Mérő Gábor
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
13.
| 2010.10.02 12:28 | Turányi Tamás - szerki -- meo | Amikor azt mondom szent...
|
| Válasz erre | Kedves Gábor, mik ezek a betűkettőzések-sokasítások-hibák-melléütlegelések? Szóba került itt az automatikus írás - talán a gépelési szinkron-sebesség miatt lett ez, vagy csak benne maradt, vagy esetleg ez is bele van kombinálva? Nem világos. Az olvasást mindenesetre nehezíti, így. Nagyon-nagyon mesziről Balaskó Jenő korai munkái jutnak eszembe erről a versről, de ott váratlanabb asszociációk, ütősebb képek sorjáztak egy nagyon-nagyon szigorú versszervezési elv szerint - amire itt is szükség lenne, ha azt akarja, hogy az olvasónak is hasonló élményt nyújtson, mint amilyet láthatólag Önnek nyújtott a megírás folyamata. Bizony foglalkozni kellene még a szöveggel, önmagában a szabad(nak tűnő) aszociációs technika merész használata még kevés az üdvösséghez, és talán kiábrándító, de akármerre néz, mindenütt szabályokat fog találni, ha erősen sajátosakat is, de szabályokat, és ez még az automatikus verselésre is áll...de nem kiábrándítani akartam, csak egy kis törengésre bírni a munkája felett. | 12.
| 2010.10.01 21:29 | Mérő Gábor -- Amikor azt mondom szent...
|
| Válasz erre | Viszont van egy szomorú hírem, most olvastam, hogy kétezernegyvenben újra divatba jön az automatikus versírás, s megint művészetnek fogják tekinteni a kritikusok. A mai versírók 2040-re le kell butítsák magukat, ha még élnek. | 11.
| 2010.10.01 21:10 | Mérő Gábor -- re: meo-üzenet | Amikor azt mondom szen
|
| Válasz erre | örülök, hogy találtál benne kivetni valót, elvégre ez egy fontos feladat. bár a 20-as években is lett volna ennyi éles szemű kritikus. | 10.
| 2007.05.06 09:25 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Amikor azt mondom szen
|
| Válasz erre | az automatikus versírás önmagában még nem mûvészet. az automatikus íráshoz is tudatos (utó)munka kell, hogy mûködjön. az 1920-as években az ilyesmi még lehet hogy mûködött, de ma nem. | 9. 8. 7. 6.
| 2005.08.18 10:05 | ingrid -- az új versek
|
Válasz erre
Előzmény | Szia!
Megnéztem az új verseidet és szerintem nagyon szellemiek, olyan, mintha valamilyen belső átalakulás égisze alatt íródtak volna (bocs a kacifántos kifejezésmódért, remélem, azért ki lehet dzsanázni!)
A másik, ami feltűnt, hogy erőteljesebben játszol a szavakkal az eddiginél is. Gratulálok, jól csinálod! | 5.
| 2005.06.30 15:42 | Ingrid -- a verseid
|
Válasz erre
Előzmény | Szia!
Persze, igazad van! Szerintem a legvalószínûbb mégis az, hogy abból születik irigykedés esetleg, ha valaki látja, hogy a másik sokkal jobb verset ír:)) Ilyenkor azután szánalmas üzeneteket hagynak a "jobbik" üzenõfalán, amiben mocskolódnak, vagyis közönségesen kritizálják a verseket. Akinek a versei nem tetszenek, annak semmit sem írok az üzenõfalára, mert ahhoz túl "kicsi" vagyok, hogy odabiggyesszek egy építõ kritikát. Én örülök az építõ kritikának, az olyasminek, amit egy bizonyos R. Kovács Istvántól kaptam, az szerintem okés, de az álneves beszólogatások, cs***egetések... nagyon szomorú! Elvégre ez egy kultúra portál, nem?
Amúgy mindegy, hogy marad/mulan, éljenek a szép versek!:)) Ha van kedved, nézd meg Gyõrffy Ákos meg Györe Bori verseit. Nagyon szépek, Ákos versei maximálisan a kedvenceim a ma élõ alkotók összes versét beleértve, amit olvastam, pedig sokat olvastam már. Talán neked is tetszene.
Üdv,
Ingrid | 4. 3.
| 2005.06.23 14:20 | ingrid -- válasz
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a szavaid, igazán jólestek! Ha Te is éreztél valamit magadra vonatkozni, akkor talán igaz, amit leírtam és annak nagyon örülnék.
Változatlanul nagyon szépeknek tartom a verseidet, érthetetlen, hogy miért nem a maradandokkban vannak már! Sose hagyd abba az írást:) | 2.
| 2005.05.10 09:00 | weinrauch ingrid -- Az életóceánba..
|
Válasz erre
Előzmény | Szia Gábor!
A Foucult-inga versemre reagáltál még februárban. Hónapok óta nem voltam a Dokkon, ezért nem válaszoltam, de nem kérek bocsánatot, mert nem hiszek a véletlenekben. Valamiért csak most kellett elolvasnom a megjegyzésedet:)
Az ingát illetõen: igen, csak úgy van, de az nem azt jelenti, hogy nem lógatja senki...nem tudom jobban megmagyarázni és szerintem nem is kell:)
Nagyon szép Az életóceánba.. versed, igazi mélység van benne és a képek újszerûek, mégis egyszerûen idõtlen, örök és igaz. Egyetemes, amit megfogalmazol benne (pl. "Virradunk, mert a belsõnk virrad", "itt és most örülés", "annyira egyszeri, annyira egyszerû"). Ez nem kritika, csak vélemény.
Ne bámuld azokat szerintem, akik a mai jól szervezett életet élik. Általában rejtegetnek valami nagy-nagy belsõ rendetlenséget. Külsõ dolgokban keresik a boldogságot, ami belül van meg mindenkiben. Én sem teszem másképp, mert sehová sem olyan nehéz behatolni, mint a saját magunk közepébe, ahol béke van és csend.
Személyszerint jónak tartom, ha megéli az ember a szélsõségeket: olyan, mint az inga: eleinte marhára kileng, de vannak pillanatok amikor pont a középponton halad át. Azok, akik "rátaláltak a társasági lét arany középútjára", hát szóval, nekik a legtöbbször egyszerûen csak nagyon fontos, hogy mások mit gondolnak róluk... nem találtak rá semmiféle középútra. Majd meglátod, ha veszed a fáradságot és figyelsz. Ha akarod, kipróbálhatod: figyelj mindig, de nagyon fontos, hogy bármiféle ítélkezés nélkül. Csak lazán, nyugisan. Nem olyan könnyû. Persze a verseidbõl ítélve talán szoktál is tudatosan figyelni...
Én most lelépek feltölteni a verset. Légy jó, ha akarsz és ne gondolkozz túl sokat, csak hagyd megtörténni:)))
Ingrid | 1. 0 |
|
