NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2024-11-22 18:58 Összes olvasás: 34693| 43. | [tulajdonos]: Egy költözés ritmusa -versféle | 2003-04-14 11:38 | I.
Most messziről nézek a táj képére,
S a kép távolodik tőlem.
Az a fehér folt voltam én,
S üres helyem egyre kisebbnek látszik.
Lassan összezáródnak a repedések,
S a hajszálnyi rések eltűnnek.
Már nem láthatom a táj mögötti valót,
S az igazság látásához nem vagyok elég közel.
II.
Két és félszer öt méternyi szobám, ez a helyzet.
Nem túl nagy, s a felét elfoglalja az ágy -
százhatvanszor kétszáz centi -, s az asztal is elvesz
tőlem jó darabot: hatvanszor valahány.
Nincs még szekrényem, székem, meg a polc se valódi.
Látom vélt helyüket, s érzem a foltokat is,
kék-zöld zúzódásokat - én se vagyok kicsi éppen.
Nem lennék odabenn, több tér jutna nekem.
III.
Apró szobában létezem,
s egy kis szoba lakik bennem.
Szívből megvetett ágyamon
hánykolódik a testem.
Meghallom minden ritmusát.
Befelé tekintve látom,
mi kívül van. Majd fordulok,
s feltárul belső világom.
Szemhéjam alatt ott feszül
egy vörös, időtlen alkony.
Megérteném, de eltünik,
én meghalok és elalszom.
IV.
Hét piros autó parkol előttünk, egy sem enyém.
Függönye nincsen még a szobámnak, hát csupa fény.
Sarkon a szálló rám mosolyog, portás szalutál.
Reggel a kávé zacca lehet titkon kaviár.
Éjjel a szomszéd telken az omlás halk nesze zúg,
s nézem a hullámhordta halat, a kő alakút.
V.
Lassan besétálok a tájba,
S a kép szinte orromhoz ér.
Helyet keresek benne magamnak,
S tér után kutatok, ahová beférek.
Befurakodásom szertefutó repedéseket okoz,
S fészkelődésem vékony réseket nyit.
Valódi szemek villannak elő,
S igazi kövek, fák, emberek tűnnek fel a nyílásokban. | |
| 42. | [tulajdonos]: hétvége | 2003-04-14 11:24 | Rájöttem, ez a napló amolyan tao napló. Volt annak idején célja, arrafelé bóklászott, de azóta már csak úgy megy, amerre van út, és amíg van út. Nna, ideológia már újra akadt. :)
A hétvége jófajta takarítással telt, takarítottam az elhagyott, és takarítottam az elfoglalt lakásban is.
Az a gond, hogy még nincs vége, előre gyűlölöm. Fáj a derekam, a lábam, és pitiáner probléma, de kezemen a bőr is rongyos - ez zavar a legjobban. :)
Más. Pénteken könnyebb utat kerestem a lakáshoz, útközben egy mondhatni horrorisztikus jelenetet láttam.
Semmi különleges dolog, csak egy fa és egy kerítés a szereplő.
Az egyik ház kertjében egy fa annyira nekiszorult a kerítésnek, hogy körbenőtte. Nem ágaival, gyökerével tette ezt, hanem bekebelezte törzsébe a kerítésrudakat. Némelyik vasrúd félig még szabad, de csak idő - néhány év - kérdése, és azok is felfalódnak. Az emésztés képzetét kelti az is, hogy a rudakra nőtt törzsön csíkokban látszik a zöld festék, mint kivetett, nem feldolgozható méreg. Maga a fa is torz, görnyedt, szörnyszerű. Ijesztő, oda-odajárok, mint nyelvemmel a számban levő lyukas foghoz.
Amúgy a hétvégém egészen termékeny lett, a már lentebb benyomott elalvós vershez íródott még négy, vagy egymáshoz öt. Fel is teszem, megint nem kritikára várva/vágyva, inkább csak magamutogatásból. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 41. | Dokkol Vaso: válasz | 2003-04-10 19:27 | | Haris! Bocsánat, a hozzászólást nem bántásnak írtam. Nekem így jött le a vers, magyarázat nélkül ennyit kaptam. Jól csinálod, folytasd! DV | |
| 40. | [tulajdonos]: válaszféleség | Dokkol Vaso: folyt. | 2003-04-10 11:25 | Kedves Dokkol Vaso!
Köszönöm a reagálásod, örülök, hogy ez a kis hangulatrögzítés valahol bejött neked.
De. (Ez a szócska várható volt. :) )
Egy állapotot próbáltam fixálni, azt az igen rövid kis szakaszt, amikor az ember majdnem alszik, és civilizáltsága, szocializációja lefoszlik, ide egy Freud utalást képzelj, blabla. Nem egy tudatos vajúdás ez, Marcangolódás A Lételméleti Kérdésekről És A Holnapi Ebéd Alapanyagairól, hanem csak egy elalvás. És ha a versben akadt is kérdés, választ sem ébren, sem alva, sem a kettő közötti állapotban nem tudok adni, ha meg rímekbe is kell szednem, pláne nem. :) Te tudod a választ? Életed minden pillatában komolyan keresed, ha még nem tudod? És mi mennyi? :)
De lesz vajúdós is, meg gyereknevelős, meg halálos, meg 42, meg minden.
Nos, tényleg köszönöm a véleményezésed, az a tervem, hogy ha írok még ilyesmiket, befűzöm a naplóba, szórakoztatás céljából. Hátha másik adag joban fog tetszeni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 39. | Dokkol Vaso: folyt. | 2003-04-09 21:50 | | Fontos, hogy a kérdés felmerült, de még sokkal fontosabb rá a válasz. Ettől lesz mondanivalója a versnek. Ezen sajnos vajudni kell még, nem elég csupán érezni | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 38. | Dokkol Vaso: kerdes 2. | 2003-04-09 21:37 | | ...Esetleg nem kellene rögtön feladni a válasz keresését egy elalvás miatt. Esetleg. DV | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 37. | Dokkol Vasó: kérdés | 2003-04-09 21:36 | Kedves Haris, Jó ez a vers, ott motoszkál mindenkiben a kérdés, ki vagyok én, az a szoba belül, vagy ez a test itt kívül. Esetleg mindkettő. folyt köv.
| |
| 36. | [tulajdonos]: nehéz éjszaka napja | 2003-04-09 17:40 | Ma semmi okos nem jutott eszembe, felibe-harmadába kiégett az agyam, túl sok minden történik.
Viszont egy versnek álcázott valami azért akadt, leírom ide, így nem vész el.
Apró szobában létezem,
s egy kis szoba lakik bennem.
Szívből megvetett ágyamon
hánykolódik a testem.
Meghallom minden ritmusát.
Befelé tekintve látom,
mi kívül van. Majd fordulok,
s feltárul belső világom.
Szemhéjam alatt ott feszül
egy vörös, időtlen alkony.
Megérteném, de eltünik,
én meghalok és elalszom.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 34. | [tulajdonos]: ápr.5. után | 2003-04-06 14:46 | Megvolt a születésnap, bezsebeltem az ajándékokat, csak azt a doboz Finnlandia cukorkát sajnálom, amiből egy szemet sem ehettem, tekintve gyógyszerfogyasztásom. :)
Most kéne számvetést csinálni? Egyelőre gépelek, hátha összeszedem lelkierőm, és lemegyek egy doboz cigiért.
Tegnap hazaugrottam szüleimhez, meglepően kedvesen fogadtak, az egész család családszerűen viselkedett. A kutyát is egyre jobban kedvelem, eleinte csak a büszkeség érzését adta, ha foglalkoztam vele, hogy lám, veszedelmes harci eb, én meg szinte megsimogattam, most már-már szeretem bolondos ragaszkodását gazdáihoz, rettegését az újbóli elhagyástól (annak idején öcsémék az utcán szedték össze kölyökként), és bátran dögönyözöm. Azért félek, hátha egyszer megbolondul, és kárt tesz valakiben, de erre egy németjuhász is képes.
Amúgy családomra jellemző, ajándékba egy egész sült csirkét kaptam, és különös módon némi pénzt, ami nem utolsó dolog, mert nagyjából beletrafáltak, mire van a legnagyobb szükségem mostanában. Régebben sosem sikerült, évek óta áll a szekrényben egy komplett korpásodás elleni samponcsalád, tinktúrával, mittudomén mivel. A húsleves-rántott hús-főtt krumpli szakrális hármas is elveszette szentségét, no igen. Többször gondolkodtam már, hogy szüleink formálási hatása (szándéknak nem nevezném, mert semmi tervszerű nem volt benne) nem alakította leginkább őket magukat? Amióta elköltöztünk tőlük, mintha önálló életre keltek volna. Alapjátszmájukat, a gyerekkorunkat megkeserítő üldözött-mártír szituációt persze nem adták fel, de szüneteiben egyre kényelmesebbé teszik környezetüket, a maguk képére formálják. Rapszodikusan rámtör a rettegés, mi történik, ha egyikük meghal. Ilyenkor egész éjszaka forgolódom, egyik éjjel el is bőgtem magam. A legijesztőbb kérdés az, mi lesz a másikkal? Így növök fel, eleinte magam sajnáltam miattuk, most csak őket. Magamat már külön szoktam, csak úgy önmagamért. :)
Érdekes, valami kicsi számvetés csak kisült az egészből. A cigim is elfogyott. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
