NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-09-13 13:16 Összes olvasás: 397735Olvasói hozzászólások nélkül| 6832. | [tulajdonos]: játék indul | 2023-11-01 19:50 | Akkor ismét átveszem a "tejhatalmat".
A szavak forrása megint olyan mű amit nem mindenki tartana versnek, bár a szerzője irodalmi Nobel-díjas. Talán ebből sejthető hogy a forrás nem is magyar nyelvű, de a szavakat magyarra fordítva adom meg.
Íme a szavak:
út, férfi, galamb, válasz, szél, halál, fúj
(Az eredetiben: road, man, dove, answer, wind, death, blow....itt a man-->férfi fordítást a szövegkörnyezet indokolja).
Határidő szokás szerint nincs, de meghosszabbítható :)
Jó költést és fióknevelést!
Üdvözlettel
Francesco de Orellana
alkalmi játékfélrevezető | |
| 6831. | [tulajdonos]: játék | 2023-11-01 15:28 | Kedves Játékosok, megszületett a végeredmény, az élen holtversenyben Fran és Szilasi Kati, kérem rendezzék le egymás között. Gratulálok!
Köszönöm mindenkinek a részvételt, Krisztinának külön is, hogy nem spórolt az energiáival, és háromszor is változtatott a művén.
Fran: 2pont,
Szilasi Kati: 2pont
Simf: 1pont
Emlékeztetőül a szavak:
ébred, cserepek, lágy, háttal, pocsolya, rubin, döccen
A szavak eredete, kár, hogy senki nem talált rá, Hepp Béla remek műve:
Cine-ma
Ébred a bérház. Tompa morajjal
négyemeletnyi csöndet a hajnal,
kúpcserepekről-bádogereszbe,
rácsról a gangra, lágy színe vesz be.
Kúsznak a fények, izzik a korlát,
ablakerődön büszke vitorlát
fúj fel a szél, így, háttal a napnak
új befeléknek indul az ablak.
Kúsznak a fények, hajnali, lomha
fénypocsolyában úszik a konyha,
őszi szivárványt csöppen a csapszár,
króm-mozijával messzi tavaszt vár,
tegnapi bortól csepp rubinoknak
mély tüze gyúl föl, visszainognak
mámoridőkbe, bordalú nyár van;
báltemetések konyharuhában.
Kúszik a fény. Egy távoli mintát
csempemezőkre játszani hint át,
mintaszínészek állnak, a vászon
döccen a sápadt csempefugákon,
bábeli csöndben őszi meséket
zúgnak az álmos bögrevidékek.
Kezdődjék a következő forduló, reményeim szerint több résztvevővel!
Simf
1. Francesco de Orellana Szavazott: Moha 0,5, Krisztina, Simf 0,5
a hálószoba megtelt...
az ember merev háttal ébred
amikor lágy szívvel alszik el
cserepek a plafonig érnek
a vendégek ma nem jönnek el
a rubin a pocsolya szélén
még néha magában énekel
a ritmus egyre többször döccen
de az már senkit sem érdekel
2. Simf Szavazott: Szilasi Kati
Ars po-fon-etika
Nehéz szívünkben szeretetre lelni az iránt,
ki a maga igaza okán ember voltát sutba vetve,
üvöltve ágál, s díszes köntösét, a kultúrát,
vásott pendelyként a földre hányja.
Hisz a saját kutyánktól is megrettenünk,
ha hörögve csahol, s habzó szájjal acsarog.
Vajon, ha tudnánk, bizton tudnánk,
hogy a másnapi ébredés már csak egy álom,
ami nem válhat valósággá, vajon akkor is
az indulat vezérelné tetteinket, szavainkat?
És a saját igazságunk ékes szobra akkor is
értékesebb lenne a másikénak dúlt cserepeinél?
Vajon százból hány ember érzi úgy,
hogy a pocsolyák rávert sarát nem kell megtorolni,
elég félreállni, letörölni? Vajon hányan képesek
meg is cselekedni, hogy az orcájukra mért csapást
követően a másikat is lágyan odatartják?
Vajon hányan elégednének meg a gyémántok
és rubinok helyett az emberként lenni kincsével?
Ne háttal kezdjük hát, s ne döccenjen válaszunk,
amikor eljön a számadás ideje, s ne kelljen
szégyenkeznünk a végső ítélőszék előtt!
3. Moha Szavazott:
Döcögő szonett.
Ebből szonettet írok, lágy szavak,
ha kell mind jambus, és nem döccenek,
nem is rakok keresztbe rímeket,
ölelni kell. Ne lássa hátamat,
ölelni kell ha ébred. Álma vad,
sötét folyammá hízó vízerek,
mivel csitíthatom el szívedet,
levendulával hintem ágyadat.
Ez tiszta illat, ennyit tehetek,
november jön pocsolyás, szürke éggel
akik kékítenék mind betegek.
Vagy halottak. Köd jön, sírkőre térdel,
repkény borítja, rubin cserepek.
Megírtalak ma is, döccenve hétszer.
4. Szilasi K. Szavazott: Fran, Moha 0,5, Simf 0,5
Fényjáték
Reggel van. Ébred a Nap.
A pocsolya közepén
csillan egy cserépdarab.
Magához csalja a fényt,
hinnéd, rubin-ragyogás.
Kerék döccen felette,
és odavan a varázs.
Lágy dagonya ellepi,
hátat fordít a Napnak.
És nem más már, mint ami,
egy törött üvegdarab.
5. Krisztina Szavazott:
Ha a pokol befagy, akkor is veled maradok..
Ne félj, megjönnek a múzsák,
amikor a cserepek esőtől vizesek,
járásuk lágy lesz, ringó szép dallam,
hófehér csípők vékonyak, ducik.
Itt lesznek nálad vagy voltak pocsolyák,
kikben könnyebbültél ébredés után.
Amelyik háttal, azt keresd -én vagyok-,
mert ő is keresi a szavait hozzád.
Az egyetlen a rozsdabarna, aki szeret-rubin,
alkonyórán kis kifli leszek, csapzott szeretés,
nem kímél a fény, körbejár arcodon. Szeretem.
Vedd le a szemüveged – nevető ráncokat rajzolok,
mesélj, gyengéden akarlak.
A lélek az igaz, tudtam, hogy legrosszabb,
amit mondhattam, mert félelmed vak dühbe csapott át.
Menj, menj már! – suttogod.
Asszonyod leszek, ha átlépem a küszöböd.
Öregembert szeretnél a bónáival?
Elszoktál (szemérmesen) a nőktől – üvöltötted,
Isten áldjon, volt elég nő.
"Elfekszem a fűben", megleszek a magas bokrok
rám borulnak, talán senki nem talál,
szavam döccen, gomboltam zöld ruhám.
Rózsák, csendek, forró hajnalok.
Kérdőjelként tekeredj körém.
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 6829. | Moha: Szavazás | 2023-11-01 07:37 | | 1-es és 4-es között osztom. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 6826. | [tulajdonos]: játék | [tulajdonos]: játék | 2023-10-31 23:47 | Íme a termés, kicsit nehezen érő, kicsit szűkös, de a miénk.
A szavak eredete még mindig megfejtésre vár.
Jöjjenek hozzám a szavazatok.
Simf
1.
a hálószoba megtelt...
az ember merev háttal ébred
amikor lágy szívvel alszik el
cserepek a plafonig érnek
a vendégek ma nem jönnek el
a rubin a pocsolya szélén
még néha magában énekel
a ritmus egyre többször döccen
de az már senkit sem érdekel
2.
Ars po-fon-etika
Nehéz szívünkben szeretetre lelni az iránt,
ki a maga igaza okán ember voltát sutba vetve,
üvöltve ágál, s díszes köntösét, a kultúrát,
vásott pendelyként a földre hányja.
Hisz a saját kutyánktól is megrettenünk,
ha hörögve csahol, s habzó szájjal acsarog.
Vajon, ha tudnánk, bizton tudnánk,
hogy a másnapi ébredés már csak egy álom,
ami nem válhat valósággá, vajon akkor is
az indulat vezérelné tetteinket, szavainkat?
És a saját igazságunk ékes szobra akkor is
értékesebb lenne a másikénak dúlt cserepeinél?
Vajon százból hány ember érzi úgy,
hogy a pocsolyák rávert sarát nem kell megtorolni,
elég félreállni, letörölni? Vajon hányan képesek
meg is cselekedni, hogy az orcájukra mért csapást
követően a másikat is lágyan odatartják?
Vajon hányan elégednének meg a gyémántok
és rubinok helyett az emberként lenni kincsével?
Ne háttal kezdjük hát, s ne döccenjen válaszunk,
amikor eljön a számadás ideje, s ne kelljen
szégyenkeznünk a végső ítélőszék előtt!
3.
Döcögő szonett.
Ebből szonettet írok, lágy szavak,
ha kell mind jambus, és nem döccenek,
nem is rakok keresztbe rímeket,
ölelni kell. Ne lássa hátamat,
ölelni kell ha ébred. Álma vad,
sötét folyammá hízó vízerek,
mivel csitíthatom el szívedet,
levendulával hintem ágyadat.
Ez tiszta illat, ennyit tehetek,
november jön pocsolyás, szürke éggel
akik kékítenék mind betegek.
Vagy halottak. Köd jön, sírkőre térdel,
repkény borítja, rubin cserepek.
Megírtalak ma is, döccenve hétszer.
4.
Fényjáték
Reggel van. Ébred a Nap.
A pocsolya közepén
csillan egy cserépdarab.
Magához csalja a fényt,
hinnéd, rubin-ragyogás.
Kerék döccen felette,
és odavan a varázs.
Lágy dagonya ellepi,
hátat fordít a Napnak.
És nem más már, mint ami,
egy törött üvegdarab.
5.
Ha a pokol befagy, akkor is veled maradok..
Ne félj, megjönnek a múzsák,
amikor a cserepek esőtől vizesek,
járásuk lágy lesz, ringó szép dallam,
hófehér csípők vékonyak, ducik.
Itt lesznek nálad vagy voltak pocsolyák,
kikben könnyebbültél ébredés után.
Amelyik háttal, azt keresd -én vagyok-,
mert ő is keresi a szavait hozzád.
Az egyetlen a rozsdabarna, aki szeret-rubin,
alkonyórán kis kifli leszek, csapzott szeretés,
nem kímél a fény, körbejár arcodon. Szeretem.
Vedd le a szemüveged – nevető ráncokat rajzolok,
mesélj, gyengéden akarlak.
A lélek az igaz, tudtam, hogy legrosszabb,
amit mondhattam, mert félelmed vak dühbe csapott át.
Menj, menj már! – suttogod.
Asszonyod leszek, ha átlépem a küszöböd.
Öregembert szeretnél a bónáival?
Elszoktál (szemérmesen) a nőktől – üvöltötted,
Isten áldjon, volt elég nő.
"Elfekszem a fűben", megleszek a magas bokrok
rám borulnak, talán senki nem talál,
szavam döccen, gomboltam zöld ruhám.
Rózsák, csendek, forró hajnalok.
Kérdőjelként tekeredj körém.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6825. | Mórotz Krisztina: Konyec ez az utolsó | 2023-10-31 15:53 | Simf, bocsáss meg :-))) EZ LESZ AZ IGAZI !!!!!!!!!!!!! Tényleg ne haragudj !!!!! Ölelés Kriszti. Azt kérdezték Kabdebónak írtam-e mármint egy haverom. Röhögőgörcsöt kaptam, amúgy egy versét sem ismerek. :)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha a pokol befagy, akkor is veled maradok..
Ne félj, megjönnek a múzsák,
amikor a cserepek esőtől vizesek,
járásuk lágy lesz, ringó szép dallam,
hófehér csípők vékonyak, ducik.
Itt lesznek nálad vagy voltak pocsolyák,
kikben könnyebbültél ébredés után.
Amelyik háttal, azt keresd -én vagyok-,
mert ő is keresi a szavait hozzád.
Az egyetlen a rozsdabarna, aki szeret-rubin,
alkonyórán kis kifli leszek, csapzott szeretés,
nem kímél a fény, körbejár arcodon. Szeretem.
Vedd le a szemüveged – nevető ráncokat rajzolok,
mesélj, gyengéden akarlak.
A lélek az igaz, tudtam, hogy legrosszabb,
amit mondhattam, mert félelmed vak dühbe csapott át.
Menj, menj már! – suttogod.
Asszonyod leszek, ha átlépem a küszöböd.
Öregembert szeretnél a bónáival?
Elszoktál (szemérmesen) a nőktől – üvöltötted,
Isten áldjon, volt elég nő.
"Elfekszem a fűben", megleszek a magas bokrok
rám borulnak, talán senki nem talál,
szavam döccen, gomboltam zöld ruhám.
Rózsák, csendek, forró hajnalok.
Kérdőjelként tekeredj körém.
| |
| 6824. | [tulajdonos]: játék | [tulajdonos]: játék | 2023-10-31 14:10 | Érkezett egy újabb vers, köszönöm!
Hátha estig még kikel egy mégújabb is! :-)
Simf | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
