Szőke Imre
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
192. 191. 190.
| 2025.09.02 21:28 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Jeff
|
| Válasz erre | A felvezetés, az első néhány sor sokrétegűen szól, szép zeneiséggel, az ember el tudna képzelni egy hosszabb elégiát ilyen mondatokból felépítve, persze a szöveg ennél többre vállalkozik. Líraian tömörít és vezet egy olyan történetet, amit megszokottan legalább novella hosszúságú prózában írnának meg és sikerrel végig is viszi, az utolsó sorig érzékeny bevonódással. Maraddal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 189. 188.
| 2025.09.01 13:11 | Fűri Mária - szerki -- meo | Elárulom hát
|
| Válasz erre | Nagyon pontosan leír egy helyzetet; amikor a nagyszülőnek kell átvenni a szülő felelősségét. Ha ez nem lenne, a vers nem lenne fájdalmas, csak egy másik, szeretetteljes világgal, az öregek világával való találkozás, ahol minden történés szokatlan, élmény.
A szavak a helyükön vannak, nem lépik át az irodalom szabta korlátokat. A formabontás engem sem zavar, marasztalom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 187.
| 2025.08.31 17:02 | szokemire@gmail.com -- re: meo | Elárulom hát
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm szépen az értő olvasást, és hogy foglalkoztál a versekkel.
Valójában az utolsó két szakaszból maradnak el a rímek, a "gyermekátok semmit ér" még válaszol a "csavargatott a szél"-re.
Nagy üdv,
Imre | 186.
| 2025.08.31 12:57 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Elárulom hát
|
| Válasz erre | Szerencsésebb lenne, ha végig a "kutyatejig" alkalmazott forma maradt volna, de érthető, lassan de biztosan széthullik minden körülöttünk, mint a versforma is. Az utolsó három szakra teljesen elveszett a kezdeti stílus, már rím sincs, belső rím sincs. Csak a valóság. Marasztalom így is, főképp, ha így olvasom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 185.
| 2025.08.31 12:53 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Zambézi
|
| Válasz erre | Igen, vannak élethelyzetek, amikért nem felelős az ember. De, ha zavarja, ha neki is fáj, akkor nem tartom, nem tarthatjuk őt felelősnek semmiért. Kesudió rágcsálása közben, parabolaantennán keresztül tévét nézve is lehet anyagi és szellemi nyomorban is az ember. Tragikus ez a vers, én marasztalom, mert mit is változtathatnál rajta????? | 184. 183. 182. 181.
| 2025.08.24 10:03 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Jeff
|
| Válasz erre | Szép, balladai szövet, mély érzelmek és igazságok. Marasztalom, persze...
(("manapság az emberek jobban félnek attól hogy gondolataikkal bevonzzák a rosszat mint magától a rossztól" mintha csak Isaac Bashevis Singer írta volna. Épp most fejeztem, be (éjszaka és hajnalban) a New York árnyai című könyvét, amiben a főhős a könyv végén ugyanilyen igazságokat fogalmaz meg egyetlen barátjának.)) | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 180.
| 2025.08.20 13:39 | szokemire@gmail.com -- Jeff
|
| Válasz erre | Nem zárom ki, hogy ez a szöveg már túlzás, majd ti eldöntitek, csak szerettem volna, hogy így vagy úgy, bekerüljön a gyűjteményembe. | 179. 178.
| 2025.08.19 18:00 | Duma György -- Ötven évvel később
|
| Válasz erre | Kedves Imre!
Bocs, hogy így bamba olvasóként beleszólok, de nem tudom nem jelezni, hogy az utóbbi idők egyik legmegérintőbb versét sikerült elém tenned.
Az Adri által is kiemelt "madártejbajszomat nagyanyám magával vitte az égbe" sor annyira az enyém is, hogy mindjárt elbőgöm magam. NO, a fenébe is!
Viszont a "van baj" engem is megakasztott. Ha tipikus, ha nem, ha része az elmúlt éveidnek, ha nem, szerintem annyira "kilóg" a szöveg egészéből, ami már kárára válik a versnek.
Egyébként szívből gratulálok! | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 177.
| 2025.08.19 16:49 | szokemire@gmail.com -- re: meo | Ötven évvel később
|
Válasz erre
Előzmény | Számomra sokáig evidens tapasztalat volt, hogy a másik személy jelenlétének íze, sőt, olykor állaga is van. Egy ismerősömről, akivel egy helyre jártunk sokáig, szégyenszemre úgy nyilatkoztam, hogy a találkozás vele mindig olyan, mintha leöntenének egy tányér halállal. Természetesen a valós ízmemóriám csökevényes ahhoz, hogy minden mélyebb, személyes benyomást "lefordítsak", milyen kár.
Itt ezt most saját magammal játszottam el, de bevallom, hogy az "olyan, mintha fadarabot vennék a számba" dolgot egyszerűen elloptam "valakiről", aki régebben így hatott rám.
A "van baj" épp az elmúlt ötven év nagy részére annyira tipikus, hogy nem akartam kihagyni. Hozzám meg a profán illik. | 176.
| 2025.08.19 15:03 | Simon Adri - szerki -- meo | Ötven évvel később
|
| Válasz erre | Az első sorok érdekesen egyensúlyoznak a szinesztézia és a képzavar határán (látás, kinesztetikus minőség - ízlelés). A „madártejbajszomat nagyanyám magával vitte az égbe” sor finom, fájdalmas képe a nagyszülő és a gyermekkor egyidejű elveszítésének. A második rész a kapcsolódás nehézségét, a kommunikáció és a megértés korlátait érzékelteti, a gyalulatlan fadarab, a szálkák a szívben az akadályok, fájdalmak metaforái. A "van baj" profán kiszólásról nem tudom eldönteni, hogy sok-e, vagy nem, kell-e magyarázni az érzelmi diszkomfortot, mindenesetre ritmikailag jól illeszkedik a szövegbe, erősíti azt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 175.
| 2025.08.17 11:55 | szokemire@gmail.com -- re: meo | Viszketés
|
Válasz erre
Előzmény | Évekkel ezelőtt én is csodálkoztam, mikor fel-fellángolt a vita ebben a tárgykörben a Dokkon. Azután megértettem, hogy korunk jellegzetessége, hogy minden magától értetődőnek vett tudásunk, legalábbis az internetes közegben, elhomályosul, vagy olybá tűnik, mintha sosem lett volna. És nem is "az esztétikai helyzet" a legsúlyosabb, bár elég tágan értelmezve az esztétikát, ez nem biztos. | 174.
| 2025.08.17 09:34 | Pálóczi Antal -- re: meo | Viszketés
|
Válasz erre
Előzmény | "Szuper... maximum a tördelésével van problémám, sokan beleköthetnek így, hogy ez nem vers, hanem próza (pedig dehogy)."
Nem próza, bizony, meg nem is vers.
És senki nem is köthet bele mégsem a fenti, szakmaiatlan kifogással.
Hogy miért nem?
Azért mert Babits Mihály és Kassák Lajos egyszer már "levitatikozták" ezt a Nyugatban és azóta eszerint használja az alábbi fogalmat a szakirodalom.
(Szemben a laikus közvélekedéssel, amely azonban nekünk a Dokk-on nem lehet mérvadó).
Ez a mű KÖLTEMÉNY.
Tehát nem kell rímelnie, nem kell versnek látszódnia, nem kell ahhoz tördelni a szöveget, hiszen nem vers.
Hanem költemény, amit a versekkel együtt szintén költők - és nem írók - írnak.
Van drámaköltemény, a drámaköltő műve és van zeneköltemény a zeneszerzőktől.
A költői költemény, drámaköltemény és zeneköltemény már évezredek óta a műélvezők örömét szolgálja. (Ráadásul valaha a költeményeket is énekelték.) Rímes versek viszont akkoriban még nem voltak, az csak pár száz éves találmány, s jellemző, hogy az első rímes költőnk, Balassi műveit is énkelt dallamokra szerezte.
Vagyis érdemes figyelembe venni a költészet kopernikuszi fordulatát. (Én fogalmaztamn meg pár éve a Dokk-on.)
A költészet nem rím körül kering, hanem a rím kering a költészet körül.
Ráadásul csak mint a kisebbik, "rímes versek" bolygója, a rímtelen költői mű, a költemény elnevezésű nagybolygó mellett.
Rovartanász hasonlattal: minden vers költemény, de nem minden költemény vers. Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.
A közvélekedés ott téved a költemény szó használatában, hogy a rímes versek legjobbjait óhajtja költeménynek tekinteni. Annyira költőinek érezvén őket, hogy azok már költeméányek.
Pedig csak versemények.
Hölgy.
Még csinosabb hölgy = hölgyemény.
Vers.
Még "versebb vers" = versemény.
NEM KÖLTEMÉNY!
----------------------------------
Tehát tényleg semmi baj Imre mester költeményével és tördelésével: e tartalom ilyennek követelte a formát.
És tényleg szuper..
Pontos ez az értékítélet.
(Én pedig nem az eszemet akartam játszani most, hanem a sokszor leszögezett szakmaiságot akartam kihangsúlyozni.) | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 173. 172.
| 2025.08.16 13:58 | Simon Adri - szerki -- meo | Viszketés
|
| Válasz erre | A „nem találtam magamon csípéseket” új rétegeket nyit meg a szövegben.
Egyetlen mondat, mégis álomszerűvé, lebegővé változtatja a történetet: mintha az ébrenlét síkja átíródna az álom síkjára.
Innen több értelmezés is kibomlik:
– Lehet, hogy a lírai én álmában ugrott ki az ablakon, elveszítve testét, s ezért nem maradtak rajta nyomok.
– Lehet, hogy maga a poloskás alapszituáció fordul át álomszerűbe, amelyből a végén egyszerűen felébred – csípések nélkül.
– De az is elképzelhető, hogy a teljes történet az álom dimenziójába tevődik át.
Szép, rétegzett szöveg, nálam is marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 171.
| 2025.08.15 19:28 | szokemire@gmail.com -- re: meo | Achilles orr
|
Válasz erre
Előzmény | A közöny létezik, de nem mentes az ítélkezéstől, sőt.
Érdekes tény, hogy az első benyomás gyűjtésekor, a cipőre kiemelt figyelem irányul, akár lyukas, akár nem. A másik cipőjének bámulása az egyik legsunyibb módja az illető elbizonytalanításának. Próbáld ki, ha metrón utazol egyszer.
Kiegészítésként egy bon mot: "nincs második első benyomás". :) | 170. 169.
| 2025.08.15 13:34 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Achilles orr
|
| Válasz erre | "Egy levált orrú cipő mindenkinek feltűnik.
Mindenkinek.
Mindig.
Mindenhol."
- kedves ez a para, de csak para. Sajnos a társadalom ennél közönyösebb, persze én is kényelmetlenül érzem magam egy szakadt, koszos, elhasznált farmerben (például), de már egyre ritkábvan és egyre kevésbé. Szinte büszke vagyok a csóróságokra, amilyen a gazdagság manapság, hogy azt ne mondjam, Magyarországon. Persze ez nem kritika volt, csak egy megjegyzés. Részemröl egyertelműen marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 168. 0 25 50 75 100 125 150 175 |
|
