Mucsi Melinda Ágnes
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
48. 47.
2008.04.27 13:32 | Nagypál István -- Szarkofág
|
Válasz erre | Tudja ön mi a szarkofág? Ehhez semmi köze az biztos. Szobor egy szarkofágban? Érdekes. Ez nem Indiana Jones meg Tia C., ez a valóság, ez a mûvészet. És kéretik legalább pontos gondolatokat írni.
Persze ezek után jön a sehonnan jött papirus, amit ön papírnak nevez, helytelenül megjegyzem, és sorolhatnám a többi tartalmi problémát.
Grammatika: A mondatok, egyes helyeken a gondolatok sem összefüggõek, értelmetlenek. Szintaktikai-szemantikai hibák sora sorakozik egymás után. Elõbb tanuljon meg írni. A helyesíráson még lehet javítani, de a magyartalan gondolatokon már sokkal nehezebb.
De! Azt is eltudom képzelni, hogy ön csak polgárpukkasztásként teszi fel ezeket az összekócolt skicceket. Lehet ezzel imázst elõidézni, csak hát nem vagyunk Annácskák, meg Havas Hernikek, akik "médiasztárnak" képzelik magukat. Mi itt nem képzeljük senkinek magunkat. Az olvasó a lényeg nem mi. A gazdaságban is ez a probléma. A szolgáltatás. Mi itt szolgáltatunk, és az olvasókért vagyunk. Ha több olvasónak nem tetszik, akkor a mi koncepciónkban lehet a hiba. Nem gondolja? Gondolja át elõször: a vers fogalmát, a magyar nyelvet, a befogadás igényeit, a logikus (érveléstechnikai) háttért, és nem utolsó sorban a célját. Mert itt egyiket sem olvastam. Üdv:István | 46.
2008.04.27 13:12 | csödö -- re: Anya-gyermek kapcsolat
|
Válasz erre Előzmény | Enyhén szólva hisztérikus nevetésben törtem ki, amikor olvastam a zárójeles magyarázatokat [a szövegben].
Tehát túl sokat mond, nem késztet absztrakcióra, nem mutat többet annál, ami. Az olvasó olvas, és nem gondolkodik tovább. Ez a legnagyobb baj, ami verssel történhet.
A forma: túl kevés. Nem nevezném szabadversnek. Bár valóban erõsen fejez ki egyetlen érzelmet, ez kevés az igazi költészethez. Igazi költészet alatt értem [most] a verset, mint önálló egységet, mely megáll alkotója nélkül is.
Ez a vers nem áll meg. Hogy ezt honnan lehet tudni? Az ember, ha ránéz egy szövegre, -- legyen az szigorúan kötött, vagy szemtelenül szabad -- el tudja dönteni, hogy éppen verset olvas, vagy sem.
Ha ezt a szöveget önmagában olvasom, nem tudva, hogy ezt szerzõje versnek szánta -- nagy dilemmában lennék.
A személyeskedést (utolsó mondata) pedig hagyja nyugodtan más oldalakra. | 45.
2008.04.27 13:08 | Nagypál István -- re: Anya-gyermek kapcsolat
|
Válasz erre Előzmény | Hogy lehet a szarból is várat építeni effektus. Kedves Ágnes, ez a bejegyzése inkább dilettáns, mint hozzáértõ voltát jellemzi. Az a baj, hogy írása nem vers, semmiképpen sem. Közhelyes, és konvenciókon alapszik. Nincs benne érzelem, semmi olyan, amit ön megemlített. CS.D. kérdése jogos. Ne csak azt mondja, hogy "elkezdhetnék érvelni...". Ne csak elkezdje, mondja is el, akkor lesz védhetõ az álláspontja, mert így támadható az egész érvrendszere, mert csupán a levont konklúziót látjuk, premisszák (prepozíciók) nélkül. Tehát, mondja csak el. Van nekünk idõnk arra, hogy elolvassuk. A mellébeszélés helyett mondja ki, mit akart, vagy hagyja abba a hülyeségeket, és pl. ne reagáljon rá. Amúgyis, amit ábrázolni akart, tudjuk, ezért kérdezzük: miért kell egy tömeggondolat? Ennyi lenne. Csak gondolkodni kéne, mielõtt ide írunk. Sokan elfelejtettek gondolkodni, és csak a nyelvükkel írnak. Üdv:István | 44.
2008.04.27 12:54 | Mucsi Melinda Ágnes -- re: Anya-gyermek kapcsolat
|
Válasz erre Előzmény | Enyhén szólva hisztérikus nevetésben törtem ki, amikor azt kérdezte szükséges-e a versem. Hogy lehetséges egy vers szükségességét megkérdõjelezni? Van értelme annak a kérdésnek, hogy szükséges-e egy vers? Szerintem nincs. Kicsit hülyén hangzana, ha elkezdenék érvelni, hogy miért is jó a versem, de esetleg megpróbálhatom elmagyarázni, hogy mit akartam kifejezni. A cím tehát anya-gyermek kapcsolat, ebbõl következik, hogy van egy anyánk és egy gyermekünk, akiket rokoni szálak fûznek egymáshoz, viszont az a gyermek talán nem is annyira gyermek (a korát tekintve). Számomra nyilvánvaló egyfajta feszültség ebben a kapcsolatban. A vers tulajdonképpen arról szólna, hogy a gyerek fáj, jelezni kíván valamit az anyja felé, de az anyja csupán az összetört tányér, illetõleg a kedvenc étkészletének sérülése miatt aggódik. Ne mondja, hogy erre nem jött rá. Javasolhatom, hogy ne olvasson Harold Pintert? Kár lenne magába! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Nagypál István, csödö | 43. 42. 41. 40.
2008.04.26 23:52 | Marossy József -- Pergamen
|
Válasz erre | A vers misztikája, mágikája, és annak sejtelmes kohéziója igen szép alkotást eredményezett. Valóban, nem kell érteni a keresztény misztika mestermûvét, sem azt, ahogyan visszahajlik a vers az utalásokra. Nekem élmény. M.J. | 39. 38.
2008.04.26 12:43 | Nagypál István -- Pergamen
|
Válasz erre | Honnan hova tart az írás? Nem tudom, mert nem érzem az összefüggést. Viszont a címhez való görcsös ragaszkodás, és az ahhoz tartozó tartalom a versben már erõltetett számomra. Az alább olvasható "nem értem" bennem is felmerült. Mit akarsz ezzel az írással? Kíváncsian kérdezem! Üdv:István | 37.
2007.10.30 12:45 | Márti -- re: meo-üzenet | Pergamen
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Melinda! 24 évesen még én is biztosan így vágtam volna vissza. Ma már azt mondom, hogy a közlés értése nemcsak a befogadón múlik. Ha majd annyira bölcs leszel, mint amilyen most hetyke (ami persze nem baj, üdv a fiataloknak), megérted. | 36. 35. 34.
2007.08.14 18:44 | Mucsi Melinda Ágnes -- re: meo-üzenet | Hullámtörés
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Dokk Szerki! Hát, sajnálom, hogy nem értetted meg a versem. Ezek szerint rossz módját választottam az üzenet közvetítésének. Egy természeti képet próbáltam leírni, amit a költõi én lát egy sziklás tengerparton állva, meg egy lelkiállapotot, amit talán tükröz a megtörõ hullámok képe, meg a lecsapó sirály mozdulatának drámaisága. Az utolsó sorok egy Chirico képet "jelenítenek" meg szintén kapcsolódva a költõi én lelkiállapotához. De valószínûleg, ha ennyi magyarázat szükséges, ahhoz a rövid vershez, akkor ez méltán marad mulandó. De miért lett mulandó a Buszutazás címû versem? | 33. 32. 31. 30.
2007.05.01 20:32 | Mucsi Melinda Ágnes -- re: meo-üzenet | Napfelkelte
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Dokk Szerki! Köszönöm a figyelmeztetést a nagyképûséget illetõen. Nem jutott eszembe, hogy ez így is kicsenghet. A versben említett mûvészek mind kedvenc alkotóim, így számomra természetesnek tûnt, hogy megemlítettem õket. Nem állt szándékomban közéjük sorolni magamat. Mind a mûvészek felsorolásával, mind önmagam említésével próbáltam személyessé tenni a verset. Így, hogy tudod, hogy az adott alkotók a kedvenceim talán elhiszed, hogy valóban érdekel, hogy vajon mit jelentett számukra a napfelkelte. Virginia Woolf A Hullámok címû alkotásában van egy gyönyörû leírás, Oscar Wilde az éjszakai élet fantomja, Poundot még nem ismerem elég jól, de a metró állomásos verse jutott eszembe és ezen keresztül, hogy vajon hogyan hatott rá a napfelkelte. Fitzgeraldról sem jut most eszembe napfelkeltés részlet, Lautrec nyomorék volt és tegyük fel minden reggel a napfény szembesítette torz alakjával, Van Goghnál meg ugye a napraforgók. Örülök, hogy azért pozitívumot is találtál a versemben, ez talán azt jelenti, hogy fejlõdöm. Üdv, M. | 29.
2007.05.01 16:33 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Napfelkelte
|
Válasz erre | "Vajon mit jelentett ez a beömlõ Fény Woolfnak és Wilde-nak? Poundnak és Fitzgeraldnak? Vajon mit várt Lautrec tõle? Van Gogh elméjének tétova õre Napraforgókba zárva örökre Nekem az életet jelenti Reggel születtem." - hát ez hogy magadat a fenti mûvészek közé sorolod nagyképûnek is tûnhet, de leginkább kamu. téged komolyan az érdekel, hogy másnak mit jelent a súrlófény? az a csellós hasonlat viszont tetszik. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Mucsi Melinda Ágnes | 28.
2007.04.19 16:26 | nb -- re: Modernizmus
|
Válasz erre Előzmény | szia, elég keveset tudok WCW-rõl és EP-ról ahhoz, hogy ne érezzem magam kompetensnek a témában.. az pedig, hogy valami vers vagy próza verssorokban, egyrészt érezhetõ szerintem egy-egy konkrét mû esetében, másrészt ez a ráérzés annyira szubjektív, hogy nehéz szavakba önteni. meg hát a költészet tágabb kategória is, mint a vers. sokszor regények olvastán is azt érzem egy-egy pár soros résznél, hogy versként tördelve sem érezném prózának azt, ami ott olvasható; és itt a dokkon is olvasható jó pár remek vers, amit viszont prózaformába írva talán nem is vélnék versnek avagy költészetnek. fogalmam sincs, honnan az a bizonyos plusz, ami valamit verssé tesz, de azt hiszem, nem is akarom tudni úgy általánosságban. elég, ha egy-egy konkrét esetben érzem, hogy ott van.. | 27.
2007.04.17 18:12 | Mucsi Melinda Ágnes -- Modernizmus
|
Válasz erre | Kedves Bálint! Köszönöm a hosszú választ! Úgy érzem, megint tanultam valamit és a késõbbiekben igyekszem is csiszolni a munkáimat. Én mostan éppen modernizmus tanulok, amerikait és angolt is és nagyon tetszik. Ezra Pound néhány soros versei, William Carlos Williams furán tördelt egyszerû igazságai. Ezen a területen is keresem magam. Annyi a szabadság ebben a mûfajban (modernizmus), hogy nagyon nehéz eldönteni mi próza versformára tördelve, mi számít már versnek dacára a rímtelen tömörségnek. Errõl is szívesen meghallgatnám a véleményed. Üdvözlettel, Melinda | | A fenti posztra érkezett válaszok: nb | 26.
2007.04.17 12:26 | Németh Bálint -- re: A Boldogságtól az Álomig
|
Válasz erre Előzmény | érdekes, hogy te is A Boldogság címût hoztad fel, mert ennek olvastán ugyanazt éreztem, amit te expliciten kimondtál, nevezetesen azt, hogy az élmény annyira személyes, hogy nagyjából egy az egyben leírtad. az ilyenekkel azonban vigyázni kell - nyilván sokszor elfog az az érzés, hogy milyen szép a naplemente, vagy a nyár, milyen szép a folyó, stb., és akkor kb. elfolyik a szívem. ennek ellenére a rögzítés teljesen más dolog - nem lehet ilyen evidenciákat leírni, mert nem hívja elõ a befogadóból ugyanezt az érzést - kevesek hozzá a szavak, mármint ezek. valamiféle frappáns, egyéni hasonlat, metafora segíthet ebben. akár még "a Nap lenyugvó kutya" jellegûek is - inkább képzavarhatár, mint ilyen klisék. aztán elõbb-utóbb csak érzi az ember, hogy hol a határ. és A Boldogság olvasása közben persze nem tudtam elvonatkoztatni JA-tól: "Láttam a boldogságot én, / lágy volt, szõke és másfél mázsa." nem akarom a mondandó tárgya szempontjából párhuzamba vonni a te alkotásoddal, csupán a megfogalmazás miatt idézem föl e helyütt - épp annyira hétköznapi sorok, mint amennyire meghökkentõek. az Álom meg tényleg blöffszagú, nagyjából futószalagon gyárthatnál ilyesmiket.. de ezek szerint szerencsére nem akarsz. üdv | 25.
2007.04.16 20:14 | Mucsi Melinda Ágnes -- A Boldogságtól az Álomig
|
Válasz erre | Kedves Bálint! Köszönöm szépen a hosszú választ! :) Egészen konkrétan A Boldogság címû tákolmányomra gondoltam, amikor azt írtam, beszélgessünk arról, hogyan lehet kikerülni a kliséket úgy, hogy az alkotás ne legyen dilettáns. Mert bár a vers úgy fest, gyermeki megragadása a boldogság fogalmának, ez egy nagyon is konkrét és személyes megragadása a boldogságnak, mégis az idegen szem ezt egy dilettáns, gyermeki mûnek látja. Hogyan lehetne ezt csiszolni? Ami a zagyvaságot illeti, ott az Álom címû versem, ami tulajdonképpen egy irodalmi blöff és az volt a szándékom, hogy kiderítsem az álom szó igazolja-e az én baromságaimat is vagy csak egy nagy név baromságait. Sajna egy másik oldalon marhára beleestek a csapdába és ez lett a legnépszerûbb versem, pedig én magam is baromságnak tartom. Nekem úgy tûnik ez a központi problémám, azzal a különbséggel, hogy úgy akarok újat alkotni, hogy az ne legyen absztrakt vagyis inkább próbálok hétköznapi hasonlatokat használni és nem elvont fogalmakkal dolgozni. Azt hiszem, konkrét válaszai senkinek nincsenek, mégis jó néha beszélgetni egy-egy problémáról, mert mindannyian másként szemléljük a dolgokat és így mindig lehetnek felmerülõ jó ötletek, amik segítenek továbblendülni a megoldás felé. Még egyszer köszönöm a beszélgetést! Üdv, M. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Németh Bálint | 24.
2007.04.16 17:52 | nb -- klisékerülgetés
|
Válasz erre | szia,
ha jól értelmeztem, amit az üzenõfalamra írtál, akkor (kissé kisarkítva) arról szeretnél beszélgetni, miként lehet úgy eredetinek lenni, hogy ne legyen értelmetlen zagyvaság az egész. de én ezt sajnos nem tudom - még a magam dolgaiban sem tudom, hogy lehetne ezt elérni, nemhogy másokéban. ez nekem egy jó hosszú ideje tartó dilemma (nem központi, de mégis kísér), ennek ellenére nem hiszem, hogy bármi konkrétat tudnék errõl mondani azon kívül, hogy lehetõség szerint függetlenedni kell magadtól, és teljesen "vakon" szemlélni a szövegedet, mintha nulla információval állnál neki olvasni. ezzel hosszú távon az a baj, hogy esetleg valamiféle titokzatos "olvasónak" akarsz megfelelni, és nem a saját magadból fakadó mintázatokat rögzíted. ez is tipikusan olyan kérdés, ahol nem lehet egyértelmû választ adni - hintapalinta, véglettõl végletig. a te írásaidat nézve-olvasgatva szerintem nem ártana egyelõre némileg több - a te szóhasználatoddal - dilettáns elem, nem feltétlenül ide közszemlére tenni, hanem csak úgy saját használatra, csócsálgatni. de annak ellenére, hogy össze-vissza írogatok mindenféléket, nem érzem magam túlzottan kompetensnek ebben a kérdésben.. nincs túl nagy fedezetem. üdv | 0 25 |
|