NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 17:56 Összes olvasás: 163337| 1157. | [tulajdonos]: persze erre számítottam | 2023-05-29 08:58 |
Ha én leírok valamit, azzal a szándékkal teszem, hogyha valaki elolvassa, ugyanúgy értse a leírtakat, mint én, amikor írtam.
Ha ez nem sikerül, az vagy valamelyikünk, vagy mindkettőnk hibája.
Mivel kettőnk közül én nem vagyok képzett irodalmár, azt gondolom, én teszek rosszul valamit. Tehát, ha azt akarnám, hogy a másik személy úgy értse a leírtakat, ahogy én szeretném, nekem kéne képeznem magam.
Az a baj, hogy az emojik közül még csak hármat használok tudatosan, a szivecskét, a hűhát és a sírvaröhögőset. Nehezen megy a tanulás, hetvenkét évesen már nem csupán az impotencia réme fenyeget, hanem a demenciáé is, megoldás talán még az lehet, hogy a Gúgliban rákeresek, van-e az ilyen vén kriplik számára is Taigetosz? Persze akadálymentesített…
| |
| 1156. | [tulajdonos]: "kommunizmus szereplője" | 2023-05-28 20:32 | Néhai Zalán György született 1920-ban a Porgány Sándor majorban.
Parasztgyerek volt, ennek dacára már nagyon fiatalon bekerült a szegedi egyetemre, igaz, szobainasként.
Spoiler: Később gyakran meghívták úgy magyar, mint külföldi egyetemekre előadónak, annak dacára, hogy egyetemet sose végzett.
Feljött Budapestre, ahol a BESZKART-nál villamoskalauz lett, ekkor végezte el a gimnáziumot. A jeges ablakokra ujjaival írta fel a matematikapéldákat, mindig akadt néhány jóindulatú utas, aki segített neki.
Aztán hosszú ideig villamosvezető volt, azokat a villamosokat még állva kellett vezetni, a kezével verte a csengőt, hogy ez mennyit keményített a tenyerén, arról sokáig tudnék mesélni.
Talán kiemelkedő eredményű érettségijének köszönhette, hogy behívták a Cég központjába könyvelőnek. Ő műszaki vonalon szeretett volna dolgozni, de főnökei hasznosabbnak látták, ha a pénzügyekkel foglalkozik. Munkáját úgy végezte, hogy őt nevezték ki a könyvelés vezetőjének.
Amikor a BKV megalakult, olyan emberekből válogatták össze a vezetőséget, akik a saját vonalukon bizonyítottak, így a vezérigazgató – néhai Daczó József, és a műszaki vezérhelyettes - néhai Nagy Rudolf is elismert közlekedési szakemberek voltak, hasonló évtizedes tapasztalatokkal, és ő lett a gazdasági vezérigazgató-helyettes.
Nevéhez kötődik egyébként a jegylyukasztó automata bevezetése sok nyugati országot is megelőzve ezzel, nem véletlenül hívták meg nemzetközi konferenciákra, akkoriban Londonban a buszok átlagsebessége 9 km/óra volt, míg Budapesten 20, előadásai alkalmával sokan jegyzeteltek.
Annak dacára, hogy utolsó katonai rendfokozata alhadnagy volt, ő volt Budapest kiürítésének a felelőse egy esetleges háború esetén, ez valami tábornoki beosztást jelentett, a sereg is tudta, hogy ilyen esetben közlekedési szakemberre van szükség.
1980-ban ment nyugdíjba. Ezt pontosan tudom, én 78-ban szerettem volna a BKV Hajózási Igazgatóságnál elhelyezkedni, de akkoriban még ügyeltek az ilyenre, összeférhetetlenség miatt nem lehetett, ki kellett várnom, míg ő nyugdíjba nem vonul.
Nyugdíjazása után harminc, a rendszerváltás után húsz évvel életműdíjat kapott. Jellemzően kevesebb pénz járt vele, mint utódjának a havi fizetése.
Bár soha semmilyen pártfunkciót nem töltött be, aktív korában mintegy huszonhétezer ember pénzügyi főnöke volt, és amíg dolgozott, azt gyakorlatilag egy cégnél tette - ha elfogadjuk, hogy a BKV a BESZKART jogutódja - leszögezhetjük, hogy bejárta a létra minden fokát a legalsótól a legfelsőig.
Egyébként a BKV-nál ez volt az utolsó vezetői gárda, amelyik közlekedési szakemberekből állt.
Megjegyzés: Egy szakadt Wartburgra tellett neki a nyugdíjából. Aktív korában járt neki egy Volga sofőrrel együtt, ja, és a titkárságvezetője egy jogi doktor volt, jellemző, hogy ők még évekig tartották vele a kapcsolatot.
Második megjegyzés: Ezt a karriert, ezt a munkásságot nem lehetett áldozatok nélkül bevégezni. A családi élet lett beáldozva. Úgy bátyám, mint én is, ahogy nagykorúságunk lehetővé tette, elmenekültünk. Szegény anyánknak nem volt hova.
*
Én bocsánatot kértem Szabó Antaltól – naplóbejegyzésemet több, mint kétszázan olvasták -, azt gondoltam, megelégszik vele, békén hagy. Nem így tett, sőt, baszogat továbbra is, szórja a faszságokat.
Én nem várom el, hogy megkövessen, az én hírnevemen ő nem tud rontani, akik adnak még a véleményére, nos, azok miatt nem szedem szaporábban a levegőt. Perelni sem fogok, amikor elővezetés terhe mellett gyanúsítottként idézve lettem a Bíróságra, akkor is szinte megoldhatatlan volt a beutazásom Budapestre, sok szenvedés árán tudtam csak bemenni, önként még vádlóként se mennék. De:
Azt írja, hogy apám a „kommunizmus szereplője” volt.
Tudod öcsém, szereplő egy darabban a főhős, de a harmadik lándzsás is, és ha szerinted nálunk a rendszerváltás előtt kommunizmus volt, akkor te is szerepeltél benne, más kérdés, hogy csak lándzsás lehettél. Ahhoz, hogy egy szakmában kitűnj, nem kell feltétlenül iskola, példa erre apám, de te is, és hiába végezted el azóta az összes iskolát és tanfolyamot, szerintem akkor is tehetségtelen maradtál. És mielőtt ezt a mondatomat bemásolnád egy listába, hogy majd számonkérhessék rajtam, ez egy vélemény és a vélemény az szabad – egyelőre.
Apám karrierje a Horthy-korszakban kezdődött és a rendszerváltás után húsz évvel – a kitüntetésével – ért véget.
Arról senki nem tehet, hogy a „káder” szó számtalan jelentése közül te csak egyet ismersz, és mivel egy versemben olvastad, csak arra csaptál rá, ami hagymázas gondolataidhoz maradék nélkül illeszkedik. Még egy érdekesség: Egy versből szedtél ki egy szót. Igazán képzett irodalmárra vall, még Petőfit is kikezdhetnéd, már milyen faszság az a Tündérország?
Különleges ember vagy, neked a cement a retinádra kötött rá, azt még hetedikben tanultad, hogy az ideghártya a szem leghátulján van, tudod, ott belül, egész közel az agyadhoz. Ha az azóta elvégzett iskoláidból is csak így hasznosítod a tanultakat, akkor mindent értek.
Aztán egy kultúremberhez méltó mondat: „Gyurcsi Zalán György, 70 fölött, szerintem már csak szeretné.” – mármint a nőket.
Tudod Tóni öcsém, minden öreg volt már fiatal, de nem minden fiatal éri meg az öregkort. És már mennyire okos ember az, aki azt hiszi, hogy a szeretet, a szerelem korfüggő? Csak az egészen primitívek gondolják úgy, hogy ez a napi üzekedések számától függ. Kíváncsi lennék, hogy te megéred-e azt, hogy az ötvenedik házassági évfordulódat szerelemben ünnepelhesd? Véleményem: Nem.
Mindenesetre – ha más szavakkal is, de – levénimpotenseztél.
Ugyanúgy elmulasztottad az ellenőrzést, min én, amikor valótlanságot állítottam.
Pedig ezt könnyebb ellenőrizni, ha valakit VALÓBAN érdekel, hogy vannak-e merevedési zavaraim, az bátran bekaphatja a faszomat, Tóni, ez rád nem vonatkozik, te ki vagy tiltva tőlünk, én meg, ha lehet, nem megyek sehova.
Szóval ezért se várok tőled bocsánatkérést, feljelenteni se foglak, már leírtam, miért.
*
A lényeg, hogy én megadtam a lehetőséget a résztulajdonosnak arra, hogy nyilvános bocsánatkérésemet követően békén hagyjon, ő is azt írta, hogy nem akarja ilyenekkel terhelni a Dokkot, nem használta ki, sőt, baszogat tovább. Szokolayt is előrángatja, noha hetekig arra volt büszke, hogy mennyire megbocsájtott neki, akkoriban minden erről szólt, most meg újra előszedi, szegény Zoli még halálában sincs biztonságban.
A lényeg az, hogy tehetetlen vagyok Szabó Antal ügyében, a legegyszerűbb az, hogy leszarom, hogy miről ír, sajnálom, hogy akiknek módjuk lenne dúlását megakadályozni, nem teszik. Mint a Titanicon a cigányzenészek a vicc szerint, amikor a brácsás szól a prímásnak, hogy mi itt játszunk, közben süllyed a hajó, miért zavar, nem a tied, volt a válasz.
| |
| 1155. | [tulajdonos]: Elnézést kérek! | 2023-05-26 12:02 | Elnézést kérek Szabó Antaltól, akiről azt írtam, hogy a kommunizmus üldözését egy pártlapnál újságíróként vészelte át!
Én így tudtam. Tehát nem hazudtam, hanem tévedtem. Azért is elnézést kérek, hogy nem ellenőriztem. | |
| 1154. | [tulajdonos]: Mester? Ugggyan... | 2023-05-19 13:04 |
Antal előző bejegyzésére már félig megírtam egy reakciót, de visszanéztem közben a Dokkra, láttam, írt megint.
El is ment a kedvem az egésztől, már nem szórakoztat, akkor minek?
Aki lehülyéz, lehazugoz, aki a koromat, a fateromat rángatja elő valami elképesztő összefüggésben és közben emberfeletti erőfeszítésként tünteti fel mások által is átélt mindennapokat, akinek annyi esze van, hogy – saját bevallása szerint – egy felvételi dolgozatban eleve kizáratással járó szöveget ír, az dugja föl magának – az ő nyelvezetével élve.
Antal, te nem szorulsz segítségre önmagad lejáratásában, megoldod egyedül! Profi vagy!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1152. | [tulajdonos]: Mester 2. | 2023-05-19 09:32 |
Nagyon szomorú vagyok!
Akaratom ellenére magamra vontam mesterem, Pálóczi Antal rosszallását.
Pedig én a legnagyobb tisztelettel írtam róla inkriminált naplóbejegyzésemben, ő pedig simán lehülyézett, sőt, koromra célozva megvonta tőlem legszebb érzésem valódiságát, azt a több, mint ötven éve tartó és egyre mélyülő szerelmet, amit feleségem iránt érzek, és amiről úgy gondolom, hogy halálomig kitart, bármikor is jöjjön az el.
Keserű csalódás felfedezni a zsigeri primitívséget a Mester naplóbejegyzésében, de én betudom annak, hogy a hajnali órákban, amikor írta, még nem volt képességei teljes birtokában, és a reggeli rutin – a feszülő hólyag kiürítése, az első kávé – hetvenkét évesen a tököm tudja, még mik vannak egy fiatalember ilyenkor szokásos tevékenységei között – revideálja az írottakat, és elnézést kér.
Nézzük, hogy nem is rövid írásomból mi volt, amit válaszra méltónak talált!
„Ezzel kapcsolatban három megjegyzésem lenne.
1. Persze, hogy a nőket mindenki szereti. Én is.
2. Gyurcsi Zalán György, 70 fölött, szerintem már csak szeretné.
3. Én úgy látom énekesnőnk wikipédia életrajzában, hogy nem az anyját, hanem az apját hívják Giddensnek. Az anyja neve: Deborah A. Jamieson.”
Vegyük sorban!
1. Persze, hogy a nőket mindenki szereti- Én is.
Így igaz, általánosságban. Sőt, kiegészíteném még a szúnyogokkal és a krokodilokkal is, nincs vita közöttünk, talán az tette bonyolulttá a dolgot a Mester számára, hogy a magyar nyelvben a „szeretet” -szó lefedi ugyanúgy a szerelemmel szeretést mint mondjuk a kulináris kedvelést is, a szövegkörnyezet általában segít, de van, akinek az első kávé előtt nem szokott az ilyesmi sikerülni.
2. … 70 fölött, szerintem már csak szeretné.
Jaj, Mester! Ez méltatlan egy irodalmártól, különösen olyantól, aki a kommunizmus üldözését egy pártlapnál újságíróként vészelte át!
Hogy te is értsd, a szotyolát fogatlanul is lehet szeretni. Vagy az identitás a kor előrehaladtával változna? Ezt gondolod, vagy reméled?
3. Nem idézem, az okosabbja vissza tud pörgetni néhány sort fölfelé.
A Mester – szokása szerint – csak részleteket tudatosít magában egy elolvasott szövegből.
Rhiannon édesanyja – gondolom házasságkötésükkor – felvette férje nevét. Hogy világos legyen, az én feleségem ötven éve használja a Zalán Györgyi nevet, igaz, ha az élet úgy hozza, bizonyos űrlapokon arra a kérdésre, hogy mi volt a leánykori neve, akkor azt írja.
Egyébként a Wikiben szereplő életrajzban így hozzák:
„Giddens' parents separated soon after her birth, when Deborah Giddens came out as a lesbian.”
Bevallom, az én angoltudásom nem alkalmas arra, hogy ezen a nyelven csillogtassam költői képességeimet, szégyenszemre a Gúgli fordítását használtam, ha téves következtetést vontam volna le, akkor elnézést kérek és megkövetem a Mestert.
Azt a Mestert, aki így ír magáról:
„Magyar "hátrányos helyzetű" költő vagyok, akinek fiatalságát a kommunizmus nehezítette meg. A „bérrabszolgaság” pedig „fehér nigerré” tett a fejlett társadalmak könnyebb sorsú fiataljaival szemben.”
Bevallom, amikor ezt olvastam, könnycseppeket morzsoltam szét orcámon, elképzeltem, hogy a kommunista pribékek fehér parafasisakban a hétágú macskával csördítettek a Mester gyapotszedéstől izzadt hátára, ha azon kapták, hogy éppen Kontz Gábor zsebeibe tuszkolja a vértintával írt lapokat. Beleborzongok! (Egyébként a nigger két gé, és amellett, hogy manapság nem illik használni csak indokolt esetben, de egy gével még akkor se.)
Na, megyek, megiszom a kávét, remélem, attól kitisztulnak a gondolataim!
| |
| 1151. | [tulajdonos]: Mester! | 2023-05-18 11:16 | Köszönöm Pálóczi Antalnak, hogy felhívta a figyelmemet Rhiannon Giddensre, és mivel mindig adtam véleményére, rákerestem a YouTube-on és a Wikipedián.
Antal afroamerikainak írja őt, pedig anyai ágon indián – illetve ősamerikaiamerikai – ősökkel is bír, ez nagymértékben növeli rokonszenvemet, gyerekkoromban faltam a May Károly könyveket, annyira, hogy véletlenül a Tőke címűbe is belekezdtem, mondjuk furcsa volt, hogy az első száz oldalon még nem volt egy (indiá) ősamerikaiamerikai se, akkor vettem észre, hogy elnéztem a szerző vezetéknevében néhány betűt.
Ezen felbátorodva rögtön írtam is egy levelet indián nyelven az énekesnőnek – most nem idézem az egészet, itt úgyse tud senki indiánul -, Rhiannon biztosan elolvasta, mert szívecskét küldött vissza:
„Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Maecenas diam quam, dapibus eget urna eget, pellentesque convallis nunc. Quisque vel nisl nec justo tempor consectetur egestas volutpat elit…”
Mondjuk Deborah Giddenssel, Rhiannon édesanyjával még egy dolog összeköt, a Wikipédia szerint ő is a nőket szereti. Viszont nekem emiatt nem kellett elválnom.
Nagyon szimpatikus számomra az énekeső vonzódása a népzenéhez, régebben sírásig meg tudtam hatódni, ha a vén cigányt énekeltem és pengettem gitáron, ma ezt már nem tehetem, mert az a vén indoeurópai öt szótaggal több, sehogyse tudom a szövegbe beszuszakolni. Meg az alagútszindróma miatt már nem érzem a húrokat.
Meg Antaltól tudom, Rhiannon kötődik a Bélákhoz, én is, hiszen a szomszédom Béla, és április 23-24-én együtt szoktunk névnapozni és előre megfontolt szándékkal lerészegedni.
Rhiannon.
Számtalan dolog köt minket össze, egyikünk se indult az Álarcos énekes nevű agylágyítón, és legjobb tudomásom szerint ő sem utazott magyar kisvasúton az utóbbi tíz évben.
Hozzá kell tennem, hogy első Ramszesz napra pontosan majdnem háromezer-háromszáz évvel lenne idősebb Balassi Bálintnál. Ha élne. Dehát hogy nézne már ki! (Ramszesz se indult az Álarcos énekesen, innen az apropó.)
Nagyon megragadott az a kép, amelyiken Antal úgy gitározik, hogy le van ragasztva a szeme, illetve az látszik, hogy gitár van a kezében, mert ugye állókép, hang nincs hozzá.
Miután nincs hang, adódott, hogy a nálam 99 évvel idősebb Vincent – mi magunk között csak a keresztnevén emlegetjük, nekem is volt fapapucsom – festményét úgy néztem meg, hogy elkezdtem levágni a fülem, de baszottul fájt, így csak leragasztottam. Hátha így autántikás – ahogy neki, úgy nekem is volt nagynéném - leszek, de nem éreztem semmiféle katarzist. Aztán rájöttem, a balfülemmel szarakodtam, pedig a festmény nem tükör, mindegy, majd újra próbálkozom a másikkal, ha ez begyógyult.
Egyébként az is nagy igazság, hogy egy szilvabefőtt ne moderáljon, nekem magas a cukrom, még a törökmézet is keserűen iszom, ellenben egy csülköspacal bármikor felolvashatja verseimet, ja, még a padlizsánt is szeretem, hiszen az más néven törökparadicsom, pedig az sose volt piros, sem sárga.
Lényeg a lényeg, a Mestertől tanultak alapján most én is kipécézek magamnak valakit, én Sir James Paul McCartneyre gondolok, számtalan szálon kötődünk, egyszer három haverommal úgy mentünk át az Üllői út egyik zebráján, ahogy ők az ebbiród lemezborítóján csinálták, ahogy Rhiannonnak, neki is akad az ősei között ír, azt meg én is szoktam, én sírok, ha hagymát vágok és ő is Sir, valamint egyikünk se járt Újpesten a Venetiáner utcai kisegítő iskolába.
El is kezdtem fogalmazni egy levelet, eddig annyi van meg belőle, hogy „Lorem ipsum dolor sit amet…”, jaj bazmeg, ezt a Rhiannonnak írtam, mindegy, ezeknél tíz-tizenöt alkalmazottnak csak az a dolga, hogy szívecskéket – jobb esetben dedikált fotókat - küldjön azoknak, akik azt hiszik, hogy az ilyen leveleket bárki is elolvassa. Elvégre vagy olvas valaki, vagy ír. Esetleg skót.
Szóval kezdem belátni, mégis jó a Dokkra járni, hasznos dolgokat lehet elsajátítani, feltétlenül jövök még!
| |
| 1150. | [tulajdonos]: Alza.hu | 2023-04-30 13:19 |
Alzaponthúúúúúú!...
Ezt a hirdetést az első pillanat óta gyűlölöm.
Már megszokhattam volna, de képtelen vagyok, ugyan már nem rángatózom miatta, de ha a távkapcsoló kéznél van, rögtön legyomok egy random másik gombot, és csak egy perc múlva kapcsolok vissza.
Lehet, hogy a világ legjobb webáruháza a legkirályabb árakkal, sose fogom megtudni, képtelen vagyok ránézni az oldalukra.
Pálóczi az én élő alzaponthúúúm, még a képzetlen lélekbúvárok is rájöhetnek, hogy miért.
Ha lehet, nem is olvasom naplóit, és attól tartok, ha valami csoda folytán egyszer megváltozna és elkezdene normálisan viselkedni, hát én lenékk az utolsó, aki ezt megtudná.
Tóth Gabi üzenőfalát és naplóját viszont olvasom, és egyre növekvő iszonyattal látom, hogy Antal milyen visszataszító dúlást végez ott, szokás szerint parlagfűként felüti a fejét mindenhol, ahol nem találkozik radikális gyomirtással.
Egy vers apropóján politizál – noha szerinte ennek semmi helye itt -, a dokkolók egy részét pocskondiázza, besorolja, állatokhoz hasonlítja, az, hogy közben önmagát fényezi, az már szinte természetes, bár az lenne a legnagyobb hibája.
Mondjuk csak az egyensúly végett örülnék, ha a Dokk önjelölt házmesterei őt is helyre tennék, ahogy például engem szoktak, ha neaggyisten olyat írok, ami nincs fedésben nézeteikkel.
Vagy Antallal ők egyetértenek?
Én nem vagyok elmeorvos, így az én számból egy diagnózis nem lenne hiteles. Nem tudom biztosra megállapítani, hogy viszolygásom ettől az engem lesötétanyagozótól fóbia-e vagy reális félelem, de a tüneteim között az undor, a hányinger mindenképpen jelentkezik. Sok nyavalyát összeszedtem vénségemre, beférne közéjük egy beteges irtózás is, ez lenne a szerencsésebb, mert akkor lenne rá gyógyszer.
| |
| 1149. | [tulajdonos]: Bocsi! | Vadas Tibor: re: 1146 | 2023-04-27 19:33 |
Kedves Tibor!
Már elkezdtem a választ megfogalmazni, de közben olvastam a Telexen, hogy mit mondott Toroczkai arra a hírre, hogy elnöki kegyelmet kaptak Budaházyék:
„- Budaházy Gyuriék szabadok végre! A köztársasági elnök kegyelemben részesítette őket! Nem az ítéletet törölte, de felfüggesztette, így az összes hazafi végre szabad ember!”
Most erre egy kicsit rá kell pihennem. El kell gondolkodnom a hazafiságról.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1148. | Vadas Tibor: re: 1146 | [tulajdonos]: szeminárium | 2023-04-27 17:59 | Kedves György!
„Persze azért fájlalom, hogy egy alkotói műhely résztulajdonosa, többkötetes és számtalan díjjal elismert költő a Dokkon megjelenő írásokat nem irodalmi értékük mentén minősíti, hanem tartalmuk szerint, pedig én itt, a Dokkon tudtam meg, hogy a tartalom nem esztétikai érték.”
Úgy érzem, valamiféle kavarodás van a tőled beidézett mondatban. Persze ez lehet, csak látszat, amely amiatt van, hogy nem érzékelem benne a lehetséges iróniát, illetve az esetleges ellenkezést. Azonban, ha irónia mentes az idézett, akkor rosszul tanított a Dokk. Mivel egy-egy vers tartalma (amelynek alapjait a benne lévő gondolatok vagy gondolat fűzérek hadba vonulásai jelentik) olyan érettséget is felmutathat (és az esetek többségében a „jó” verseknél ez meg is valósul), hogy az esztétikai értékek fő képviselőjévé válik az adott alkotásban. A tartalom annyira fontos, hogy képes az egész művet, a szerzőjével együtt szőröstül-bőröstül reprezentálni, valamint az adott formával szövetségre lépve képes esztétikai értékké átlényegülni.
(Az általam felsoroltak inkább alapvetésként működnek, nem minden tartalomra érvényesek, két okból is. Egyrészt a tartalmak, vagy a versben lévő gondolatok, valamely nehezen definiálható, de mégis elképzelhető minőségi skálán mérhetetlenül széles tartományokban mozognak, másrészt pedig, hogy az olvasói tartalom-értés és tartalom-értékelés sok esetben erősen szubjektív értékítéletekkel terhelt.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
