NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-05-07 22:24 Összes olvasás: 72212| 43. | [tulajdonos]: Tyűazannya! Defasza! | 2019-10-10 12:16 | Tesch Gábor Ferenc
fb-bejegyzés
tőlem nem igazán szokták megkérdezni, hogy „hogy vagyok”.
nem bízik bennem senki sem, de mindenki jólelkűnek tart.
nem tart fenn semmi hullám, mégis úszom a szavaitokkal.
ezt egy bizonyos idő után meg lehet szokni, el lehet fogadni.
ha hirtelen változna, talán az lenne furcsább, idegenebb.
voltam kedvenc ingről elgurult gomb, törött kapanyél,
üres levélpapír, kidurrant labda a kert végében.
négy éve például egy öngyilkossági kísérlet mentett meg
a szerelemtől.
fű, kóla, alkohol. harminc év szemérem.
de ezek nem egy keserű ember szavai.
csak szeretnék hozzátok visszatalálni.
| |
| 42. | [tulajdonos]: Félelem-TESZT (részlet) | 2019-10-08 22:54 | Nem aludt mégsem. Írt egy történetet.
Ki akarta próbálni, hogy tudna-e írni, hogy tényleg igaz-e amit érez, hogy változtatni tud az életén az írás által.
PÉLDÁZAT, AZ ÖNMAGÁT BETELJESÍTŐ FÉLELEMRŐL
Ezt a címet adta neki.
Elég kényelmetlen azzal szembenéznie, hogy élete 90 % -ában nem azzal foglalkozott, amivel az inplant* szerint foglalkoznia kellett volna.
Ezért volt hát, amióta csak az eszét tudta, az a már-már elviselhetetlenné erősödő szorongása, amin még a legjobbnak gondolt pszichológusok sem tudtak segíteni. De, ami kevés volt ahhoz, hogy még legszűkebben számolva is, minimum 30 évet, csak úgy, ki ne dobjon az ablakon.
Ahhoz, hogy tudja, végre jó úton jár, hogy ismét harmóniába került kedves, szeretett Otthon Univerzumával, a sok JEL közül, amit kapnia kellett, az első az volt, hogy hazafelé menet nem volt kedve buszra szállni. Gyalog tette meg a két megállónyi távolságot az iskola és a legközelebbi Metró megálló között. Kb. 20 perc volt az egész. Határozott gyors léptekkel haladt, szedte a lábát.
Duzzadt benne az energia. Úgy érezte, az aurája megint hatalmasra terebélyesedett.
Egy nagyméretű, gyönyörű fehér autóra - ami a zebrához érve nem adta meg az elsőbbséget, s amit egy fiatal szőke nő vezetett -, szinte rágyalogolt. Ahogy közeledett a jármű felé, a nő szemét kereste az ajtóüveg mögött, hogy belenézzen. Egy szemernyit nem lassított. Úgy érezte, autóstól el tudná sodorni azt a nőt, ha úgy jönne ki a lépés.
Szerencsére ez, mint már annyi más, nagy horderejű gondolata, nem lett letesztelve.
Egy szakaszon, le volt terelve a gyalogos forgalom a járdáról.
Messzebb, elállva az utat, férfiak álltak. Biztonsági őrök és a társaságukban, szemben vele, egy civil, kistermetű férfi, aki úgy nézett ki, mint mondjuk Febe 10 év múlva. Közelébe érve, még jobban felismerhető volt a hasonlóság.
Az arccsont, az áll, a homlok. Kiköpött mása.
Aztán, később hazaérve, látta, hogy a fészen írt neki a fiú.
- Ja
Ennyit csak.
Történt ez az után, hogy reggel megköszönte egy cirkalmas, kék Thank You matricával,
az ő üzenetét, ami ennyiből állt:
- Édi vagy!
(Mert, egy lájkot sem remélt arra a pár sorra. Hosszú szünet után, ismét elmerte küldeni versé formált gondolatait a fiúnak. Hiába tudta, az nem szereti a verseket.
Kell a f.sznak vers, szakadt ki belőle egyszer a keserű mondat, mikor sajnos nem bírt uralkodni magán, és versben mondott el mindent, ami csak kikívánkozott belőle, alaposan eltorlaszolva ezzel a kommunikációs csatornájukat az éterben.)
- Mondta már más is? - kérdezte óvatosan.
Olyanról akart írni, amiről jól esett írnia, s nem olyanról, amiről feltételezte, hogy a fiút is érdekli.
Csakis olyat, ami kielégülést okozott a lelkének.
- Ja - jött a szűkszavú válasz.
Meglepetést érzett, hogy a fiút, rajta kívül, esetleg más is szerethette.
- Tudhatom ki az?
- Régen egy csaj.
- Szeretett, mint én? - felbátorodva firtatta tovább a témát.
Üzenethang és nagy lájk volt a válasz.
- Jó volt?
- Mi?
- Hogy, szeretett. Az jó volt-e? - kérdezte, s nevetett azon, hogy a fiú mennyire nem érti, mit akarhat ezekkel a kérdésekkel tőle.
- Megnevettetsz. - írta még könnyedén.
Újabb lájk érkezett.
És ő, nem kérdezhetett mást, csak, ami érdekelte.
Nem akarta tudni, hogy a fiú ki van-e éhezve, vagy volt-e valakivel szexuálisan mostanában.
Tudta, ha megkérdezné, megmondaná az igazat.
Az pedig fájna. Nagyon fájna.
De ő, ma este, jól akarta érezni magát.
A vers, amit elküldött, így nézett ki:
néha írnék,
de minek zavarjalak
egyszer úgyse leszek majd
jobb lesz ha megszokod
nélküled születtem rég
nélküled halok meg
s nem lesz karomban tőled
édes újszülött
Majd hozzátette:
- Mennyivel kevesebb gyerek születne, ha a női orgazmusra is szükség lenne a megtermékenyüléshez.
De hisz akkor, nem lenne elég test a leszületésekhez. Nem lenne elég csapdába ejthető G. E., a csapdába ejtett Thétának. Ez, egy olyan gondolat volt, amit megint csak el kellett hessegetnie.
Nagy lájk érkezett, ismét.
- Van valami újság otthon, amit nekem elmondanál? - tette fel, a bujkáló-félelem gerjesztette kérdést. Kényszere volt, hogy valamivel folytassa a beszélgetést.
Van valami, amit az utolsó szó jogán elmondana?- kérdezte az hóhér a halálraítéltet akasztás előtt.
- Jaj ne, ez egy másik történet! - hangosan hessegette el az idetolakodó emléket.
Attól félt, valahogy, valamiképpen, megint el fogja rontani a beszélgetést, vagy már el is rontotta, mint korábban annyiszor.
Pedig tudta, amitől fél, az előbb- utóbb bekövetkezik. Gondolta. - Jobb, ha előbb!
Már semmi mástól, se haláltól, se vad kutyáktól, se levelibékától, se pókoktól, se sötéttől, csak egyetlen egytől félt, hogy a fiú, valahogy, valamiképpen elutasítja őt.
Ezért tett fel ösztönösen olyan kérdést, amiről tudta, csak a VAN, vagy a NINCS, válasz érkezhet.
- Nincs. - kapta meg, a szerinte rosszabbikat.
- Akkor miről beszélgessünk, he? - írta gondolkodás nélkül, viccesen, némi megkönnyebbüléssel.
A hóhér, a fiú nyaka köré illesztette a kötelet.
Időutazó nem várt. Kevéssel előbb, elhagyta a halálraítélt fiatal testet, amit akkor már csak a rettegés görcse tartott egyenesen, s nem, a mindjárt távozni kényszerülő Élet.
Aznap, többet, már nem írtak egymásnak.
*elmébe ültetett parancs, CÉL, amivel ide születünk a földi világra
*genetikus entitás, azaz TEST
2017.09.12. 16:55
| |
| 41. | [tulajdonos]: továbbá | 2019-10-07 11:21 | Tudod, amikor repülsz, mint a madár,
nem számít egy kerítés. De ha letörik
a szárnyad... várnod kell, míg meggyógyul.
A madár, a repülést, soha nem felejti el. | |
| 40. | [tulajdonos]: A görögök 7 szava a szeretetre | 2019-10-07 08:40 | Téma: PSZICHOLÓGIA
Az ókori görögök szerint 7 arca létezik a szeretetnek
A magyarban csak két szavunk létezik a szeretet kifejezésére: szeretet és szerelem. Pedig mennyi árnyalat létezik még! Az ókori görögök tudták ezt, ezért is adtak 7 különböző nevet.
1. Erosz – a szexuális szenvedély
Bár sok nő vágyik szenvedélyes, lángoló szerelemre, és kapcsolataink nagy része ma ezen az alapon születik, az ókori görögök kifejezetten tartottak a szeretetnek ettől a fajta megnyilvánulásától.
Az erosz számukra főként a szenvedélyt és szexuális vonzalmat jelentette, amely miatt elveszíthetjük önuralmunkat, kivetkőzhetünk magunkból, és olyasmiket tehetünk meg, amiket higgadt fejjel nem tennénk. Vagyis bár a szerelem istennője, Erosz, akiről elnevezték a szeretetnek ezt a típusát, nem kifejezetten negatív figura, maguk a görögök szeszélyesnek és kiszámíthatatlannak találták a szeretet ezen megnyilvánulását.
2. Philia – a baráti, testvéri szeretet
Sokkal többre értékelték a philiát, vagyis a hűségben, egymás kitartó támogatásában megérlelt baráti szeretet fogalmát. Közös értékek és lojalitás jellemzi a szeretetnek ezt az arcát, amelyet főként barátaink vagy testvérünk iránt érezhetünk.
3. Ludus – a játékos szerelem
Külön szót kapott a görögöknél a ludus, vagyis a szerelemnek és szeretetnek a játékos, huncut vetülete! Ne féljünk bolondozni, tréfálni egymással, és pajkosnak lenni, hogy megőrizhessük kapcsolatunkban a szeretetnek ezt az árnyalatát. Egy kis játék csak jót tehet, bármennyire is nem vagyunk már gyerekek!
4. Agapé – az önzetlen szeretet
Az agapé az önzetlen, érdek nélküli szeretet, amelyet akár idegenek felé is érezhetünk. Ez munkálkodik bennünk, amikor egy árvízről vagy cunamiról hallva csomagot gyűjtünk, vagy bankszámlánkhoz nyúlunk, hogy segítsünk a rászorulókon. A szeretetnek ez a formája nem vár cserébe viszonzást. Az agapé szó később a latinban „caritas”- ként jelent meg, innen ered az angol „charity” fogalma. Ezt az elvárások nélküli cselekvő szeretetet akár saját kapcsolatainkon belül is érdemes ápolnunk, nem csak idegenek felé. Bár alapvetően másoknak adunk vele, bennünket is ugyanúgy táplál.
5. Pragma – a hosszú távú szeretet
A pragma elsősorban a hosszú házasságokban létrejövő, egymást fél szavakból is megértő, összetartó szeretetközösséget jelenti. Ez csak úgy lehetséges, ha mindkét fél toleráns, empatikus, kompromisszumkész, és minden nap tesz érte legalább egy kicsit, hogy a kapcsolat hosszú távon is megmaradjon. A görögök ezt a fajta szeretetet értékelték a legmagasabbra.
6. Philautia – az önszeretet
Meglepő lehet, de külön szót érdemelt a görögöknél az önmagunk szeretete is. Megkülönböztették ennek negatív formáját, a mások elismerésére hajtó nárcizmust, valamint a helyes önértékelésen alapuló pozitív formáját, a philautiát. Nem véletlen, hiszen másokat jól szeretni csakis úgy tudunk, ha önmagunkat is szeretjük, és elfogadjuk.
7. Storge – a gyermekek iránti szeretet
Ez egy ösztönös, teljesen természetes szeretet, amelyet gyermekeink, hozzátartozóink iránt érzünk. Egy olyan fajta szeretet, amelyben az áldozathozatal nem érződik önfeláldozásnak, hanem a kapcsolat természetes része az elfogadással és megbocsátással együtt.
Németh Ágnes Lilla
| |
| 38. | [tulajdonos]: origináció | 2019-09-30 10:58 | Egyszercsak, valamikor, mikor már, éppcsakhogy, véletlenül, nem tudtam eléggé "ok" lenni, elkezdtem felvenni hatásokat.
Pedig tudtam, hogy nekem azt nem lenne szabad.
Hogy a végén lehengerelnek majd ezek a hatások, mert lehengerelhető vagyok.
Mert az önbizalmam nem bensőmből táplálkozik, hanem külső súlypontokból.
A teljesítményemből, főleg az elismertekből.
Valaki érdeklődése, szeretete, szerelme, amit magam felé érzek áramolni, és amit túláradóan tudok viszonozni.
Egyvalakié.
Azé a bizonyos Valakié.
Akire nem számítottam.
Akit nem kerestem.
Nem tudom az elnyomást kezelni.
Ha elfogadod a jót, el kell fogadnod a rosszat is.
Ez így működik.
| |
| 37. | [tulajdonos]: Ezt tanultam | 2019-09-30 07:34 | Ezt tanultam:
Éppen a saját versemmel kapcsolatban hangzott el,
mert néhány tanulóban felmerült nem próza-e, amit írtam.
Szó szerint idézem a tanárunk szavait, mert lejegyeztem.:
„ERŐSEBB AZ EPIKUS VONAL, MINT A LÍRAI.
HA EGY SZERZŐ AZT MONDJA VERS, ÉS ÚGY TÖRDELI,
AKKOR AZ VERS.”
*
(Legjobb lenne ha) Elfelejtenénk magunkról írni.
Másodlagos élmény.
Ez lenne az előrelépés a költészeteben.
Felejtsük el az alanyiságot!
Legyünk szekunder költők!
A számlaszám: XXXXXXXX-XXXXXXXX
Erről utaltam a tandíjat. :-)
| |
| 36. | [tulajdonos]: Másodlagos | 2019-09-30 06:44 | "Legrövidebb út a görbe."
Leghosszabb út az egyenes.
Kipróbáltam.
Egyiknek sem értem a végére.
| |
| 35. | [tulajdonos]: A gyermek és művészet jav. | 2019-09-27 17:44 | A gyermekeknek nem kell művészetet tanítani, hagyni kell őket, lehetőséget teremteni, hogy megnyilvánuljanak, és figyelmet adni nekik. Mert a gyermek, maga is, művész. Inkább tanulni lehetne tőle. Ne nyomjuk el őket felnőtt zsenikkel.
Mi, felnőttek, gyakran csak rontunk rajtuk. Cukorral etetjük, cumit adunk a szájukba, kész dolgokat teszünk eléjük, szórakoztatjuk, túlingereljük, megkíméljük, stb..
Hagyjuk veszni, sokszor még el is nyomjuk azokat a készségeket, amiket magukkal hoznak.
A verselés, a nyelvvel való játék, minden gyermeknél elemi ösztönként működik.
Amit elterelünk kész termékekkel, mesekönyvvel, verseskönyvvel, TV műsorral, amikkel megpróbáljuk felnőtteknek tetsző, nekik pénzt hozó mederbe terelni. Eltéve őket ezzel "láb alól". Pl. Walt Disney ízlésre szoktatjuk őket, stb., kevés kivétellel.
Az életre való, helyes nevelés, az más. A segítségnyújtás a gyermekek boldoguláshoz, más.
Régen, imádkozásra, Istennel való beszélgetésre tanították a gyerekeket. Ami egyben önmagával való beszélgetést is jelentett. S később nem kellett hozzá a szülő jelenléte sem.
Ma, jó, (mondom jó), ha legalább a Macival tud "beszélgetni".
A gyermekeim azokat a meséket szerették a legjobban, amiket azon nyomban, frissiben találtam ki nekik, s estéről estére kérték a folytatást. Maguk is alakították, beleszóltak. Mikor már iskolások voltak, képes újságokat írtak, rajzoltak, képmontázsokat készítettek. | |
| 34. | [tulajdonos]: A gyermek, és a művészet | 2019-09-27 17:26 | Egyet értek Samuval. A gyermekeknek nem kell művészetet tanítani, hagyni kell őket, lehetőséget teremteni, hogy megnyilvánuljanak, és figyelmet adni nekik. Mert a gyermek, maga is, művész. Inkább tanulni lehetne tőle.
Mi, felnőttek, gyakran csak rontunk rajtuk. Cukorral etetjük, cumit adunk a szájukba, kész dolgokat teszünk eléjük, szórakoztatjuk, túlingereljük, megkíméljük, stb. őket.
Hagyjuk veszni, sokszor még el is nyomjuk azokat a készségeket, amiket magukkal hoznak.
A verselés, a nyelvvel való játék, minden gyermeknél elemi ösztönként működik.
Amit elterelünk kész termékekkel, mesekönyvvel, verseskönyvvel, TV műsorral, amikkel megpróbáljuk felnőtteknek tetsző, nekik pénzt hozó mederbe terelni őket. Eltéve őket ezzel "láb alól". Pl. Walt Disney ízlésre szoktatjuk őket, stb., kevés kivétellel.
Az életre való, helyes nevelés, az más. A segítségnyújtás a gyermekek boldoguláshoz, más.
Régen, imádkozásra, Istennel való beszélgetésre tanították a gyerekeket. Ami egyben önmagával való beszélgetést is jelentett.
Ma, jó, (mondom jó), ha a Macival való beszélgetésre inspirálják.
A gyermekeim azokat a meséket szerették a legjobban, amiket azon nyomban, frissiben találtam ki nekik, s estéről estére kérték a folytatást. Mikor már iskolások voltak, képes újságokat írtak, rajzoltak, képmontázsokat készítettek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
