NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-03-06 19:20 Összes olvasás: 218264Olvasói hozzászólások nélkül| 1917. | nélküled: jav | [tulajdonos]: Sziveri | 2026-03-02 19:18 | | Sziveri 1990. február 1-én halt meg, így a felolvasás sem ősszel, hanem még '90 februárjában kellett történjen. A többi stimmel. | |
| 1916. | [tulajdonos]: Sziveri | 2026-03-02 13:01 | Ha már Sziveri szóba jött dalocska bírálata közben, iderakom azt a versét, ami tényleg releváns az emlékeimmel együtt, amik velem együtt megsemmisülnek majd. Ennek nincs jelentősége, ad hoc némileg, mi marad meg, az is megnyugvásomra szolgált , mikor Birkás Györgynél olvastam, hogy hányszor megsemmisült már az emberiség tudása.
Szóval vers, ami relevánsabb, mint a Bábel (amit egyébként szeretek), az utolsó előtti, amit tudtommal írt, és azt hiszem, az utolsó, amit befejezett.
Sziveri János: Foggal, körömmel
Foggal, körömmel
Túl bizonyos ponton
már mit sem ér a bonton.
Dermedten posztolunk. Angyal oson
át ismerős szobákon, vánkoson.
Alig millió éves.
Lomha, tépett tollai idén is sajognak.
Most tavasz van. Most megint tél.
Emitt hó – csikorgó csillag hull amott. Égi test.
Bágyadt pilléink lassan leragadnak.
Miként Betlehemben, úgy e földön itt.
Szívünk folyton ver s mi jajgatunk.
Leplezve jól kisded csínyeit,
árnyas helyért a szenvelgő alany, ha szem
lesütve is, buzgón tülekedni kész.
Minden kései élő előzménybe vész.
Csontom arccal fal felé teszem.
Addig is: a gőzölgő homoksárból
hajnalig kinő egy tevetábor.
Felhangzik akkor megint egy kardal.
S kivont karddal
jönnek friss Heródesek!
Távolabb a táskaraj alatt néhány
makacs karácsonyi sáska.
József pedig, bár alig fiatal,
foggal-körömmel civódni akar.
Gerjed a szánalmas pária –
büszke, mint Isten volt hajdan a fáira.
S noha már alig fiatal,
és hosszabb ideje
sípol a tüdeje,
a fölöttes terv szerint sokat kell várnia,
az Úr kegyéből míg kihull Mária.
És Három Király – mint kő a vesébe –
a semmiből belép a betlehemi mesébe.
Túl a kialvatlan égen
nem hat a narkózis. Végem.
Ezt a verset én Nyíregyházán hallottam először, 1990 őszén, amikor a magyar irodalom szemináriumon Sz. Jutka felállt és felolvasta. Aztán közölte, hogy azért tette, mert most halt meg a költő, akit nagyon szeretett. Sz. Jutka kicsit idősebb volt nálunk, már akkor publikálta az Alföld, és fura dolgokat mondott, pl hogy a tanyákra most mán dróton dzsál a petrou (diftongus!), meg hogy ő már eljárt egy táncot az ördöggel.
Mindegy is. A versből mindenkinek adott egy példányt, valami fénymásolatszerűség volt, elég ritka dolog 1990. őszén.
Azóta is megvan. Sok egyébbel együtt, amit nem tudom, miért is őrzök még. Sziveriről, Új Symposionról akkor hallottam először. Sz. Jutka azóta is költő. Azt hiszem, külföldön él. Biztos vagyok abban, hogy nem emlékszik rám. Talán arra se, hogy felolvasta akkor a verset. | |
| 1915. | [tulajdonos]: threat | 2026-02-22 23:39 | | Kiszolgáltatva lenni buta embereknek. | |
| 1914. | [tulajdonos]: coffee | 2026-02-09 09:41 | Sometimes I envy them
of their casual normality
with which they arrive
and stir sugar in
their steaming coffee
sighing
at times I am annoyed
when I am nor even sure
to have the means of
decent departure
I don't have what they do
and take as unaware as the air
into their lungs
never knowing that for me
that sigh over the cup
is as unattainable as
to reach the morrow. | |
| 1913. | [tulajdonos]: szóval | 2026-02-06 13:50 | Szóval egyáltalán nem tudok azonosulni Ratkó József verseivel sokszor, vagy sokszor nem értek egyet, azt hiszem, soha nem érzem azt, hogy vmit helyettem írt meg, de főbe kólintó dolgok vannak ebben az utcáról mentett könyven mégis.
Azt is szeretem, hogy az előző tulajdonos ceruzával jelölgetett sorokat. Először arra gyanakodtam, hogy tanárként, szavalóknak, vagy műsorokba, de olyasmi is ki van jelölve, ami műsorba biztos nem férne be, így most inkább azt hiszem, h mégis volt valódi olvasója, akinek a hagyatékából kerülhetett az utcai könyvszekrénybe.
Jólesik, h olvasva és értve voltak e sorok valaha.
Akkor is, ha, mondom, sokban nagyon nem egyezünk. De így, h halálra ítélt vagyok, jó nekem az a nézőpont, ami folyton számol vele.
Tényleg nehéz, többek között az állapotomból fakadó tabuk miatt nem írok többet, vagy ha igen, nem ide, nem nyilvánosan, így tele vagyok meg nem írt gondolatokkal, reflektálatlan élményekkel. Mert beszélgetni sem tudok az élőkkel, akik még a választóvonalon innen vannak. Igaz, azokkal sem, akik túl.
Egy idézet itt a végére:
Ratkó József: Feltámadásról való ének
Bebábozódva fekete fába,
faragott kőbe,
belecsavarva selymes nyálba,
puha időbe,
talán kinő a holtak szárnya,
testük megépül,
s a bábokat majd kifúrva-rágva
világra szédül
mind, új szívüket begyújtva, frissen
el-kirepülnek -
ragyogva röpköd köztük az Isten -
az lesz az ünnep. | |
| 1912. | [tulajdonos]: Éjszaka | 2026-02-04 19:57 | Ratkó József: Éjszaka
Szombat van.
Éjszaka van.
Vak az ég, világtalan.
Nincs fény sehol,
se fent, se lent.
A holdfény megalvad. A lámpák
halott szentjánosbogárkák.
Növeszti karmait a csend.
Gondjaira borulva alszik
a munkás, a paraszt.
Senki nem virraszt.
Egyedül van a világ,
fénytelenül.
Fölötte minden csillag
megüvegesedik, kihűl.
Egyedül vagyok én is, egyedül.
S félek. A súlyos éjszaka
nyitott szemembe dűl.
Elfér benne —
olyan nagy. Olyan kicsi.
Nincsenek határai,
csak részei vannak, részei.
Tornyok, faluk, álmukban is
forgolódó, csikorgó városok,
oly kicsik, hogy szemem
csak sejti őket.
Amőba-országok tolulnak,
türemkednek, egymáshoz szorulnak,
lökdösik, feszítik a Földet.
Emitt, mint óriás csiga,
lassú ház mászik.
Fénylik a nyoma:
nyálzik.
A rész most nagyobb az egésznél,
mert látszik.
Lófejű fejsze vicsorog,
dühében a tőkét harapja.
A varas tőkére csorog
habos haragja.
Eső csurog,
az isten nyála.
Csurog az építkező fára,
virágra,
a megemészthetetlen világra.
A Hold: cigányszem —
ragyogna s elfeketül.
Fél az anyag egyedül.
Föltoronylik a jegenye,
imbolyog, célt kutat.
Körülötte a bokrok, a kövek
beássák magukat.
Falu kinnhagyott kisfia,
gyerekriadtan dermed a tanya.
Mozdulna s nem mer. Nem talál haza.
Észrevette, nézi az éjszaka.
Nem vesz tudomást a veszélyről,
háborúról, közelgő télről,
csak nő a fű.
Azt hiszi, örök életű,
mint én hittem
gyerekkoromban.
Ahol én vagyok, nyugalom van.
Nem fél a rönk, amin ülök,
a homok nem vacog.
Bíznak bennem a körülöttem
surrogó atomok.
Érzik, hogy itt vagyok,
s ember vagyok.
A halhatatlan
anyag bízik a halandó anyagban,
hisz bennem.
Pedig neki csak változás
az elmúlás,
amely elpusztít engem.
Az anyag indulata
Csupán energia:
fény, mozgás és meleg.
Az anyag nem szeret,
nem szaporodik, csak átlényegül.
Él időtlenül, terméketlenül
ráér, s ez adhat néki nyugalmat.
Nekem a szerelem.
Szívembe nyomhatnám a kést,
ha nem volna velem.
Mert nekem a szerelem merész,
halálig tartó összeesküvés,
gyönyörű, páros lázadás
a zsarnok elmúlás
ellen; örök harc, konspiráció —
ha róla szólna, elnémul a szó,
mert páromat én el nem árulom.
Halálra ítélt engem az idő,
de az életet mégis vállalom.
S ezért vagyok különb a kőnél.
Lélekkel magasabb
az ércekbe gyűrt örök erőnél,
a forró földnél,
amely majd magába fogad.
Az ember nagy, nem az anyag. —
Hajnalodik. S ahogy felállok,
felmagasodnak a suhanc akácok,
a világ is feláll.
Épülő dóm a jegenye,
orgonasípja kismadár.
Most szellőzködni kezd a táj.
Lobogóit a fény kibontja,
feljön a Nap.
Alvó puli a boglya,
gőzöl,
szárítgatják a sugarak.
Ág roppan s pörögve lehull,
a földbe belesimul
ó
anyag honvágya,
gravitáció!
Az apró neszre a kutya
álmában hegyezi fülét,
de föl nem ébred. Már nincs veszély.
A kotlás lombok alatt
mocorog, alszik a szél.
Vas-tündér, izzó Nap, tündökölj
| |
| 1911. | [tulajdonos]: exit west | 2026-01-30 16:23 | ...
ahol most van
az a pont, ahonnan
a jövő már éppoly
elérhetetlen,
mint a múlt. | |
| 1910. | [tulajdonos]: fura | 2026-01-24 10:31 | Eredetileg nem ezt akartam írni, de megütődtem a tematikai egybeesésen, aminek egyelőre nem tudom a magyarázatát. Amikor az előbb ideültem az íróasztalomhoz, hogy nekiálljak a 60 db osztályozóvizsgát kijavítani, s előtte még lefutottam szokásos köreimet (DOKK, Moly) az utóbbira belépve az fogadott a Frissben, hogy 2 különböző felhasználó kedvelte 2 különböző kiírt idézetemet az elmúlt 24 órában. Ami kicsit megborzongatott, hogy bár vagy 10 év telt el a kiírásuk között, ezek az idézetek - számomra - ugyanarról szólnak.
Íme:
1.
"Kiléptünk a házból, és rögtön körülvett minket a jól ismert, hűvös, nyirkos levegő, amely minden télen eszünkbe juttatja, hogy nem az Embernek teremtetett a világ, és legalább fél évig demonstrálja, milyen ellenséges is velünk szemben."
(8. oldal, Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át) Kiírva: 2025. 01.01.
2.
"Nothing was more common, in those days, than to interpret all meteoric appearances, and other natural phenomena, that occurred with less regularity than the rise and set of sun and moon, as so many revelations from supernatural source. … It was, indeed, a majestic idea, that the destiny of nations should be revealed, in these awful hieroglyphics, on the cope of heaven. A scroll so wide might not be deemed too expansive for Providence to write people's doom upon. … But what shall we say, when an individual discovers a revelation, addressed to himself alone, on the same vast sheet of record! In such a case, it could only be the symptom of a highly disordered mental state, when a man, rendered morbidly self-contemplative by long, intense, and secret pain, had extended his egotism over the whole expanse of nature, until the firmament itself should appear no more than a fitting page for his soul's history and fate."
(Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter) Kiírva: 2016.08.16. | |
| 1909. | [tulajdonos]: mennyi | 2026-01-05 15:09 | mennyire egyirányú
mennyire egyfele
mennyire csak elvesz
mennyire rám tukmál
mennyire
mennyire csak a végről
elrepedt tojáshéj tartja
bennem az életet | |
| 1908. | [tulajdonos]: reading | 2026-01-04 17:39 | A párbeszédnek, arra való nyitottságnak én is örülök.
xxx
Tavaly 53 könyvet olvastam. Amikor utoljára önazonos voltam és éltem az életem, 2016-ben, mindössze 25-öt. Ha végignézem a statisztikákat azt látom, hogy az olvasmányaim száma fordítottan arányos az örömmel/önrendelkezéssel. Azért olvasok ennyit, mert nem élek, lényeges részeim le vannak zárva, el vannak távolítva belőlem. Jobb híján olvasok, ami, persze, nem kevés. De ha lenne választásom, azt a plusz 28 könyvet becserélném egy-két megkönnyebbült, önfeledt, reményteli, tiszta pillanatra, órára, napra.
xxx
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
