NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-11-08 10:27 Összes olvasás: 206141| 1888. | [tulajdonos]: éri | 2025-10-20 18:39 | Diétázom kb 3 éve. Amikor eléhezem a nap derekán és hirtelen kéne vmi, akkor a pékségben nagyjából 4 termék van, ami szóba jöhet. Megtanultam szeretni azt, ami engedve van. De múlt csütörtökön hiába kerestem az egyiket. Elfogyott?- kérdem naivul. Nem, már nem is lesz. Kivonják a forgalomból, mert nem volt elég kelendő. De én szinte mindig azt vettem!- mondom, mire kicsit zavarba is jön, mert tudja, így korrigál: Nálunk igen, de máshol nem. Azt is ki fogják- int a másik termék felé, amit 2. leggyakrabban vettem eddig.
A dolog nem először történik, inkább azt mondhatni, ez a rendje. Szöges ellentétben vagyok a trendekkel. Az igényeim nem éri meg figyelembe venni. Kiszelektál a piac. Vagy az evolúció , magam se tudom. Nem csoda, hogy tanárként pont az ilyen gyerekeket nem akarom hagyni. Ami megint csak szembemegy azzal, ami megéri. | |
| 1887. | [tulajdonos]: nyomozás, KL | 2025-10-19 16:23 | Miután rám írt a hajdani olvasókör egyik tagja a Nobel után, arra gondoltam, kicsit körbe járom a Krasznahorkaiból való "kiábrándulást'. 2011 májusa óta vagyok fönn Molyon, kikerestem és idemásolom az írott értékeléseimet azóta olvasott könyveiről:
Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó
(2011. augusztus 18., 09:16 )
"Húha. Talán most, h a végére értem, elkezdem újra az elejéről, hátha többet megértek. Azt hiszem, most fogtam hozzá harmadszorra, eddig egyszerűen „keresztülestem” a vékony szövegen, mert sokkal nehezebb, bizonyos szempontból, ezt olvasni, mint volt pl a Háború és háborút, vagy az Ellenállás melankóliáját, mert ott a szövegből sok volt, sűrű volt, s ha mulasztottam is, attól még „meglehetett” a könyv. Itt viszont nemigen van javítási lehetőség, illetve kevesebb a fogódzó.
De most jókor jött nagyon, az elfordított fejű Buddha, a kiegyensúlyozott szépség határain, mélyében, szívében a halálra vert kutya, az ugrásra kész veszett róka, az aranyhalak, amiket szemükön át szögeztek a deszkához, s a rendfőnök rendetlen szobája, s benne a Leszámolás a végtelennel. Keresés, végzetes mulasztás, mert „senki nem látta kétszer”, de a bizonyosság, h van, hogy „az emberi érzékenységnek, az együttérzésnek és a részvétnek, a kíméletnek és a jóindulatnak, a tapintatnak és az alázatnak, az emelkedettségnek és a nagyra hivatottságnak van világa a földön.”
Még akkor is, ha a szerelvényről se le, se föl nem szállt senki."
Rombolás és bánat az Ég alatt
(2013. július 13., 15:21)
"Úgy volt, hogy ez lesz az első könyve, ami nem tetszik. Zavartak olyan megállapítások az utca emberéről, amik egy regényben jók, mert ott a narrátor beleláthat az embereibe, miközben világot teremt, de mikor egy utazás során söpör le vki embereket, h „látszik rajtuk, h nem tökmindegy?”, az zavar.
El is szomorodtam, mint mindig, ha valakiből kiábrándulok. Íróimnál az úgy szokott lenni, h ugyanolyan ütős akkor is, amikor véletlenül tudom, h téved. Mert akkor szétválik a mesterségbéli tudás és az üzenet, és kétségbeejtő, h a hamis, a talmi is működhet igaziként.
De a 158. oldal után úgy éreztem, mégis megbocsátok mindent, mert egymás után tette fel a kérdéseimet, bár nem pontos ez így. De egyre erősebb lett a tartalom. A végén meg ott álltam a kiskunhalasi vasútállomás előtt várva a buszra, beletartva a hátam a fénybe, mert fáztam, mikor elolvastam a 'megérkezést':
„WU: A szív ereje határtalan.
Uramisten, hol vagyok? Látom a tolmácson, h ő se tudja, hova kerültünk, és szinte ijedten szorítja a széke karfáját. A hangulat egészen más, mint amire számítani lehetett. Komoly, emelkedett, szigorú. Úgy érzem, hogy egy nagy történetbe kerültem. A nap besüt már az asztalunkhoz. Érzem, ahogy melegíti a hátam. ” (252)
Nagyon jó volt utána az utolsó fejezet.
Nem ugyanaz vagyok, mint aki elkezdte. Ennél többet nem kaphat az ember könyvtől, azt hiszem."
Báró Wenckheim hazatér
(2019. április 21., 22:25)
"Azt hiszem, ez volt a hetedik könyve, amit olvastam, de könnyen lehet, h az utolsó. 'Kedvenc' íróm volt nagyon sokáig, az Ellenállás alap, a Háború és háború, az Északról…nagyon tetszett (a Sátántangó kevésbé), de már a Rombolás és bánat csak a végén fordult át, ez a könyv meg át se.
Persze, attól még nem rossz. Egy nem annyira jó Krasznahorkai-könyv se tud rossz lenni. Csak, azt hiszem, nekem már nincs miért olvasnom. Ami elgondolkoztatott, h mit is szerettem benne eddig, amit most nem találok. Filozófia elmenve a végsőkig, ütköztetve a magyar rögvalóval, amiben élek. Nyilvánvaló, h miért volt a nekem való író sokáig.
Hogy mi bajom most, mikor ebben a könyvben is megvolt mind a kettő? Apróságok zavartak először. Indokolatlan ismétlődések, üresjáratok azokban a védjegynek számító hosszú mondatokban, még akkor is, ha reflektált rá, h igen, ismételek, és szándékos. Az öncél akkor is zavar. Aztán zavar a védjeggyé válás maga. Elvesztette az ártatlanságát, mondhatnám, ha nem lenne röhejes. Mégis. Túl sokat tud magáról.
Aztán a karakterek a rögvalón, akiket van szerencsém ismerni. És volt, h tudtam, h így nem beszélnek, h ilyen karakter nincs, így nem beszél. Pontosabban, nem így beszél, nem így beszélnek.
Az elején a figyelmeztetés jó. A megrepedt pillanat, meg, hogy 'tévedés kettéválasztani engem', meg értem én, h ha az egész 'ki fog jönni', de se oka, se értelme nem lesz, se öröm benne, és a karmester is csak a végét várja, és még csak nem is szereti a zenét, akkor ez a regény nem is lehet másmilyen. És a kérdés is értelmetlen (naná!), h ezért érdemes-e elolvasni, vagy olvasni tőle még. Mert természetszerűleg nem."
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1886. | Krisztina: könyvek. | 2025-10-15 21:33 | Tetszik ez a napló.. olyan bújós csendes.. és szép. Igen a könyvek, nem minden könyvet tudok elolvasni. Nem tartom ezt szégyennek, akkor épp nem talál meg, de lehet, hogy két év múlva falom.
Ekkor van az , hogy leteszem.. és elválunk, mert nem én vagyok az olvasója.. Én voltam így fél óráig olvastam 3 oldalt. :-) hogy ne olvassam el. | |
| 1885. | [tulajdonos]: gh | 2025-10-15 21:14 | olyan nehéz a tudatot
elengedni végül
leválni az életről
végképp tárggyá válva
gazdátlan hagyva földi
kincseket, miket megesz
majd a moly, a rozsda,
s amiket a mennyben gyűjtöttél
még utolsót lobban | |
| 1884. | [tulajdonos]: Kántor Péter | 2025-10-13 14:58 | Kántor Péter: Mutass nekem
Mutass nekem egy olyan utcát,
egy olyan utcát vagy teret,
ahol harminchat évesen
sétálhatok megint veled.
Mutass nekem, mutass nekem
száz métert, vagy csak hatvanat,
ahol úgy futok, mint a szélvész,
s mögöttem mindenki elmarad.
Mutasd nekem, mutasd nekem
anyám ahogy rám mosolyog,
évek telnek el, évtizedek,
és én még mindig álmodozok.
Mutass nekem egy széles folyót,
azt a széles folyót, amit úgy ismerek,
ül a partján egy ősöreg ember,
ül a partján egy kisgyerek.
| |
| 1883. | [tulajdonos]: ez viszont vicces | 2025-10-10 18:31 | Tanári csoportban osztották:
"Adózzunk 1 perc néma csenddel azoknak az iskolásoknak, akiknek kötelező olvasmány lesz a Sátántangó, de úgy akarják majd megúszni, hogy inkább megnézik a filmet..." | |
| 1882. | [tulajdonos]: jav | 2025-10-09 15:54 | | Nobel-díjat | |
| 1881. | [tulajdonos]: The way things go | 2025-10-09 15:09 | Nobel díjat kapott az az író, aki évekig a kedvenc íróm volt, s akinek, ha jól számolom, (Az ellenállás melankóliája, Sátántangó, Háború és háború, Rombolás és bánat az ég alatt, Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó; Báró Wenckheim hazatér) 6 regényét olvastam eddig. Ha jól emlékszem, 19 évesen fedeztem fel, emlékszem Nyíregyházán egy olvasókörre 1990-ből, ahol nem voltam képes megmagyarázni másoknak, hogy ha ilyen sötét, akkor miért jó szerintem mégis (már tudom, amit akkor nem).
Szóval megtaláltam magamnak, mert arról beszélt, ami az én gondolkodásomban is a leglényegesebb (nem mondom meg, mi, annyi segítség, h a másik kedvenc íróm ugyanígy évtizedekig Dosztojevszkij volt). Plusz biztonságos helyek voltak a szövegei intellektuális szempontból. (Ez elég borzasztóan hangzik, de remélem, h lesz, aki érti, mire gondolok.) Megnyugtatóan okosak, nem tettek gondolkodásbeli engedményeket. Végig voltak gondolva.
Aztán az utolsó három könyve során kiábrándultam. Ezt is tudom, h kb miért van, de ezt sem akarom idetenni. Viszont nem nagyon akarózik azóta tőle olvasni, mert pont azt nem fogja nekem adni, ami miatt annyira fontos volt valaha.
S most megkapta az irodalmi Nobelt. Örülök, h így történt, éreztem, h meg fogja, még fogadni is próbáltam rá, de nem sikerült. (Én meg a gazdagság taszítjuk egymást.) Fura, hogy mások most kezdik majd olvasni, én meg már nem (azt hiszem).
The way things go. | |
| 1880. | [tulajdonos]: napok | 2025-10-06 20:07 | Egy éve apám utolsó legjobb napjait élte. Ezek egybeestek (egyik) legnagyobb félelmem napjaival. Végigféltem azt az utolsó jó időszakát. Amikor rólam lekerült a teher, nagyjából akkor kezdődött a végjáték. Az viszont (talán) jó, h éppen emiatt, tavaly ilyenkor minden hétvégét velük töltöttem. Ennél többet nem lehettem vele. Ennél többre nem is lett volna igénye.
Vannak szívszorító képek bennem. Furcsa mód, mintha életük végén a szüleim kissé a gyerekeimmé váltak volna. Anyámat úgy sajnálom, mint azt a csupa élet kislányt és fiatal nőt, akinek a lelke mélyén megmaradt. Nincsenek válaszaim a halálra, apámnak sem voltak, de az utolsó időkig gondolkozott rajta, h mivégre. A házban, amit eladtunk tavaly, az ágyon volt két plüss. Amíg a vevőjelöltre vártam, az ölembe vettem őket és sírtam. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
