NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS Legutóbbi olvasó: 2024-12-21 17:10 Összes olvasás: 21955| 187. | [tulajdonos]: AKI NEM BÍRJA MENJEN | 2024-06-04 12:00 | HARÁ CSÖDÖ!
Látod, látod?
Ki akartál hívni formalista verspárbajra, amely engem nem érdekel, közben itt a gerelyhajítás-párbaj. Amely önkéntelenül keletkezett kettőnk között – te is novellálsz éppen és én is – és Filip Tamás, aki nem rég még becsületsértési perbe fogott, téged jól – excuse mois – megfingatva, és persze megérdemelten, most már (egy még nem létező) kiadót is ajánl neked. S kiadná a "TONI(co)T". (Amelyben egy aggot gyalázol. Miközben én is Tóni lennék - persze tudom, a szó összecsengés csak a véletlen játéka). Filip írásodat (fiók helyett, végső átdolgozásig) azonnal a Dokk aranyoldalaira irányítja, mintha szíven találta volna, hogy "dürgő Freudkakas". (Pedig az is a véletlen játéka).
Én nem tudtam, hogy épp ezt levelezitek, mert tegnap este, majd egész reggel a magam éppen aktuális novelláját írtam.
Arról sem tudván, hogy íme: "párbajozunk".
Erre most jöttem rá órákkal később de örülök neki.
Úgyhogy igyekezz!
Nehogy (eladhatatlanság okán) csődbe (CSÖDÖ-be, bocs.) vidd leendő könyveddel Filip még nem is létező kiadóját.
Én is igyekszem, hogy veled ellentétben jó novellákkal vigyem sikerre a magamét.
-----------
EZ A DOKK, BÁNATOSKA EDIT!!!
Itt nerm nyájaskodni, nem jóemberkedni, nem szépecskézni kell, hanem - néha - kekeckedni sajnos!
Provokálni!
Mert az hozza elő az igazi kreativitást!
Mint a színházakban, amikor a rendező beszól - és színész dühében tehetséges lesz.
(A jó színész. Mert a rossz, fájdalom, megsemmisül.)
Aki nem bírja menjen tollat fosztani! | |
| 186. | [tulajdonos]: NEM AGYERMEK A "GYERMEK" | 2024-05-16 06:11 | Can Togay ma ezt a pár soros jegyzetet írta Kafkáról a Facebook-on.
Amire az alábbi pár sorral válaszoltam.
Nem véletlenül.
-----------------------------------
KAFKA 100
Kafka műveiben a legfeltűnőbb (számomra), hogy az ambivalens ugyanakkor abszolút fikció folyamatosan átcsap a legkonkrétabb valóságba. Írásai e végletekig távolított fikciókon keresztül közvetlenül ültetik személyes valóságát, mintegy vallomásosan lelkünkbe. (Nem hiába a természetes szemérem szülte kérése, hogy semmisítse meg Brod írásait). Innen az iránta születő már-már szerelmi érzés, ami egyrészt – ebből táplálkozik a Kafka kultusz - mintegy írásai fölé emeli a személyét, hogy aztán írásai újra meg újra túlszárnyalják. Ez a radikális, ellentéteibe átcsapó műegész egyben létünk legnyilvánvalóbb, legalapvetőbb, éppen ezért jobbára észrevehetetlen lényegét emeli éles kontúrokban láthatárunk fókuszába, nevezetesen az ember aránytalan, állandó és felfoghatatlan sérülékenységét.
-------------
Pálóczi Antal:
És épp ez távolítja el (miután amit kell megtanultuk) tőle (pontosabban a kultuszától) a "vitalitásköltőt" (ha van ilyen). Nem lehet "engem vigyen fel a padlásra" attitűddel élni, mert végül neked kell ölben az ablakhoz vinni a haldokló nagymamát. https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=12516 Walt Whitmannal kezdődik, aki (Szerb Antal szerint) örülni tanította a múzsát. Vagy más megközelítésből: nem igaz, hogy a költő "gyermek". A felnőtt a gyermek. Játszmázik, menetel, viselkedik: jól nevelt mint Kafka. A gyermek életre-halálra él. Mint a jó művész. Nem mint a jólnevelt művész. Jól nevelt ember is lehet jó művész. De akkor ilyeneket kell mondanunk róla. S ellenérdekeltek (az ilyen-olyan kultiválók) azt sem fogják (mert nem akarják) tudni, hogy miről vakerálok. A birkózó külsejű Nagy Lajosnak is meg kellett kérdeznie a hosszútávfutó külsejű Tersánszkytól a Nyugat törzsasztalánál, hogy "Maga szereti a sportot vagy megveti?" És amikor a gimnazistaként még mestertornász Tersánszky igennel felelt, akkor merte csak elhívni moziba, hogy megnézzenek egy világbajnoki ökölvívó meccsről vetített filmet. Szégyenkezve távoztak, majd a film után úgy ültek vissza az "ilyen-olyan kultiválók" közé mint titkos kicsapongók, miközben a sznob társalgás (Tersánszky megfogalmazásában) még ugyanabban a lila ködben gomolygott.
(A képen Tersánszky Józsi Jenő)
| |
| 185. | [tulajdonos]: NYILVÁN VÉLETLEN | 2024-05-02 11:51 | MOST MÁR akkora hülyeségeket írsz, kedves Filip Tamás, hogy játszmád a szélmalomharc jellegét kezdi ölteni.
Az általam képviselt SZÉPIRODALMI SZEMLÉLETTEL azonban az IRODALMI TÁRSASÁGI SZEMLÉLET nem vitatkozhat.
Márpedig te, tetszik vagy sem, te az utóbbit képviseled most.
Csak a vak nem látja.
1.)
Hogy lehet akkora baromságot leírni, hogy a József Attila díjas Payer Imre nem elég aktív "a Dokk-on", amikor ő legalább MÉLTÓZTATOTT eljönni a legutóbbi Dokk-est felolvasásra?!
Miközben a József Attila díjas Filip Tamásnak ez derogált?
Nem az újabb és újabb értetlenségek megfogalmazásában kell itt szaporának lenni, könyörgöm, ne ez jelentse a Dokk-aktivitást!
Nekem is csak azért éri meg, mert e majomsziklaharcot meg szeretném írni A szerkesztőségi főemlős etológiája című regényben.
Egyébként teljesen fölösleges szájkarate lenne. (Tamáskodó értetlenséged szerintem kezd az emberek agyára menni, s az okosabbja most is tudja: nem az én hibám, hogy újból „falra kell hánynom a borsót”! )
Payer Imre kimaradt a Dokk-tökfogdosásokból, igen!
Hála az égnek!
De amikor szükség van rá eljön a Dokk estre és szaval.
Inkább hajlani kéne az általam felvetett előremutató, Dokk-életet befolyásoló javaslatokra! (Amiket hiányolni vélsz.)
Javasoltam, hogy te is gyere el felolvasni?
Igen.
Előre mutattam ezzel?
Igen.
Nagyon kell a jó költők jó felolvasása egy Dokk esten?
Igen.
Rühelltél eljönni?
Igen.
Nincs több kérdésem.
Megállapítani valóm azonban még több is!
1.) Szegény Szepes Erika, ha jól emlékszem, a Tankönyvkiadónál 2003-ban jelentetett meg olyan könyvet (nem cikket, nem folyóirat publikációt, hanem könyvet), amelyben ír Jónás Tamás költészetéről. Lehetetlen, hogy ne tudott volna Jónás akkor már három éves, mert 2000-ben alapított versiskolájáról, a Dokk-ról.
2.) Aminek most végre a főszerkesztő-helyettese lett.
Legnagyobb örömömre.
Miért?
Mert Szepes Erika hivatásának tartja, hogy a kortárs írókkal és irodalommal elmélyült szaktudással foglalkozzon. S most, főszerkesztő-helyettesi betekintést nyervén az ország legnagyobb kortárs irodalmi archívumába, annak negyedszázados évfordulója előtt (jövőre lesz), ez minden bizonnyal elmélyült itteni szakbúvárkodásra ösztönzi (anélkül, hogy erre presszionálni kéne).
Ennek óriási jelentősége van: mert aki alkalmas, persze csak az, bekerülhet a kortárs magyar irodalom jelenszakaszának általa írt történetébe.
Vagy te ezt nem nézed ki Szepes Erikából?
Öreg már hozzá? Úgy véled?
Én ennek épp az ellenkezőjére számítok.
3.) Szepes tényleg a Nagy Generáció tagja. (1946-ban született: így az előőrshöz tartozik, míg én 1955-ö évjáratommal az utóvédhez.)
A Nagy Generációnak most az ÖREGSÉGBŐL kell a maximumot kihozni, éppúgy, mint anno a FIATALSÁGBÓL. (Amire egy előző generáció sem volt képes.)
Tudom, hogy Szepes versenyszerűen kajakozott fiatal korában (mert említette a Magyar Író Akadémia egyik előadása után, amikor az utcán csatlakoztam hozzá). Vagyis nem korán elaggó típus.
De ellenőrizzük le, Tamás, Szepes „szellemi működését” és elhivatottságát. Jó, ne egy 2013-ban, hanem egy tavaly írt munkájában, de amelyben épp egy korábbi dolgozatára tér vissza. Az elejét idézem, a többi tartalmazza a link.
-------------------------------------------------
Szepes Erika:
HOVÁ TARTASZ, ORPHEUSZ?
(1. rész)
„alatta mindannak, amiről gondoljuk, hogy vagyunk, vagyunk valami más, vagyunk
úgyszólván minden.” (D. H. Lawrence)
Miért írom?
2011-ben Kántás Balázs fiatal költő és irodalomtörténész írt egy Orpheusz című verseskötetet, amihez felkérésre írtam egy rövid kísérő szöveget. Azóta éppen tíz év telt el, és nekem át kellett gondolnom a korábban írt rövid tanulmányt, nem is elsősorban a terjedelméből fakadó hiányosságok, pontatlanságok miatt, hanem főként azért, mert Kántás Balázs több irányban is tovább gondolta fontosnak érzett témáját. Egyrészt hatalmas munkát fektetett bele a példaképnek és irányadónak választott Paul Celan életművének fordításába, értelmezésébe, a róla szóló szakirodalom feldolgozásába, - a szerzőről szóló tanulmányait tanulmányait 2015-ben összegyűjtötte „Vannak még dalok túl az emberen” címen, ami az egyik legfontosabb Celan-vers kulcssora, másrészt nem állt le a 2011-ben megjelent verssorozattal sem, hanem jelentős lépést tett előre a költemények hangvételének, céljának módosítása érdekében, miközben továbbra is követi a Celan-versek jellegzetességeit: a kezdősorok címként feltüntetését, rövidségüket, a megszokott költői nyelvtől eltérő keménységüket, zártságukat.
A folytatás ezen a linken:
https://holdkatlan.hu/index.php/publicisztika/tanulmany/11128-szepes-erika-hova-tartasz-orpheusz-1-resz
---------------
Engem örömel tölt el Szepes nyilvánvaló szellemi frissessége, amely az antik életeszményhez, a kalokagathiához köthető.
Pont ez kell újabb, időskori nagyteljesítmény eléréséhez.
4.) Nálam is erre számíthatsz Filip!
Honnan veszed azt a baromságot, hogy nekem úgymond csak fiatalkori műveim vannak, amikor
a.) A szerkesztőségi főemlős című kortárs regény egyik fejezetét írom ezekben a pillanatokban is,
b.) „szabadidőmben” pedig az Ajándék a hercegnek – Gift to the duke című kétnyelvű képes twitter-poéma köteten dolgozom?
Lásd a dolgozat alján szereplő két „KÉP-mondást”! Egyébként láttam, te is feltettél már a facebook-ra olyan kötet fotót amelynek hátterében a londoni parlament óratornya látszik. Lefotóztam. Itt látható!
Nyilván teljesen függetlenül jutott eszedbe az én hasonló, korábban megjelent ilyen jellegű fotómtól. (A kapcsolatot, ha véletlenül lenne, sosem vallanád be. Tudom.)
Persze, hogy bárki készíthet ilyen fotót, megkérve kiutazó ismerőseit, vagy akár saját maga is. Meg nyilván teljesen „magadtól” jutott eszedbe. Csak nekem mégsem mindegy, ki készített ELŐSZÖR ilyen képet.
És az sem mindegy, hogy MIÉRT.
Te feltehetőleg tetszeni akartál.
Én pedig közölni „valamit”.
-----------------
134.
I like to land in Luton when I go to London. Bedford is close by: a prince lived there whose granddaughter is a singer. On youtube I see Her lot of.
They are - classy.
I am - immortal.
Ok not for sure. But anyone who claims that this is impossible makes a fool of himself.
134.
Szeretek Lutonban landolni ha Londonba megyek. Közel esik Bedford: az ottani herceg unokája énekesnő. Gyakran látom őt a youtube-on.
Ők – előkelők.
Én – halhatatlan vagyok.
Ok nem biztos. De ha valaki azt állítja, hogy ez lehetetlen, akkor hülyét csinál magából.
---------------------
135.
(To Czarina Russell)
If you were 200 years younger, a carriage would come for you. I would look at you with the same expression, but in period-appropriate travel clothes.
- May I kilI him? - would ask Your servant.
- No! With guys like that, you never know what the next century will bring.
135.
(Czarina Russellnek)
Ha 200 évvel fiatalabbak lennénk, akkor egy hintó jönne érted. Én pedig ugyanezzel az arckifejezéssel néznélek, csak egy abba a korba illő utazóruhában.
-Megölhetem? - kérdezné a szolgád.
-Ne! Egy ilyen fickóval sosem tudhatod, hogy mit hoz majd a következő század!
--------------------------
Ez pedig a Filip Tamás „megrendelte” londoni fotó, Tamás kötetével. A facebook-ról. Nyilván a saját ötlete volt.
Nem érdekelne, ha nem azzal vádolna, hogy „nem csinálok semit”.
De.
(Még akár el is lopható!)
Tudom, ez most nem az az eset.
Főleg így, hogy zongorázni lehetne a különbséget.
Ő a képen „tetszik”.
Én pedig közlök valamit.
| |
| 184. | [tulajdonos]: HA ANGOLGYEREKEK POTYOGNAK... | 2024-05-01 22:27 | Elhűlve olvasom, hogy Filip Tamás még mindig nem érti Szepes Erika főszerkesztő-helyettessé választásával kapcsolatban azt, hogy mit nem ért.
Mit nem ért?
Mindenek előtt azt nem érti, hogy ez miért jó "nekünk".
Kiknek?
Akiknek az írás a legfontosabb a Dokk-on, nem pedig a társas kapcsolatok.
Szepes Erika tényleg nincs jelen a Dokk társas életében. Viszont nagyon is jelen van irodalmi ösztönzőként, mérceként, verstan tanárként, irodalomtudósként, kortárs költők jó ismerőjeként, róluk irodalomtörténeti tanulmányokat író esztétaként.
A felsoroltak szinte lehetetlenné teszik, hogy egy ilyen irodalmi személyiség
NE
hasson az itt folyó irodalmi munkára!
Persze csak azokról beszélek, akik itt (ebben a költőiskolában) költők szeretnének lenni!
Vagy máris azok.
(Nem tudom, hogy akik nem akarnak költők lenni, azok mit keresnek egy költőiskolában?)
Megismétlem: Filip Tamásból sikerült kiprovokálnom (a fentiek elszánt megvitatása közben, nem hagyván, hogy logikai érveimet figyelmen kívül hagyja) egy minden eddiginél impozánsabb publikációs listát.
Ilyet még senki nem tett közzé a Dokk-on.
Már ezért érdemes volt szót emelni Szepes mellett!
Karaffa is elszántan ír, dolgozik, okos filozófiai olvasmánylistát mutogatva. Képről. (Remélem az írásaiban is mielőbb visszaköszönnek!)
Gyurcsi önazonos, egyszerűen és jól elmondott verseihez végre elhagyta a lakatosműhely (nosztalgó proli) hátterét és olvasói kívánságára költészeti hátteret imitál. Ez is segít rajta (de a Dokk-on is).
Én új programot hirdetek a költészet és a világzene összakapcsolásával. (Már hónapok óta járok Dévai Nagy Kamilla "énekes tanodájába". S már török dalt is taníthatok neki. (A guiness rekordok könyvében mint a legtöbb idegen nyelven éneklő énekes szerepel, de törökül nem énekel. Én már igen. S van olyan dal, amire tényleg én tanítom meg. Mosst ez tetszik neki a legjobban.
https://www.youtube.com/shorts/8JY3fTBtMt8
De én mindezt úgy, hogy közben volt egyetemi tanárnőm Dokk főszerkesztő-helyettessé választásától is fel vagyok villanyozva.
Miért?
Mert szeretem, ahogy a dokkereinkről ír.
Bemelve őket a kortárs irodalomtörténetbe.
És tudom, hogy ez folytatódni fog.
Filip Tamás nem érti, hogy ez nem "kitalálás" a részemről, nem valami megfoghatatlan, valami nem valóságos.
Hogy is fogalmazott? Idézem:
"Most is felhívja a figyelmemet valamire, értékel, irányt mutat, fölmelegíti a főszerkesztő-helyettessel kapcsolatos témakört, sajátos összefüggéseket vél fölfedezni, és már jó előre kizárja még a lehetőségét is annak, hogy valaki ne értsen egyet vele." (Idézet vége)
Tényleg "sajátos összefüggéseket vélek fölfedezni" Tamás?
Le tudtad ezt írni?
Csak nem úgynevezett IRODALMI összefüggésekre gondolsz?
Mert azok itt, ebben az IRODALMI KIKÖTŐBEN a legkevésbé sem SAJÁTOSAK.
Hanem pont idevalóak.
Hiszen IRODALMIAK.
Vagyis nem ÉN (!) zárom ki a lehetőségét, hogy "ne értsen valaki az általam elmondottakkal egyet".
Hanem az érveim alátámasztására bemutatott bizonyítékok zárják ki, amennyiben a logika szabályait küvetjük.
Mit állítok?
Szepes tanulmányt írt a dokkereink költészetéről.
Állítható ezzel szemben az, hogy SZEPES NEM ÍRT TANULMÁNYT DOKKEREKRŐL?!
Nem.
Mert Szepes Erika valóban írt tanulmányt dokkereink költészetéről.
Amikor még nem volt a Dokk főszerkesztője, már akkor is. (Lásd a lentebbi idézetet)!
Nyilván, most, hogy a Dokk főszerkesztő-helyettese lett és még többet olva az itteniekről, folytatni fogja ebbéli "jó szokását".
HA HISZED HA NEM!
S végül kénytelen leszel beismerni e részigazság valóságtartalmát.
Lásd Szepes Erika Kántás Balázs, József Attila díjas dokkertársunk kötetéről írt alábbi elemzését, amelyben másik József Attila díjas dokkerünket, Payer Imrét is megemlíti.
Mikor írt Dokk-főszerkesztő helyettes ilyen gyengéd értelemmel barmelyikünk verseskötetétől?
Soha.
Meg is látszik a Dokk-on. Sajnos.
Ezért remélek Szepes hatására nem elhanyagolható írásminőségi változást a Dokk-on. Hiába sugallja Filip, hogy ez hiú remény, nincsenek érvei hozzá.
Szepes Erika:
A DALNOK ÉLESZTÉSE
Kántás Balázs Orpheusz című verseskötetéről (részlet)
"A versnyelv tere itt a szubjektumon kívül eső teljes világtér, amelynek funkciója, hogy a költő korára elveszett(nek hitt) narratíva, a mitológia, a filozófiai világértelmezés ideiglenesen berendezkedik. A nyelv térépítő tevékenységét találékonyan festi le Kántás: vak szemeken át / hunyorognak / az acélsínpárok ; lantjátékba zárt mondatok ; Aki beköltözött a csendbe. Teret épít minden koponyaűrbe telepített gondolattal, amikor szavakból emel katedrálist (itt a nyilvánvaló intertextusban vitázik Nagy Lászlóval, mert nála nem alantasultak káromkodássá a szavak); hogyan zárul össze a csendben a tér. Egy ilyen, nyelvalkotta térvilágnak természetes alkotóeleme a térrel együtt létező idő, amely egy jelzőjétől: elhajló idő válik térszerűvé. A nyelv teremti meg az időben mozgó dolgok archaikus és az Orpheusz-mítosz miatt másvilági terét is: Egy visszafelé járó / óramutató alatt / visszavezetni az antikvitásba. A narratíváktól megfosztott nyelv különleges sajátossága, hogy néma. Nem tartoznak hozzád / a szavak, az őket / összefogó drótháló, az internet győzelme idején. És egy félelmetes képpel teszi érzékileg észlelhetővé a nyelv szétdarabolódását: Fogatlan kőszáj / rágja a nyelvet. Kántás Balázs e kis kötetben megjárja a művészek, költők útját, amely mindig magányos, mert az alkotás egyszemélyes művelet, és mindig gyötrelmes, pokolba, alvilágba vezető, mert az új teremtéséhez mindig végig kell menni visszafelé a már megtett úton, és annak tanulságaiból lehet mást, különbet építeni. Kántást is csak az elődök kísérhetik útján így volt ez már Danténál is! -, a mitikus Orpheuszon kívül főként Rilke, Radnóti, Celan és a maiak közül Payer Imre. Kántás megalkotta a maga Orpheuszát, alteregóját, magányosnak, világból kiesettnek. Nem követ senki. Lemorzsolódsz. De még csak most járta meg az anodoszt. Útját remélhetőleg más élményekkel folytatja.
| |
| 183. | [tulajdonos]: NEM KELL | 2024-05-01 18:10 | Ha a teljes művet idèzed, mint lentebb én, Hegedűs professzor Platonról szóló jegyzetét, akkor elég előtte azzal bevezetned, hogy a kovetkező tanulmány szerzője Hegedűs professzor.
Ahogy én tettem.
Nem kell Karaffa Gyulának idézőjeles kötelezettségről hadoválnia, meg holmi illendőségről, mert nem ért hozzá.
Látszik, hogy sosem írt egyetemi szakdolgozatot.
Az nem baj, csak akkor nem kell okoskodni.
Hogy bölcs maradhasson. | |
| 182. | [tulajdonos]: KARAFFA OLVASSON FIGYELMESEN! | 2024-05-01 14:04 | Karaffa Gyula feligyelmetlnül olvas engem. Nem szép tőle: ennél én sokkal körültekintőbben fogalmazok. Sértődött "beszélyével" (amit "üzekedő falára" írt) szemben én igenis JELZEM lentebb, hogy a Platon tanulmány szerzője Hegedűs Gyula professzor.
Hiszen szó szerint ezt jelentem be a gladiátor mozaik kép alatt.
Tessék megnézni.
Még azt is írom, hogy ilyen az igazi műveltség, amilyen Hegedűs professzoré.
S hogy ezt nem lehet félvállról venni: egész életünkben tanulnunk kell. Aki nem teszi az elnyeri méltó büntetését.
A SEMMI-t.
Bármit jelentsen is ez.
Hogy értheti ezt félre valaki?
Karaffa már megint "nem lát a pipától"?
Nyugalom!
Csigavér!6
| |
| 181. | [tulajdonos]: NEM ERRE LETT KITALÁLVA A DOKK | 2024-05-01 07:45 | Látod Filip Tamás?
Ennyi haszna máris van annak, hogy klasszika filológus "tankönyvíró" és kortárs irodalomtörténész lett a Dokk főazerkesztő-helyettese, hogy (én) poétikai szakkönyvtárat, vagy filozófiai olvasmánygyűjteményt (Karaffa) mutogatunk egymásnak. Meg publikációs "csodalistát" (te), vagy végre költészeti háttér előtt mondjuk el műveinket (Gyurcsi).
Tudom, hogy rajtam kívül minden említett nagyhangon letagadná ezt az összefüggést, de az ellenkezőjét sem lenne könnyű bebizonyítani.
Igen.
Karaffa például az egybites köny(nem)volvasás népszerűsítése helyett most sokkönyves bemutatót tart. Egyik nap ezt, előző nap meg élménybeszámolót Valakiről, aki csak a munkakönyvét meg a katonakönyvét olvasta életében. Mégis oly kiváló jellemű lett, mint a legjobb falusiak a népszínművekben. (Vagy inkább mint a rousseaui természetes emberek, hiszen Rousseau írta első, a dijoni akadémia által díjazott művét abban a témában, hogy a kultúra által nem ment előbbre a világ.) Ahol viszont (mármint a korabeli magyar "faluban") az Ady versben "halottasak az esték, ahol a szárnyakat lenyesték". Meg ahol a bamba társakat látván a Hortobágy pétája "eltemette rögtön a nótát, káromkodott vagy fütyürészett."/
Másnapra Karaffa viszont lenyűgöző filozófiai olvasmánylistáját tárja elénk.
Azt kívánjuk, valóban olvassa is el ezeket a könyveket!
Hátha egyszer írásain is érződni fog, hogy már túl van rajtuk.
Most még mintha előttük lenne. Vagy nem jól olvasta őket.
Nekem így rémlik - írásaiból kiindulva persze. Amelyekben - legalábbis nekem - még egybites "tanulságot levonó" népmeseíró, nem filozófus. Legalábbis egyelőre. Hadd legyünk jóhiszeműek!
Most kevesebbet lehet csajozni a Dokk-on, ez tény, de többet lehet olvasni és írni, és aki jól ír, az bekerülhet a kortárs irodalomról szóló szakkönyvekbe.
Még akkor is, ha a dokk kezdetben "nem erre lett kitalálva". | |
| 180. | [tulajdonos]: KORR | 2024-04-30 09:15 | | Az elmélyült tudás megszerzéséhez ugyanis nem csak ész, hanem fenék is kell. | |
| 179. | [tulajdonos]: BÖLCSELET A BÖLCSELKEDÉSHEZ | 2024-04-30 09:10 | Még csak néhány hete, hogy a DOKK főszerkeztő helyettese klasszikafilológus irodalmár lett.
Bölcselet nélküli Dokk-bölcselőnk figyelmébe ezért most már kicsit bátrabban merem ajánlani a filozófia egyik klasszikusát.
Azzal együtt, hogy az egyetem én úgymond rossz tanuló voltam.
Sosem szobaember.
(Az elmélyült tudás megszerzéséhez ugyanis nem csak ész, hanem fenék is. Utóbbi nekem sohasem volt, emiatt kell holtig tartó tanulással vezekelnem.)
De nem bánom, mert így legalább élni is éltem, szemben a szobaemberekkel.
Ezt fejezi ki az alábbi szösszenet, amire az akkoriban a Színművészeti Főiskolán tanító Hegedűs Géza professzor ihletett. Tőle a szivaros mondás, amire a magam módján válaszoltam.
- Én már el sem tudom képzelni, hogy ne egy jó szivar elszívása közben elmélkedjek Platonról!
- Pedig van olyan ember, Tanár úr, aki szivar nélkül is képes lenne rá!
- Na és kicsoda? Talán ön, a hármas tanuló?
- Nem, hanem maga Platon.
Meg ezzel a korai versemmel. Erre a témára később még visszatérünk, mert fontosabb mint hisszük!
Az életünk múlik rajta! Szemben az ezzel kapcsolatos (és a Dokk-ot is elöntő) civilizatórikus ostobasággal.
------------
FELÁLLVA ORVOI SZÉKBŐL
1.
ó halál te mindig igazságos lándzsás
ma kiütötted a fogam
mert már nem érdemeltem meg
szúrj csak
borítsd ránk hálócsapdád
mit felhízott változásnak érzünk
hisz a nekibuzdulásra kiengedsz
mintha győzhetnénk
2.
hellén szerkesztőnél
makedón fiú
vitatkoznak
egy kultúrérvet az ifjú nem győz követni
ám a szerkesztőt ekkor köhögés
rázza meg
és ez megcáfol mindent
---------------
Ez pedig Hegedűs professzor rövid ismertetője Platonról.
Így kell bölcselkedni.
Ilyen az igazi tudás. Az igazi kiművelődés. Amit nem lehet félvállról venni... Csak olvasni, tanulni, önképződni lehet... egy életen át.
Vagy megérdemeljük méltó büntetésüket:
a SEMMI-t.
Bármit jelentsen is ez.
-----------------------------------
PLATÓN (Kr. e. 427–Kr. e. 347)
Filozófusok műveit olvasni két különböző szellemi tevékenység lehet. Vannak jelentékeny bölcselők, akik megfogalmazott szövegeikkel szinte kizárólag tanítani, tudatot-értelmet bővíteni akarnak. Ezeket olvasni: tanulás. Vannak azután nem kevésbé kitűnő filozófusok, akik számára a stílus, a gyönyörködtetés szinte egyenrangú az ismeretterjesztéssel.
Arisztotelész okosabbá, műveltebbé tesz, ám műveit senki se olvassa költemények, hőstettek vagy szerelmi kalandok helyett.
De Platón dialógusai olyan gyönyörűséget szereznek, mint az eposzok, regények. Ha egy szót se hiszek Platón elméleteiből, akkor se tagadhatom, hogy a görög széppróza legnagyobb, legművészibb mestere. Aquinói Szent Tamás az egész középkor legnagyobb tudósa, tudományrendszerezője, olvasása azonban szakadatlan figyelmet igényel. Ő tanít, és olvasója tanul. Ha nem tanulás a célja, eszébe sem jut őt olvasni. Viszont Szent Ágoston művei a széppróza nagy alkotásai közé tartoznak, lírai szárnyalás és regényes érdekesség gyönyörködtető vegyületei.
Nem is kell elhinni tanítását, akkor is örömöt ébreszt, izgalmat kelt.
Azután sokkal későbbről Kant tanulmányai száraz, nehezen olvasható művek, de bennük egyesül mindaz a tudásanyag, ami a XVIII. század valóságkutatásában, a felvilágosodás eszméiben lényeges. Művelt ember nem nélkülözheti, de senki sem olvassa szórakozás vagy éppen gyönyörűség okából. Tanítványai, utódai között azonban Schopenhauer vagy Nietzsche akkor is kitűnő stílusú író, akkor is lebilincsel, ha egy szót se hiszek tanításaikból, de élvezet olvasás közben vitatkozni is velük.
Mindezt elöljáróban azért kell tudomásul vennünk, hogy felkészüljünk Platón irodalmi helyének megértésére. Lehetséges, hogy óriási hatású tudományos tanításától visszariad az olvasó, de nála szebb és árnyalatosabb görög prózaíró nem volt se előtte, se utána. Az idealizmusnak – pontosabban az objektív idealizmusnak – ő az alapvető és legfontosabb filozófusa. Egy materialista vagy szubjektív idealista olvasó nem érthet egyet vele. De nincs olyan materialista vagy szubjektív idealista, aki olyan szép mondatokat írt volna. Nincs olyan filozófiai szöveg, ami olyan érdekes vagy éppen izgalmas lenne, mint a ő dialógusai. Platón a szellemi életben kétlaki lény: egy világnézet-formáló vagy legalább befolyásoló tudós, és ugyanazokkal a szövegekkel egy szórakoztató-gyönyörködtető, gyakran költői stílusú prózaíró (aki olykor szellemes kis verseket is írt), noha költői-drámaírói ifjúság után megtagadta, sőt károsnak nyilvánította a költészetet és a drámaírást. – Mindennek tudatában kell áttekinteni életét és szellemi útját.
Nagyon előkelő származású volt. Apja részéről a legendás emlékű utolsó athéni király, Kodrosz leszármazottja. Anyai ágról a legnagyobb hajdani athéni államférfi és halhatatlan költő, Szolón déd- vagy ükunokája. Rokonsága minden ágon az arisztokrácia közéletben szereplő tagja. Az egyik nagybátyja a demokráciát felváltó „harminc zsarnok” egyike volt. Ámde az ezeket legyőző újabb demokraták olyan rémuralomra rendezkedtek be, hogy még a demokrácia eszméit védő nagy tanító filozófus, Szókratész is áldozatául esett vérengzésüknek. Platón úgy indult szellemi útjára, hogy a zsarnokokat Szókratész tanítványaként gyűlölte, a Szókratészt halálra ítélő demokratákat arisztokrataként utálta. A mester halála után már érett ifjúként tíz évre eltávozott Athénból. Sokfelé járt; sok mindent tanult, sok mindent megértett. Felkészült arra, hogy tanító, filozófus, remekíró legyen.
Egyébként nem hívták Platónnak. Szüleitől az Arisztoklész nevet kapta. Így ismerték az iskoláiban. A Platón iskolában szerzett gúnynév volt. Lehetséges, hogy az egyik tornatanára adta túl széles vállaiért vagy lapos homlokáért. De minthogy a platón (plató) fennsíkot, magasságot is jelent, idővel díszítőnévként ragadt rá. Vállalta, ezen a néven lett tanító, író, filozófus. Fejlődésére döntő volt, hogy serdülő-felserdült ifjúként Szókratész tanítványa lehetett. Az oly sok mindent előkészítő filozófus igen jó hírű tanító volt. Nála tanult Platón mellett Alkibiadész, a kalandorkedvű, eleve hadvezérnek induló fiatalember, aki idővel sok zűrzavart okozott az athéni közéletben. Nála tanult Xenophón is, akiből nem kevésbé kalandos ifjúság után a kor egyik legjobb prózaírója lett. Híres élménybeszámolói dokumentumértékűek, miközben a történelmi regény műfajának is előkészítője. Platón ebben az iskolai környezetben készült filozófusnak is, iskolateremtőnek is. Addig azonban ő is átélte a kor adta kalandokat. 28 éves Szókratész elítéltetésekor. Ezután 10 évig járja a világot. Ahol jár, bővíti tapasztalatait és ismereteit. Több ízben megfordul Szürakuszaiban, a türannosz udvarában. Ide később is többször ellátogat, az egymást követő uralkodók tanácsaira is figyelnek. Több városállamban is megismerkedik az uralkodókkal. Kialakítja a filozófus-uralkodó eszményét. Ábrándozik a helyes államszervezetről. Ez a valóságban ugyan nem valósul meg, de majd Platón legfontosabb műve, amely az „Állam”-ról szól, évezredek politikai gondolkodását befolyásolja. – Mikor Szürakuszaiból hazaigyekszik, hajója ellenséges hadihajók fogságába kerül. Az elfogott utasokat, köztük Platónt is, eladják rabszolga-kereskedőknek. Szerencséjére hírül vette egy igen gazdag Annikerisz nevű kürénei férfi, aki személyes ismerőse és tudásának tisztelője volt. Kiváltotta Platónt a rabszolgaságból, és nem is fogadta el, hogy a hálás megszabadított megfizesse neki pénzáldozatát. Sőt, amikor tudomást szerzett róla, hogy Platón a visszautasított pénzből iskolát akar alapítani, még azt is felajánlotta, hogy ha ehhez a feladathoz további pénzre lenne szüksége, számíthat rá. Ilyen körülmények között a végre hazaérkező Platón megteremthette azt a tanintézetet, amelynek neve is, pedagógiai feladata is több mint kétezer éve jelen van a tudományos világban. – Volt a város egyik szélén egy liget, amelyről ősidők óta az a hír járta, hogy egy Akadémosz nevű mondai hőst ott temettek el. Az ő nevéről kapta a füves-virágos terület az Akadémia elnevezést. Itt vásárolta meg Platón az iskola helyét, itt építtette fel a megfelelő épületet. Ez lett az otthona Platón tudományának és filozófiájának, s az alapító halála után még évszázadokig fennállott. A különböző filozófiai iskolák között ez őrizte Platón tanítását. Ide járt, itt volt a mester tanítványa Arisztotelész is, a leghíresebb utód, aki azután új útra vitte az egész filozófiát. De amíg Platón élt, a tanítvány nem nyilvánított az övétől eltérő véleményt. Hanem amikor Platón halála után merőben másféle tudományt formált, s megkérdezték, hogy ő, aki annyira szereti Platónnak még az emlékét is, hogyan térhet el ennyire tőle, ezt válaszolta: „Szeretem Platónt, de az igazságot még jobban szeretem.”
Az akadémiai tanítással párhuzamosan épült fel tanmenete, vagyis az oktatott tudomány rendszere. Ezt évek folyamán összesen 36 dialógusban fejtette ki. Idővel a híres iskola későbbi tanárai ezt 9 tetralógiába osztották, egy-egy tárgykört sorozva egy-egy ilyen négyes csoportba. Ezek mindmáig megmaradtak. Mellettük megmaradt 13 neki tulajdonított levél is, ezekből azonban a későbbi szakértők csak kettőt tartottak hitelesnek. Viszont semmi se maradt fenn korábban írt műveiből: a költeményekből és a drámákból. Lehetséges, hogy ezeket ő maga semmisítette meg, amikor károsnak ítélte az egész szépirodalmat. Szándékainak, társadalomszervező eszméinek, filozófiai rendszerének áttekintését legterjedelmesebb művében, az „Állam”-ban (Politeia) adja. Egy-egy témakör bővebb kifejtése a számos dialógus. A tetralógiákba sorolás azonban eléggé következetlen. A dialógusok egy része ugyanis inkább szépirodalmi jellegű, semmint filozófiai. Ráadásul szoros értelemben nem is mind dialógus. Az oly fontos művek, mint a „Szókratész védőbeszéde” és a legterjedelmesebb „Törvények” nem beszélgetés formában íródott. A „Lakomá”-nak fordított mű szellemes játék a szerelem értelméről és fogalmáról. Talán az egész életműben ez a legkellemesebb olvasmány. Okos férfiak vélekedése a szerelemről. Addig versengenek, melyikük tud újabb elméletet vagy anekdotát a szerelemről, míg közéjük nem lép Alkibiadész; a katona, aki egyszerre két szemrevaló nőbe karolva hirdeti, hogy a szerelemről nem mesélgetni kell, hanem gyakorolni. A cím fordítása is téves. A görög „Szünposzion” nem evést-ivást, vagyis lakomát jelent, hanem „együtt ivást”, azaz beszélgetést szeszes ital mellett. A görög szó eredeti formája is eltorzult azóta. Nálunk a szimpozion beszélgetést, megbeszélést jelent, elmaradt belőle az ivás. Platón személyei egy színházi bemutató után a szerzővel ülnek le italozva beszélgetni. Ez nálunk is szokásos, bemutató utáni bankettnek nevezzük, csak nem mindig gyűlik ilyenkor össze annyi nagy hírű tudós, költő, szellemes írástudó, mint Platónnak ebben a nem filozófiai, de nagyon szellemes dialógusában.
A dialógusok fő alakja Szókratész. Vélekedései, magyarázatai minden témakörben komolyak, olykor magasztosak. Platón mesterének épít emlékművet ezekben a beszélgetésekben, de nem bizonyos, hogy a gondolatok valóban Szókratésztól származnak. Nagyobb részük nyilván Platón eszméit fejezi ki. Valószínűleg hitelesebb a nagy bölcs másik tanítványának, Xenophónnak a visszaemlékezése. Szókratész persze nála is az okos, kitűnően magyarázó, értelmes életre és értelmes beszédekre nevelő mester, de az „Emlékezések” (Memorabilia) Szókratésze közben kissé mulatságos, bogaras öregember, aki az utcán idegen ifjakat is megszólít, hogy helyes életre és helyes gondolkodásra oktassa őket. – Platón Szókratésze az igazi tudás és a helyes élet megtestesült eszményképe. Maga is idea, mint a szépség, a jóság, az igazság. – Platónnál ez a minden dolgok mögött valóban lévő őskép az ősök, az „idea” minden szemlélődés alapja. Az idea, az idealizmus Platón óta filozófiai fogalom. Az idealista gondolkodók mögött Platón és elmélete az ősok, a fogalom, a hatóerő... vagyis az idea. – Az ideatan tudomásulvétele után a két legfontosabb fogalomkör a rendszerben: az állam szervezése, a helyes állam keresése és a szerelem. Platón államelmélete minden utópia, társadalom-ábránd elődje. Megvalósíthatatlan, de múlhatatlan cél: a végre jó társadalom megfogalmazott ábrándja. A gyakran és sokféleképpen idézett szerelem fogalma nála válik ketté égi és földi szerelemmé. Az égi a lélek élménye, a földi a testé. Az irodalom és a képzőművészet örök kettős témája azóta is.
Platón szakadatlanul él és folyton elavul. Mindig lehet vitatkozni vele, de mindig élő tanítás, amellyel vitázni kell. Olyan valóság és egyben képzelet, mint azok az ideái, amelyeket ő talált ki minden jobb nemzedék számára.
| |
| 178. | [tulajdonos]: ELÜTÉSEK JAV. | 2024-04-15 12:49 | pásztorgazdálkodásáról
besározói mögöttes szándék
késztetésekkel
Tamás | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
