akad ki a szerki: Hé! Maga hülye vagy nagyon merész? Így kicsúfolni az irodalmat! Tovább nem folytatom, ennyi és kész. Jöhet értem a fekete fogat. Kuka a sorsom, de nincs semmi vész. Izéket termelek majd még sokat.
megharapott tegnap a csend nem volt rajta szájkosár a számíze olyan let mint a bűzös mocsár hülyeség hogy magányos vagyok farkas vicsorral tagadom csak kiírom magamból ezen az oldalon
Köszi Francesco, legalább hülyültünk egy jót :)
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
