NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-02-08 06:10 Összes olvasás: 662299| 6204. | [tulajdonos]: Collins | 2026-02-06 20:05 | Jólesnek a dicsérő szavak, köszönöm Gyula. Az inspirációt és motivációt egy amerikai költő lírája adta, Billy Collinsé, aki nemsokára betölti a nyolcvanötödik évét. Hat éve jelent meg egy testes válogatáskötet a verseiből: Az a baj a költészettel címen. Nagyon szeretem a verseit,
figyel, mindent észrevesz, agyal, meditál, okos, derűs, de mindig finoman érezteti, hogy tisztában van vele, hogy a dolgok a végkifejlet felé haladnak. A közzétett vers tulajdonképpen egy kísérlet volt, próbálkozás, hogy valamiképpen belehelyezkedjek az ő alkotásmódjába; örülök, ha valamennyire sikerült | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6203. | karaffagye: komfortzóna | [tulajdonos]: kutyabaj | 2026-02-06 11:26 | | Tőled szokatlan vers, a komfortzónádból kilépve, mégis jót alkottál. Inkább közéleti, inkább egyszerűbb, inkább közösségi (aminek tagja vagy akkor is, ha sokszor zavar ez a közösség). Gratulálok. | |
| 6202. | [tulajdonos]: kutyabaj | 2026-02-04 16:43 | Az aranyhajó elsüllyedne, hisz nem
lehetne olyan vékonyra csinálni,
hogy a víz tetején maradjon. Persze lehet
verset írni a megtörténhetetlenről,
miért is ne? De most ez a vers
ebbe az irányba nem megy tovább,
elvetem, voltaképp gondolati zárvány,
mely egy kedvezőbb pillanatban
ki akarhat bújni a fényre, adjunk esélyt neki.
Igaziból arról akartam írni, hogy irigylem azokat,
akik szeretik a kutyákat, a szívük átmelegszik,
amikor a szeretet hullámai
az állatból útra kelnek feléjük,
és érezhetik, hogy megint istenné váltak.
Madaras verseket sem írok, ami semmiképp
nem jelenti azt, hogy a madár-motívumot
elvetem, dehogy. Nagyon is
el tudom képzelni, ahogy felborzolja a tollát,
ha kell szerelmesen. De érdekes, hogy az
a két héjamadár, amelyre most gondolok,
csak az Ady-versben létezik.
Igazi héját a HÉV-en láttam, ahogy gazdája karján ül,
nyugodt és nemes; túlnézett az utasok
üres arcán, irigyeltem, hogy ilyen
könnyedén sikerül neki, mert engem
nagyon zavart, hogy többen is hangosan
beszélnek a telefonba, és megosztják azokkal életük
bizalmas részeit, akik nyugalomra vágynak,
hazaérkezésre és csendre, amit majd
azzal törnek meg, hogy bekapcsolják a tévét. | |
| 6201. | [tulajdonos]: a csillagok alatt | 2026-02-02 20:06 | Előrebocsátom, hogy a köznyugalom megzavarására alkalmas dolgokat fogok írni, tehát csak az olvassa, ki ismer engem és szeret. Lehet, hogy ezek után megtizedelődik az olvasók köre, de akkor is fontosnak éreztem ezt a rövid felvezetést.
Hát akkor jöjjön, ami a csillagok alatt van.
**************************************************
Olvasom itt, hogy a magyarhoz gyomor kell, a magyar poshad és kushad, és kussol, magyarkodik, lábgombája van, aranyere és hüvelyfolyása, élősködik, felfelé nyal, lefelé tapos, rühös, fitogtat, csápol, csócsál, csámcsog, csujogat és pufogtat, kurjongat, sunnyog, hőzöng, delirál, kirekeszt, önáltat, tartja a markát, félretaposott cipőben jár, kihízza a ruháját, hebehurgya, láncra veri a kutyáját, hebehurgya, bélpoklos, igénytelen, beszari, de nem használ WC-papírt, nem mos fogat, rasszista, fasiszta, az elnyomó kezéből eszik, önelégült, végig bukdácsolja az iskolát, harákol és harácsol, sercint, túrja az orrát, hajbókol, besúg, feljelent, állva várja a labdát, kannás bort iszik, vizenyős a tekintete, sufniban lakik vagy barlangban, kanállal eszi a rántott húst, dölyfös, terhelt, kapzsi, korlátolt, lusta, de a birkamenetre bezzeg elmegy, funkcionális analfabéta, de kitölti a nemzeti inzultációt, ahelyett hogy összetépné, még az a szerencse, hogy úgyis kihal, mert egy ilyen néphez tartozni isten büntetése.
Ehhez képest tegnap megnéztem a Magyar menyegzőt. Olyan igénytelen vagyok, hogy mélyen megérintett.
Holnap pedig megnézem a Csendes barátot. | |
| 6200. | [tulajdonos]: ideát, odaát | 2026-02-02 19:21 | Kedves Tibor!
Köszönöm a jelzésedet, és azt, hogy felhívtad a figyelmemet az oldaladon lévő párbeszédre, roppant tanulságos. Lehet, hogy a gyermek még járni tanul, de nagyon jól mozog az atlétikai stadion minden részén, a futópályán, a dobókörben, ígéretes tízpróbázónak tűnik. Egyszerre igen sokan edzik, és bírja a tempót.
Ami a szükségszerűnek a vers világában való megjelenését illeti, a szívemnek kedvesebb volna az az elvi, idealisztikus hozzáállás, amelyet Siska Péter vall, de az eszem a posztmodern esztétikát inkább elfogadja. Vagyis inkább kénytelen elfogadni, hogy azonnal írjak egy variációt a véleményemre. Vágyunk a tökéletesre, és sok halhatatlan versben megtalálni véljük, de még az olyan gigantikus gyönyörűséget ajándékozó művekben is, mint az Óda vagy az Apokrif, van halványabb sor. Egyébként ez is hozzáállás kérdése, ugyanis, ha el tudom fogadni ezt, jobban átélem, hogy emberi mű, ami szinte megérinti magát az ideát, de egy parányi távolság mégis marad közöttük. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6199. | Vati : re: jó lenne | [tulajdonos]: jó lenne | 2026-02-02 17:36 | Tisztelt Baltazar!
Véleményem szerint az AI hasonlatos egy járni tanuló gyermekhez. Nem felejthető. hogy az első repülő szerkezeteknél milyen csoda volt az első száz méter a talaj felett. Az sem, hogy mire voltak képesek és hogyan néztek ki az első gőzmozdonyok, vagy azt, hogyan kezdődött a filmezés és a mozi. Nem lehet előre látni a perspektívákat, a sci-fi szerzők már régóta rágódnak, hogy merre lesznek az előre mozdulás fő irányai. Nem tudjuk azt sem, hogy ennek a „dolognak”, aminek a gyeplőjét még talán kézben tartjuk, mik lesznek a „haladóbb” változatai.
Egy beszélgetést tettem fel üzenő falamra, ahol Dokkos érdeklődés hiányában az AI segítségét kértem. Tanulságos volt az eszmecsere. Amelynek minősítését most nem érzem feladatomnak.
| |
| 6198. | [tulajdonos]: Standard/Babits | 2026-01-31 16:20 | Mai dolognak tartjuk, főleg nagy japán cégek elvárásának, hogy nem illik azonnal távozni a munkahelyről, ha vége a munkaidőnek. Erre Vas Istvánnál ezt olvasom a Mért vijjog a saskeselyű?-ben:
„Siettem én is, nagyon és izgatottan, sőt szorongva: ötig tartott a fogadóóra, a Standardben pedig négyig a hivatalos idő, amit a könyvelésben legalább hatig illett megtoldani. Ezen a napon valami ürüggyel fél négykor kéredzkedtem el, de úgy látszott, ennyi sem elég hozzá, hogy idejében érjek Újpestről az Attila utcába, kissé tévelyegtem is az ismeretlen környéken, holott kínos lett volna, ha mindjárt első alkalommal késéssel és kivételkéréssel keltek feltűnést – a továbbiakban persze többször is kénytelen voltam Babits elnézéséhez folyamodni, még utóbb pedig ő maga adott rá engedélyt, hogy ne tartsam be teljes pontossággal a szerkesztőségi órát.”
A múlt század harmincas éveiben tehát elvárás volt ennél a Standard nevű cégnél, hogy a könyvelésben dolgozók (ők biztosan, a többit nem tudjuk) két órával tovább dolgozzanak. A magántisztviselő Vas István szeretne időben odaérni Babits Mihályhoz, és nemhogy tovább maradna, a munkaidő vége előtt elkéredzkedik… Ürügyet kellett keresnie, pedig ha az igazat mondja, talán még nőtt is volna a respektusa az akkor még húszas évei elején járó fiatalembernek, hogy a verseit hajlandó megnézni egy élő klasszikus. De nyilván felmérte, és jobbnak látta, hogy ne a valós okra hivatkozással kérjen engedélyt a korábbi távozásra. | |
| 6197. | [tulajdonos]: jó lenne | 2026-01-31 12:55 | Úgy látom, sokan kattintanak erre a naplóra, aminek örülök. Jó lenne, ha volna olyan olvasó, aki megosztja a tapasztalatát az AI-vel kapcsolatban. Én általában igyekszem sok információt zsúfolni a kérdésembe, jelezve, hogy nem vagyok teljesen járatlan az adott területen, és mert úgy érzem, ezzel segítek a keresésben. A "merre menjünk tovább"-felvetéseire nem mondok automatikusan igent, jelezve, hogy nem szolgalelkű partnere vagyok az adott kérdés körbejárásában, hanem vannak bizonyos preferenciáim. Az is szempont, hogy sohasem használom munkához, kizárólag olyan kérdéseket teszek fel neki, amelyek mint magánembert érdekelnek.
| |
| 6196. | [tulajdonos]: az AI-szkeptikusnak | 2026-01-31 08:47 | Viszonylag közkeletű az a vélekedés, hogy az AI alapvetően „támogatóan” szeret válaszolni a kérdéseinkre. Azzal, amit most felhozol, láthatóan ezt kívánod bizonyítani. Többször elolvastam a válaszokat, és összehasonlítottam azzal, amit tegnap elmentettem, illetve elmentés nélkül valamennyire megjegyeztem. Nem érzek lényeges különbséget a nekem és a neked küldött válaszok között.
Az európai zene nagy vonzereje talán az, hogy bonyolult ugyan, de világos és egyértelmű iránya van, fejlődik, kibontakozik, kiteljesedik, nem olyan, mint a Kelet zenéje. Ez nyilván leegyszerűsítő, de alapvetően jó, tömör és használható értelmezés. Nos, ehhez a tapasztalati elváráshoz képest furcsa és fárasztó Schumann zenéje. Amikor azt várnám, hogy tovább szökken, akkor pont, hogy visszalép… Ez motivált a kérdésfeltevésben. Ezekre kaptam tökéletesen érthető választ. Idézek még a válaszokból: „Ne a végkifejletet várd, hanem a pillanat igazságát. Beethoven elvezet valahová. Schumann megmutatja, milyen nem tudni, merre menj.”
Az én kérdésfeltevésem a tapasztalataimból építkezett, és tiszteletteljes volt, amire korrekt, megvilágosító erejű választ kaptam. A te kérdésfeltevésed tendenciózus volt, valami prekoncepciót akartál bebizonyítani, hogy az orrom alá dörgölhesd, milyen naív vagyok. A helyzet az, hogy nem sikerült, mert a hamis kérdésed ellenére jó válaszokat adott. Pontosan az derült ki, hogy a formai építkezés megszokott, szilárd elvei helyett a pszichológiai szempontok zenévé transzformálása született meg Schumannál. Mondhatni, megsimogatta a buksidat, mert ugyan olyan kérdést tettél fel, amely finoman szólva sem pontos, megértette, hogy van benned valami ellenkezés Schumann zenéjével szemben, és már magát a kérdést jó irányba fordította.
Még annyit, hogy a téma érdekessége, a párbeszéd izgalma, és a csalafintaságod indukálta, hogy megjelenítsem a név nélküli beírásodat. Máskor használd a neved, arra kérlek. Köszönöm.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6195. | egy AI- szkeptikus: re: zene | 2026-01-30 22:28 | Kedves Baltazar!
Puszta kíváncsiságból feltettem a következő kérdést egy nagy nyelvi modellnek: "azt érzem, Schumann zenéjének textúrája túl monoton, túlságosan is egy irányba mozognak a motívumai, nem tud elszakadni az alaptónusától, amire először rátalál. Mi erről a véleményed?"
Meglepő vagy nem meglepő módon teljes megerősítést kaptam tőle, amit nem átallott példákkal is alátámasztani. Az egyik válasza: "Érthető érzés, és sokan osztják. Schumannnál a motívumok gyakran rögeszmésen körbejárnak egy alaphangulatot. Nem „fejlődnek” klasszikus értelemben, mint Beethovennél, hanem pszichológiailag elmélyülnek. Ez tud hatni monotonnak, főleg ha az ember formai íveket, kontrasztos modulációkat vár. Ugyanakkor ez részben tudatos esztétika: karakterdarabokban (Kinderszenen, Kreisleriana) a zene inkább belső monológ, a harmónia gyakran szűk körben mozog, hogy egy érzelmi állapotot „fixáljon”, a textúra sűrűsége nem annyira narratív, mint obszesszív. Ha valaki a zenét „út”-ként hallgatja, Schumann tényleg frusztráló lehet. Ha viszont állapotként, akkor épp ez a makacs egyirányúság az ereje. [...]"
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
