DOKK - Marinkai Dávid

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!

2016.04.11 15:49

Széll Zsófia - szerki -- meo | Cím nélkül

Dávid, ez a vers mond is valamit, aztán nem is (nagyok a távlatok). Stílusában rokonszenves, abban nem akar nagyot, hanem inkább eleget. Vannak magával ragadó részei a versnek, a gond az, hogy minden ilyet követ egy közhely, mint az ábrándporos illúzió például. Íve is van a versnek. Viszont a logikátlanság, mint a lehulló mancsok, kezek erőteljesen akasztja meg az olvasást. Miért a mancsok? Mi itt az állati? (nem átvitt értelemben) A nyár bíbor söpredéke micsoda? Ha levél, az az őszé. Ha vér, az nem söpredék. Az omló idő (közhely) érthető, de a töredék miért bomlik? Szerves anyag? Akkor az idő szerves? De akkor miért omlik? Persze, ráhúzhatnám, hogy emberek is omlanak, össze méghozzá. De az a lelkük, szellemük. Emellett itt is szükséges a pontosításhoz az igekötő. Szójáték, értem, de attól még önmagában nem szellemes. A jelentéseknek is össze kell csengeniük valamilyen formában. A szívzörejhez is kellene egy olyan kontextus, ami elviszi a hátán.
Az a hold Hold, mert a hold mértékegység.
Megismétlem, a stílus tetszik, a szerkezeti építettség is (sortörés pl.), csak a képzavarokat, logikátlanságokat, közhelyeket kellene leküzdenie. Ez a vers most múlik. Ez a vers. Üdv, Zsófi

2016.04.04 15:05

Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Felidéző

Válasz erre

Kedves Dávid!

Van a versében, így nyilván önben is lírai érzékenység. Nagyon jó például az első versszak első sora és igaz ez a második versszak harmadik és negyedik sorára is. Azonban ezek mellett nagyon esetlenül hatnak az ilyen giccses vagy elcsépelt megoldások: "árva peron", "első vonat" (esetleg utolsó), "Mosolyogva ír jeleket a fény". Vegyes értékűnek találom a következő két sort.: "Velünk csavarog a remény,". Nem rossz ez, csak az első vonat toposza nem a csavargáshoz, hanem a munka és otthon közötti kényszeres ingázáshoz kötődik. Vagyis ez a sor önmagában jó, de nem illik a versbe. "E szétszaladó égbolt alatt." Az "E" használata itt felesleges anakronizmus, szükségtelen, egy szimpla "A" tökéletesen megállná a helyét. 'A szétszaladó égbolt alatt.'formában már érdekes lenne ez a sor, még ha meglehetősen abszurd is, de ennyi abszurditás simán beleférhetne egy amúgy feszes szövegbe. A következő sor azonban elviselhetetlen a számomra: "Most is azon peronon állunk." Az "a" határozatlan névelő hiányzik a peron szó elől, még akkor is ha direkt hiányzik onnan, modoros, kellemetlen az ilyen megoldás. A sorok szótagszáminak következetlensége nem válik a vers javára. Jelen formájában múlik.

Üdvözlettel:
Márk