DOKK

Hetedíziglen bloggernek 5 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 19:06 Összes olvasás: 373889

Korábbi hozzászólások:

7100.	[tulajdonos]: Tandori	2024-03-01 08:48
A vers, amiből a szavakat hoztam. Tandori Dezső Kietlen vagy komor Kietlen vagy komor magányban, belterjesen vagy beetetve rovom az utcát reggelente, delente, meg egyáltalában. Mi, hogy belőlem és belőlünk ennyire nem kellett, mi az? Egy változata sem igaz, ami a rom alól előtűnt, a rom alól, mely kutyaház volt, hozzáláncoltak szenvedélyes természettel istenek, éhes kedvvel, mely szórakozni-lángolt: s én rohantam az épülettel, mely ólam volt és palotám. Most vonszolom magam után, széttört kép a széttört kerettel, mely a világ, hol stilizáltan járok, inkább csak vonszolódom, konok magányban. Bár az ólom ott lenne, mint szivembe zártan már semmi, csak halálra-vágy van, istenmagok cseresznyetálban.

7099.	[tulajdonos]: eredmény	2024-03-01 08:46
Kedves Játszótársak, ezt a fordulót argumentum nyerte 2 ponttal. Gratulálok neki! Köszönöm a játékot, Moha 1. Francesco de Orellana visszkép szavazta: Kránitz Laura 1 p. jó kedv semmi más cseresznye érik nem jön több csapás ha előtűnik az isten talán közben eltűnik reggel a magány magához láncol úgy sem bántanám 2. (szerző: argumentum) akkor szavazta: Annuska -1 p, Simf – 1 p Isten rosszkedvű volt, magányos, világosságra vágyott, legyen hát pirkadat, egyetem. Isten jókedvű most, éppen semmit se tesz csak köpködi a cseresznye magjait, kinőnek a fák. Isten komolytalan, csipkebokor ruhája libben, előtűnik - eltűnik, csábít, divatot teremt. Isten, hogy elálmosult leláncolja a fényt, ne harapjon senkibe, horkol, álmodja az újabb reggelt. 3. Ötvös Németh Edit szigetek között magányos pálma borul ferdén dől a homok hártya vára lerántja mindig üres a marok másra mutogat aki nem fél és mindig így élt előtűnnek újra a csontok piszkos fehér a vázuk nászuk a széllel teljesedik kövér cseresznye a koktélos pohárban pörög a szívószál alatt reggel kedvtelen macskajaj lesz a panasz az ima nem segít Isten nem láncol bárhová magát teszi börtönbe valahová 4. Szilasi K. Piruló cseresznye Ablakomon kikönyököl a magány. Reggel van. Láncon a kedvem. Előtűnik loboncos kiskutyám, nem is kutya, puli a lelkem. Isten tudja, hogyan, megérzi bánatom, vakkant egyet, a cseresznyefához hív. Pirosló bogyók a göcsörtös ágakon. Ez a szemérmes pirulás engem is fölvidít. 5. Annuska: Tanúságtétel Reggel van. Nyílik a szemem, mint a rügy cseresznyevirágzáskor. Előtűnik a Nap, s kedvre int: „Ócsúdj eszméletre, te, parány! Nincs egyedül, kit a magány kurtavasa Istenhez láncol.” 6. Kránitz Laura törékeny rezdülések fokozása szavazta: Kati 1 p., Edit – 0.5 p mint rosszkedv mikor előtűnik egy komor reggel kedvetlen hajnalán rád tör a magány isteni csendje s leláncol a szavak sorfalán tünékeny szirom az élet körforgása illanó cseresznyevirág 7. Simf Kerttelenség szavazta: Fran 1 p. Fekete aklából előtűnik a reggel, leláncolt magánya ordít, kedvét nem szegheti már tovább semmi. A cseresznyefák kivágva, a birtok felparcellázva, és Isten? Nos, ő is beleőszült. 8. Moha Szilva és cseresznye szavazta: argumentum 1.p, Edit – 0.5 p Bronzkúpok lepték el a testét, rügyek sora láncolja át a szilvafát. Hozzáér egy szép, nyújtózkodó cseresznyeág, madárra váró lánykakedvvel, talán miatta lett ma reggel, s a rózsaszínt kevergeti, mint egy régi velencei ügyes kezű lagúnafestő. Pökhendi, mint az istenek, a szilvafával incseleg: "Fehér virág, magányra termő!" A szilva lassan bólogat, s előtűnik az alkonyat.

Olvasói hozzászólások nélkül

7098.	Simf: Jatek	[tulajdonos]: versek	2024-02-29 23:43
2.

Olvasói hozzászólások nélkül

7097.	Annuska: szavazat	2024-02-29 21:33
2.

Olvasói hozzászólások nélkül

7096.	argumentum: szavazat	2024-02-29 19:01
A 8. Lányok c. versre szavazok.

Olvasói hozzászólások nélkül

7095.	Edit: voks	2024-02-29 17:31
6-0.5p 8-0.5p

Olvasói hozzászólások nélkül

7094.	Francesco de Orellan: Savazat	2024-02-29 16:12
7.re szavazok

Olvasói hozzászólások nélkül

7093.	Szilasi Katalin: szavazat	2024-02-29 13:52
Szilasi K. 6.

Olvasói hozzászólások nélkül

7092.	Kránitz Laura: szavazás	2024-02-29 12:39
1. vers Visszkép 1 pont

7091.	[tulajdonos]: versek	2024-02-29 09:18
Kedves Játszótársak! Nyolc vers jött össze, ez már aztán valami! Nagyon örülök neki, hogy ennyien írtatok. Szép napot: Moha 1. visszkép jó kedv semmi más cseresznye érik nem jön több csapás ha előtűnik az isten talán közben eltűnik reggel a magány magához láncol úgy sem bántanám 2. akkor Isten rosszkedvű volt, magányos, világosságra vágyott, legyen hát pirkadat, egyetem. Isten jókedvű most, éppen semmit se tesz csak köpködi a cseresznye magjait, kinőnek a fák. Isten komolytalan, csipkebokor ruhája libben, előtűnik - eltűnik, csábít, divatot teremt. Isten, hogy elálmosult leláncolja a fényt, ne harapjon senkibe, horkol, álmodja az újabb reggelt. 3. szigetek között magányos pálma borul ferdén dől a homok hártya vára lerántja mindig üres a marok másra mutogat aki nem fél és mindig így élt előtűnnek újra a csontok piszkos fehér a vázuk nászuk a széllel teljesedik kövér cseresznye a koktélos pohárban pörög a szívószál alatt reggel kedvtelen macskajaj lesz a panasz az ima nem segít Isten nem láncol bárhová magát teszi börtönbe valahová 4. Piruló cseresznye Ablakomon kikönyököl a magány. Reggel van. Láncon a kedvem. Előtűnik loboncos kiskutyám, nem is kutya, puli a lelkem. Isten tudja, hogyan, megérzi bánatom, vakkant egyet, a cseresznyefához hív. Pirosló bogyók a göcsörtös ágakon. Ez a szemérmes pirulás engem is fölvidít. 5. Tanúságtétel Reggel van. Nyílik a szemem, mint a rügy cseresznyevirágzáskor. Előtűnik a Nap, s kedvre int: „Ócsúdj eszméletre, te, parány! Nincs egyedül, kit a magány kurtavasa Istenhez láncol.” 6. törékeny rezdülések fokozása mint rosszkedv mikor előtűnik egy komor reggel kedvetlen hajnalán rád tör a magány isteni csendje s leláncol a szavak sorfalán tünékeny szirom az élet körforgása illanó cseresznyevirág 7. Kerttelenség Fekete aklából előtűnik a reggel, leláncolt magánya ordít, kedvét nem szegheti már tovább semmi. A cseresznyefák kivágva, a birtok felparcellázva, és Isten? Nos, ő is beleőszült. 8. Lányok Bronzkúpok lepték el a testét, rügyek sora láncolja át a szilvafát. Hozzáér egy szép, nyújtózkodó cseresznyeág, madárra váró lánykakedvvel, ‒ talán miatta lett ma reggel ‒ s a rózsaszínt kevergeti, mint egy régi velencei ügyes kezű lagúnafestő. Pökhendi, mint az istenek, a szilvafával incseleg: "Fehér virág, magányra termő!" A szilva lassan bólogat, s előtűnik az alkonyat.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!