Varju ZoltánVarju Zoltán költőnek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
6.
| 2017.12.04 21:47 | Varjú Zoltán -- re: meo | Mindhalálig
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Csilla,
őszintén örülök, hogy olvasta a versem és köszönöm a kritikát! Van úgy, hogy nem azt nézem, a mondat végi rím, raggal, vagy anélkül bír tartalommal, mint ahogy ezt sem Ady, sem József Attila nem nézte annak idején. Megvallom, nem gyakran olvasok a jelen században készült verseket, mert nagyon más a világlátása a jelenkori kánonnak. Talán szerencsés vagyok... talán nem, de én inkább azt írom le amit gondolok és egyértelmű üzeneteket próbálok átadni az olvasóimnak. Elismerem nagyon önző ember vagyok, mert kizárólag a saját felfogásom szerint írok és egy viszonylag szűk körnek, heti 30.000 és 90.000 olvasás közti számmal. Ami konkrétan 10-20.000 olvasót jelent csupán, ami jól tudom, hogy sokaknak nem túl sok, de nekem viszont örömmel tölti el a szívemet, amikor másoknak, ha csak egy pillanat erejéig is, de örömöt tudok okozni vele. Más dolog...és egyéb, számomra nem fontos.
Üdvözlettel: Varjú Zoltán | 5.
| 2017.12.04 10:03 | Tóth Csilla - szerki -- meo | Mindhalálig
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán, elsőként azt javasolnám, hogy a ragrímeket, ha tudja, kerülje. Nem mintha akár a legnagyobbak is nem élnének velük alkalomadtán, de itt majdnem minden sort ezzel a megoldással zár, és hát így elég ötlettelennek tűnik a kivitelezés. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Varjú Zoltán | 4.
| 2017.12.02 13:57 | Varju Zoltán -- re: meo | Az én magyarságom
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zsófia, köszönöm az olvasást és az értékelését. A verset a megfelelő kontextusban érteni kell, mert a költői szabadság erről szól, de semmi kétségem nem volt afelől, hogy itt majd "múlik". Azt hiszem 12, de lehet, azóta talán már 13 kötetben, meg "marad". A saját írásom. nem nekem kell elemezzem, ez mások tiszte... viszont szeretném elkerülni (ideologizált) képzavarokat. A vers kezdete, egyfajta megélése annak, hogy személy szerint én, hogy élem meg a hovatartozásom. Azt követően a mindannyiunkban rejlő embert kívántam ábrázolni, akiknek különféle érzéseik vannak, amely lehet (metaforákkal éltem) "zúgó orkán, harang", "szerető szívű fehér galamb". A záró "akkordjait" tekintve, megpróbáltam a szerint megközelíteni, ha már emberekről lévén szó, akkor van lelkünk (ez esetben lelkem), aki továbbra is érez. Természetesen mindenféle érzést, befolyásol, vagy befolyásolhat a külső inger, ami ér minket. Majd a vers gördülékenysége végett, hogy fonetikailag könnyen szavalható legyen, a "fajom" fogalmat használtam az ember fogalom helyett, hiszen odáig már eljutottunk, hogy hovatartozástól függetlenül minden nemzet oda tartozik. Ezen személy szerint nem vitatkoznék senkivel, sem nyelvtanilag, sem ideológiailag, de lelkem rajta, sokan, sokféleképpen látunk dolgokat, amit én mások irányában tolerálok. Azért, mert ilyen a neveltetésem. Nos a teológiai zárását a versnek, úgy nevezett, költői túlzással közelítettem meg, hogy akár a nemzetért, még az örök kárhozatot is vállalnám. Persze ezen a részen egy teológussal, napokig lehetne rugózni. További szép napot! | 3.
| 2017.12.02 09:45 | Széll Zsófia - szerki -- meo | Az én magyarságom
|
| Válasz erre | Zoltán, az első négy sor rendben van. Aztán az orkán-harang már egy laza kapcsos asszociációs vonal, ahol kezd megbomlani a vers. A fehér galamb is szép metafóra (a vessző kellene: ha ennyire magyarságszerelem a vers, pláne ne legyen benne nyelvtani baki). Elbotlottam a magyarság megszemélyesítésében is, mert addig a lírai én bírt ezzel a szereppel. Rendben, szeressen a magyarság. Utána már nemzete is lesz (ismét egy cselekvő) - magyar nemzet. Nem a magyarság nemzete. Itt fogalmi csúszások vannak. Aztán a nemzetből faj lesz, ami végképp nem létező: nincs olyan, hogy magyar faj. Ez egy nonszensz. Aztán a végső (túl a sok-sok ponton): Isten nem tagad meg bűnbocsánatot. Ha azt kérik, megkapják.
Annyira sok a logikai, tudásbeli hiba a versben, hogy az az első négy sort is lehúzza. Múlik. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Varju Zoltán | 2.
| 2017.11.25 21:14 | Varjú Zoltán -- re: Mindhalálig
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Antal!
Köszönöm, hogy olvastál és örülök őszintén, ha tetszett a vers. Sajnos én magam is akkor vettem észre, hogy a vázlat doksiból kopiztam be a verset, amikor már publikáltam. A hibák, például a központozás emiatt maradt benne. Alább elküldöm az irodalmi folyóiratban megjelent változatát.
Mindhalálig
Szunnyadón, langymeleg öleléssel,
szerelmesen ring az est, az éjjel.
Összebújva felhők úsznak a láthatárig,
átkarolva s szeretve mindhalálig.
Ásatag szemekkel vajúdik a reggel,
izzó gigásza hamarosan felkel.
Harmattündérek ropják a táncot,
ködben vízcseppek alkotnak láncot.
Távolba révedő, álmos szemekkel,
tegnap dúló, éji harcos sebekkel.
Leküzdve minden csillagot az égről,
kihunyt fényük világol még régről.
Szunnyadón, langymeleg öleléssel,
szerelmesen ring az est, az éjjel.
Összebújva felhők úsznak a láthatárig,
átkarolva s szeretve mindhalálig.
Paks, 2017. november 16.
Üdv. Varjú Zoltán | 1.
| 2017.11.25 19:30 | Pálóczi Antal -- Mindhalálig
|
| Válasz erre | Ez egy szép és hangulatos vers, Zoltán, nem kevés hibával. Viszont el tud vinni - ez nagy dolog. (Néha mívesen megírt pályatárs versek sem képesek erre.) Hadd ajánljam fel a tegeződést. Ez talán még nem lesz maradanDOKK. de a hangulattaremtő ereje megvan. Hajrá! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Varjú Zoltán | 0 |
|
