DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2830 szerző 37237 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Ötvös Németh Edit: szuszogó
Tálos Barbara: Szem
Nyári László: Csecsemő
Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
FRISS FÓRUMOK

Busznyák Imre 29 perce
DOKK_FAQ 8 órája
Gyors & Gyilkos 11 órája
Király Ferenc 11 órája
Tóth Gabriella 19 órája
Pálóczi Antal 20 órája
Radics Zina 21 órája
Lantos Tímea 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Oláh Imre 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Szabó László 3 napja
Czékmány Sándor 3 napja
Kiss Anna Mária 4 napja
Szilágyi Erzsébet 4 napja
Szécsényi Katalin Boglárka 5 napja
Albert Zsolt 5 napja
Szalay Károly 5 napja
FRISS NAPLÓK

 történések 28 perce
Hetedíziglen 8 órája
Conquistadores 8 órája
mix 13 órája
PIMP 16 órája
az utolsó alma 17 órája
EXTITXU-UXTITXE 18 órája
az univerzum szélén 19 órája
Bara 21 órája
Pssz!Ich-ézis 1 napja
nélküled 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 2 napja
Baltazar 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: utolsó szakasz: ráfordulás
Legutóbbi olvasó: 2020-07-13 14:28 Összes olvasás: 2966

Korábbi hozzászólások:  
35. [tulajdonos]: Vissza az alapokhoz2020-03-21 08:38
Te vagy:
Víz
A te elemed a víz. A visszafogott modoroddal és az érzékeny természeteddel ösztönösen megérzed az embertársaid érzelmeit. Úgy értesz ahhoz, hogy támaszuk és vigaszuk legyél, és ez által megkönnyítsd az életüket, mint senki más. Nagy állhatatossággal törekszel arra, hogy a környezetedben harmonikus légkört teremts. Azonban hajlamos vagy mindeközben a saját szükségleteidet elhanyagolni, ami miatt jól tennéd, ha odafigyelnél arra, hogy a kibontakozási lehetőségeidet és szüneteidet szabadon tartsd.
VEZEKLÉS

„Sokat gondolkoztam már ezen a szón. Én úgy érzem, a vezet igéből alakult ki. Ezt arra alapozom, hogy a vezet azt jelenti, kormányoz, irányít másokat, ellenben aki vezekel, az saját magát irányítja, fegyelmezi, önmagát zabolázza meg. Elképzelhető, hogy igazam van?”
Szívből gratulálok a szellemes okfejtéshez, mert olvasónk a két szó jelentését csakugyan nagyon ötletesen kapcsolta össze. Hogy még sincs igaza, arról nem tehet, mert nem tudhatta, hogy elődeink a vezekel szót másképpen ejtették ki, mint ahogy mi tesszük ma. A vezekel, amely azt jelenti: ’bűnhődik, önként vállal valamilyen szenvedést, megaláztatást valamiért, amit elkövetett’, nem abból az ősi vez- alapszóból ered, amely több finnugor nyelvben – így a finnben és az észtben – is megtalálható, s amelynek jelentése mindenütt ’vezet, húz’, hanem a szintén ősi vesz–vész igéhez, amelynek főbb jelentései: ’elpusztul, meghal, tönkremegy, eltűnik’. Szavaim igazolásául idézek egy mondatot a XVI. században élt írónak, Pesti Gábornak egy 1536-ban megjelent bibliafordításából, először betű szerint, majd a mai helyesíráshoz igazítva. Az első változat: „Syrnak wala ees wezekelyk wala a leyant”. Mai helyesírással ez így fest: „Sírnak vala, és veszékelik vala a leányt.”

E mondat értelme: ’sírtak, és siránkoztak a lány elvesztésén’. Vagyis a vezekel szóban a régi nyelvben nem z, hanem sz hangot jelölt a z betű, s aki vezekelt, az voltaképpen veszékelt, azaz nagy siránkozás közepette azt kiáltotta világgá: veszék, azaz (én vagy valaki más) ’elvesztem, elveszett’. Ha még ez a példa sem elégséges olvasóim, köztük a levélíró meggyőzésére, gondoljanak a jajveszékel igére, amely a jaj indulatszóval kiegészítve jelenti lényegében ugyanezt.

Igen ám, de az íráskép olykor megtréfálja az embert. Megtréfálta XVIII–XIX. századi költőnket, Pázmándi Horvát Endrét, akinek 1831-ben Pesten megjelent, Árpád című honfoglalás kori eposzában még mindig a régies írásmóddal írva olvashatjuk ezt: „S itt vezekelte bűnét az utolsó vénkorig”. Továbbá – részben Pázmándi Horvát művének hatására – megtréfált azóta mindnyájunkat, mivel, íme, a vezekel immár visszavonhatatlanul meggyökeresedett nyelvünkben z-vel írva s úgy is ejtve, ugyanakkor viszont többé-kevésbé megőrizve a szó eredeti, illetőleg abból fejlődött ’siránkozik, bűnhődik, szenvedést vállal valamiért’ jelentését.

Címkék:Anyanyelvi őrjárat


34. [tulajdonos]: a szellemi fejlődési potenciál2019-08-20 21:14
Most jutottam el gondolatban odáig, hogy ne kész, tökéletes csoportot keressek, ami befogad, s magához hasonlóvá nemesít. Hiszen, az elemeivel találkozom, akik gyarló emberek, mint én.

Tartozni valahová, teljes szívvel, elkötelezettséggel még nem sikerült.
Legfeljebb, "első vérig".

Valakihez tartozni, már többször is.

A hozzám tartozók más tészta!

Nem létezik, semmilyen ember alkotta bölcsek tanácsa, ahova be lehetne jutni a "végén".

Csak az indiánoknál volt ilyen.

Gyermekkoromtól vágyom egy indián közösségre.

Az öregedés ma már a legtöbb embernél, emlékezetromlást, elbutulást, kiszolgáltatottságot, teherré

válást jelent.


Olvasói hozzászólások nélkül
33. utolsó szakasz: jav.[tulajdonos]: ki, csak2019-08-19 11:52
odaragadtam

32. [tulajdonos]: ki, csak2019-08-19 11:48
Oda ragadtam a dokkhoz,
mint nőstényhez a kan kutya.
Nem. Varázs pálcával nem.
Bottal lehet csak leválasztani róla,

mielőtt megüt a guta.
Kerülgetem, ólálkodok, szimatolok,
mikor hághatom meg újra
a lyukat, miből vér csorog.

Vicsorgok, morgok, szenvedek,
mert falka vezér - kóbor eb -
itt sem lehetek, csak egy
párzástól zavart vén szuka.

Jobb híján szavakat vedlek.
Közben rájövök: miért írok verseket?
Mert, ebben az egyben - így alakult -
üvöltés lehetek.

A prózában hiába tépném a szám,
sok „kölcsön gondolattal”, ám
lennék félművelt, fél vad tulok,
s ha nem kapok választ, bevadulok.

Én, ki ,csak nem meghatott.
Én, ki, a világnak egyszer,
csak egyetlen egyszer,
mindent felróhatott.

2017.04.01.

31. [tulajdonos]: egy régi vicc, ami új2019-08-19 11:37
Találék vala, bölcsességet a szájbúl:

1.
2011.03.01 14:44    Korányi Mátyás - szerki -- re: Úgy élek én a földön

Annyit azért megjegyeznék, hogy az "elkenés" egy írói eszköz, néha az ember direkt alámegy, minőségileg elkeni, aláír a dolgoknak (idézetnek vagy akár saját gondolatainak is) ezzel is érzékeltetve az elmondhatatlanságot, vagy a "tárgy", a téma iránti tiszteletét. Ilyenkor nem minőségbeli problémákkal állunk szemben, hanem egyfajta technikával, beszédmóddal. Olvasóként fontos odafigyelni ezekre a finomságokra is, érzékenyebbé tenni a szenzorainkat, ha érteni, érezni akarjuk a verset, a vers lüktetését. Hátul, a nyelved hátsó részén ízlelgesd, és vegyél hozzá apró levegőket, és meglátod előjönnek az ízek, aromák.

Meddig lehet élni tátott szájjal? :-)

30. [tulajdonos]: folyt.2019-08-16 21:39
egy „készre” írt költő panasza


áshatnék gödröt tetemes céllal
a múltat akkor sem tudnám
beletemetni csak a hozzá
kapcsolódó tárgyakat

„röviden”: hosszabban:

nagy a jóindulat mégsem tekinti
a szóban forgó képet
összevonásnak
se költői szabadságnak

mert nem tart ott szerinte
hogy a költői szabadsággal éljen
harcolnia pedig nem kellene
egy leértékelt műért

(dominóhatást indított el-
é szaki vélemény)
hisz kivagyok én
még ha…
meddig élek is

vagy elég ha kihagyok
„vannak más fórumok”
eltanácsolás ez is
egy kisebb horger úr
egy kisebb józsef attilával
tér vissza folytatni a vitát

reiki kor nációk





29. [tulajdonos]: folyt.[tulajdonos]: vélemény, lehet furcsa2019-05-26 11:47
Nekem, a felesleges túlkapásokkal van bajom, ami szerzők idő előtti elvesztéséhez vezetett, az elmúlt 18 év alatt, már annyiszor. Meg a szerkesztőkéhez is. De, aki megragadt itt, még ha azt hisszük, nincs is jelen, az könnyen rombolja le minden belépő kezdeti lelkesedését, mert ugye mit képzel ő? Önbizalma csak akkor lehet, ha mi adjuk neki. De mi, ritkán adunk. Inkább fazonra metszegetjük, formáljuk.
A tapasztaltak felelőssége nagyobb, ha "baj"történik (ami,úgy tűnik, csak nekem az) még az újak helyett is tudniuk kell gondolkodniuk. Mert valamikor, ők is voltak kezdők a dokkon. S tudják, mi hová vezet. Például egy kisgyereknek sem engedjük, hogy késsel játsszon, nehogy megvágja magát. S főleg nem, hogy székre álljon vele, mert azt gondolja, már elég "nagy”, s ahonnan, mi magunk próbáljuk letaszítani. Hadd tanulja meg ő is, a saját kárán, mint mi, hogy ki a magyarok istene. Persze, mi képzeljük magunkat az utóbbinak, akik éle-halál ura, s ítélkezhet „félői” felett.

Tudom, ilyen világ nincs, amilyet én most leírok. Ez, a fantáziám műve, amit a (látszat)valóság ellen fordítok.
Tudom, most fegyvert adok ezzel egy lehetséges ellenfél kezébe, hadd lássam, ki az, aki elsőnek nyúl érte, mert azt hiszi ezen a ponton vagyok sebezhető.
Tudom, mindez csak optikai csalódás, mert itt, "minden a legjobb alapokon nyugszik"
De tényleg?

Abban bízok, lesz elég ideje a Dokknak, hogy kineveljen egy következő generációt.
Nehogy addigra már, olyan rossz híre legyen, hogy a kutya se akar majd idejönni.
Legfeljebb, kívülről olvasgatják. Míg el nem tűnik, a domain-temetőbe.
Kívánom, hogy ne így legyen!



28. [tulajdonos]: vélemény, lehet furcsa2019-05-26 11:34
Visszafogtam magam, s nem írtam oda a Nagyítóba: persze, csak ha érdekli.

De miért ne érdekelné?
Vagy, miért is érdekelné?

Nekem, például, a „hogyan”- nal van bajom.
Alapból, és sokszor.
De szót, csak akkor szoktam emelni érte, mikor úgy érzem, nincs veszteni való.
Zoltánt már elveszítettük s nekem sincs benn versem, amit féltenék. :-)
Ami nagyon fájna, ha múlna.
Amíg, kicsit is fáj, egyetlen versem múlása is, addig maradok, s amikor már nem fáj, nem fog érdekelni, s elmegyek. Lentről ugye nem lehet leesni.
Itt vagyok lenn.
De az nem járja, hogy amit máshol nyerek, az itt elveszítsem.
Mint már megtörtént kétszer.
S tudom, most örömet okozok annak, aki szereti, ha az embernek, történetesen nekem, fáj valami.

De nem baj! Én, most csak edzem a tollam.

27. [tulajdonos]: túlfuttatni, vagy kikerekedni2019-04-30 12:30
Egy kiélt szenvedély folytatását próbálgatom, de bármeddig jutok el gondolatban, mindig ugyanaz történik. Megállít, mint a kanalat a sűrű leves, vagy kést a fagyott hús. Vagy út, a leeresztett biciklikereket.

Miközben, felpörgök néha, mint a leesett láncú hanyatt dűtött bicikli kereke szokott, vagy mint aki akadály nélkül egy helyben tekeri leesett láncú élete pedálját.

Febe 1,5 hónapja írt, hogy mikor megyek Bélmegyerre, egyedül.

S én, képtelen vagyok lezárni ezt a kapcsolatot, és eltemetni, mert úgy érzem, tetszhalott. Olyan beteges lélegzet, ami 1,5 - 2 havonta, szív be, s bocsát ki levegőt. Amit régen, úgy fújtam ki magamból, hogy felmelegítettem, felforrósítottam, vagy megperzseltem vele mindenkit, aki a közelembe került.
Most pedig, tükörrel is alig észrevehető.
A tükör is alig észrevehetően párásodna be tőle. De, párásodna.

Tudod mit fogalmaztam ma meg? Hogy reggel megittam egy főzet kávét, s csak írtam, olvastam, írtam, olvastam, írtam, elbutulásig. Dél is elmúlt. 6-kor keltem.
Mindent hajlamos vagyok túlcsinálni, amit igazán elkezdek. Igazán. Az azt jeleni, belevetni magam.

Igaz, mostanra, kikerekedett bennem valami. Estig, kikapcsolom a gépet.

26. [tulajdonos]: Kéretlen intimitás2019-04-29 10:27
Míg a telefonfülkéhez mentem, és vártam a lányom hívását, eszembe jutott, mit mondtál.
Mit válaszoltál arra, a második dinamikás kommunikációra, nevezzük, (kéretlen) intimitásnak, hogy valahányszor olvasom a beszélgetéseinket; beszippantanak.
S hozzátettem: Érted te ezt?
Előrehajolva ültünk, közel volt az arcunk, (Ő, a másik szobában), s te nem tudom miért, csak görgetted a cset ablakot, amiből elvileg, mindig mindent kitöröltél.
- Nem! És nem is akarom! – válaszoltad, és elhúzódtál, hátradőltél a széken. Nem néztél rám. S nem tetted hozzá, hogy: Sajnálom!
Tudod, a testbeszédünk adja a kommunikációnk több mint 70%-át, de lehet, hogy 80-at.
Erre a beszédedre alapoztam mostanáig a bizonyosságot, hogy szeretsz.
De, most nem így láttam!
Szavaid, mint a lassan ölő méreg, áradtak szét a szívemben, s annyira, de annyira összetöpörödtem, gubbasztani kezdtem a széken az elutasítástól. S már bántam, hogy meg akartam osztani veled a sikert, amit sose vágytál, s amit valljuk be, nem biztos, hogy megérdemelnél. Próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, csakhogy időt nyerjek.
S nyertem időt, ezt a néhány napot. Először, megint, nem magamra gondoltam, hanem rád, s mostmár, őrá is, és a gyerekeire. Úgy éreztem, értetek, az általam képzelt boldogságotokért, még a történetünk megírásáról is lemondanék, csakhogy a kapcsolatotok, e-miatt, még csak, véletlenül se sérüljön.

Bélmegyer – Budaörs, 2016.11.27. 19:05 – 2019. április 29.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-07-15 06:01   Napló: történések
2020-07-15 06:00   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre
2020-07-14 21:59       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilasi Katalin Tótágas
2020-07-14 21:47   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-07-14 21:34   Napló: Conquistadores
2020-07-14 21:34   Napló: Conquistadores
2020-07-14 20:15   Napló: Hetedíziglen
2020-07-14 19:31       ÚJ bírálandokk-VERS: Francesco de Orellana a bérletem vére
2020-07-14 18:49   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-07-14 18:35   új fórumbejegyzés: Király Ferenc