NAPLÓK: Werner Legutóbbi olvasó: 2026-03-07 05:49 Összes olvasás: 9003| 10. | [tulajdonos]: Búcsú a tavasztól | 2018-04-28 01:41 | Én nem tudtam, hogy az eldobott
szívnek is súlya van.
S az ajkakon meg nem érett csókok
sápadtan hullanak alá,
mint a tavaszba belefáradt lombok
hervadt virágszirmai.
Én nem tudtam, hogy az eldobott
csóknak is íze van.
És keserű lesz majd a szám,
ha hiányod szenvedi.
Én nem tudtam, hogy az eltaszított
ölnek is szorítása van.
És az elfordított tekintetet,
még sokáig megőrzi a szív.
Én csak azt tudtam, ha majd egy délutáni
sétán a megszokott úton, egy kirakat
üvegén még feltűnik alakod, mint lomha
megkésett árnya egy félig megélt szerelemnek,
én kérdések nélkül tovább indulok.
S én majd hagyom, hogy beleolvadj
a zsibongó tömegbe, mások kacajába,
új szerelmes ölekbe, s bennem
futó gondolat maradj csupán.
| |
| 9. | [tulajdonos]: Félistenek születése | 2018-04-27 00:26 | Lidércek lakják az embert,
láncra vert foglyai az értelemnek.
Olykor-olykor erőre kapnak,
átrágják magukat a szív izmain.
Ilyenkor eltorzul az arc, s hirtelen
félistenek születnek a sárból.
Szörnyű, tajtékzó dühvel dobálják
testrészeik. Megállás nélkül
újra nő a kar, a láb,a fej,
de nem vigyáznak belső szerveikre.
Tüdejük végtelenné tágul,
epéjük zöld folyama szétterjed a testben.
Zsugorodni kezd a szívük,
s összerogynak mind sorba, akár
a kifeszített cérnaszál
az Isten ujjai között, mikor elengedik. | |
| 8. | [tulajdonos]: hm | 2018-04-11 14:59 | | Klárisz Béla nagy rajongója lehet Erdős Virág verseinek. | |
| 7. | [tulajdonos]: Báránymese | 2018-04-10 02:37 |
kisbárányok virágokat rágcsálnak
az aludttej a szájukra rászárad
jön a juhász integetve s szavára
a kis juhnyáj önként megy a karámba
számolgatja dicsérgeti a nyájat
jobb birkákat nem kívánhat magának
tapsikolnak ugrándozva bégetnek
örülnek a hosszú s dicső életnek
összebújva elalszanak s álmukban
a jó juhász megtölti a vályúkat
így lesz ez már mindörökké bégetik
míg a birka a gazdáját élteti
(megy a juhász integet az ebadta
azt mondják az egész nyáját eladta)
| |
| 6. | [tulajdonos]: szösszenetek | 2018-04-06 01:07 | szerelmeskedve
hempergőznek a fűben
a vadgesztenyék
***
zsenge szamócám
csókot ígér a napnak
reszket s elpirul
***
ha fütyül a szél
felugrik s táncra perdül
a műanyagszék
| |
| 5. | [tulajdonos]: - | 2018-03-24 10:56 | gyere el kedves
most korábban gyere
a fagy már belülről feszít
bokrok tövében húzom meg magam
cigarettám mint a koravén kamaszé
félig lopott
félig vizes
dermedt ujjaim hegyén
még ott ül a tegnapi munka
zsibbadt fáradt betűk alszanak rajta
és félek
majd velük alszom én is
ha még hidegebb lesz
gyere el kedves
most korábban gyere
fecskéink már készülődnek
nádasok olvadó vizében
hagyják kopoltyúikat
már nyöszörögnek a szántóföldek
álmukban kövér varjakat szülnek
s a szétmorzsolt rögök alatt
pattanásig feszül a várakozás
| |
| 4. | [tulajdonos]: . | 2018-02-10 21:53 | | Alles Gute zum Geburtstag,Werner!!! | |
| 3. | [tulajdonos]: - | 2018-02-09 15:51 | anya
hétköznapjaim
könyörtelen fenevadak
körülvesznek
éles karmaikkal
ízetlen húsomba marnak
hízelkednek
szebb lesz majd a holnap
nem számít
hogy tegnap se ettem
sült-alma illatú ma az éj
finom langyos emlék
kihűlt kályhám mellett
a virrasztás
ha odakint alszom el
anya
én félek tőlük
mint féktelen ördögök
játszanak velem
ellöknek
felemelnek
ellöknek
felemelnek
fáradt vagyok
és éhes
ringass el
bújtass el
a szívemet akarják
nem hiszik el
hogy bordáim között
már rég
csak felhalmozott
tévedés van | |
| 2. | [tulajdonos]: Van-e összefüggés | 2018-02-05 19:03 | Ma azon töprengtem, hogy van-e összefüggés az elszegényedés, és a költők elszaporodása között.
Valóban ez lenne a legolcsóbb önkifejezési forma?
Anyagi értelemben, hiszen nem kell hozzá sok minden,
csak egy papírlap, meg egy toll. A többi művészeti ágban igenis szükség van befektetésre. Emiatt rengeteg tehetséget veszítünk el. És egyre rosszabbnak látom a helyzetet.
| |
| 1. | [tulajdonos]: - | 2018-02-05 03:01 | Uram,
hagyd most az imádságaimat!
Elkergettem mind.
Vékony ágakon ülnek,
sovány galambok.
Tátva a csőrük,
nem csiripelnek.
Torkukban halott a szó.
Nem repülnek már hozzád
éjjelente.
Ha néha arra jársz,
feléd fordulnak.
Ólomgolyó cseppen a földre
száraz szemeikből.
És már nem félnek
téged se,
mást se,
csak ülnek
és várnak,
és lepotyognak
a sárba
mikor nagy szél kerekedik.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
