NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-04-22 15:44 Összes olvasás: 104987| 314. | [tulajdonos]: lyukogatok | 2018-12-09 09:44 | Lyukogatunk, lyukogatunk? – ezt kérdezgeti egy hang álmomban, és fel is ébredek; ez tűnik most a legfontosabb üzenetnek, persze nem értem, mint ahogyan az összes többi zagyvaságot sem, amit előtte összeálmodtam. Pakolásztam megint, mint olyan sokszor, pár percem volt a vonatindulásig, a ruháim szanaszét, de én a helyett, hogy magamat ételmaradékokat gyűjtögettem egy műanyag vödörbe, vaniliapudingnak tűnő zselatinos masszát próbáltam belekaparni egy lábasból a vödörben lévő nylonzacskóba, de folyton melléöntöttem. Egy parasztbácsi vastag irhabundában, kucsmában és gumicsizmában elém rakott egy vájdlingot, és azt mondta, gyűjtsem csak tovább a maradékot, neki kell a moslék, és vigyorogva rázendített egy rigmusos versikére. Értelmetlen halandzsa volt, helyenként külföldi, talán angol beütéssel, a végén már röhögött, látszott rajta, hogy nagyon jópofának találja magát.
A helyesírásellenőrzőm nem ismeri a "lyukogat" szót. | |
| 313. | [tulajdonos]: . | 2018-12-08 09:51 | Apró csecsemőt élesztgetek álmomban. Nagyon sovány és elhanyagolt szegény. A ruhája, okkersárga tipegő, tele van több napos kosszal, látszik rajta, hogy nem gondozzák. Nem eteted, kérdezem anyámat. Ő dacosan megrázza a fejét. Elindulok a babával egy másik helyiségbe, hogy tisztába tegyem. Alig él. Diákok rontanak a szobába, harcias kamaszlányok, az egyikük kezében pisztoly. Mindenkit meg fognak ölni, ez biztos. Ágyak vesznek körül, megpróbálok az egyik alá bebújni, de nem megy, a kisbabát is féltem, aki ott maradt a pelenkázó asztalon. Elég rá gondolnom, a pisztolyos lány azonnal észreveszi, és gondolkodás nélkül fejen lövi. Az ágyak között megbújva látom a kisbaba kilőtt szemét. Fekete vér folyik belőle, nem piros. Meg kell menteni, legfeljebb vak lesz, de élnie kell. Odarohanok hozzá, alaktalan húscsomó a feje, de élni fog.
Hazafelé tartok. Már csak egy utcába kell befordulni, és ott a ház. Furcsa a járda, túl fehér, túl sima. Mintha figyelmeztetni akarna, hogy nem jó helyre visz. És már látom is, hogy sokkal távolabb vagyok a házunktól, mint ahogyan gondoltam, egy egész falunyival arrébb. Emelkedőn vezet az út, oldalt házakra látni. Ismeretlen településnek tűnik, tudni szeretném a nevét, de nincs kiírva sehol, a házak is nagyon furcsák: barna színű, zárt épületek, nincs rajtuk ajtó. Ahogy nézem őket, egyre beljebb kerülök, egy egész birodalom van itt felépítve, sok-sok ajtó nélküli, barna ház, hidak, ívek, viaduktok, mintha katonai területen járnék, a járda, amin haladok itt is túl fehér, túl sima. Egy vonat robog rajta sínek nélkül, egyenesen felém tart, úgy kell félreugranom. Amilyen zártak a házak, olyan nyitott a vonat, furcsa, primitív lények ülnek rajta, mintha valami világégés után lennénk. Ahogy a mellettem elszáguldó vonat után nézek, látom, hogy egy hasonló járgány közeledik az ellenkező irányból teljes sebességgel. Ebből ütközés lesz, gondlom, és felébredek.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 312. | weinberger: műfajok | [tulajdonos]: hogyha-nékem | 2018-12-07 16:11 | | Anikó, rég óta olvasgatom ezeket a kis szatírikus prózáidat. A műfaj is, a szövegek is egyértelműen kedvemre valók. Érzek rajtuk egy (több) árnyalatnyi hatást Rákosy Gergely, Örkény István, Esterházy Péter stílusából. Miféle művészeti ágban fogsz még meglepni minket? | |
| 311. | [tulajdonos]: hogyha-nékem | 2018-12-07 15:58 | Hogyha nékem tetkóm volna – feltételes mód (nyelvlecke magyaroknak magyarul)
Tanár: – Ha kedvet kapnál a testdíszítéshez, mit tetováltatnál magadra, és hova?
Diák: – Én az Országházat. A mellkasomra. A két mellbimbóm lenne egy-egy torony. Alatta a hasamon nemzetünk első számú embere mosolyogna. Szeretném, ha látszanának közben a fogai. Aztán fognék egy pasit, és gyorsan teherbe esnék – vagyis bocsánat, ezt tudnám szebben is mondani, nem lenne az teher, hiszen szülőnek, sőt, szülőnőnek lenni a legnagyobb áldás, csak nem jött jól az anyanyelvemre, írhattam volna (ez már múlt idejű feltételes mód!) azt is, hogy a hatalmas szerelemnek megemésztő tüzével, ezer ambróziacsókkal, kis- illetve nagyajakaim harmatozásával méhembe varázsoltatnék egy gyönyörű kis tulipántot – jaj, ezt meg most meg túlragoztam, nem akarom Csokonaira fogni, de sajnos ő tehet róla. Az a gyönyörű kis ’tulipánt’ egy fiúcska lenne, Viktorkának becézném már jó előre, és naphosszat a rám tetovált arcot simogatnám, boldogan, mert az az országos gondoktól ráncos homlok szépen kisimulna gömbölyödő hasamon, így készülnék az anyaszerepre, a legfőbb női princípiumom beteljesítésére – közben arra gondolnék, hogy az a magasztos fejfő az én kis Viktorom homloka; mondák elevenednének fel bennem, fejedelmi sátrak, párduckacagányos ifjak világa, ereimben szilaj paripák száguldoznának, megtelne kürtök szavával és harci kiáltásokkal az anyatejillatú puszta, rettenthetetlen vágyakat nevelne pocakomban a szárnyas idő.
Így volna (így járnék), ha egy ismeretlen mentális betegség folytán kedvet kapnék a testdíszítéshez.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 310. | Gyurcsi: Fizetés | [tulajdonos]: nem-félek-a-bőlömbe | 2018-12-06 16:07 | Bábaügyi álomtitkár
hogy kapja a fizetést?
Leutalva? Bankkártyára?
Vagy bemegy a bankba, és
spermabanki pénztárostól
kapja meg a havi bért.
Forintban? Vagy Euróban?
Nem mondom meg. Na, miért? :)
| |
| 309. | [tulajdonos]: nem-félek-a-bőlömbe | 2018-12-06 15:50 | Sómaszt Góon, az Ínynovációs és Nemzésfejlesztési Minisztérium helyes álomtitkára tegnap kifejtette: itt nem babra megy a játék, hanem bábra.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 307. | [tulajdonos]: még-több-korrektség | 2018-12-06 11:47 | Szerelők vannak a házban. Elzárták a csapot. A bojlerből vékony sugárban még sokáig csordogál a meleg víz. Nem is olyan nagy kínlódás pár órára víz nélkül maradni, ha az embernek van miből túlbiztosítania magát: tele vízzel a lekvárfőző lábas, plusz egy üvegkancsó, de még egy felmosó veder is.
A régi házunkban, amelyből mára foglalt ház lett, három család lakik víz, villany és gáz nélkül. Nem tudom, honnan szerzik a fűtéshez a fát, apám alma- és körtefáiból nem maradt egy vesszőnyi sem, anyám magasra nőtt rózsabokrait is kivágták, lebontották az összes melléképületet, az ólakat, a kukoricatároló górét és a pajtát, de még a kerti vécét is, mintha elnyelte volna a föld, pedig nem a föld nyelte el, hanem a tűz, ha már az elemeket sorolgatjuk.
Mamánál, Körösújfaluban a kútból húztuk a vizet, azt használtuk mosáshoz, mosogatáshoz; Papa abból öntözte a kertet. Ivóvízért artézi kútra jártunk – a nagyobbak (Ibolya és én), nagy kannával, a közepesen nagyok (Anti és Zsuzsi), kiskannával, a legkisebbek (Erzsó és Móni), műanyag locsolóval és/vagy homokozóvödörrel. Két csap is volt a faluban, mi a síneken túli kiskútra jártunk. Lassan csordogált belőle a víz, előfordult, hogy egy óránál többet is ott töltöttünk, mire minden edény megtelt. Nyár elején még csak nénikkel és bácsikkal lehetett ott találkozni, aztán hirtelen népszerűvé vált a kútra a járás: június közepére már a falu összes kamasz fiúja segíteni akart a szüleinek és a nagyszüleinek vizet hordani, és valahogyan éppen akkor értek mindig oda a kútra, amikor mi is.
Hatan voltunk még csak meg a tízből, Anti volt akkoriban az egyedüli fiú az unokák közt, a kút mellett mindenféle mutatványt elleshetett a falusi legénykéktől. Nem mintha mi, lányok nem szerettünk volna a kút káváján egyensúlyozni, a vaskorlátok közt ezerféle módon átbújni, átlendülni, a kút gödrébe ugrálni, de főleg: beszélgetni, pillantásokat váltani, mert attól vált megunhatatlanná a mindennapos helyszín, hogy egymással voltunk elfoglalva, nem tárgyak vettek körül bennünket. Kívülről bármelyik mai szakember ingerszegénynek nevezné azt a környezetet, amelyben mi boldogok és szabadok lehettük.
A víz ezzel most nagyjából megvan megint. A földet kellene még valahogyan megírni. És hozzá a tüzet és a levegőt is, persze, ha már sárkány vagyok. Meg mérleg. Nem mintha foglalkoztatna az asztrológia. Ahogyan az asztrofizika és az asztrokémia sem igazán. Az asztroliteratura inkább.
Az ufó-hívők szerint a Plejádokról érkezik a földre a legtöbb ET. A Plejádok Atlasz és Pléioné csillaggá változott leányai, magyarul nem túl költőien Fiastyúk a nevük. Másként: Hetes. Újdonsült iráni barátnőm, Parvin neve is ezt jelenti perzsául.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium tegnap ismertetett tervezete szerint a „Debrecen 2030 program” alapvetően változtatja meg a keleti régiókban élők mindennapjait – országhatáron átnyúlós hatással. Én beérném a megyehatáron átnyúló hatással is. Tizenkét év alatt Science Parkká is lehet varázsolni a házunkat. Csak kéne egy boszorkány is, aki olyan gonosz, hogy ezt megteszi. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 305. | Vajdics: korrekt-túra | [tulajdonos]: elemek | 2018-12-06 11:07 | | Egy felesleges "a" betű az elején, egy szükségtelen vessző a végén. Hiába nézem át ezerszer, egyes hibák csak akkor hajlandók megmutatkozni, amikor már késő. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
