| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-09-17 23:00 Összes olvasás: 629554Olvasói hozzászólások nélkül| 560. | [tulajdonos]: pech | 2010-01-05 18:28 | | Tudtam, hogy ma nem nagyon érdemes BKV-val közlekedni, de így is megbüntettek, mert a nagy kapkodásban otthon felejtettem a gyalogosbérletemet. | |
| 558. | [tulajdonos]: Farkas György keze | 2010-01-03 22:54 | Valamikor a nyolcvanas évek közepén egy idős festő azzal lepett meg egy kézfogás után, hogy tenyerét felém tartva közölte: ez a kéz valamikor régen Picasso kezét is megszorította. A mondat felvillanyozott, és megkértem, mesélje el, hogy történt a dolog. A harmincas években, szülővárosa ösztöndíjasaként Párizsban élt és dolgozott, és épp Brassainál volt látogatóban, amikor egy szúrós sötét szemű, zömök férfi állított be. Vendéglátója bemutatta a fiatal magyart a váratlanul betoppanó Mesternek, aki természetesen kezet fogott vele. Amikor ezt a történetet megtudtam, Picasso tizenkét éve nem élt. A magyar festő időközben megöregedett keze mégis valamiképpen közvetítette azt a régi érintést.
Azóta hasonló jellegű közlésben nem volt részem, de olykor egy-egy emberrel kapcsolatban eszembe jutnak azok, akikkel ő élete során feltehetően kezet fogott. S akiknek valahai érintését az ő keze valamilyen misztikus módon átadja nekem. És ha visszafelé még továbbgondolom a dolgot, egészen elképesztő nevekig jutok el, de ezeket inkább nem írom le.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 557. | fradismo(tégéef): . | 2010-01-02 20:15 | | de jó vagy hejj baltazar! megrebben a pillangó szárnya pekingben, és ez igaz. ez jó volt. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 555. | [tulajdonos]: ellenhatás | 2010-01-02 10:14 | | Akkora vihar volt New-Yorkban, hogy megrebbent tőle egy pillangó szárnya Pekingben. | |
| 554. | [tulajdonos]: egy könyv | 2010-01-01 17:23 | Régi, közhelyszámba menő tapasztalat, hogy ha váratlanul valami ismeretlenre bukkanunk, egy-két napon belül újra megismétlődik a találkozás, mintegy megerősítve, hogy nem a véletlen játszott velünk.
A napokban kezembe vettem Kodolányi Gyula A hullám taraja c. esszékötetét, és ebben olvastam, hogy a Kádár-korszak kezdetén a gondolatokra éhes magyar értelmiség egyik legkedveltebb könyve volt Gaetan Picon antológiája, a Korunk szellemi körképe. Kézről kézre járt ez a könyv, amit az Occidental Press, Csicsery-Rónay István washingtoni kiadója nyomtatott ki.
Soha életemben nem hallottam erről a műről. Erre, alig két nappal később, Csoóri és Szakolczay beszélgető könyvében, a Nekünk ilyen sors adatott című kötetben olvasom, hogy a Belvárosi kávéházban összejáró baráti körben ronggyá olvasták és heteken át vitatkoztak róla. "Benne volt a könyvben az egész XX. század. " - ahogy Csoóri Sándor írja.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 552. | [tulajdonos]: mehet | 2009-12-28 22:35 | Mára mit tartogat a sors-tenyér? Pofont vagy kockacukrot? Mennyit mélyültek redői tegnap óta, és mennyivel lett kurtább az életvonal? A gyűlölet álságos húrjait ma melyik ujj fogja megpendíteni? És mennyi levélszemétnek szabad érkeznie, hogy ne legyen közte egy se, amitől elgyengülök, és megrendelem, amit majd szégyellenék kibontani?
Ebéd közben talán eltűnődöm a híreken. Kezemben megáll a kés, a villa. Leteszem őket: inkább az utcán kéne anyagot gyűjtenem, ha már oknyomozó versírásra adtam a fejem.
Irány a szekta, amelyhez tartozom – most még egyszemélyes. Önnön mutánsaimmal szeretném benépesíteni, de érzem, hogy nem lesz rá elég időm, s igéim között, egyetlen főnév, nemsoká megdermedek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
