koós attila
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
21. 20. 19.
| 2010.12.12 15:55 | Koós Attila -- re: Kísérlet
|
Válasz erre
Előzmény | Megfelelni az ember annak igyekezhet, akit magánál többre tart - itt a szerkik között számomra ilyen nincs.
Ez egy kedves, jóravaló baráti társaság Jónás köré szerveződve - aranyosak, játszadoznak, néha komolyan veszik magukat, néha őket is komolyan veszik...de a lényeg és a legfontosabb, hogy üzemeltetnek egy olyan honlapot, ahol megőrződnek az írások. Jók, rosszak? Majd az idő dönt.
Az azonban sokatmondó, ha valaki csak azért jelentkezik be, hogy hozzászóljon egy Koós Attila-vershez.
Köszönöm ezt Neked a vers nevében...hogy komolyabb választ adjak, ahhoz el kellene olvasnom a verset, mert, bevallom, egy betűjére sem emlékszem...no, de kritika szintjén az én válaszom már így is minőség, nemde? :)
| 18.
| 2010.12.12 15:10 | passz -- Kísérlet
|
| Válasz erre | Hát ez nem sikerült. Nagyon. Semmiről sem szól. Próbál a matematikaórából tanult dolgokat misztikussá tenni, de elolvastam vagy ötször, hátha mégis van benne mondanivaló, de azt hiszem, csak a szerkesztőknek próbált megfelelni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Koós Attila | 17.
| 2010.02.22 11:29 | koós attila -- re: Szeretni jöttem
|
Válasz erre
Előzmény | Tulajdonképpen a rövid hozzászólásodban van valami számomra megkapó: az "olvasgatni"... ugyanis a szóhasználat feltételezi a vers és olvasó többszöri és kedves találkozásait, egymás lelkében való játszadozást, esetleg türelmes vitákat ... de mindezeket valami különös melegségben, távol idegentõl, elmúlástól :)
... mindig érdemes idekattintanod ... mert ha rossz írásba botlasz, az is Téged szépít, ha pedig udvarolni képes költeményre akadsz, morzsolgathatjátok egymás öleléseit :)
Köszönöm, hogy itt jártál! | 16. 15. 14. 13.
| 2010.01.27 12:39 | koós attila -- re: ...hogy nevem megmaradjon...
|
Válasz erre
Előzmény | Ebben az esetben örülök, Marianna, mert a halálban nincs semmi feszültség vagy fájdalom, csak magány - ilyen esetekben.
Az ember, ha kívülállóként él át ilyesmit, mégis halvány hozzátartozás sejlik fel a lelke mélyén mégis, mivel visszazökkenve az életének pillanatra elhagyott nyomvonalába, azért csak megforgatja a lelke mélyén a kérdést: ha énrám találnának egy idegen udvaron, vajon ...?
Ez a srác kapott tõlem egy fejfát az idõben.
| 12. 11. 10. 9. 8.
| 2009.12.06 22:59 | lézerszív -- re: Kísérlet
|
Válasz erre
Előzmény | Jaj, bocs, az elõbb olyan k..va okos lettem véletlenül valamitõl, visszaolvasva prédikációnak sikeredett, ráadásul olyasvalakitõl, aki osztja az észt, megmondja a tutifrankót stb. Szóval, kérlek, nézd el ezt, mostanában nincs idõm a stílusra. A lényeg csak az, hogy sztem ne hagyd magad rossz irányba befolyásolni, pláne akkor, ha úgy érzed, jó irányba mész. | 7.
| 2009.12.06 22:13 | lézerszív -- Kísérlet
|
| Válasz erre | Kedves Attila,
határozottan izgalmasnak érzem ezt a kísérletet. Reményeim szerint ez akár egy olyan új "poétika" irányába induló "költõi" út állomása is lehetne éppen, amely igen jót tenne verseidnek. Az ilyenfajta beállítódás hitelesebbnek adja magát, mint a régi. Természetesen ennek is nyilvánvalóan megvannak a vélt, s valós veszélyei, buktatói, a jó vers azonban merészség (hogy ne mondjam, vakmerõség), a jó író veszélyesen él (sorolhatnám az elcsépelt, de aligha bölcsességmentes közhelyeket).
Üdv | | A fenti posztra érkezett válaszok: lézerszív | 6.
| 2009.12.06 22:05 | kovácske -- re: Kísérlet
|
Válasz erre
Előzmény | az valamivel gyakoribb, hogy az olvasó gondolja így: -Vers, szabadítsd ki lelkem a rácsaiból. Aztán, egy hasonlót kérõ versnél állnak (vers és olvasója) és néznek egymásra, hogy mi van.
múltkor egy cimborám szembejön az utcán és azt mondja hirtelen: kiszeraméra bávatag, adj egy huszast. -ej, mondom - én is épp kérni akartam.
-mint a viccben: a királylányt legyõzni, a sárkányt meg..ni. vagy fordítva | 5.
| 2009.12.06 21:56 | jános 054 -- Kísérlet
|
| Válasz erre | A 4-es sz. hozzászólással ellentétben részemrõll éppen a költõ
eszmeisége fogott meg,amikor geometriai alakzatot elképzelve fejezi a vers mondanivalóját:
" Kérlek Téged , Ismeretlen ki majd
rám bukkansz a világháló rácsaiban pörögve,
szabadítsd ki lelkem e versbõl.."
Kedves Attila.
Gratulálok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: kovácske | 4.
| 2009.12.06 21:07 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Kísérlet
|
| Válasz erre | Érdekes, hogy mennyire elterjedt téma a nyers létfilozofálgatás és a versírás direkt megjelenése a szövegekben. Ez a leggyakoribb, és egyben eleve vesztes helyzetbe vágja a verset. ugyanis nem lehet a filozófia téziseit ismételgetni, az nem költészet, azon kívül nem érdekel senkit az, hogy valaki aki verset akar írni, arról beszél, hogy verset ír, vagy akar írni. legyen történet, vagy hangulat, ami mögül kisejlik valami filozófia, és ne üzenet, meg magyarázat-kísérlet legyen alapvetõen a vers, hanem mûvészeti alkotás, ami gyönyörködtet. | 3.
| 2009.11.26 02:05 | fradismo(tégéef) -- h u l l a m a d á r d a l
|
| Válasz erre | Jó versnyelv, de régi versnyelv. Néhol pátoszba hajlik, néhol olyan klisé-szerû elemeket használ, amik már a századfordulón kimentek a divatból. Miért érzem Csokonait? Ma már Nagy László versnyelve is avíttnak mondható. Ne sértõdj meg kedves Attila, de úgy érzem, ha természetesebb lenne a versnyelved, akár innen a köznapi beszéd oldaláról nézve is, élvezhetõbb költészetet mûvelnél. | 2. 1.
| 2009.11.09 16:44 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | J.T.-nak barátsággal
|
| Válasz erre | Mintha abba a szokásos csapdába esne a vers, ami az effajta alkalmi, személyre szabott szövegek sajátja: kívül rekesztõdöm rajta, s ami a megszólító és a megszólított között talán egyértelmû kommunikációként mûködik (nem tudhatom ezt, spekulálni pedig nem szeretnék), az számomra nem egészen megélhetõ. Ismerõs az itt fölbukkanó ellentmondás: a szöveg leválaszthatatlanul kapcsolódik egy konkrét szituációhoz, azonban ennek a szituációnak a megjelenítése során kevés a megmutatott egyedi vonás, így összességében mégis általánossá s ezért nehezen megélhetõvé válik a szöveg. A "kapálózott csecsemõ lelked" ennek jellegzetes példája - ami egy adott viszonylatban esetleg pontos megfogalmazás lehet, az kívülrõl nézve elnagyoltnak látszik. Mindezeken a szöveg által immanensen hordozott nehézségeken túl is inkább zavart kelt, mint magával ragad az "ige állt merszen" szokatlansága, a "pódium szálkánként / utcát növesztett alánk" sûrítettsége. És mintha elsietettséget mutatna az és lesz/zenéhez rímpár, vagy az utolsó két sorban feltûnõ, s a mondatot a pontosítás-árnyalás helyett inkább megakasztó kötõjeles közbeékelés. | 0 |
|
