NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-09-15 04:23 Összes olvasás: 398662| 7423. | [tulajdonos]: Eredmény | 2024-09-26 22:26 | Kedves Játékosok!
Ezt a fordulót Szilasi Kati nyerte, gratulálok! Kérem Frant, adja át a kulcsokat!
A pontok alakulása:
Szilasi Kati: 2p
Simf: 2p,
Moha: 1p,
ÖNE: 0,5p
Fran: 0,5p
A forduló szavai Radnótitól valók, a VII. Eclogából:
HETEDIK ECLOGA
Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.
Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?
Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.
Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, -
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.
Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.
Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
A szavak eredetét Szilasi Kati és Moha fejtette meg, jár nekik egy-egy pirospont!
Köszönöm a részvételt,
Simf
1. Francesco de Orellana szavazott: Edit 0,5
csontig hatol...
a nap fényében vibrál a tél
felszívja amit érzek újra
miközben szűk utcákról mesél
ahol a férgek hoznak szelet
de könyvet nem viszek az útra
mert elég nekem a képzelet
2. Moha szavazott: Kránitz Laura 0,5; Simf 0,5
Depi
Látod-e, messze szaladtál, újra a képzelet ámít.
Még mit akarsz? Kinek is bizonyítgatod? Egyszer
tetejetlen a fád, másszor gyökeréig elégett,
és felszívja erőd a gyökérben a féreg. A fény sem
járja tovább a napok szűk járatait, nem is érzel,
tompa nyomás nehezíti a szíved, nagy levegőt már
venni se vágysz, már szót sem akarsz, s leereszted a könyvet.
3. Simf szavazott: Fran, Szilasi Kati
Elveszett …
Felszívtam, amit tudtam, s fényükben
úgy érzem, szűk lett az ember, s a képzelet.
Akárcsak a lelkeket, magát a tudást is, az alma férge
rágja, s a könyvet immár nincs, ki kibetűzze.
4. Szilasi K. szavazott: Kránitz Laura 0,5; Edit 0,5; Moha 0,5; Simf 0,5
Őszi idő
Lásd, felszívnak az őszi ködök, csak a képzeletedben
tűnök elő, mint imbolygó visszfény a sötétben.
Halvány írás féregrágott könyvlapokon lesz
egykori énünk. Szűkre szabódott volt-örömünk, hisz
éreztük, hogy ölelve ölünk új vágyakat, álmot.
Egymás rabjaivá nem válnak a jó szeretők sem.
5. Kránitz Laura szavazott:
szűkre szabott élet(ek)
bezárult a képzelet könyve
a test lassan k ö v e t t e
s így ment tönkre (minden)
férgek nyüzsögtek a világ porondján
e látványt messzire sodornám
néhány felhőfoszlány kavargott felettem
ne kérdezd mit érzek
ki (lét)függő nem lehet független
míg hezitálsz (f)elszívják
önzetlenséged utolsó bizalmát
rossz kedved ha elégeted
fényében meglátod a megoldást
6. Ötvös Németh Edit szavazott: Moha 0,5;
visszafele
a képzelet oly tágas
bőröndnyi a cucc
csordultig könyvekkel
nézd meg merre futsz
felszívott nedvekkel
szaladnál bárhová
meggyalult lábad is
fekete sárt dobál
érzék vagy tudat
nem kell dönteni
a mesék is megmondják
de ki heveri ki
férgek falnak itt is
nem csak a föld alatt
segítséget nem kapsz
a görcs rád tapad
Emlékeztetőül a szavak:
felszívja, képzelet, könyvet, férgek, fényében, szűk, érzek
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 7421. | Edit: voks | 2024-09-26 14:30 | 1-0.5p
4-0.5p | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7420. | Moha: szavazás | 2024-09-26 08:18 | Nagyon nehéz a döntés, mindegyikben versben van valami , ami miatt pontot adnék neki. A 4-es és a 6-os között osztom a pontomat.
Moha | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 7417. | [tulajdonos]: játék | [tulajdonos]: Játék | 2024-09-25 23:40 | Kedves Játékosok!
Várom a szavazataitokat.
Simf
1.
csontig hatol...
a nap fényében vibrál a tél
felszívja amit érzek újra
miközben szűk utcákról mesél
ahol a férgek hoznak szelet
de könyvet nem viszek az útra
mert elég nekem a képzelet
2.
Depi
Látod-e, messze szaladtál, újra a képzelet ámít.
Még mit akarsz? Kinek is bizonyítgatod? Egyszer
tetejetlen a fád, másszor gyökeréig elégett,
és felszívja erőd a gyökérben a féreg. A fény sem
járja tovább a napok szűk járatait, nem is érzel,
tompa nyomás nehezíti a szíved, nagy levegőt már
venni se vágysz, már szót sem akarsz, s leereszted a könyvet.
3.
Elveszett …
Felszívtam, amit tudtam, s fényükben
úgy érzem, szűk lett az ember, s a képzelet.
Akár csak a lelkeket, magát a tudást is, az alma férge
rágja, s a könyvet immár nincs, ki kibetűzze.
4.
Őszi idő
Lásd, felszívnak az őszi ködök, csak a képzeletedben
tűnök elő, mint imbolygó visszfény a sötétben.
Halvány írás féregrágott könyvlapokon lesz
egykori énünk. Szűkre szabódott volt-örömünk, hisz
éreztük, hogy ölelve ölünk új vágyakat, álmot.
Egymás rabjaivá nem válnak a jó szeretők sem.
5.
szűkre szabott élet(ek)
bezárult a képzelet könyve
a test lassan k ö v e t t e
s így ment tönkre (minden)
férgek nyüzsögtek a világ porondján
e látványt messzire sodornám
néhány felhőfoszlány kavargott felettem
ne kérdezd mit érzek
ki (lét)függő nem lehet független
míg hezitálsz (f)elszívják
önzetlenséged utolsó bizalmát
rossz kedved ha elégeted
fényében meglátod a megoldást
6.
visszafele
a képzelet oly tágas
bőröndnyi a cucc
csordultig könyvekkel
nézd meg merre futsz
felszívott nedvekkel
szaladnál bárhová
meggyalult lábad is
fekete sárt dobál
érzék vagy tudat
nem kell dönteni
a mesék is megmondják
de ki heveri ki
férgek falnak itt is
nem csak a föld alatt
segítséget nem kapsz
a görcs rád tapad
Emlékeztetőül a szavak:
felszívja, képzelet, könyvet, férgek, fényében, szűk, érzek
| |
| 7416. | [tulajdonos]: Játék | 2024-09-25 13:11 | És egy újabb remek vers, és egy újabb jó megfejtés!
Ha nincs halasztási kérelem, este zárnék.
Simf | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7415. | Moha: pályázmány | 2024-09-25 09:15 | Kedves Simf, a szavak Radnótitól vannak. Hetedik ecloga
Depi
Látod-e, messze szaladtál, újra a képzelet ámít.
Még mit akarsz? Kinek is bizonyítgatod? Egyszer
tetejetlen a fád, másszor gyökeréig elégett,
és felszívja erőd a gyökérben a féreg. A fény sem
járja tovább a napok szűk járatait, nem is érzel,
tompa nyomás nehezíti a szíved, nagy levegőt már
venni se vágysz, már szót sem akarsz, s leereszted a könyvet.
| |
| 7414. | [tulajdonos]: Játék | [tulajdonos]: Játék | 2024-09-24 06:45 | Két újabb jeles mű, de (minimum) egyet még nagyon várok holnap estig!
A megfejtésekben sem bővelkedünk. :-(
Simf | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
