NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 11:28 Összes olvasás: 57443| 192. | [tulajdonos]: humorral kezdem | 2020-02-01 22:26 | De örülök, hogy kevés maradós versem van! :-)
Álmodni sem mertem volna, hogy egyszer ez lesz!
Vagyunk egy páran, akik beszálltunk a játékba ugyan, de veszíteni nem szeretnénk.
Szerintem a DOK-nak el kellett volna engednie versestől mindenestől, aki egyszer is menni akart.
"Jobb helyeken" ezt úgy csinálják. Bölcsen teszik.
Mert úgy látom, úgy működik ez hely, mint egy csapda, ami befogja, megsebzi a lelkeket, akik nyerni, győzni jönnek ide, s nem szeretnek veszíteni, de még csak vesztesnek látszani sem.
| |
| 191. | [tulajdonos]: oda-vissza | 2020-02-01 19:02 | Azt mondom néktek, bizony mondom néktek,
fontosabb a belbecs mint a külcsín. Hogy miért?
Mer' az van.
Azt mondom néktek, bizony mondom néktek,
fontos a belbecs, és nem fontos a külcsín. Hogy miért?
Mer' az nincs. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 189. | Tóth Gabriella: ... | 2020-02-01 17:45 | Kedves Ildikó!
Megnevettettél.
Írtam már sok szart. Agymenés volt az utóbbi is. Csupán. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 188. | Vezsenyi Ildikó: gazdagazakinekvanfantáziája | 2020-02-01 17:29 | Érdekes, hogy az antológia ennyi kérdést vetett fel bennem,
míg a „vers” nem.
Mert mi a vers? Miből áll? Kérdésekből? Kérdezem. Megértési próbálkozása-e a vedlő világnak? Egy új rétegű, új szintű megértése a dolgok menetének, vagyis működésének?
S akkor támad az az érzés az olvasóban, érdemes volt ezért reggel felkelni, és „de jó, hogy valaki ezt a verset megírta”. Kár, hogy nem nekem jutott eszembe! Lehettem-e volna én?
S a kishitű válasz, nem, nem lehettem.
Nem is leszek költő míg ilyet nem írok. Szégyellhetem magam. Mit keresek én itt? S ezzel, magam ellen fordítom a szép és jó verset. Ez az autoimmunitás, ami amolyan autodidaktás.
Te, el sem tudod képzelni, mire lennél képes, ha felébrednének szunnyadó képességeid.
Kell-e a kérdéses vers megírásához „kegyelmi állapot”?
Ez egy újabb kérdés.
Csak akkor van Isten velem a versben, ha kérdéseket tudok felvetni benne?
Kérdezem. Akkor ez most egy vers? S tudnom kell-e rá a választ? Ha eléggé megsütött a szellem, majd a vers lehámlaszt?
Most kíváncsi vagyok, a meó után mi történik Gabival?
Felcsatolja-e hátára a kérdéseket s kegyelemből felrepül?
Vagy a gravitáció kerül újra felül?
Mondom! Kíváncsi vagyok. Ez nem kérdés.
| |
| 187. | [tulajdonos]: folyt. | 2020-02-01 17:13 | Szerintem, ha a Dokk problémáját meg tudnánk oldani, meg tudnánk oldani a Hazáét, Európáét, az Emberiségét is.
Csak aktiválni kellene a részek(sejtek) közötti nyilvános és szabad kommunikációt.
S mivel minden fejben dől el, lehet, le kell a fejeket vedlenünk, ahogy a kígyó a bőrét váltja.
Csak zavar, hogy épp a kígyó képe jött be ide.
Lehet, hogy Ő, már egy „fejváltás” eredménye.
S tényleg, mintha a jó után rossz, a rossz után, meg, mintha még rosszabb jönne.
Persze, minden helyzetben, akár zűrzavarban is, van, aki, jól érzi magát.
| |
| 186. | [tulajdonos]: origináció | 2020-01-30 14:45 | Ez volt itt, az előbb, a "nem hallod mama? Szólj rám" rész. :-(
József Attila
Kései sirató
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállítani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.
Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekúszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hűtötted, fújtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nősz nagyra, szentem!
Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad –
félrevezettél engem.
Ettelek volna meg!… Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbítetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! Nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtái hízelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve –
nem hallod, mama? Szólj rám!
Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.
Az idézet forrása http://mek.niif.hu
Szavalóversenyeket nyertem vele.
Az évfolyamtársak 40-50- év után is emlegetik
De ki ne tudna eldicsekedni hasonlóval, vagy mással.
| |
| 185. | [tulajdonos]: Belőlemcsakegyvan! Belőletek? | 2020-01-30 12:31 | Amit most csinálok, arra Anyukám, ha élne, azt mondaná; kalótyolás. És, hogy a vesztemet érzem.
Holnap lenne 90 éves! ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG, ODAFENN!
Remélem ezzel, nem kívánok Neki rosszat! :-( | |
| 183. | [tulajdonos]: próba | 2020-01-29 00:35 | Most Isten háta mögött, hol nem ragyog az ész,
Mint fókák a tengerparton, fedetlen
Előbukkan, lemerül. Féldrágakő
Birtokomban van egy kő.
A szerelem kivész, sok kisebb, finomabb
Csak nézni rájuk. Milyen fényesek
Kifordította két kezét,
A Holdút délen van,
A hullámot bádogból hajlítják,
Gyermekkorom bora,
Alma idő. Szakítasz belőle vala-
Kissé úgy élünk, mint azok a régi oláhok
chicagóban vagyok, egy itteni
Van társam,
A versírás afféle aranyásás.
Tizenhét napja számontartom azt
Műfogból, szemüvegből,
Eljön az idő, meg kell írnom a verset a liftről
Ahogy megáll valaki a fák alatt.
a szemedre gondoltam éppen
az első műtét nem is létezett
Ma is ugyanúgy csinálok mindent.
Csörög az óra. Még sötét van, hideg,
Ahogy a nagykönyv szerint várakozni kell
Finom hamuval borított kis kupacok
Olyan séta, aminek hangja nincs
Mintha vissza is ugyanaz múlna.
Olyan vagyok, mint az összecsukott sakktábla,
Az igazságot nem kell hangosan kimondani,
1 férfi, 1 asszony, 2 gyermek,
Fürdetik a kutyát. Lógó ingujjukat
És szólt anyám: ott fenn, a dombtetőn
Úgy szeretném: csak ahhoz volna merszem
Benne még olvad az arany
Most majd nem fogom
Kisebbik gondom az, hogy éhezem
Hívom őt, de nem felel.
Ha kedved tartja, alhatnál tovább.
Szegényke arról faggatta az emberét
Majd visszatérnek az elázott
papírhajók.
az álmok helyén hegek
Ollóval belenyírtam az
ujjamba
már negyednapja nem vagy itt
Nincs pénzem - mondta egyszercsak
Cesario.
ha rajzolnék neked egy házat csak azért
Ágyunkon a reggel terítéke:
Reggel van, fázunk.
A kerékpározásnak nem annyira a kerekes párzáshoz,
Apám (titokzatos padláslakó)
Nézd, a hegyek mögött tüll-fátyolban a nap.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
