Szilasi KatalinSzilasi Katalin költőnek 15 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1226.
| 2026.03.02 21:37 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nosztalgia-tél
|
| Válasz erre | Van ebben a versben két olyan részlet is, ami nekem különleges melegséget tud sugározni, a "jég kocogtat virágalakban" egyrészt olyan természetesen körmönfont megfogalmazás, a "festő sem festhetne szebben" másrészt annyira régiesen álnaiv, hogy megidéznek akár egy kis puskini villanást. A többi rész viszont sokkal kiszámíthatóbb, a "talán egy kis madárszárny rebben" a fent idézett részletekkel szemben disszonánsan szentimentális, akárcsak a "A fagy csontokban csikorog". Ezek elterelnek egy (szociálisan) érzékeny irányba, ami konkurál a nosztalgia ígéretével, mintha csak felkapná a közel eső, kínálkozó lehetőségeket nem törődve azzal, hogy ezzel megbontja a kialakuló rendkívül érzékeny atmoszférát. Pedig minél inkább szeretne egy vers nosztalgikus lenni, minél kevésbé gúnyosan nyúl a klasszikus megszólalásmódhoz, annál inkább kell az ilyen finomságokra figyelnie.
Az utolsó versszak praktikussága, különösen az utolsó sor konkrétsága megint megbontja a formálódó hangulatot, az ilyesmi kifejezetten idegen a hagyományos hangvételtől, kortárs lírára jellemző mozzanat, kortárs előkészítés és tétek nélkül viszont. Elképesztően nehéz megidézni a 19. századi versek komfortosságát (ami talán csak visszatekintve látszik annak?), hiszen az abból fakadt, hogy eszközeik és kifejezőképességük határa, amin táncoltak, számunka már jócskán meghaladott, ismerős. Nekünk százszorta bővebb költői eszközpark áll rendelkezésünkre, túl durva és túl finom ecsetek kínálkoznak reprodukálni azokat a formákat, amik régen a lehetőségekből teljesen spontánul és autentikusan keletkeztek. Ha sikerülne is viszont tökéletesen megszólaltatni ezeket, az legfeljebb a művelődéstörténeti empátia és a nyelvi simulékonyság tour-de force-a lenne csak és nem sokat tartalmazna abból az idők elébe vágtató zsenialitásból, amiért a régiek is elsősorban meg akarhatták írni az irigyelt verseiket. Múlikkal szavazok. | 1225. 1224. 1223. 1222. 1221. 1220.
| 2026.02.25 12:34 | Fűri Mária - szerki -- meo | Karácsonyos
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
A záró két sor kicsit kilóg a versből. Nem tudom, az elmúlásról, vagy csak a csodavárás múlásáról van szó, de semlegesebb szöveget várnék olvasóként oda. Szép a romantikus szerelem-várás és a gyermekszemmel csodának látott ünnep összekapcsolása. Szépen illeszkedik, és jellemző rád az aranymetszés beemelése, bár először idegenkedtem tőle, de nem, kifejezetten odavaló, szerintem jó, hogy ott van. És szép az adventi várakozás. Szép a rezignált belenyugvás a jelenbe, az almazöld slafrok nosztalgiája is. Csak a zárást érzem túl direktnek. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1219. 1218.
| 2026.02.23 14:11 | Kopriva Nikolett - szerki -- re: meo | Karácsonyos
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Katalin, valóban tisztábbak, de inkább egy meséskönyv illusztrációját juttatják eszembe, kissé habosak. A kérdés, vajon mindenképp el kell vinni ebbe az irányba a verset? Gondolok itt a "szerelemre", a "téli csöndes éjre". Elgondolkodnék merészebb irányvonalakon. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1217. 1216.
| 2026.02.23 02:00 | Szilasi Katalin -- re: meo | Bánat-szonett
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm, Marika, a meót. Egy kicsit azért változtatnék.
Eléd futottam én, bolond szerelmes,
a házfalak között osonva, bújva
anyám elől, a titkomat ne tudja.
A vaksi érzelem sosem fegyelmez -
A fák az úton egyre bólogattak.
Harang szavára kelt a lomha város.
A nagy kapuk kinyíltak, ám homályos
üvegszemét lehunyta még az ablak.
Vonat fütyült. Üres peron maradt csak
utána. Álltam ott sután, kizárva,
bezárva önmagamba. Összesúgtak
a sanda fák mögöttem. Elmaradtak
hamar. Felém szaladt a kocka-járda.
Szerelmeket csak álmodunk magunknak - | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1215. 1214. 1213.
| 2026.02.22 09:58 | B. Dezső - szerki -- meo | Bánat-szonett
|
| Válasz erre | Bevallom, az eredeti verzió jobban tetszett, az sem teljes mértékben, de nálam, a többiekkel ellentétben, még épp átbillent a maradás-határon. Itt viszont a "Szúrtak /a könnyeim szememben. Eltakartam, /de fájt." - részt nem érzem sikerültebbnek, és meghagynám a kocka-járdát is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1212.
| 2026.02.21 15:09 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Karácsonyos
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, izgalmas hangulatot teremt, érdekes ábrázolásmóddal dolgozik, a felütés különösen tetszett. Rövidesen azonban túl zsúfolt lesz, pl ezeknél a részeknél: "a szerelemnek hernyóselyem-simaságát / és hó-puha huppanást a téli "csöndes éjben"; "vajszínű vanillaillat; "fenyőtű-szúrós karácsony. Javaslom, kicsit zabolázza meg a képeket az első két versszakban, a pók-párkák szőnek-fonnak például már sokkal élőbb, lélegzőbb.
Tetszik, hogy a harmadik versszakban visszautal az első sorokra, jó keretet ad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1211. 1210. 1209.
| 2026.02.20 23:05 | Szilasi Katalin -- re: meo | Bánat-szonett
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a meót, megpróbálok változtatni a versen. Így jobb?
Bánat-szonett
Eléd futottam én, bolond szerelmes,
a házfalak között osonva, bújva
anyám elől, a titkomat ne tudja.
A vaksi érzelem sosem fegyelmez -
A fák az úton egyre bólogattak.
Harang szavára kelt a lomha város.
A nagy kapuk kinyíltak, ám homályos
üvegszemét lehunyta még az ablak.
Vonat fütyült. Üres peron maradt csak
utána. Álltam ott sután, kizárva,
bezárva árva önmagamba. Szúrtak
a könnyeim szememben. Eltakartam,
de fájt. Elém szaladt a járda...
Szerelmeket csak álmodunk magunknak -
| 1208. 1207. 1206.
| 2026.02.20 19:37 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Bánat-szonett
|
| Válasz erre | "A vaksi érzelem sosem fegyelmez -" ez itt például kibillent az egyébként kifogástalan formai szépségekből. Klasszikus szonettekhez illő az ilyen kötőjeles kiszólásként tálalt nyelvcsettintésre késztető bölcselet egy-egy négysoros versszak végén, viszont itt túl nagy a cipő a bele lépő lábra, az, hogy az érzelem óvatlanná tesz nem annyira újszerű, saját megfigyelés, hogy ilyen fontos helyre kerüljön.
A "fák, a bölcsek" ugyancsak ilyen hatású, megidéz egy trópust, de a vers maga nem ad hozzá ehhez, nem tér ki rá, miért olyan bölcsek a fák. Az olvasó persze továbbgondolhatja, hogy az emberi érzelmek árapályával szemben a fák lassúsága és nyugalma bölcsességnek tekinthető, de ez némileg eltart a verstől. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1205.
| 2026.02.20 15:28 | B. Dezső - szerki -- meo | Bánat-szonett
|
| Válasz erre | Az "Elém szaladt a kocka-járda"- kiválóan érzékelteti a talajvesztettséget amire az egész vers épülne, és pont ezért nem zavaróak ezek a felvezető, konvenciálisnak is tűnhető képek, még a kétszer bólogató, utóbb bölcsekké átalakuló fák sem, mert ez egy hangulat-szonett, címében, eszközeivel is utal a régimódiságra. A világban, szerelemben csalódott fél meg nem történtté szeretné varázsolni emócióit, s hagyományos lírai nyelvet használva, kerek lezárással mindez sikerül is neki. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1204.
| 2026.02.20 09:12 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Bánat-szonett
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Esetleg úgy lehetne átdolgozni a szonettet, hogy a harmadik versszak a külső körülmények leírása (2. versszak) után már befelé koncentráljon, a "bezárva árva önmagam" -at ne kívülről, hanem belülről lássuk.
A formai fegyelem figyelemre méltó! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1203.
| 2026.02.19 08:22 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Bánat-szonett
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, a formának örülök, a hangulatteremtés is sikerült, viszont kiszámítható palettával dolgozik. Javaslom, rugaszkodjon el kicsit a hagyományos fordulatoktól és ábrázolásmódtól - az "elém szaladt a kocka-járda" ebből a szempontból kiugrik a versből jó értelemben. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1202.
| 2026.02.18 11:26 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Bánat-szonett
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Becsülendő, hogy a szonettel próbálkozik, ám sajnos a forma nem pótolja az egyéb hiányosságokat. Tudom, a forma keretet és mankót adhat, mégis azt javasolnám, előbb legyen biztos nyelve, stílusa.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 |
|
