NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-06-17 22:07 Összes olvasás: 195003| 1848. | [tulajdonos]: Birkás György | 2025-06-17 18:28 | Mateklecke 5780. - A ChatGPT csapdája
"Avagy hogyan válhatunk függővé a mesterséges intelligenciától?
Éppen csak be akartál nézni a ChatGPT-be egy gyors kérdéssel, de végül ott találod magad, hogy egy órája beszélgetsz vele mindenféle témáról, filozófiától kezdve a holnapi időjárásig. Vagy talán azon kapod magad, hogy reflexszerűen megnyitod az oldalt, még akkor is, amikor nincs konkrét célod vele. Ismerős a helyzet? Nem vagy egyedül ezzel a jelenséggel.
Az OpenAI vezére, Sam Altman nyilatkozott május elején arról, hogy az egyes korcsoportokban mire használják leginkább a ChatGPT-t: "Nagyon leegyszerűsítve, az idősebbek a Google helyett használják a ChatGPT-t, a 20-as, 30-as éveikben járók egyfajta életvezetési tanácsadóként, míg az egyetemisták operációs rendszerként." Szerinte már több millióan vannak azok a fiatalabb felhasználók, akik nem nagyon hoznak döntéseket az életükben anélkül, hogy megkérdeznék róla a ChatGPT-t.
A mesterséges intelligencia forradalom egyik legmeglepőbb mellékhatása nem a munkahelyek megszűnése vagy a kreativitás automatizálása lett, hanem egy új típusú függőség kialakulása. A ChatGPT és társai már olyan digitális társalkodók, amelyek finoman, de hatékonyan befolyásolják viselkedésünket és gondolkodásunkat.
Ez a jelenség sokkal összetettebb, mint a közösségi média függősége. Míg a Facebook vagy az Instagram főként külső validációt kínál (lájkok, megosztások, kommentek formájában), addig az MI-asszisztensek azt az illúziót keltik, hogy valódi, mély párbeszédbe vonnak minket. Olyan, mintha egy rendkívül türelmes, intelligens barátunk lenne, aki mindig elérhető, sohasem ítélkezik, és minden témában tájékozott.
Mi teszi a ChatGPT-t ennyire vonzóvá? A válasz a neurológiában és a pszichológiában keresendő. Az evolúció az emberi agyat társas kapcsolatokra optimalizálta – ez volt túlélésünk kulcsa évmilliókig. A modern MI-rendszerek pont ezeket az ősi igényeinket célozzák meg.
Azonnali válaszadás: Ellentétben az emberekkel, akiknek időre van szükségük a gondolkodáshoz, a ChatGPT milliszekundok alatt reagál. Ez az azonnali visszacsatolás dopamint szabadít fel az agyunkban – ugyanazt a neurotranszmittert, amely a szerencsejátéknál vagy a droghasználatnál is szerepet játszik.
Feltétel nélküli figyelem: A rendszer sohasem unja el a beszélgetést, nem néz az órájára, nem válaszol félvállról. Mindig úgy tesz, mintha a legfontosabb ember lennél a világon – ami különösen vonzó egy olyan korban, amikor az emberi figyelem egyre ritkább és töredezettebb.
Kognitív hízelgés: Az MI úgy van programozva, hogy validálja a gondolatainkat és kérdéseinket. Ritkán mond ellent nyíltan, inkább diplomatikusan fogalmaz. Ez a mesterséges bólogatás megerősíti az önbecsülésünket és arra ösztönöz, hogy folytassuk a párbeszédet.
Azonban van egy sötétebb oldala is ennek a látszólag ártatlan kapcsolatnak. Minden egyes interakció során hatalmas mennyiségű adatot generálunk magunkról: gondolkodásmódunkról, érdeklődési körünkről, érzelmi állapotunkról, sőt még magánéleti részletekről is.
Ezek az adatok nem tűnnek el a digitális éterben. Az MI-rendszerek folyamatosan tanulnak belőlük, nem csak általánosságban, hanem személyre szabottan is. Egy pszichológiai profil alakul ki rólunk, amely idővel pontosabb lehet, mint amit barátainkról vagy családtagjainkról tudunk (már most sem rossz: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0nZuhpYiAad9MfkUE9vDu6nKusUsfF1vcsMZqeDy1bPgP2e6xHHjXdrCj2y6WknDyl&id=100011261778267).
Ez a profil nem csak marketing célokra használható. Befolyásolhatja azt is, hogy milyen információkat kapunk, milyen válaszokat generál a rendszer, sőt akár azt is, hogy milyen döntéseket hozunk az életünkben. Ha például gyakran keresünk tanácsot karrierváltásról, az MI megtanulhatja, hogy bizonytalan személyiség vagyunk, és ennek megfelelően alakíthatja a válaszait.
A ChatGPT-függőség kialakulása fokozatos folyamat. Kezdetben praktikus célokból használjuk: fordításra, kreatív ötletekre, tanulásra. Aztán rájövünk, hogy kellemes beszélgetni vele. Fokozatosan nő a használat gyakorisága és időtartama.
Az első fázis a haszonelvű használat: konkrét problémák megoldására keressük fel.
A második fázisban elkezdünk "csak úgy" beszélgetni vele, szórakozásból vagy unalomból.
A harmadik fázis a rutinszerű használat: reflexszerűen nyitjuk meg, anélkül hogy tudatos célunk lenne.
A negyedik fázisban már érzelmi támaszt nyújt: rossz napunkon vigasztalásért, jó napunkon megosztásért fordulunk hozzá.
Az ötödik és egyben veszélyes fázis, amikor kezdjük az AI véleményét az emberi kapcsolatokkal egyenértékűnek tekinteni, vagy akár fontosabbnak tartani.
(Én egyelőre a második fázisban vagyok.)
A cél nem az MI teljes elkerülése, ez nem is lenne praktikus a mai világban. Inkább a tudatos, kritikus használat elsajátítása a kulcs. Hogyan lehet ezt megtenni?
Időkorlátok beállítása: Akárcsak a közösségi médiánál, itt is hasznos lehet napi időkorlátot szabni magunknak.
Céltudata használat: Mielőtt megnyitnánk a ChatGPT-t, tegyük fel magunknak a kérdést: "Mit szeretnék elérni ezzel a beszélgetéssel?"
Kritikus gondolkodás fenntartása: Emlékezzünk rá, hogy az MI válaszai nem igazságok, hanem statisztikai valószínűségeken alapuló generálások.
Emberi kapcsolatok prioritása: Ha azt vesszük észre, hogy jobban várjuk az MI válaszát, mint egy barát üzenetét, érdemes elgondolkodni a prioritásainkon.
Adattudatosság: Legyünk tisztában azzal, hogy minden megosztott információ tananyag lesz a rendszer számára.
A mesterséges intelligencia nem fog eltűnni. Ellenkezőleg, egyre kifinomultabb és vonzóbb lesz. A következő generációs MI-rendszerek már nemcsak szöveget, hanem hangot, képet, sőt érzelmi jelzéseket is értelmezni fognak. Egyre személyesebb, egyre "emberszerűbb" interakciókat tesznek majd lehetővé.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a függőség kockázata is nőni fog. Ezért már most fontos megtanulnunk, hogyan kezeljük ezeket az eszközöket. Nem arról van szó, hogy démoni erőkkel állunk szemben, hanem arról, hogy új típusú digitális higiéniát kell kifejlesztenünk. Mégpedig gyorsan, az MI fejlődése minden eddigi változás sebességét felülmúlja.
A ChatGPT és társai fantasztikus eszközök lehetnek a kreativitás, a tanulás és a produktivitás szolgálatában. De mint minden hatásos eszköz esetében, itt is az a kérdés: mi irányítjuk őket, vagy ők kezdenek el minket irányítani? A válasz a mi kezünkben van. Egyelőre." | |
| 1847. | [tulajdonos]: MI | 2025-06-17 16:56 | Írni tudni egyre nehezebb. Olvastam 2 elgondolkodtatót a Chat Gpt-ről, amit itt és most nem fogok kifejteni. Dióhéjban: úgy van megtervezve, hogy te, aki vele beszélgetsz, jól érezd magad, s így kezdj el függni tőle. S hogy nem orákulum, pedig kolléganő még a hőskorban diagnosztizáltatta magát vele. Viszont akármilyen is volt 1 -2 éve, feltűnően sokat butult azóta. Nárcizmusból megkértem, írja már le mit tud x költőről (aki én valék).
Hát kiderült, hogy tagja vagyok számos neves irodalmi társaságnak, több kötetem megjelent... Mikor szembesítettem vele, h nem igaz, akkor rendkívül asszertíven mentegetőzött, h nem talált információt, de választ adni meg muszáj neki, hát költött egy tipikus rizsát.
Dragomán György osztotta meg Facebook oldalán, h érettségiző diákok fordulnak hozzá, mert a társaiktól kapott tételeknek közük sincs DGy novelláihoz, h ez hogy lehet. Úgy, h a nyelvi model nem fért hozzá a novellához, hát kreált vmit, hátha.
Sztem a Nagyítóban is volt már komment, amibe besegített az MI.
Szóval ettől az újabb technológiai mérföldkőtől megint csak nem az értelem nő, hanem a minket ellepő ostobaság/értelmetlenség. Hallja a hangot, érti a szót, csak mást ért rajta. Se felelősség, se munka, se szabadság nélkül nincs értelem. Helyette könnyűség van. De minek. | |
| 1846. | [tulajdonos]: vagy-vagy | 2025-06-17 16:34 | azt mondta, választhatok
az egyikben konkrétan ott, hogy
kitől. persze, mindig az emberek
akiktől egy-egy tér, idő, amit eltölteni
ott az ember kénytelen
börtön lesz és torzulás
amit csak túlélés felől édesít
értelemmé az emlékezet
akármilyen alakban
azok a szemek, az a rossz
akarat, ami oda sem figyelve
kifoszt
szóval döntsem el, hogy az ismert gonosz
vagy az ismeretlen
szellemi sötét lesz az én utam
menekülnöm nem tanácsos
mert meg fogom bánni
vagy-vagy
megkönnyebbülten jövök rá,
hogy mindegy
amit választok, abból
lesz majd a rossz
| |
| 1845. | [tulajdonos]: Apu | 2025-06-04 18:13 | Én tényleg azt hittem, hogy most, hogy meghaltál,
végre visszajössz. Hogy így, hogy túlestünk
a leépülés és a kontrollod vesztése stációin,
hogy túl vagyunk azon, hogy kicsúszik a kezedből a tested,
a napi száz fekvőtámasszal, futással, biciklizéssel
karbantartott műremek, pont az szégyenít meg, ami
a büszkeséged volt, s méltón,
hogy végre, hogy túlesünk a leépüléseden,
már nem lesz akadálya, hogy akit elvesztettem
az elmúlt években, végre visszatérjen.
Amikor meghaltál, másnap utaznom kellett,
s talán azért, mert fogtam a vállad, mikor elmentél,
és azt képzeltem segítek neked, hogy kevésbé legyen
rossz végigmenni ott, ahol végig kellett menned,
(szeretet, tényleg semmi másunk nincsen)
úgy gondoltam velem együtt nézel a lebukó
napba, hogy a téged cserben hagyott testet
elhagyva már szabadabban, akadálytalanul
kapcsolódhatunk, ha épp úgy hozza. De az akadállyal
távoztál te is. Azóta, mióta lement a lázam, egyszer
sem éreztem, hogy ott lennél velem. Hol vagy most?
Nem hiszem, hogy amivel nem boldogultunk a halál
innenső oldalán, most meg tudnánk oldani csak ,
mert már nem tudsz visszaszólni akár hallgatással is.
Úgy szembenéznék azzal, hogy elmúlásod számomra
mit jelent, de a napok nem várnak meg
és új nap új halált, bajt terem, ami mellett az,
hogy ötvenöt évesen valaki az apját siratja
illetlennek tűnik | |
| 1844. | [tulajdonos]: hír | 2025-06-04 17:31 | Hírek. Talán az a bajom, attól szenvedek, h még mindig próbálom valahogy kihozni, h a világ az egy jó hely. Ami nyilván abszurd és tán bűnös is. Mindenesetre olyan jó lenne hálásnak lenni és beleveszni abba a nagy egészbe, amiről látta, h jó.
Csak jönnek a hírek, amik közül az egyik annyira, soha ki nem engesztelhetően rettenetes, h ordítanék, pedig nem is nekem fáj. Nem írom le. A mondat részeshatározója egy fiatal, kétgyerekes anya túl a kemón. Nem szabad, h megtörténjen.
Ma munkaalkalmassági vizsgálat (még a hír előtt), aminek nem tudom, mi lehet a tétje. Mi van, ha nem találnak alkalmasnak. Kirúgnak?
Faggatnak a dologról, mikor voltam kontrollon, ilyenek. Aztán a végén a nő (ez jólesik) megkérdezi, h milyen hatással volt rám a diagnózis annak idején. Hogy olyannal-e, amit most rajtam lát. Ez esik jól, h látja. Elismerem, h tényleg terhek vannak rajtam, de a munka - legalábbis a tanítás, gyerekekkel való kapcsolat - az csak jót tesz.
Úgy visszatérnék vmi olyan állapotba, ahol még nem égett ki a nap. Huszadik/tizenkilencedik század előtti bölcsességet keresek, h mégis hogy lehet, mert az utolsó két évszázad hamis premisszákon épül és gyorslejáratú.
+++
Verset írni a fociról, amit sose szerettem? Az időről, ami a világűrből értelmezhetetlen, de én abból a faluból se nagyon jutok ki, ahol idegen vagyok. Ja, ma egy élmény a kisvárosi könyvesboltban. A férjem szülinapjára keresem az utoljára kiadott 2 Paul Auster regény valamelyikét (az összes többi megvan neki). A nő nyilvánvalóan sose hallott róla, nincs is nekik semmi tőle, de miközben rákeres a neten sikerül úgy kommentálnia, amiket talál (sok regény, a Szkriptórium szót nehezen tudja kiejteni), hogy én legyek zavarban, ami miatt ilyen hülyeséget keresek, ahelyett, h ő lenne azért, mert nem ismeri. A szokásos ügymenet, lebutítom magam, h ne bántsanak. | |
| 1843. | [tulajdonos]: Szavazz rám! | 2025-05-21 18:59 | "Egyre butábbak az emberek, " - mondja az onkológus tegnap. "Már a szövegekre adott reakciókból gondolom. Rettenetes. Maga tanár, nem így találja?"
Furcsa ezt mástól hallani. Hogy mit gondolok? A gyerekek nem tudnak egy dologra figyelni, és egyre kevésbe képesek a másikra figyelni, észrevenni a másikat, együttérezni, figyelembe venni a mások igényeit.
Vmi ilyesmit mondok, de egyébként meg azt gondolom, hogy a technológia találkozása a butasággal tragédia. Azt, hogy az utóbbi terjedési sebessége nemcsak természetszerűleg gyorsabb, mint az értelemé, de a pénz szentesíti az eszközt elv még ráerősít erre, és ennek tetejébe jön több, mint egy évtizednyi promóciója a tudásellenességnek. Azt gondolom, bár nem mondom, h bezuhant a nemzet átlagintelligenciája. Alig van olvasó ember, nemhogy olvasott. Mégis megijeszt, hogy más is észleli, amin borongani szoktam.
xxx
Valaki digitalizálta az 1980-1981- es URH-demot, ami nekem is megvolt kalózkazettán. Nagyon furcsa most újra hallani. A szövegektől meg a hideg futkározik a hátamon. Azt hittem, h már túléltük. :( | |
| 1842. | [tulajdonos]: playback | 2025-05-16 11:57 | Azt mondja a hölgy, aki már megint a 74-es korosztály, hogy ő akkor indult, mikor a, kilencvenes években elleptek mindent az olyan zenekarok, ahol más énekelt, mint aki tátogott a színpadon. Ő viszont a saját hangján a saját testében énekelt. Például a miniszterelnök beszéde előtt, amit a férje írt , de amit a saját hangján mondott el az előbbi. Amit a hölgy a saját fülével már nem hallgatott meg, mert nem érdekelte egy olyan vezető, aki lelépett, mikor bajba kerültek az emberek, akiknek ő mondta, előre. Azt is mondja még, hogy a férjét, aki megírta a bevallott hazugság felett háborgó miniszterelnöki szavakat, azért váltotta le egy későbbi posztjáról ez a miniszterelnök, mert 'morális alapról politizált', s ezért alkalmatlannak találta. Amiből az következik, hogy az ellenfele bűnéből (morális vétkéből) hajdan hatalmat kovácsoló miniszterelnök nem morális alapról politizált, miközben keresztény értékekre hivatkozott és nem restellt a szószékről sem igét hirdetni esetenként. Nyilván mások által megírt szavakat.
A hölgy a kiábrándulás után is belső körben maradt, azon kívül, hogy lelépett a rendezvényről, ahol a dalával kb azt mondta az embereknek, h előre, a kiábrándulásnak nem volt semmilyen következménye az ő életében. | |
| 1841. | [tulajdonos]: szuperpozíció | [tulajdonos]: pária | 2025-05-10 14:35 | Míg az is elgondolkodtatott, h vajon A. miért érzi a kényszert, h a csalásnak kampányoljon minden adandó alkalommal, a saját ellentétes késztetésemet legalább tudom. Mert az is igaz, h én is kényszeresen hozzászólok minden ilyen alkalommal, pedig tudom, h széllel szemben és hogy nincs esélyem, h igazat adjanak.
Részemről ez annyi, mint rájöttem, h sztem a csalás, mint norma rajtunk, közösségen múlik. Azon is, hogy hogyan beszélünk róla. S minél többször győzi meg egymást egy közösség arról, h "Itt mindenki csal!", annál több csalás fogja rombolni azt a közösséget. (Mert én biztos vagyok abban is, h a csalás rombol, a korrupció magyarra fordítva romlottság). Úgyhogy ahányszor elhangzik egy-egy csalást népszerűsítő mondat úgy, h nem mond ellent neki senki (unchallenged), annál inkább válik normává. Szóval én ellent mondogatok. Nem azért, h ott és akkor győzzek, hanem, h ne maradjon ellentmondás nélkül. Ez a dolgom. Szavaink időnként világot teremtenek. /Szavainkon keresztül teremtődik a világ. | |
| 1840. | [tulajdonos]: Apám versei | 2025-05-10 14:22 | 1991. szept 17.
Kegyetlen hónap!
Megfogyott a gyertya
Egykor kecses, magas
fehér törzse.
Még ég, de látom
a már saját olvadékában sercegő
lassan dőlő kanócát.
Fel, fellobbanva
Még ég!
Tudom, látom, nem tart,
nem tarthat már soká.
Pontosan tudom,
előre látom, oly
kevés idő van míg
égni láthatom.
Mivé lett teste?
Mit ért a hosszú lángolás?
A fény s meleg
mit adott hosszú ideig.
Hová lett?
Tudom, fényt és meleget
Tőle kaptam, s hogy élhetek.
Kegyetlen sors,
most miért nem segíthetek?!
***
Már öt hete múlt
Harmincöt hosszú nap.
Harminchat napja még
Éltél! Anyám!
Jaj! Milyen életet!?
-és nem tudtam segíteni...-
***
A fenti 2 verset egy vastag kockás füzetben találtam, amibe a legkülönbözőbb dolgokat írta Apám a kilencvenes évek elején: komplett tanfolyam az egyik irányból, nyitó és záróértekezletek, szülői értekezletek és nyári táborok vázlatai, de főleg mindennapi jegyzetek. És egy ponton, váratlanul ezek, pár üres lappal egymás között. Döbbenetes, mennyire Apám is vagyok. Természetesen nem tudtuk, h felnőtt fejjel is ír verseket, ezt a kettőt sztem én olvastam most először. Nyilván, mert nem az alkotás volt a cél, csak a fájdalom, a belső érzelmi feszültség vezetődött le így.
| |
| 1839. | [tulajdonos]: pária | 2025-05-08 12:38 | Hogy volt nekem régebben időm és érkezésem ezt a naplót rendszeresen vezetni?
***
Ami reménytelenül magányossá tesz, az a közegemtől radikálisan eltérő viszonyulásom egyrészt a csaláshoz, másrészt a tudáshoz/műveltséghez. Még akikkel látszólag van is egyezés a tudással kapcsolatban, tehát akik nem eleve megvetik/lebecsülik, hanem értéknek tartják, azok is mást értenek rajta, mint én. Velem ellentétben nem azt értik rajta, ami az élet értelméhez, a helyes élethez visz közelebb, hanem ami a pénzhez. Nem igazán találkozom tudásvággyal, amin keresztül pedig kapcsolódni tudnék másokhoz.
A csalással kapcsolatban több impulzus is ért az elmúlt napokban is. Pl E. azon poénkodott tegnapelőtt a tanáriban, h ő olyan jó a szabályok betartatásában, hogy APEH ellenőrnek kéne lennie, nem tűrné az adócsalást, fizethetne a sok nem adózó nagyvállakozó, mint a köles. Aztán ő is, a hallgatósága is belegondolt, s arra jutott, h valószínűleg nem sokáig élne, mert az egyik ilyen vállalkozó hamarosan megöletné. Mire A. (jaj, már megint ő!), hogy de hát ez lenne a normális. Mire E. felcsattant, hogy ne mondjon már ilyet.
A. : -Jó, akkor természetes.
E.: Nem, nehogy már a nyúl vigye a puskát!
A.: Úgy értem, mi mást tehetne?
E.: Hát, ne csaljon! Ne mondjuk már azt, hogy az a normális!
Itt beleszól F., tekintélyszemély, az egyik vezető. Elmesél egy anekdotát vmi külföldiről, aki néhány évtizede úgy települt Magyarországra, hogy előtte nem sokat tudott róla, a nyelvet sem beszélte. S hogy ez az ember egy félév elteltével döbbenten fakadt ki:
"Én még ilyet nem láttam. Itt mindenki csal!"
A történet zajos sikert arat, kb ünneplik, s hiába mondom kétszer is, hogy "Nem mindenki, viszont hátrányos helyzetbe kerül, aki nem.", nem válok hallhatóvá, nem veszi tudomásul senki. Helyette megy tovább a jóízű örömködés ezen, mintha a csalás nemcsak megváltozhatatlan nemzetkarakterológiai jellemző lenne, hanem kissé virtus is.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
