NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-09-06 23:26 Összes olvasás: 396334| 7860. | [tulajdonos]: szavak | 2025-08-28 06:20 | Sziasztok!
Kutyafuttában, a szavak: láng, sír, kocsma, kék, fehér, fekete, hang
Majd Jövök, amint tudok.
Üdv: A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7858. | [tulajdonos]: Eredmény | [tulajdonos]: Játék | 2025-08-26 22:57 | Kedves Játékosok!
Megszületett a végeredmény!
A következő fordulót Annuska vezetheti, gratulálok!
A pontok alakulása:
Simf: 3
Annuska: 1,5
Moha: 1
Szilasi Kati: 0,5
Emlékeztetőül a szavak:
Valamikor, élek, óceán, ragyogás, keres, vissza, száj
melyek Pablo Neruda verséből valók:
Visszatérek
Valamikor, vándor, légy férfi vagy nő,
akkor, ha már nem élek,
itt keress, itt keress csak engem,
a kő s az óceán közt,
a tajték
viharzó ragyogásán.
Itt keress, itt keress, csak engem,
mert ide térek vissza, szót se ejtve,
hang nélkül, száj nélkül, ragyogva,
ide térek majd vissza, hogy a hullám
szilaj szívének
dobogása legyek,
itt leszek elveszendő s itt találsz rám:
itt leszek tán majd kővé s néma csönddé.
(Somlyó György fordítása)
A szavak eredetére is Annuska lelt rá, neki jár a pirospont!
Köszönöm a részvételt, köszönöm a szavazatokat, és külön köszönöm Moha gratulációját!
Következő fordulóra fel!
És lenne még egy speciális kérdésem, Annuskához, vajon lenne-e kedve lefordítani ezt a verset, újra, a saját szavaival? Nagyon kíváncsi lennék rá!
Simf
1. Ötvös Németh Edit szavazott:
a régvolt tornaórák emlékére
valamikor
nem tudtam magasat ugrani
a léc folyton leesett
kerestem a technikát
amikor én is nevetek
sok kereplő szájat láttam
ez már megint elesett !
most egy óceánban élek
ragyog a zöld üvegfal
visszanézni az álmom félek
hátha megtalál újra az a dal
2. Simf szavazott: Annuska, Szilasi Kati, Moha
Élek
Vagyok az örök visszatérés,
pernye és humusz gyermeke.
Vagyok az axonok kapcsolódása,
izmok összehúzódása.
Vagyok a száj, mi csecset rág,
majd keblet csókol.
Vagyok a nyomtató ló,
a zabolátlan paripa.
Vagyok a kibomló tavasz,
az olvadó nyár, a vacogó tél.
Vagyok a kilincs, az ajtó,
s a terem, ahová nyílik.
Vagyok a semmitől
duzzadó mindenség.
Vagyok a keresés,
végzetek sodródó Ulyssese.
Vagyok a ma,
és minden tegnapom.
Vagyok az óceán,
fogyó sejtjeim tengere.
Vagyok a metamorfózis,
az egyszerűből a bonyolultba,
és vissz.
De ha nem vagyok,
leszek-e valamikor ragyogás,
bármilyen csillag, bárki egén is?
3. Francesco de Orellana szavazott:
holnap kora reggel
elmúlt a ragyogás
már senki sem keres
vissza adom ne félj
picit már visszeres
valamikor tudtam
hol van az óceán
míg élek elkísér
egy nagy vigyorgó száj
4. Szilasi Katalin szavazott: ÖNE 0,5
Ne keress...
Ne keress engem
se az óceán mélyén,
se a nyirkos föld alatt.
Visszaidézném
valamikori csodás
életünk, de nem szabad.
A fény szememben
túlvilági ragyogás,
s fogynak számból a szavak.
5. Moha szavazott: ÖNE 0,5
[Valamikor könnyebb]
Valamikor könnyebb, élek, vagyok,
lassan mosom ki sziklazátonyom,
a nap megeste óceán ragyog,
a vén kujon elfér egy lábnyomon.
Valamikor rosszabb, keress meg, élek,
nem lépek vissza éjsötét vizekbe,
retteg, ki látta már száját a légnek,
a jelzőfény is partra fut sietve.
6. Annuska szavazott: Fran, Simf 0,5
Vissza
Mindegy, mi nyeli el a fényt,
óceán mélye vagy éjszaka szája,
ki a ragyogást belül hordja,
és szilárd pontot keres, a sivatag
közepéről is visszatalál valamikori
önmagához, a sziklaélek közé.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7856. | [tulajdonos]: Játék | [tulajdonos]: Játék | 2025-08-26 21:45 | Kedves Játékosok!
Egyik játékosunk még nem szavazott, de bármely erre járó olvasó is szavazhat!
Simf | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 7853. | Edit: vers | 2025-08-26 05:58 | 4-0.5p
5-0.5 p
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7851. | [tulajdonos]: Játék | Simf: Játék | 2025-08-25 22:38 | Kedves Játékosok!
Végül csak befutott az annyira várt hatodik!
Íme, olvassátok őket, szavazzatok!
A forrásra még mindig lehet tippelni!
Simf
Emlékeztetőül a szavak:
Valamikor, élek, óceán, ragyogás, keres, vissza, száj
1.
a régvolt tornaórák emlékére
valamikor
nem tudtam magasat ugrani
a léc folyton leesett
kerestem a technikát
amikor én is nevetek
sok kereplő szájat láttam
ez már megint elesett !
most egy óceánban élek
ragyog a zöld üvegfal
visszanézni az álmom félek
hátha megtalál újra az a dal
2.
Élek
Vagyok az örök visszatérés,
pernye és humusz gyermeke.
Vagyok az axonok kapcsolódása,
izmok összehúzódása.
Vagyok a száj, mi csecset rág,
majd keblet csókol.
Vagyok a nyomtató ló,
a zabolátlan paripa.
Vagyok a kibomló tavasz,
az olvadó nyár, a vacogó tél.
Vagyok a kilincs, az ajtó,
s a terem, ahová nyílik.
Vagyok a semmitől
duzzadó mindenség,
Vagyok a keresés,
végzetek sodródó Ulyssese.
Vagyok a ma,
és minden tegnapom.
Vagyok az óceán,
fogyó sejtjeim tengere.
Vagyok a metamorfózis,
az egyszerűből a bonyolultba,
és vissza,
De ha nem vagyok,
leszek-e valamikor ragyogás,
bármilyen csillag, bárki egén is?
3.
holnap kora reggel
elmúlt a ragyogás
már senki sem keres
vissza adom ne félj
picit már visszeres
valamikor tudtam
hol van az óceán
míg élek elkísér
egy nagy vigyorgó száj
4.
Ne keress...
Ne keress engem
se az óceán mélyén,
se a nyirkos föld alatt.
Visszaidézném
valamikori csodás
életünk, de nem szabad.
A fény szememben
túlvilági ragyogás,
s fogynak számból a szavak.
5.
[Valamikor könnyebb]
Valamikor könnyebb, élek, vagyok,
lassan mosom ki sziklazátonyom,
a nap megeste óceán ragyog,
a vén kujon elfér egy lábnyomon.
Valamikor rosszabb, keress meg, élek,
nem lépek vissza éjsötét vizekbe,
retteg, ki látta már száját a légnek,
a jelzőfény is partra fut sietve.
6.
Vissza
Mindegy, mi nyeli el a fényt,
óceán mélye vagy éjszaka szája,
ki a ragyogást belül hordja,
és szilárd pontot keres, a sivatag
közepéről is visszatalál valamikori
önmagához, a sziklaélek közé.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
