NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-04-29 07:43 Összes olvasás: 680450| 4233. | [tulajdonos]: "or" | 2019-10-03 20:06 | Nagyon szeretem a YouTube szellemes megjegyzéseit.
Ezt a Whole Lotta Love alatt találtam.
"My girlfriend asked me __" Me or Led Zeppelin ?"
Sometime i miss her." | |
| 4232. | [tulajdonos]: Holdkatlan ez is | 2019-10-01 22:18 | Csak tudjon repülni
Kitömött állatokat etet valaki,
esetleg hosszú könyvet ír
tornatermek és szertárak álmairól,
én meg olyan szavak után sóvárgok, mint
adamant,
albatrosz,
aszfodélosz,
pedig beérhetném azzal is, hogy
kő, madár, virág.
Csak kemény legyen,
tudjon repülni és
fehéren illatozzon. | |
| 4231. | [tulajdonos]: dekor | 2019-09-30 18:54 | | Bizonyos könyveket aláhúzásokkal és lapszéli jegyzetekkel dekorálok. Aztán, ha később a kezembe kerülnek, újabb olvasásomat a korábbi befolyásolja, hiszen a szemem először az aláhúzott részeket veszi észre. Olykor szándékosan inkább az alá nem húzott részeket olvasom és azon gondolkozom, hogy nem érdekesebbek-e azoknál, amelyeket annak idején fontosnak tartottam megjelölni. A válasz közhelyes: néha igen, néha nem. | |
| 4230. | [tulajdonos]: köszönet Standovár Ágotának | 2019-09-30 12:52 | Monodráma több szereplővel
Miért nyugtalanít annyira
ez a füzet? Mintha direkt egy
utószezonra készített katalógus
volna, tele nyomdahibával,
rosszabbnál rosszabb fotókkal.
Nők, férfiak, gyerekek divatja-
múlt fürdőruhákban álldogálnak
egy örök hadszíntér felől érkező
vöröslő folyó mellett. Bajtársak
és ellenségek adnak egymásnak
benne vért, úgy látszik,
holtában már mindenki
a nullás vércsoporthoz tartozik.
A súgólyuk figyelmeztet:
nem azt mondom, ami írva van.
Milyen igaz! Az idő beszél
belőlem mindig, az előérzet
és a tapasztalat, hogy a volt
meg a lesz egymást metszik
éppen ebben a pillanatban.
(Olvasható a Holdkatlanban)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 4228. | [tulajdonos]: 20 | 2019-09-23 20:03 | Nincs kedvem a Dokk táncrendjét követni, ezért tudatosan és provokatívan nem a "Kedvenc versek" közé töltöm fel ezt a húsz verscímet. Saját nevemen, Vincze Sándorként, Baltazárként amúgy is megtettem már néhányszor.
Ahogy elnézem a listát, újabba alkotások nem nagy bőséggel szerepelnek benne; nyilván az az oka, hogy az újabb alkotások kevéssé érintenek meg. Mostanában nem a Dokk aranykorát éljük, de az is lehet, hogy aranykor sose volt. Bár az se zárható ki, hogy amikor épp aranykor van, akkor észre sem vesszük.
Íme a húsz cím.
1 László Noémi: MIÓTA NEM KAPASZKODOM
2 Morkuszt Tamás: Mienk
3 Bártfai Attila Márk: Galéria
4 Kelebi Kiss István: Csontváry
5 Kalnivet Péter: Toroxordító
6 Kántor Zsolt: Plankton
7 Prágai Tamás: Vadon
8 Csillag Tamás: Mintha valahol elmaradtam volna
9 Türjei Zoltán: Sínen vagyunk
10 Petz György: Az ecetfa illatához
11 Nyírfalvi Károly: Mesterséges idő
12 Pálóczi Antal: Az ember úgy fáj a Földnek
13 Szoboszlai Judit: Hangja, hangomban
14 Viga Vendel: Költőien napozik az ember
15 Debreczeny György: haikujárvány
16 Paál Marcell: Világfa
17 Siska Péter: Rendkívüli állapotok
18 Bátai Tibor: változatok vadászatra
19 Takács Zsuzsa: A kétes kimenetel
20 Jenei Gyula: Fénykép | |
| 4227. | [tulajdonos]: Eső 2019. ősz | 2019-09-22 19:55 | A SÍPSZÓ ELŐTT
(Kormos István emlékére)
De hát az én, az mégis
ki lehet? Szája már
nincs, és kiolvadt régen
a szeme. Agyának
rózsaszín redői, mint
tengerparton a dűnék,
tündöklő eszmék,
vágyak s játékok
szelében fodrozódtak,
míg fútt a szél. És fútt
bizony, egy életen át írta,
törölte ki és írta újra,
mit elszenvedni érdemes.
Aztán elfújta az összes
születésnapi gyertyát,
végül elfújta önmagát is,
a szinuszgörbe
kiegyenesedett,
és már késő, hogy tudjam:
a sípszó előtt kellett volna
elmondanom az üzenetet.
De kinek lett volna
rá füle? Ki állt volna
meg egy percre, hogy
rám figyeljen?
Azt hitték, csak a
csörgősipkámon
rázom a bojtokat.
Olykor nevettek
rajtam, nem tagadom,
ujjal mutattak rám, s
ha garasok röpültek
felém, elkaptam őket,
mint a zsonglőr,
de belül könnyek
homályát próbáltam
törölni szakadatlan.
Most tisztán látok,
pedig a szemgödör
színültig tele van.
Aki éhes, most ehet
belőlem, aki meg
szomjas, hát ihat.
Televény lettem
– nem jéghideg homok –,
kire az égből
élő víz csorog. | |
| 4226. | [tulajdonos]: Yorick Yorickovics | 2019-09-22 19:34 | Hamarosan jön egy vers, amit Jenei Gyula felkérésére írtam, és a napokban, az ESŐ őszi számában jelent meg.
Kormos István: Szegény Yorick-ja volt a kiindulópont, erre kellett írni párverset, hommage-t, újraírást, nehéz megtalálni a megfelelő szót, mindegy, valamit, amihez Kormos gyönyörű verse a trambulin. | |
| 4225. | [tulajdonos]: egyszer | 2019-09-21 16:52 | Egyszer arról írtam egy kis posztot, hogy milyen különös, hogy a lefejezésre váró elítéltek milyen együttműködően viselkednek hóhéraikkal. Emlékszem, Bártfai Attila Márk reagált rá a tőle megszokott bölcs és érzékeny módon.
Már el is felejtettem az egészet, erre ma beleszaladtam Charles Baudelaire gondolataiba.
„A halálbüntetés egy misztikus gondolat eredménye, melyet napjainkban egyáltalán nem értenek. A halálbüntetés célja nem az, hogy megmentse a társadalmat, fizikai értelemben legalábbis. Az a célja, hogy megmentse (spirituális értelemben) a társadalmat és a bűnöst. Hogy az áldozat tökéletes legyen, a kivégzésre váró részéről hozzájárulás és öröm szükségeltetik. Istentelen dolog volna kloroformmal elkábítani egy halálraítéltet, mivel így megfosztanánk őt a helyzetéből fakadó nagyság tudatától és az esélytől, hogy üdvözülhessen."
A részlet a Lecsupaszított szívemből való. | |
| 4224. | [tulajdonos]: sirály | 2019-09-19 21:30 | A sirálykattintásokra előugró versezetekről egy mindannyiunktól független rendszer "dönt", ez nyilvánvaló. Ha van olykor (van) aránytalanság, az nem kérdőjelezi meg a rendszer egészének arányosságát. Nyilván túl rövid intervallumokat néz az ember, ha úgy tetszik, maga az élet is egy rövid intervallum, tehát az életünk tapasztalatai is torzak, ha egy sokkal hosszabb időszakaszra próbálnánk vonatkoztatni.
Inkább arról van szó mostanában, hogy egy döbbenetesen magára hagyott Dokkon üldögélünk. Egy olyan helyen, ahol az impresszum megad bizonyos neveket, akik valakik itt, de gyakorlatilag nincs referencialitása ennek. Nevek és kész. Abszolúte semmi nem következik abból, hogy bizonyos nevek szerepelnek az impresszumban. Én úgy tekintem, hogy nem léteznek. Ez nem tölt el sem szomorúsággal, sem dühhel. Valójában szégyellem magam, hogy egyáltalán eszembe jut, hogy tehetnének valamit azért a dologért, amit Dokknak hívnak. A Dokk valójában azért létezik valamennyire, mert a tagjai által makacs szívóssággal folyton újraélesztett játékok (pontosabban már csak egy játék) néhány elszánt embert megszólítanak. Más kérdés, hogy a Dokk legrémesebb hagyományait sikerült újraéleszteni egy arcátlan álneveskedéssel, de ezt egyéni problémának tekintem. Nem veszek részt a játékban, amíg itt van, de ez a játékot mint olyant nem veszélyezteti, hiszen van hat-nyolc ember, aki ringbe száll. És csak tegye, hiszen ez a makacs jelenlét újra és újra figyelmezteti a teljesen passzív, ötlettelen és és és és és és (mindegy) döntéshozókat, hogy döbbenetesen alulteljesítenek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
