NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2026-05-06 09:42 Összes olvasás: 183495Olvasói hozzászólások nélkül| 293. | [tulajdonos]: Köszönöm, Gyuri! | Duma György: Nyak-lik | 2018-05-01 20:52 | Ahol Duma Gyurit látok,
nem kellenek rímszótárok!
Köszöntelek, kedves Drusza,
lelkem csuklós autóbusza!
(Csuklasz, mert, hogy emlegetlek,
ezért írtam eztet nektek!)
Ha még egyszer elakadok,
s nem telnek az irkalapok,
tanácsot csak Tőled várok.
Mire jók a Dokk-barátok!
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 290. | [tulajdonos]: nyakkantás | weinberger: a nyakán | 2018-05-01 15:21 | Nyakló nélkül nyakalhatok.
Habár elég nyakas vagyok,
nyeklek-nyaklok hazaúton..
Nyaklevest is kapok, túúdom...
Sok teher van a nyakamban,
sok konyakom benyakaltam.
Árnyak susognak mögöttem.
Ide nincs rím, de ne nyakadékoskadjatok! :)
| |
| 289. | [tulajdonos]: Apokalipszis? | mórotz kriszta : na... | 2018-05-01 14:54 | Kedves Kriszta!
Lehet, hogy Te tudsz már valamit?!
Nem jósolsz túl hosszú jövőt a jelenkori civilizációnak!
Manapság, az Internet világában még a helyesírási hibáink is túlélnek minket!
Ellentétben velem, mindig fontoljátok meg, mit írtok! Megmaradnak szavaink, ha büszkék vagyunk rájuk, ha nem. Igaz, ebben a folyton változó világban szavaink értékelése számtalanszor változhat még, eljöhet az az idő is, amikor utódaim pont azokat a soraimat lobogtathatják büszkén, ami egy más korban szégyenre adott okot. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 288. | weinberger: a nyakán | [tulajdonos]: május 1 | 2018-05-01 14:44 | | A nyak fontos alkatrész: mind a felfüggesztő, mind a lenyakazó hóhér tanúsíthatja. Anton Pavlovics Csehov regényében, amelyből készült szinkronizált film nálunk is látható volt, egy Szent Anna érdemrend függött a főhősnő (szintén Anna) férjének nyakán. Jelentős átmérővel jellemezve megemlíttetik még a kálvinisták jelzőjeként, de - a napló tulajdonosa talán többet tud erről - ige is képezhető a szóból, folyadékok elfogyasztására utalóan. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 287. | mórotz kriszta : na... | 2018-05-01 14:39 | | Kedves Gyurcsi! Nem írtam a Pech című versedhez semmit, csupán azt, hogy elolvasom! Elolvastam, jó vers, nem kiemelkedő ,szerintem, csak jó! Halandokk vers, úgy értem nem hiszem, hogy ez a vers téged túlél:))) Bocs de dolgom van. Sürgős. Nem érek rá itt maradni. | |
| 286. | [tulajdonos]: május 1 | 2018-05-01 14:23 | Ezt 15 éve írtam. Eszembe jutott, kerestem, megtaláltam. Már alig emlékeztem rá, arra voltam kíváncsi, vajon aktuális-e még?
Én apám nyakában ültem.
Az én nyakamban ült - fiam.
Az ő nyakába nem ül senki.
Most mi van?
Nyakunkba, gyerekeink helyett,
szar borult egy nagy adag.
Akkor egy párt szívta vérünk,
- most egy sáskahad.
Szarral nyakamban minek vonuljak?
A tribünről hány Kádár integetne?
Nemcsak vonulástól, az élettől is
elmegy már az ember kedve...
| |
| 285. | [tulajdonos]: megálló | 2018-04-30 11:40 | Bori kolléganőm volt, adminisztrátorként dolgozott ugyanabban a gyárban, ahol én.
Nagyon csinos volt.
Csinos. Egy egyszerű harmincas férfi számára ez mit jelentett? Most, már vén fejjel tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy a csinosság azt jelentheti, hogy valaki ízlésesen, jól öltözik. Én akkoriban (sem) ezt értettem alatta, a mai srácok egyszerűen annyit mondanának, hogy "sunáznám". A csinos alatt azt értettük, hogy egy jó nő, akin valamilyen ruha van.
Borika is harmincas évei elején járt, Hefner már elküldte volna a Házból, de nagy tömegek várták volna a kapu előtt. Hatalmas szemek, babaarc, kedves mosoly, a szemeit egyébként ismeretségünk elején nem is nagyon láttam, tekintetem elakadt mellein, komoly erőfeszítésbe került elszakadni tőlük.
Csinos volt? Egy farmerszoknya, magas sarkú szandál, meg egy világos atlétatrikó. Meg valami hajcsat. Ja, melltartó, az meg nem. Nem is kellett neki, ha csak egy melle lett volna, akkor is szerelmes lett volna bele a fél gyár. Meg lehet, hogy néhány nő is. De kettő volt neki, ha most látnám őket (azokat), szonetteket írnék nekik, de akkoriban nem a költői vénám telt meg látványuktól.
Most már tudom, hogy az atlétatrikó sem az volt, hiszen mindenféle hímzések, csipkék, strasszok díszítették, viszont feszes volt, nemhogy sejtettük, mi van alatta, TUDTUK!
Bori olyan szép volt, hogy a buszmegállóban várakozó melósok még füttyentgetni is elfelejtettek, megkezdett szavakat hagytak félbe, gesztusok merevedtek ki, csak a fejek fordultak utána, mint Észak Koreában a díszszemlén a Szeretett Vezér felé. Szerintem Bori távozása után is nehezen indult újra a beszélgetés.
Nekem már akkor volt autóm. Nem, egy Trabantom volt. 15eFt-ért vettem, egy kombi. Akkoriban még nem volt minden családnak egy-két kocsija, sőt, a többségnek egy sem. Egy újpesti tízemeletes tömb minden kapuja előtti 5-6 parkoló nem is volt mindig tele. Pedig vagy harminc lakás volt kapunként. Én marha büszke voltam a Trabira, nekem nem a márkája vagy az állapota jelentett valamit, hanem valamilyen függetlenség-érzést kaptam tőle.
Bori félúton lakhatott akkori lakásom és a gyár között, naná, hogy felajánlottam, minden reggel szívesen felveszem, ne kelljen fáradnia a tömegközlekedéssel.
A buszmegálló közelében, attól néhány méterre szokott várni rám. Ez számára is biztonságot adott, ha valamiért nem mentem, fel tudott szállni a buszra.
Már az első alkalmakkor észrevettem a megállóban várakozó melósok irigykedő és elismerő pillantásait, amikor Bori beszállt hozzám, pláne, hogy puszival üdvözölt. Ez persze nem jelentett semmit, legalábbis neki nem, ismerősök voltunk, ennyi.
Én értékeltem, hogy a melósok nem szemtelenkedtek, nem tettek ilyenkor szokásos megjegyzéseket, szerintem Bori, mint jelenség, már fölötte volt ennek.
Kis cinkosság alakult ki bennem a srácok felé. Aljas módon legközelebb már nem Bori mellett álltam meg közvetlenül, túlmentem, majdnem a megállóig.
Bori azt a néhány lépést sietve, szinte futva tette meg a kocsiig, és közben fent taglalt mellei önálló életre keltek.
Ha azt mondtam előbb, hogy szonettet írnék hozzájuk, hát ilyenkor már szonettkoszorút.
Amikor a fiúk kibökték, hogy ilyetén megállásom nem véletlen, hanem tudatos és rendszeres, felszaporodott a megálló törzsközönsége. Szerintem azok, akik két megálló között laktak, és eddig a másikat részesítették előnyben, némileg átszervezték bejárási szokásaikat.
Bori nyaralni ment két hétre.
Mentem dolgozni, és megállás nélkül elhajtottam a háza előtt, a melósok értetlensége közepette.
Következő alkalommal ketten is leléptek a járdáról, intve, hogy álljak meg.
- Mi van a lánnyal? Beteg? elköltözött? - komoly aggódással kérdezték.
- Nyugi, srácok, két hét nyaralás!
...És két hétig a megállóban csak a normál törzsközönség várakozott a megállóban, de nem mulasztották el, hogy mosolyogva, régi ismerősként oda ne intsenek, mikor elmentem előttük.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
