IDRISSA GUEYE ESETE PJOTR ILJICS CSAJKOVSZKIJJAL AVAGY DUETT FÉLHOLDRA ÉS SZIVÁRVÁNYRA
Mármost a kultúrák vagy az egyének egyenlőségének doktrínája az előrébb való? Különösen kérdéses ez akkor, ha az egyik kultúra deklaráltan tagadja az egyének egyenlőségét, azonban nem szellemi kvalitásaik vagy teljesítményük alapján, hanem más (pl. születési, vagy vallási hovatartozási) alapon. Hiszek a spirituális, a kulturális és az egyéni meritokráciában, aminek minden negatív és pozitív diszkrimináció az esküdt ellensége.
Ha Idrissa Gueye egy olyan ország gyermeke és egy olyan vallás követője lenne, amely nem börtönöz be ártatlan embereket 5 évre, se 5 hónapra, se 5 órára a szexualitásuk miatt, csupán nem gondolja, hogy pozitív diszkriminációban kell részesíteni őket és mindenféle kvótákkal, meg píszí diktátumokkal kell "küzdeni" az érdekükben, akkor érdektelen lenne ez az ügy. Mondjuk ha egy magyar futballista azt mondaná, hogy nem veszi fel, akkor nem lenne ügy (számomra), hiszen Magyarországon senkit nem börtönöznek be azért mert nem ellenkező neművel tette össze azt amije van.
Ha Idrissa Gueye Szenegálban futballozna, fekete lenne a felesége, szenegáli sztársportoló élet színvonalon élne, szenegáliakat szórakoztatna a játékával szintén nem lenne semmi probléma az üggyel, főleg azért mert nem volna ügy.
Szerintem sincs például szükség melegházasságra sem transz-tündérkeresztanya-kvótára a gyerekfilmekben, sem pedig fél vagy háromnegyedmeztelen, kutyamaszkot viselő méltóság nélküli emberek méltóságvonulására stb.
Ugyanakkor minden olyan hagyomány, amely az államot és/vagy az egyént feljogosítja bárki lemészárolására vagy bebörtönzésére azért mert az más hagyomány követője, vagy nem a hagyomány szerint neki kizárólagosan kijelölt csoportból választ magának nemi partnert és élettársat, nos, minden ilyen hagyomány szükséges, hogy távol maradjon az állampolgárok életének szabályozásától. Továbbá a rá mint kulturális és pláne jogi referenciára való hivatkozás emberiesség ellenes cselekedet. És nem, az iszlám olyan hagyományait amely ember és ember között nem a jogegyenlőségben hisz, sőt, azzal ellentétesen nyilatkozik nem kell tisztelnie az európaiaknak. (A melegházasság nem tartozik a jogegyenlőség tárgykörébe, a bejegyzett élettársi közösséggel a jogegyenlőség megvalósul.) Az egyik jogi kultúra tehát előbbre való a másiknál. Ebben az esetben a nyugati. Ha nem így volna, akkor bármely totalitárius állam jogfilozófiáját és gyakorlatát jóvá kellene hagynunk. Azonban a nyugati jog védelmezi a vélemény és szólásszabadságot. Erre hivatkozik Idrissa úr is. Az iszlám jog és a hazája jogi gyakorlata azonban nem védelmezi a szólás és vélemény szabadságot. Mi akkor a problémája? Kibicként élvezkedik az európai jog egy anomáliáján? Felrója, hogy a véleménye nem szabad? Dehogy nem. Csak a véleményének vannak következményei. Na, nem öt év börtön, hanem némi szidalmazás innen-onnan. TERMÉSZETESEN ezért szerződést bontani vele, valóban a vélemény, szólás és lelkiismereti szabadságra vonatkozó jog megszentségtelenítése lenne. Szóval ilyen NE történjen. S ha ilyen történne, akkor az európai jogi hagyományok megcsúfolása lenne.
Mégsem érdekel ebben az ügyben a jogi logika. Csak a lélektani. A lélektanilag, hogyne mondjuk emberileg hiteles, értelmes és igazságos megoldás egyszerű volna: Idrissa Gueye jelentse ki, hogy nem ért egyet eredeti hazája törvényével és gyakorlatával, azaz a homoszexuális embertársai meggyötrésével, sem választott hazája törvényével és gyakorlatával, azaz a homoszexuális emberek pozitív diszkriminációjával és érdekvédelmi csoportjaik kvóta szerinti meg politikai felhasználásával és az ebben való részvételre való morális és egyéb kényszerítéssel. Ezután pedig ne vegye fel a mezt.
Mindkét őrülettől elhatárolódni, ideális esetben ez volna a cél. Ha jól megfigyeljük semmi más nem történik a nyugati világban, mint hogy különböző áldozati és (adott esetben villámgyorsan bűnbak státuszba áthelyezhető) csoportokat izzítanak, tartanak szuperpozícióban. Tehát ez az ember, nyugodtan megtehetné azt, hogy elhatárolódik mindkét őrülettől, ezt kommunikálhatná és ennek a mondandójának hatalmas elérése és visszhangja lenne.
Szerintem nem érdemes az őrületek között mazsolázni. (A kötelező szivárványos bigyó őrület. Öt évre bebörtönözni valakit azért mert meleg őrület.) Legyen Csajkovszkij a példamondatunk példája, sok őrület ábrázolására alkalmas. Csajkovszkijt betiltani azért mert orosz őrület, börtönbe zárni azért mert meleg őrület, kényszeríteni arra hogy mindenki Csajkovszkijt hallgasson a melegekkel való szolidaritásból szintén őrület és így tovább. Nos, ha Gueye a fent említett gesztussal és értelmes magyarázattal ellátva tagadja meg az inkriminált mez viselését, garantálom, hogy ott játszhatott volna szivárványos sz@r nélkül, és senki nem merte volna kikezdeni, vagy aki igen, az elvérzet volna a társadalmi vitában. Ha azonban neki nem fáj az a méltánytalanság, amit ártatlan emberek ellen követ el a kormánya, semmilyen méltánytalanság ne fájjon neki, amit ellene követnek el. Nem, ez valóban nem jogi szempont. Ez a lélek hitelességének és következetességének a szempontja.
Tulajdonképpen van abban valami romantikus báj, amikor és ahogyan két totalitárius lélek, (legyen mondjuk Ildi és Anti) egymásra talál. Éjfekete nárciszok szökkennek szárba körülöttük skorpiót ringatva kelyhükben, és rozsdás eső permetezi hatalmas útjukat, előttük egy pekingi palotakutya mögöttük egy vadszamár és vérben forog, menstruál a hold. Összebújva ábrándoznak, ki tudja miféle csalafintaságokról, de van benne fogkirúgás, lelövés, ujjazás, feljelentés, auditálás a bírónál vagy az etika tisztnél szóval minden ami kell, ami szép, ami harmóniába rendezi az élet világraszóló látomást látomását.
Ezen nem fogunk összeveszni, kedves Mark, nem lényeges.
A blogom tény csupán, amelyet jó pár évvel az említett beszélgetésünk előtt hagytam abba. A történetet az énképem és a politikai tesztek eredményének ellentmondásáról másoknak is elmondtam, de ha Te határozottan emlékszel, hogy nem emlékszel, akkor meghajlok ezen érv súlya alatt.
A lényeg, hogy jó lenne újra beszélgetésbe elegyednünk, hiszen annyira mást gondolunk mindenről...
Drága Imre! Márpedig jó a memóriám és pontosan ezt mondtad. A blogodról nem beszélgettünk. erre is emlékszem. Helyesebben arra, hogy nem emlékszem rá. :)
Igazán nem akarlak megzavarni a förtelmesben, de a bon mot elejét kihagytad; azt, hogy liberálisnak tartottam magam. A 2008-2012 között vezetett blogom alcíme is "szoclib" volt, de a politikai tesztek rendszeresen konzervatív beállítottságúnak találtak.
Az ember önmagáról nehezen tud valós képet alkotni - gondoltam - ezért végződött úgy a történet, hogy "igazából konzervatív" lehetek. Amúgy érdektelen, hogy ki milyen címkét ragaszt önmagára vagy a másikra, a valódi jellemet nehéz megismerni.
Mostanában olyan jól érzem magam. Már egy jó ideje. Indokolatlanul. És ez vicces. Nem szükséges semmilyen indok ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Nagyjából 3 hónapja a vérnyomásom és a pulzusom elcsendesedett és makacsul jó. A doktornő szerint figyeljük még bőszen egy hónapon keresztül, aztán elkezdhetjük kivezetni a gyógyszereket. A dolog egyszerű. Az a kegyetlenség, amit Gabriella elkövetett ellenem, most szökik ki végleg. Kis, halványuló lidérc gyanánt belecsimpaszkodik, az ablakkeretbe, a függönybe, a légyölő pókszázlábú csáprágójába, a magnólia fánk egyik szirmába vagy éppen a szomszéd szemöldökébe, ahogy sodródik el tőlem. Mesze. Úgy képzelem, hogy akár Kuroszava Macbethjében (Véres trón) Vasizu Taketoki arája a szolgát elűzvén, toppantott bennem valami, hogy: -Takarodj! Egyébként miért ne lehetne Vasízű? Gesztenyemézet kaptam a minap. Csodálatos. Ilyennek képzelem az égiek eledelét. Nem olyan édes mint a többi. Gyönyörű, sötét, és boldog. Nem tudom, hogyan, de boldog. Ildikó meg Antal ma csak mosolygásra késztettek. Olyan cuki mindkettő. Na, sétáljunk egy nagyot!
-ZA
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
