DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37713 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bertók László
  Platón benéz az ablakon
Új maradandokkok

Albert Zsolt: Perszeapu (csillagos)
Köves István: N. I. KIHANTOLÁSAKOR
Farkas György: Sodródás
Bátai Tibor: regresszió
Franczen Bea: Dackeringő bikinire
Pataki Lili: Isten gyermekei
Farkas György: Kezdet
Szakállas Zsolt: Fészekürítők
Kiss-Teleki Rita: hiába emlék
Tóth János Janus: még sincs
FRISS FÓRUMOK

Nagy Zsuzsanna 3 órája
Pataki Lili 8 órája
Kiss-Teleki Rita 8 órája
Szakállas Zsolt 12 órája
Bara Anna 14 órája
Farkas György 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Köves István 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Vezsenyi Ildikó 4 napja
Pálóczi Antal 6 napja
Kosztolányi Mária 6 napja
Albert Zsolt 6 napja
Csapó Angéla 6 napja
DOKK_FAQ 7 napja
Franczen Bea 7 napja
Karaffa Gyula 7 napja
Ötvös Németh Edit 8 napja
Szilasi Katalin 10 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor alkotói naplója 5 órája
Minimal Planet 9 órája
Hetedíziglen 9 órája
nélküled 10 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 17 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 18 órája
Bara 19 órája
K.Mária 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
fejlakók 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Zúzmara 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Vendég 3 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: utolsó szakasz: ráfordulás
Legutóbbi olvasó: 2021-06-23 03:50 Összes olvasás: 4129

Korábbi hozzászólások:  
37. [tulajdonos]: (fejléc)2021-06-10 12:50
régen a vándornak
nagy nimbusza volt előtte
mehetett oda ahova ő nem

hiába volt beteg és mocskos
nem tudta mi a betegség,
nem tudta mi a mocsok

csak azt tudta
köpenyébe rejtve viszi magával
az ő kedves
alumínium kiskanalát

hiábba szólt
az anyja nem hitt neki

akkor még nem volt hű kutyája sem
hogy utána küldje
hogy megugassa

*
a reggel
itt is mályva illatú

a delet harangszó élénkíti meg
Morzsi végig véle vonyít

csak a csend hozhat
némi  enyhet
gyógyírt


*

a tükrös ajtóban áll
háttal a szamovárnak

a szél mozgatja a fákat
halkan hullik a szőlőlevél


sánta és vézna csendet
hoz magával az alkony

varjú károgás sem hallik
a dombtető mögött
ballag egy megrakott szekér

lassul s hűl benne a vér
ideje   begyujtani
vagy takaró alá bújni


36. [tulajdonos]: Ilyen is van2021-05-29 02:41
Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával, vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.

#JackKornfield: A lélek éneke.

Egy antropológus egy afrikai törzs gyermekeinek javasolt egy játékot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt: aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt! Erre a gyermekek mind felálltak, kézen fogták egymást, és együtt szaladtak érte.
Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztetek? Mire ők: UBUNTU. Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?

E törzs nyelvén UBUNTU annyit tesz: „Vagyok, mert vagyunk.”

35. [tulajdonos]: Vissza az alapokhoz2020-03-21 08:38
Te vagy:
Víz
A te elemed a víz. A visszafogott modoroddal és az érzékeny természeteddel ösztönösen megérzed az embertársaid érzelmeit. Úgy értesz ahhoz, hogy támaszuk és vigaszuk legyél, és ez által megkönnyítsd az életüket, mint senki más. Nagy állhatatossággal törekszel arra, hogy a környezetedben harmonikus légkört teremts. Azonban hajlamos vagy mindeközben a saját szükségleteidet elhanyagolni, ami miatt jól tennéd, ha odafigyelnél arra, hogy a kibontakozási lehetőségeidet és szüneteidet szabadon tartsd.
VEZEKLÉS

„Sokat gondolkoztam már ezen a szón. Én úgy érzem, a vezet igéből alakult ki. Ezt arra alapozom, hogy a vezet azt jelenti, kormányoz, irányít másokat, ellenben aki vezekel, az saját magát irányítja, fegyelmezi, önmagát zabolázza meg. Elképzelhető, hogy igazam van?”
Szívből gratulálok a szellemes okfejtéshez, mert olvasónk a két szó jelentését csakugyan nagyon ötletesen kapcsolta össze. Hogy még sincs igaza, arról nem tehet, mert nem tudhatta, hogy elődeink a vezekel szót másképpen ejtették ki, mint ahogy mi tesszük ma. A vezekel, amely azt jelenti: ’bűnhődik, önként vállal valamilyen szenvedést, megaláztatást valamiért, amit elkövetett’, nem abból az ősi vez- alapszóból ered, amely több finnugor nyelvben – így a finnben és az észtben – is megtalálható, s amelynek jelentése mindenütt ’vezet, húz’, hanem a szintén ősi vesz–vész igéhez, amelynek főbb jelentései: ’elpusztul, meghal, tönkremegy, eltűnik’. Szavaim igazolásául idézek egy mondatot a XVI. században élt írónak, Pesti Gábornak egy 1536-ban megjelent bibliafordításából, először betű szerint, majd a mai helyesíráshoz igazítva. Az első változat: „Syrnak wala ees wezekelyk wala a leyant”. Mai helyesírással ez így fest: „Sírnak vala, és veszékelik vala a leányt.”

E mondat értelme: ’sírtak, és siránkoztak a lány elvesztésén’. Vagyis a vezekel szóban a régi nyelvben nem z, hanem sz hangot jelölt a z betű, s aki vezekelt, az voltaképpen veszékelt, azaz nagy siránkozás közepette azt kiáltotta világgá: veszék, azaz (én vagy valaki más) ’elvesztem, elveszett’. Ha még ez a példa sem elégséges olvasóim, köztük a levélíró meggyőzésére, gondoljanak a jajveszékel igére, amely a jaj indulatszóval kiegészítve jelenti lényegében ugyanezt.

Igen ám, de az íráskép olykor megtréfálja az embert. Megtréfálta XVIII–XIX. századi költőnket, Pázmándi Horvát Endrét, akinek 1831-ben Pesten megjelent, Árpád című honfoglalás kori eposzában még mindig a régies írásmóddal írva olvashatjuk ezt: „S itt vezekelte bűnét az utolsó vénkorig”. Továbbá – részben Pázmándi Horvát művének hatására – megtréfált azóta mindnyájunkat, mivel, íme, a vezekel immár visszavonhatatlanul meggyökeresedett nyelvünkben z-vel írva s úgy is ejtve, ugyanakkor viszont többé-kevésbé megőrizve a szó eredeti, illetőleg abból fejlődött ’siránkozik, bűnhődik, szenvedést vállal valamiért’ jelentését.

Címkék:Anyanyelvi őrjárat


34. [tulajdonos]: a szellemi fejlődési potenciál2019-08-20 21:14
Most jutottam el gondolatban odáig, hogy ne kész, tökéletes csoportot keressek, ami befogad, s magához hasonlóvá nemesít. Hiszen, az elemeivel találkozom, akik gyarló emberek, mint én.

Tartozni valahová, teljes szívvel, elkötelezettséggel még nem sikerült.
Legfeljebb, "első vérig".

Valakihez tartozni, már többször is.

A hozzám tartozók más tészta!

Nem létezik, semmilyen ember alkotta bölcsek tanácsa, ahova be lehetne jutni a "végén".

Csak az indiánoknál volt ilyen.

Gyermekkoromtól vágyom egy indián közösségre.

Az öregedés ma már a legtöbb embernél, emlékezetromlást, elbutulást, kiszolgáltatottságot, teherré

válást jelent.


Olvasói hozzászólások nélkül
33. utolsó szakasz: jav.[tulajdonos]: ki, csak2019-08-19 11:52
odaragadtam

32. [tulajdonos]: ki, csak2019-08-19 11:48
Oda ragadtam a dokkhoz,
mint nőstényhez a kan kutya.
Nem. Varázs pálcával nem.
Bottal lehet csak leválasztani róla,

mielőtt megüt a guta.
Kerülgetem, ólálkodok, szimatolok,
mikor hághatom meg újra
a lyukat, miből vér csorog.

Vicsorgok, morgok, szenvedek,
mert falka vezér - kóbor eb -
itt sem lehetek, csak egy
párzástól zavart vén szuka.

Jobb híján szavakat vedlek.
Közben rájövök: miért írok verseket?
Mert, ebben az egyben - így alakult -
üvöltés lehetek.

A prózában hiába tépném a szám,
sok „kölcsön gondolattal”, ám
lennék félművelt, fél vad tulok,
s ha nem kapok választ, bevadulok.

Én, ki ,csak nem meghatott.
Én, ki, a világnak egyszer,
csak egyetlen egyszer,
mindent felróhatott.

2017.04.01.

31. [tulajdonos]: egy régi vicc, ami új2019-08-19 11:37
Találék vala, bölcsességet a szájbúl:

1.
2011.03.01 14:44    Korányi Mátyás - szerki -- re: Úgy élek én a földön

Annyit azért megjegyeznék, hogy az "elkenés" egy írói eszköz, néha az ember direkt alámegy, minőségileg elkeni, aláír a dolgoknak (idézetnek vagy akár saját gondolatainak is) ezzel is érzékeltetve az elmondhatatlanságot, vagy a "tárgy", a téma iránti tiszteletét. Ilyenkor nem minőségbeli problémákkal állunk szemben, hanem egyfajta technikával, beszédmóddal. Olvasóként fontos odafigyelni ezekre a finomságokra is, érzékenyebbé tenni a szenzorainkat, ha érteni, érezni akarjuk a verset, a vers lüktetését. Hátul, a nyelved hátsó részén ízlelgesd, és vegyél hozzá apró levegőket, és meglátod előjönnek az ízek, aromák.

Meddig lehet élni tátott szájjal? :-)

30. [tulajdonos]: folyt.2019-08-16 21:39
egy „készre” írt költő panasza


áshatnék gödröt tetemes céllal
a múltat akkor sem tudnám
beletemetni csak a hozzá
kapcsolódó tárgyakat

„röviden”: hosszabban:

nagy a jóindulat mégsem tekinti
a szóban forgó képet
összevonásnak
se költői szabadságnak

mert nem tart ott szerinte
hogy a költői szabadsággal éljen
harcolnia pedig nem kellene
egy leértékelt műért

(dominóhatást indított el-
é szaki vélemény)
hisz kivagyok én
még ha…
meddig élek is

vagy elég ha kihagyok
„vannak más fórumok”
eltanácsolás ez is
egy kisebb horger úr
egy kisebb józsef attilával
tér vissza folytatni a vitát

reiki kor nációk





29. [tulajdonos]: folyt.[tulajdonos]: vélemény, lehet furcsa2019-05-26 11:47
Nekem, a felesleges túlkapásokkal van bajom, ami szerzők idő előtti elvesztéséhez vezetett, az elmúlt 18 év alatt, már annyiszor. Meg a szerkesztőkéhez is. De, aki megragadt itt, még ha azt hisszük, nincs is jelen, az könnyen rombolja le minden belépő kezdeti lelkesedését, mert ugye mit képzel ő? Önbizalma csak akkor lehet, ha mi adjuk neki. De mi, ritkán adunk. Inkább fazonra metszegetjük, formáljuk.
A tapasztaltak felelőssége nagyobb, ha "baj"történik (ami,úgy tűnik, csak nekem az) még az újak helyett is tudniuk kell gondolkodniuk. Mert valamikor, ők is voltak kezdők a dokkon. S tudják, mi hová vezet. Például egy kisgyereknek sem engedjük, hogy késsel játsszon, nehogy megvágja magát. S főleg nem, hogy székre álljon vele, mert azt gondolja, már elég "nagy”, s ahonnan, mi magunk próbáljuk letaszítani. Hadd tanulja meg ő is, a saját kárán, mint mi, hogy ki a magyarok istene. Persze, mi képzeljük magunkat az utóbbinak, akik éle-halál ura, s ítélkezhet „félői” felett.

Tudom, ilyen világ nincs, amilyet én most leírok. Ez, a fantáziám műve, amit a (látszat)valóság ellen fordítok.
Tudom, most fegyvert adok ezzel egy lehetséges ellenfél kezébe, hadd lássam, ki az, aki elsőnek nyúl érte, mert azt hiszi ezen a ponton vagyok sebezhető.
Tudom, mindez csak optikai csalódás, mert itt, "minden a legjobb alapokon nyugszik"
De tényleg?

Abban bízok, lesz elég ideje a Dokknak, hogy kineveljen egy következő generációt.
Nehogy addigra már, olyan rossz híre legyen, hogy a kutya se akar majd idejönni.
Legfeljebb, kívülről olvasgatják. Míg el nem tűnik, a domain-temetőbe.
Kívánom, hogy ne így legyen!



28. [tulajdonos]: vélemény, lehet furcsa2019-05-26 11:34
Visszafogtam magam, s nem írtam oda a Nagyítóba: persze, csak ha érdekli.

De miért ne érdekelné?
Vagy, miért is érdekelné?

Nekem, például, a „hogyan”- nal van bajom.
Alapból, és sokszor.
De szót, csak akkor szoktam emelni érte, mikor úgy érzem, nincs veszteni való.
Zoltánt már elveszítettük s nekem sincs benn versem, amit féltenék. :-)
Ami nagyon fájna, ha múlna.
Amíg, kicsit is fáj, egyetlen versem múlása is, addig maradok, s amikor már nem fáj, nem fog érdekelni, s elmegyek. Lentről ugye nem lehet leesni.
Itt vagyok lenn.
De az nem járja, hogy amit máshol nyerek, az itt elveszítsem.
Mint már megtörtént kétszer.
S tudom, most örömet okozok annak, aki szereti, ha az embernek, történetesen nekem, fáj valami.

De nem baj! Én, most csak edzem a tollam.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-06-23 00:52   új fórumbejegyzés: Nagy Zsuzsanna
2021-06-22 23:27   Napló: Bátai Tibor alkotói naplója
2021-06-22 23:23   Napló: Bátai Tibor alkotói naplója
2021-06-22 23:20   Napló: Bátai Tibor alkotói naplója
2021-06-22 23:17   Napló: Bátai Tibor alkotói naplója
2021-06-22 19:58   új fórumbejegyzés: Nagy Zsuzsanna
2021-06-22 19:53   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2021-06-22 19:51   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2021-06-22 19:23   Napló: Minimal Planet
2021-06-22 18:43   Napló: Hetedíziglen