NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-03-27 20:30 Összes olvasás: 459634Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 699. | Kiss Anna Mária: Köszönöm | 2019-09-27 20:27 | Edit, Imre, s ti többiek! A leghamarább hétfőn tudnánk zárni. Kérem kedves Busznyák Imrénket, varázsoljon át boldog blogtulajdonossá.
Csók: Anna | |
| 698. | [tulajdonos]: eredményhirdetés | 2019-09-27 19:37 | Eredményhirdetés
Mindenki szavazott aki verset írt.
Oláh Imre választott szavaiból történt
A nyertes Kiss Anna Mária. Szeretettel gratulálok neki!
Köszönöm a játékot minden résztvevőnek!
1.
Oláh Imre: Család
ezek egyszerű szavak:
apa, anya, gyermek
mégis bennük áll a világ
gondolhatnád egy versben
nem is ünnepelnek
pedig mindenünk a család
segítő kezet nyújt ráncos kacsón
benne látkép a remény
elkísért úton temetetlen áll
mint hegyen kápolna
réten virág
kabáton gomb
küszöbön út
bűnben esély
2.
Francesco de Orellana
belepte a por
a gyermek végül beállt a sorba
apa most már büszke lehetne rá
ha anya el nem zavarta volna
réges-rég
a világ köszöni szépen megvan
jól mutat rajta a festett látkép
egy valami hiányzik azonban
a remény
mindig minden ugyanaz folyton körbe jár
az óra ketyeg az idő lassan telik
"a Kacsó(h) Pongrác utca következik"
Kiss Anna Mária
3.
Vajdics Anikó: Gyere, Anya, add a kacsódat
Igen, Anya, tudom, hogy sokat szenvedtél.
Tőlünk, Apától, a sógornőidtől, az orvosoktól,
a politikusoktól, a szomszédoktól, az egész kurva,
kibaszott világtól, de a leginkább önmagadtól.
Egyszer majd mindenkinek szépen megbocsátasz,
mert mindenki szépen bocsánatot kér tőled. Te is,
önmagadtól. Vagy nem? Később majd nyugodtan
beszélhetünk erről is, nem bánom, a gyermeked
vagyok, a legkevesebb, amit érted tehetek, hogy
szóba állok veled, de most fontosabb dolgunk van.
Nézd ezt a falat. Mióta van itt? Már nem emlékszel.
Mindegy, ki építette, miért kezdte el, s honnan volt
olyan sok téglája, a habarcsról nem is beszélve, a
lényeg az, hogy felépült, és azóta mi innen nem
látunk ki. Se te, se én. Be vagyunk bezárva, Anya!
Téged ez nem zavar? Engem igen. Néha elképzelem,
hogy a téglák közt, a habarcsban találok egy rést,
és ahogy kikukucskálok rajta, megjelenik előttem
a város látképe középen a templomtoronnyal,
a háttérben a hegyekkel, látom, ahogy megy le
a Nap, jön fel a Hold, kigyúlnak az első csillagok,
de hirtelen összemaszatolódik a látvány, mert
a képzelet az csak képzelet, Anya, és nekünk
fogalmunk sincs, mi zajlik valójában odakint!
De ma, takarítás közben, ha hiszed, ha nem,
találtam valamit az ágy alatt, amin hónapok
óta fekszel. Egy létrát. Nem tudom, ki rakta
oda, vagy, hogy odarakta-e valaki egyáltalán,
talán ott volt mindig is, csak mi nem vettük
észre, de, Anya, képzeld, én arra gondoltam,
hogy, ha már így előkerült ez a létra, mit
szólnál, ha most odatámasztanánk a falhoz,
felmásznánk a tetejére, és kinéznénk róla
a nagyvilágra? Tudom, tudom, hogy neked
az ilyesmi már nem megy olyan egyszerűen,
hogy mindened fáj, és hogy más azt el sem
tudja képzelni, milyen nyomorúságos dolog
a szenvedés, de, ha megígérném, hogy vigyázok
rád? Ha fognám a kezed, amíg fellépkedsz, és
támasztanám a derekad, ha már fent vagy?
Olyan jó lenne, Anya! Úgy utálom már, hogy
a Remény számunkra csak egy üres szó. Na,
gyere, Anya, ne kéresd magad, add a kacsódat!
Simf
4.
Szilasi Katalin
Idill
Anya.
Anya meg apa.
Anya meg apa meg gyerek.
Fotók.
Család a falon.
Nincs látkép, messze a nagyvilág.
Egy kacsónyi a
remény.
Francesco
5.
Simf
Talán, ha újra
Aludj csak drága gyermek, aludj.
Addig anya, és apa dolgozik.
Tudod, anya nem kíméli kis kacsóját,
nappal a pénztárgépet püföli,
este pedig mos, főz, vasal, takarít,
az ágyban is tudja a dolgát.
Apa is álló nap hordja a cementes zsákokat,
este pedig, megváltja a világot.
Sosem adhatjuk fel a reményt,
hogy egyszer más látképre ébredünk.
Te meg csak aludj, drága gyermek.
Várjuk az eljöveteledet.
Oláh I
6.
Ötvös Németh Edit
káoszos
reménytelen kaszkadőrök
próbálják a világot
jobbá tenni elviselni
falu végén csúf álmok
szemétdombján keresgélve
lyukas kancsót találok
gyönge kacsó kézbe veszi
alkoholból kortyolna
de az edény régen üres
gazdája a pokolban
apa nyakán súlyos kolonc
eltartó és kábult agy
papír nincsen gyűrűtlen ujj
minden másnap rámutat
főbe lőjem felnyársaljam
gerinc mellett kitömjem
gyermek miatt tűr a férfi
út közepén dühösen
hányan vannak ily helyzetben
krokodil a számvevő
látképrajzát működtető
elektromos habverő
áram nélkül semmit sem ér
anyacsavar tekerő
műkörömre építhető
ragadozó törzsvevő
7.
Kiss Anna Mária
a szegény kisgyermek panaszai
apa mindig játszott velem
ha bebaszott
a világvége lehet ilyen
de anyának
ez nem vicces
mert olyankor sír
és rimánkodik
neki
ne mondja a gyerekek előtt
hogy takarodjon
ez az egy reménye van
alig hiszi már
hogy dologtól
megcsúnyult kezét valaha
valaki kacsónak mondaná
de anya is gyermek
és apának is reménytelen
látképei vannak
arról tényről
hogy a világ semmilyen
Vajdics A. Szilasi K. Ötvös.
EXTRA: Vajdics Anikó: Hejjehujja (álnemzethy/álnépiesh)
De kicsi lett a nagyvilág!
Mégis akad, ki nekivág:
csupa ötlet- s hormonszegény,
reményfüggő álszökevény.
Hejjehujja, haj!
Apját, anyját itthon hagyja?
Gyermek volt, most sátán fattya?
Nem láthatják, csak a szkájpon?
Nem vághatják többé szájon?
Hejjehujja, haj!
Nézd csak, mama, ez egy látkép,
úgy mondják itt: icc ö lendszkép.
És most báj, báj, kisszi, kisszi,
a kacsódra egy nagy pusszi.
Hejjehujja, haj!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 697. | Oláh Imre: Hiányzik a játék | 2019-09-27 17:48 | Tényleg jó dolog ez a Hetedíziglen!
Az a helyzet, hogy már hiányoznak az új szavak, amiből írni lehetne...
Ez a "családos szócsokor" most jól mutatja, hogyan is látjuk, vagy milyen tapasztalataink vannak a családról. Nagyon jó olvasni ezeket az írásokat!!!
Köszönöm ezt a "tanulmány költészetet"! Minden jót!
Imre | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 693. | vajdics: ... | 2019-09-26 21:40 | | Vajdics Anikó: 7. | |
| 692. | [tulajdonos]: új szavazás | 2019-09-26 20:21 | FIGYELEM! FIGYELEM!
Azért ordibálok, mert befutott a hetedik játékos is a célba.
Kérem vegyétek figyelembe az Ő munkáját is.
Köszönöm!
1.
Család
ezek egyszerű szavak:
apa, anya, gyermek
mégis bennük áll a világ
gondolhatnád egy versben
nem is ünnepelnek
pedig mindenünk a család
segítő kezet nyújt ráncos kacsón
benne látkép a remény
elkísért úton temetetlen áll
mint hegyen kápolna
réten virág
kabáton gomb
küszöbön út
bűnben esély
2.
belepte a por
a gyermek végül beállt a sorba
apa most már büszke lehetne rá
ha anya el nem zavarta volna
réges-rég
a világ köszöni szépen megvan
jól mutat rajta a festett látkép
egy valami hiányzik azonban
a remény
mindig minden ugyanaz folyton körbe jár
az óra ketyeg az idő lassan telik
"a Kacsó(h) Pongrác utca következik"
3.
Gyere, Anya, add a kacsódat
Igen, Anya, tudom, hogy sokat szenvedtél.
Tőlünk, Apától, a sógornőidtől, az orvosoktól,
a politikusoktól, a szomszédoktól, az egész kurva,
kibaszott világtól, de a leginkább önmagadtól.
Egyszer majd mindenkinek szépen megbocsátasz,
mert mindenki szépen bocsánatot kér tőled. Te is,
önmagadtól. Vagy nem? Később majd nyugodtan
beszélhetünk erről is, nem bánom, a gyermeked
vagyok, a legkevesebb, amit érted tehetek, hogy
szóba állok veled, de most fontosabb dolgunk van.
Nézd ezt a falat. Mióta van itt? Már nem emlékszel.
Mindegy, ki építette, miért kezdte el, s honnan volt
olyan sok téglája, a habarcsról nem is beszélve, a
lényeg az, hogy felépült, és azóta mi innen nem
látunk ki. Se te, se én. Be vagyunk bezárva, Anya!
Téged ez nem zavar? Engem igen. Néha elképzelem,
hogy a téglák közt, a habarcsban találok egy rést,
és ahogy kikukucskálok rajta, megjelenik előttem
a város látképe középen a templomtoronnyal,
a háttérben a hegyekkel, látom, ahogy megy le
a Nap, jön fel a Hold, kigyúlnak az első csillagok,
de hirtelen összemaszatolódik a látvány, mert
a képzelet az csak képzelet, Anya, és nekünk
fogalmunk sincs, mi zajlik valójában odakint!
De ma, takarítás közben, ha hiszed, ha nem,
találtam valamit az ágy alatt, amin hónapok
óta fekszel. Egy létrát. Nem tudom, ki rakta
oda, vagy, hogy odarakta-e valaki egyáltalán,
talán ott volt mindig is, csak mi nem vettük
észre, de, Anya, képzeld, én arra gondoltam,
hogy, ha már így előkerült ez a létra, mit
szólnál, ha most odatámasztanánk a falhoz,
felmásznánk a tetejére, és kinéznénk róla
a nagyvilágra? Tudom, tudom, hogy neked
az ilyesmi már nem megy olyan egyszerűen,
hogy mindened fáj, és hogy más azt el sem
tudja képzelni, milyen nyomorúságos dolog
a szenvedés, de, ha megígérném, hogy vigyázok
rád? Ha fognám a kezed, amíg fellépkedsz, és
támasztanám a derekad, ha már fent vagy?
Olyan jó lenne, Anya! Úgy utálom már, hogy
a Remény számunkra csak egy üres szó. Na,
gyere, Anya, ne kéresd magad, add a kacsódat!
4.
Idill
Anya.
Anya meg apa.
Anya meg apa meg gyerek.
Fotók.
Család a falon.
Nincs látkép, messze a nagyvilág.
Egy kacsónyi a
remény.
5.
Talán, ha újra
Aludj csak drága gyermek, aludj.
Addig anya, és apa dolgozik.
Tudod, anya nem kíméli kis kacsóját,
nappal a pénztárgépet püföli,
este pedig mos, főz, vasal, takarít,
az ágyban is tudja a dolgát.
Apa is álló nap hordja a cementes zsákokat,
este pedig, megváltja a világot.
Sosem adhatjuk fel a reményt,
hogy egyszer más látképre ébredünk.
Te meg csak aludj, drága gyermek.
Várjuk az eljöveteledet.
6.
káoszos
reménytelen kaszkadőrök
próbálják a világot
jobbá tenni elviselni
falu végén csúf álmok
szemétdombján keresgélve
lyukas kancsót találok
gyönge kacsó kézbe veszi
alkoholból kortyolna
de az edény régen üres
gazdája a pokolban
apa nyakán súlyos kolonc
eltartó és kábult agy
papír nincsen gyűrűtlen ujj
minden másnap rámutat
főbe lőjem felnyársaljam
gerinc mellett kitömjem
gyermek miatt tűr a férfi
út közepén dühösen
hányan vannak ily helyzetben
krokodil a számvevő
látképrajzát működtető
elektromos habverő
áram nélkül semmit sem ér
anyacsavar tekerő
műkörömre építhető
ragadozó törzsvevő
7.
a szegény kisgyermek panaszai
apa mindig játszott velem
ha bebaszott
a világvége lehet ilyen
de anyának
ez nem vicces
mert olyankor sír
és rimánkodik
neki
ne mondja a gyerekek előtt
hogy takarodjon
ez az egy reménye van
alig hiszi már
hogy dologtól
megcsúnyult kezét valaha
valaki kacsónak mondaná
de anya is gyermek
és apának is reménytelen
látképei vannak
arról tényről
hogy a világ semmilyen
EXTRA: Hejjehujja (álnemzethy/álnépiesh)
De kicsi lett a nagyvilág!
Mégis akad, ki nekivág:
csupa ötlet- s hormonszegény,
reményfüggő álszökevény.
Hejjehujja, haj!
Apját, anyját itthon hagyja?
Gyermek volt, most sátán fattya?
Nem láthatják, csak a szkájpon?
Nem vághatják többé szájon?
Hejjehujja, haj!
Nézd csak, mama, ez egy látkép,
úgy mondják itt: icc ö lendszkép.
És most báj, báj, kisszi, kisszi,
a kacsódra egy nagy pusszi.
Hejjehujja, haj!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
