DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2808 szerző 36176 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Magatartás
Új maradandokkok

Aranyi Gábor: KÖRTÁNC FEHÉRBEN
Hepp Béla: Húzd!
Szilasi Katalin: Vénség
Kántor Zsolt: Szókratész moziba megy
András Noémi: És minden ami nem
Bara Anna: a megváltó
M. Szabó Mihály: Szemközt
Kalnivet Péter: Hátralévődés
Franczen Bea: mit visz a szél
Farkas György: Előérzet
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 7 órája
Nagyító 10 órája
András Noémi 12 órája
Szakállas Zsolt 12 órája
Petz György 14 órája
Szilágyi Erzsébet 18 órája
Bak Rita 20 órája
Bara Anna 21 órája
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Aranyi Gábor 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Zsuzsanna Grande 1 napja
Tiszai P Imre 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Kalnivet Péter 3 napja
Ifj. Nagy Bálint 3 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
M. Szabó Mihály 4 napja
Francesco de Orellana 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 órája
Werner 6 órája
Ötvös Németh Edit naplója 10 órája
DOKK estek 16 órája
Volt egy pillanat 16 órája
Jó, ha a vége jó 20 órája
Zúzmara 1 napja
fejlakók 1 napja
Conquistadores 1 napja
leállósáv 1 napja
Szuszogó szavak 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Játék backstage 2 napja
Vendég 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: utolsó szakasz: ráfordulás
Legutóbbi olvasó: 2019-05-19 22:56 Összes olvasás: 1501

Korábbi hozzászólások:  
27. [tulajdonos]: túlfuttatni, vagy kikerekedni2019-04-30 12:30
Egy kiélt szenvedély folytatását próbálgatom, de bármeddig jutok el gondolatban, mindig ugyanaz történik. Megállít, mint a kanalat a sűrű leves, vagy kést a fagyott hús. Vagy út, a leeresztett biciklikereket.

Miközben, felpörgök néha, mint a leesett láncú hanyatt dűtött bicikli kereke szokott, vagy mint aki akadály nélkül egy helyben tekeri leesett láncú élete pedálját.

Febe 1,5 hónapja írt, hogy mikor megyek Bélmegyerre, egyedül.

S én, képtelen vagyok lezárni ezt a kapcsolatot, és eltemetni, mert úgy érzem, tetszhalott. Olyan beteges lélegzet, ami 1,5 - 2 havonta, szív be, s bocsát ki levegőt. Amit régen, úgy fújtam ki magamból, hogy felmelegítettem, felforrósítottam, vagy megperzseltem vele mindenkit, aki a közelembe került.
Most pedig, tükörrel is alig észrevehető.
A tükör is alig észrevehetően párásodna be tőle. De, párásodna.

Tudod mit fogalmaztam ma meg? Hogy reggel megittam egy főzet kávét, s csak írtam, olvastam, írtam, olvastam, írtam, elbutulásig. Dél is elmúlt. 6-kor keltem.
Mindent hajlamos vagyok túlcsinálni, amit igazán elkezdek. Igazán. Az azt jeleni, belevetni magam.

Igaz, mostanra, kikerekedett bennem valami. Estig, kikapcsolom a gépet.

26. [tulajdonos]: Kéretlen intimitás2019-04-29 10:27
Míg a telefonfülkéhez mentem, és vártam a lányom hívását, eszembe jutott, mit mondtál.
Mit válaszoltál arra, a második dinamikás kommunikációra, nevezzük, (kéretlen) intimitásnak, hogy valahányszor olvasom a beszélgetéseinket; beszippantanak.
S hozzátettem: Érted te ezt?
Előrehajolva ültünk, közel volt az arcunk, (Ő, a másik szobában), s te nem tudom miért, csak görgetted a cset ablakot, amiből elvileg, mindig mindent kitöröltél.
- Nem! És nem is akarom! – válaszoltad, és elhúzódtál, hátradőltél a széken. Nem néztél rám. S nem tetted hozzá, hogy: Sajnálom!
Tudod, a testbeszédünk adja a kommunikációnk több mint 70%-át, de lehet, hogy 80-at.
Erre a beszédedre alapoztam mostanáig a bizonyosságot, hogy szeretsz.
De, most nem így láttam!
Szavaid, mint a lassan ölő méreg, áradtak szét a szívemben, s annyira, de annyira összetöpörödtem, gubbasztani kezdtem a széken az elutasítástól. S már bántam, hogy meg akartam osztani veled a sikert, amit sose vágytál, s amit valljuk be, nem biztos, hogy megérdemelnél. Próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, csakhogy időt nyerjek.
S nyertem időt, ezt a néhány napot. Először, megint, nem magamra gondoltam, hanem rád, s mostmár, őrá is, és a gyerekeire. Úgy éreztem, értetek, az általam képzelt boldogságotokért, még a történetünk megírásáról is lemondanék, csakhogy a kapcsolatotok, e-miatt, még csak, véletlenül se sérüljön.

Bélmegyer – Budaörs, 2016.11.27. 19:05 – 2019. április 29.


25. [tulajdonos]: avicc2018-12-03 13:22
- SZERETSZ?

- IGEN

- BŐVEBBEN?

- NEM

- NA, MESÉLJ! :-)

24. [tulajdonos]: Konklúzió2018-12-03 13:19
NEM AKAROK RÉSZLETEKBE MENNI, NEHOGY AZ ÖRDÖGEINK ÖSSZEAKASZKODJANAK! :-)


Ez, egyébként, megoldás is lehetne, sokunk számára!

Olvasói hozzászólások nélkül
23. Vezsenyi Ildikó: válaszweinberger: reagál2018-12-03 12:51
Kedves Weinberger!

Köszönöm, hogy szólasz!
(Habár, mintha nem lenne ilyen szó.)

Azért szólaltam meg, hogy tegyek azért, nehogy megint, valami váratlan történjen.
Mivel igazságot tenni, az összes tény ismerete nélkül nem lehet, ezért csak a saját "szememre" tudok hagyatkozni. Nem vitatom, hogy azt, viszont, sok minden elkerülte, s nem egy a sértett, hanem mindenki, aki így vagy úgy érintett a dolgok elfajulásában.

A két információ, amire felhívod a figyelmem, ismert a számomra, s belőle, a következők következnek a számomra.

1. De nem szerkesztő! S mint olyan, együtt kell tudnunk vele "élni". S még hasznunkra is lenne, ha a felhalmozott tudásárt olvasnánk a bejegyzéseit. Hátha tanulhatnánk is tőle valamit! Mert hogy nem tartja vissza a tudását, az biztos.
2. Tehát, ez azt jelenti, hogy valahol, valakik, meg vannak vele elégedve. Hogy, a társadalom számára hasznos tevékenységet folytat, nehéz munkát végez. Nehéz annak, aki nem ért hozzá.Az nem is bírná csinálni.

Hát, röviden ennyi! Tiszteletem feléd!


Olvasói hozzászólások nélkül
22. weinberger: reagálVezsenyi Ildikó: Ide hoztam, hogy a2018-12-03 11:30
Kedves Ildikó, a szolidaritás kinyilvánítása önmagában tiszteletet érdemel; az ügy jellege dönti el, hogy mások hogyan fogadják. Egyetértek a leírtak közül azzal, hogy a normális mértékű, sőt, annál talán valamivel fokozottabb önbizalom nem tesz rosszat a művészi alkotások szerzőinek.

Két körülményről szólnék, ha még érdekelnének az itt folyó hasonló papírharcok:
1. Antal résztulajdonosa ennek a portálnak.
2. Antal, saját közlése szerint, kamasz korú fiúk nevelője.

Olvasói hozzászólások nélkül
21. Vezsenyi Ildikó: jav.Vezsenyi Ildikó: Ide hoztam, hogy a2018-12-03 11:05
Olyan, amilyen én NEM tudok lenni, hát utálom.

Hogy, hogy lett ebből ilyen sok?

Megsokszorozta magát.

Olvasói hozzászólások nélkül
20. Vezsenyi Ildikó: Ide hoztam, hogy a2018-12-03 10:59
kéretlen intimitás íze, a szánkban maradjon!

1668.
2018.12.03 09:39    Pálóczi Antal -- KÁR A BENZINÉRT
________________________________________
Válasz erre
Ezek mind jogi tévedések.
Idézem:
Tájékoztatom Pálóczi Antalt, hogy a lentebbi törlési kérését elutasítom.
Indoklásul elmondom, hogy személyeskedésnek számít az a szövegrész, ahol a sértett személye beazonosítható, akármilyen körmönfont magyarázattal próbálja ezt elfogadhatóvá tenni utólag a személyeskedő.
Nem.
Az illető

sz
e
m
é
l
y
e

(mint tisztes családapának, jó szakmunkásnak, jó szervezőnek, derék irodalmi aktivistának stb.) nem sérül attól hogy a kritikus pályatárs a művészi törekvéseiben őt mint szerzőt - nem mint magánszemélyt - a "jöjjenek a tilinkós álparasztok" /Ady/ metaforával leírható, történelmi jobboldali újnépiességhez sorolja.
Hiszen a meg nem nevezett műnépmeséinek a történelmi jobboldali új(ál)jnépiesség körében a helye.

"Miután Antal - írja még Busznyák a Dokk faq-on, a személyeskedéssel sértett iránti tiszteletnek semmi jelét nem adja, a továbbiakban Pálóczi Antal esetében nem tartom elegendőnek a moderálást, ezért minden olyan bejegyzését további tájékoztatás nélkül törölni fogom, amelyben a megkezdett szabálysértő magatartást folytatja."
Válaszom ugyanaz, mint fentebb. Kibővítve azzal, hogy nem én, hanem épp a meg nem nevezett az, aki semmi jelét nem adja tiszteletnek velem szemben.
Például bojkottot hirdetett meg velem szemben azért, mert az engem lerasszistázó Gy.Z.Gy-gyel szemben keresetet nyújtottam be.
Én továbbra is tisztelem benne (és ezt sosem támadtam) a fentebb felsorolt emberi kvalitásokat. Ő ezzel szemben az én jóhiszeműségemet vonta kétségbe, amikor bojkottra uszított ellenem - miközben én csak jogosan jártam el. Hogy miért? Mert nálam nem alkalmazta Busznyák Imre az engem védelmező moderálást, sőt, kijelentette, hogy akinek fáj valamilyen ellenkomment itt, az menjen bíróságra!
Én csak ennek a felhívásnak tettem eleget, amikor benyújtottam keresetemet.
De közben is tisztelve az engem lerasszistázóban a jó szervezőt, a családapát, a férfi karaktert. (Ezért vittem például kék virágcsokrot Veresegyházra, amit az előző levelezésünkben a feleségének adtam volna át, ha nem rasszistáz le. Így csak a VERS-EGYHÁZ feliratúra átalakított városnévtábla oszlopára kötözhettem fel, rögtönzött felolvasás imitációm alkalmával. (Elszáradt csutkája még ma is ott lehet.)


Én értem Antalt!
Mint, ahogy ő is értett engem.

Én csak azt nem értettem, hogy miért irritál sokakat, ha valakinek, szerintük, nagy egója van?
Aztán rájöttem.
Irracionális okokból.
Amiért anyukám utalta a lila hagymát.
Csak úgy!
Persze ezt is, mint mindent meg lehet magyarázni.
Számtalan példával.
Szerintem, azoknak, akik utálják a nagy önbizalmat kinyilvánító embereket, azoknak valamiért szűkös
a terük. Nem fér bele minden, és mindenki. Félnek, hogy kiszorulnak belőle.

Ezért válogatnak, „jó” keresztényekhez illően.
Nem hasonlít rám, hát utálom.
Olyan, amilyen én tudok lenni, hát utálom.
Nem nézek magamba, inkább irtom, kiirtom.
MIT KERES Ő AZ ÉN UNIVERZUMOMBAN?
Nem igaz?
Az enyémbe, Pálóczi A. , Mórotz Krisztina, Busznyák Imre, Karaffa Gyé, Gyurcsi és a többiek, mind – mind beleférnek.
Közhely már, hogy: ANNAK A TULAJDONSÁGNAK A MEGNYILVÁNULÁSA ZAVAR, AMIT MAGADBAN NEM TUDSZ ELFOGADNI!
Tudom, a szerénység (sokszor csak álszerénység) dívik ebben az országban.

De, igenis, legyünk büszkék arra, akik vagyunk!
S legyünk tudatában.
Nem vagy olyan rossz, mint amilyennek elhitették veled!

Elhitted, hogy az vagy, ezért önmagad elfogadtatása hevében, vagy a vélt, netán valós szeretetért, összehúzod magad, másnak mutatod magad, mint amilyen vagy valójában.
S mindez, a normalitás jegyében. Szerintem, ez igen-igen sokba kerül neked!
Tudom, magamról. 




1668.
2018.12.03 09:39    Pálóczi Antal -- KÁR A BENZINÉRT
________________________________________
Válasz erre
Ezek mind jogi tévedések.
Idézem:
Tájékoztatom Pálóczi Antalt, hogy a lentebbi törlési kérését elutasítom.
Indoklásul elmondom, hogy személyeskedésnek számít az a szövegrész, ahol a sértett személye beazonosítható, akármilyen körmönfont magyarázattal próbálja ezt elfogadhatóvá tenni utólag a személyeskedő.
Nem.
Az illető

sz
e
m
é
l
y
e

(mint tisztes családapának, jó szakmunkásnak, jó szervezőnek, derék irodalmi aktivistának stb.) nem sérül attól hogy a kritikus pályatárs a művészi törekvéseiben őt mint szerzőt - nem mint magánszemélyt - a "jöjjenek a tilinkós álparasztok" /Ady/ metaforával leírható, történelmi jobboldali újnépiességhez sorolja.
Hiszen a meg nem nevezett műnépmeséinek a történelmi jobboldali új(ál)jnépiesség körében a helye.

"Miután Antal - írja még Busznyák a Dokk faq-on, a személyeskedéssel sértett iránti tiszteletnek semmi jelét nem adja, a továbbiakban Pálóczi Antal esetében nem tartom elegendőnek a moderálást, ezért minden olyan bejegyzését további tájékoztatás nélkül törölni fogom, amelyben a megkezdett szabálysértő magatartást folytatja."
Válaszom ugyanaz, mint fentebb. Kibővítve azzal, hogy nem én, hanem épp a meg nem nevezett az, aki semmi jelét nem adja tiszteletnek velem szemben.
Például bojkottot hirdetett meg velem szemben azért, mert az engem lerasszistázó Gy.Z.Gy-gyel szemben keresetet nyújtottam be.
Én továbbra is tisztelem benne (és ezt sosem támadtam) a fentebb felsorolt emberi kvalitásokat. Ő ezzel szemben az én jóhiszeműségemet vonta kétségbe, amikor bojkottra uszított ellenem - miközben én csak jogosan jártam el. Hogy miért? Mert nálam nem alkalmazta Busznyák Imre az engem védelmező moderálást, sőt, kijelentette, hogy akinek fáj valamilyen ellenkomment itt, az menjen bíróságra!
Én csak ennek a felhívásnak tettem eleget, amikor benyújtottam keresetemet.
De közben is tisztelve az engem lerasszistázóban a jó szervezőt, a családapát, a férfi karaktert. (Ezért vittem például kék virágcsokrot Veresegyházra, amit az előző levelezésünkben a feleségének adtam volna át, ha nem rasszistáz le. Így csak a VERS-EGYHÁZ feliratúra átalakított városnévtábla oszlopára kötözhettem fel, rögtönzött felolvasás imitációm alkalmával. (Elszáradt csutkája még ma is ott lehet.)


Én értem Antalt!
Mint, ahogy ő is értett engem.

Én csak azt nem értettem, hogy miért irritál sokakat, ha valakinek, szerintük, nagy egója van?
Aztán rájöttem.
Irracionális okokból.
Amiért anyukám utalta a lila hagymát.
Csak úgy!
Persze ezt is, mint mindent meg lehet magyarázni.
Számtalan példával.
Szerintem, azoknak, akik utálják a nagy önbizalmat kinyilvánító embereket, azoknak valamiért szűkös
a terük. Nem fér bele minden, és mindenki. Félnek, hogy kiszorulnak belőle.

Ezért válogatnak, „jó” keresztényekhez illően.
Nem hasonlít rám, hát utálom.
Olyan, amilyen én tudok lenni, hát utálom.
Nem nézek magamba, inkább irtom, kiirtom.
MIT KERES Ő AZ ÉN UNIVERZUMOMBAN?
Nem igaz?
Az enyémbe, Pálóczi A. , Mórotz Krisztina, Busznyák Imre, Karaffa Gyé, Gyurcsi és a többiek, mind – mind beleférnek.
Közhely már, hogy: ANNAK A TULAJDONSÁGNAK A MEGNYILVÁNULÁSA ZAVAR, AMIT MAGADBAN NEM TUDSZ ELFOGADNI!
Tudom, a szerénység (sokszor csak álszerénység) dívik ebben az országban.

De, igenis, legyünk büszkék arra, akik vagyunk!
S legyünk tudatában.
Nem vagy olyan rossz, mint amilyennek elhitették veled!

Elhitted, hogy az vagy, ezért önmagad elfogadtatása hevében, vagy a vélt, netán valós szeretetért, összehúzod magad, másnak mutatod magad, mint amilyen vagy valójában.
S mindez, a normalitás jegyében. Szerintem, ez igen-igen sokba kerül neked!
Tudom, magamról. 




1668.
2018.12.03 09:39    Pálóczi Antal -- KÁR A BENZINÉRT
________________________________________
Válasz erre
Ezek mind jogi tévedések.
Idézem:
Tájékoztatom Pálóczi Antalt, hogy a lentebbi törlési kérését elutasítom.
Indoklásul elmondom, hogy személyeskedésnek számít az a szövegrész, ahol a sértett személye beazonosítható, akármilyen körmönfont magyarázattal próbálja ezt elfogadhatóvá tenni utólag a személyeskedő.
Nem.
Az illető

sz
e
m
é
l
y
e

(mint tisztes családapának, jó szakmunkásnak, jó szervezőnek, derék irodalmi aktivistának stb.) nem sérül attól hogy a kritikus pályatárs a művészi törekvéseiben őt mint szerzőt - nem mint magánszemélyt - a "jöjjenek a tilinkós álparasztok" /Ady/ metaforával leírható, történelmi jobboldali újnépiességhez sorolja.
Hiszen a meg nem nevezett műnépmeséinek a történelmi jobboldali új(ál)jnépiesség körében a helye.

"Miután Antal - írja még Busznyák a Dokk faq-on, a személyeskedéssel sértett iránti tiszteletnek semmi jelét nem adja, a továbbiakban Pálóczi Antal esetében nem tartom elegendőnek a moderálást, ezért minden olyan bejegyzését további tájékoztatás nélkül törölni fogom, amelyben a megkezdett szabálysértő magatartást folytatja."
Válaszom ugyanaz, mint fentebb. Kibővítve azzal, hogy nem én, hanem épp a meg nem nevezett az, aki semmi jelét nem adja tiszteletnek velem szemben.
Például bojkottot hirdetett meg velem szemben azért, mert az engem lerasszistázó Gy.Z.Gy-gyel szemben keresetet nyújtottam be.
Én továbbra is tisztelem benne (és ezt sosem támadtam) a fentebb felsorolt emberi kvalitásokat. Ő ezzel szemben az én jóhiszeműségemet vonta kétségbe, amikor bojkottra uszított ellenem - miközben én csak jogosan jártam el. Hogy miért? Mert nálam nem alkalmazta Busznyák Imre az engem védelmező moderálást, sőt, kijelentette, hogy akinek fáj valamilyen ellenkomment itt, az menjen bíróságra!
Én csak ennek a felhívásnak tettem eleget, amikor benyújtottam keresetemet.
De közben is tisztelve az engem lerasszistázóban a jó szervezőt, a családapát, a férfi karaktert. (Ezért vittem például kék virágcsokrot Veresegyházra, amit az előző levelezésünkben a feleségének adtam volna át, ha nem rasszistáz le. Így csak a VERS-EGYHÁZ feliratúra átalakított városnévtábla oszlopára kötözhettem fel, rögtönzött felolvasás imitációm alkalmával. (Elszáradt csutkája még ma is ott lehet.)


Én értem Antalt!
Mint, ahogy ő is értett engem.

Én csak azt nem értettem, hogy miért irritál sokakat, ha valakinek, szerintük, nagy egója van?
Aztán rájöttem.
Irracionális okokból.
Amiért anyukám utalta a lila hagymát.
Csak úgy!
Persze ezt is, mint mindent meg lehet magyarázni.
Számtalan példával.
Szerintem, azoknak, akik utálják a nagy önbizalmat kinyilvánító embereket, azoknak valamiért szűkös
a terük. Nem fér bele minden, és mindenki. Félnek, hogy kiszorulnak belőle.

Ezért válogatnak, „jó” keresztényekhez illően.
Nem hasonlít rám, hát utálom.
Olyan, amilyen én tudok lenni, hát utálom.
Nem nézek magamba, inkább irtom, kiirtom.
MIT KERES Ő AZ ÉN UNIVERZUMOMBAN?
Nem igaz?
Az enyémbe, Pálóczi A. , Mórotz Krisztina, Busznyák Imre, Karaffa Gyé, Gyurcsi és a többiek, mind – mind beleférnek.
Közhely már, hogy: ANNAK A TULAJDONSÁGNAK A MEGNYILVÁNULÁSA ZAVAR, AMIT MAGADBAN NEM TUDSZ ELFOGADNI!
Tudom, a szerénység (sokszor csak álszerénység) dívik ebben az országban.

De, igenis, legyünk büszkék arra, akik vagyunk!
S legyünk tudatában.
Nem vagy olyan rossz, mint amilyennek elhitették veled!

Elhitted, hogy az vagy, ezért önmagad elfogadtatása hevében, vagy a vélt, netán valós szeretetért, összehúzod magad, másnak mutatod magad, mint amilyen vagy valójában.
S mindez, a normalitás jegyében. Szerintem, ez igen-igen sokba kerül neked!
Tudom, magamról. 





1668.
2018.12.03 09:39    Pálóczi Antal -- KÁR A BENZINÉRT
________________________________________
Válasz erre
Ezek mind jogi tévedések.
Idézem:
Tájékoztatom Pálóczi Antalt, hogy a lentebbi törlési kérését elutasítom.
Indoklásul elmondom, hogy személyeskedésnek számít az a szövegrész, ahol a sértett személye beazonosítható, akármilyen körmönfont magyarázattal próbálja ezt elfogadhatóvá tenni utólag a személyeskedő.
Nem.
Az illető

sz
e
m
é
l
y
e

(mint tisztes családapának, jó szakmunkásnak, jó szervezőnek, derék irodalmi aktivistának stb.) nem sérül attól hogy a kritikus pályatárs a művészi törekvéseiben őt mint szerzőt - nem mint magánszemélyt - a "jöjjenek a tilinkós álparasztok" /Ady/ metaforával leírható, történelmi jobboldali újnépiességhez sorolja.
Hiszen a meg nem nevezett műnépmeséinek a történelmi jobboldali új(ál)jnépiesség körében a helye.

"Miután Antal - írja még Busznyák a Dokk faq-on, a személyeskedéssel sértett iránti tiszteletnek semmi jelét nem adja, a továbbiakban Pálóczi Antal esetében nem tartom elegendőnek a moderálást, ezért minden olyan bejegyzését további tájékoztatás nélkül törölni fogom, amelyben a megkezdett szabálysértő magatartást folytatja."
Válaszom ugyanaz, mint fentebb. Kibővítve azzal, hogy nem én, hanem épp a meg nem nevezett az, aki semmi jelét nem adja tiszteletnek velem szemben.
Például bojkottot hirdetett meg velem szemben azért, mert az engem lerasszistázó Gy.Z.Gy-gyel szemben keresetet nyújtottam be.
Én továbbra is tisztelem benne (és ezt sosem támadtam) a fentebb felsorolt emberi kvalitásokat. Ő ezzel szemben az én jóhiszeműségemet vonta kétségbe, amikor bojkottra uszított ellenem - miközben én csak jogosan jártam el. Hogy miért? Mert nálam nem alkalmazta Busznyák Imre az engem védelmező moderálást, sőt, kijelentette, hogy akinek fáj valamilyen ellenkomment itt, az menjen bíróságra!
Én csak ennek a felhívásnak tettem eleget, amikor benyújtottam keresetemet.
De közben is tisztelve az engem lerasszistázóban a jó szervezőt, a családapát, a férfi karaktert. (Ezért vittem például kék virágcsokrot Veresegyházra, amit az előző levelezésünkben a feleségének adtam volna át, ha nem rasszistáz le. Így csak a VERS-EGYHÁZ feliratúra átalakított városnévtábla oszlopára kötözhettem fel, rögtönzött felolvasás imitációm alkalmával. (Elszáradt csutkája még ma is ott lehet.)


Én értem Antalt!
Mint, ahogy ő is értett engem.

Én csak azt nem értettem, hogy miért irritál sokakat, ha valakinek, szerintük, nagy egója van?
Aztán rájöttem.
Irracionális okokból.
Amiért anyukám utalta a lila hagymát.
Csak úgy!
Persze ezt is, mint mindent meg lehet magyarázni.
Számtalan példával.
Szerintem, azoknak, akik utálják a nagy önbizalmat kinyilvánító embereket, azoknak valamiért szűkös
a terük. Nem fér bele minden, és mindenki. Félnek, hogy kiszorulnak belőle.

Ezért válogatnak, „jó” keresztényekhez illően.
Nem hasonlít rám, hát utálom.
Olyan, amilyen én tudok lenni, hát utálom.
Nem nézek magamba, inkább irtom, kiirtom.
MIT KERES Ő AZ ÉN UNIVERZUMOMBAN?
Nem igaz?
Az enyémbe, Pálóczi A. , Mórotz Krisztina, Busznyák Imre, Karaffa Gyé, Gyurcsi és a többiek, mind – mind beleférnek.
Közhely már, hogy: ANNAK A TULAJDONSÁGNAK A MEGNYILVÁNULÁSA ZAVAR, AMIT MAGADBAN NEM TUDSZ ELFOGADNI!
Tudom, a szerénység (sokszor csak álszerénység) dívik ebben az országban.

De, igenis, legyünk büszkék arra, akik vagyunk!
S legyünk tudatában.
Nem vagy olyan rossz, mint amilyennek elhitették veled!

Elhitted, hogy az vagy, ezért önmagad elfogadtatása hevében, vagy a vélt, netán valós szeretetért, összehúzod magad, másnak mutatod magad, mint amilyen vagy valójában.
S mindez, a normalitás jegyében. Szerintem, ez igen-igen sokba kerül neked!
Tudom, magamról. 











19. [tulajdonos]: forrón szeretem2018-10-26 13:18
vezsenyi ildikó
forródróton

felpróbálom a kedves szavakat
ahogy cipőt ruhát vennék boltban
ne legyek olyan kibaszott meztelen
utoljára felöltöztetem magam

keresem az adekvát választ
de bármi éled fel elnyomom
rossz így de ha eljönnél
még rosszabb lenne tudom


ahhan jön gyorsan a felelet
ezt egyetértésnek veszem
váratlan öröm amit érzek
picinyke szikra a tollhegyen

forródrót min hozzád beszélek
szavam elevenbe marni hivatott
fáj még s a holtnak hitt feléled
hisz Telihold van a létra ott

csak az segít mit nem lenne szabad
most újra érzem mint a múltban
szeretsz s így elfogadsz"
utolsó láng lobban

18. [tulajdonos]: tolókapcsoló2018-10-24 10:14
Nekem az íráshoz, bármilyen rossz vagy jó, nem kell ihlet, sem alkohol, sem cigaretta, csak koffein, ami beindítja a gondolataimat.
Sokszor a mozgás is gondolatindtóként hat.
Bárminemű cselekvés.
Tegnap, rájöttem valamire, amit korábban, misztikusnak tartottam, s ezért tehetetlenül álltam vele szemben.
Az a tény, hogy elvétem a cselekvések optimális kezdeteit, és végeit, nem valami átok rajtam, hanem, önmagam elfojtása, a belső tudatom lehalkítása, a belső ingerküszöböm alá csendesítése.

Valamikor a régmúltban, amikor ez először megtörtént, úgy maradhatott. Mondhatnám, beragadt a tudatossági-szintem tolókapcsolója. Ezért olyan erős, hangos, sürgető a környezet érzéklet-kisugárzása. S én, arra táncolok. mint egy Zorba. Vagy, még inkább; zombi. Aminek, ha ellenállok, egyre csak erősödik. S végül, belső vihart kavar bennem, zűrzavart.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-04-27 19:13 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-05-20 05:55       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit anyáknapi
2019-05-20 03:09       ÚJ bírálandokk-VERS: Francesco de Orellana Bifurkáció
2019-05-19 23:41   Napló: Werner
2019-05-19 23:12   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-05-19 21:28   Napló: Hetedíziglen
2019-05-19 21:24   Napló: Hetedíziglen
2019-05-19 21:16   Napló: Hetedíziglen
2019-05-19 21:16   Napló: Hetedíziglen
2019-05-19 21:16   Napló: Hetedíziglen
2019-05-19 21:15   Napló: Hetedíziglen