Jónásné Göncz Zsuzsánna
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
29.
| 2019.12.09 17:08 | Jónásné Göncz Zsuzsánna -- re: meo | Rongyos létünk
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Renáta! Azok a bizonyos foltok sok-sok év alatt keletkeztek, amikor az életünkben nem ment minden simán, zökkenőmentesen. És ezeket a foltokat, az öregséggel még jobban elkoptatjuk. Egészen addig, amíg rongyos életünktől meg nem válunk. Zsuzsa | 28. 27.
| 2019.12.03 14:45 | Jónásné Göncz Zsuzsánna -- Észrevételeim
|
| Válasz erre | Ma sem lepődtem meg, hogy a versem a kukába került. Valahogy kezdem megszokni a mentalitást. Úgy látom, ha leírom a véleményem, akkor biztos, hogy a kukában köt ki a művem. Nem igazán értem a minősítés mikéntjét. Sok trágár szavas vers marad, és nagyon sok jó vers kerül a kukába. Nemcsak az enyém, másoké is. Jó nagy lehet az a MulanDOKK kuka. J. G. Zs. | 26.
| 2019.12.03 14:37 | Jónásné Göncz Zsuzsánna -- re: meo | Hitvány ajándék
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ildikó! Egy bejegyzésében olvastam, hogy neheztel azért, mert nem válaszoltam a hozzászólására. Örülök, hogy Önnek tetszett a versem és annak is örülök, hogy pozitív véleményt írt róla. Volt a bejegyzésében egy kissé sértő kérdés: "Ki az a J. G. Zs. hogy nem válaszolt..." Gondolom, hogy én voltam. És hogy kis is vagyok: 53 éves pedagógus vagyok, 3 felnőtt gyermek anyja, akik közül az egyik halmozottan sérült immár 22 éve. Ezen kívül parkinson-os vagyok és az írás segít abban, hogy másokkal is megoszthassam azt, amit életem során átéltem. Sokszor lemaradok a DOKK-on megjelenő vélemények és hozzászólások olvasásáról és kommentálásáról, mert számos más teendőm és kevéske erőm másfelé szólítanak. Ettől függetlenül igyekszem lépést tartani a dolgokkal. Ez vagyok én, J. G. Zs. | 25.
| 2019.12.01 16:19 | Jónásné Göncz Zsuzsánna -- re: meo | Nem kellett
|
Válasz erre
Előzmény | Tisztelt Dezső Márton!
Az amit Ön értelmetlennek és rosszul hangzónak minősített, pontosan van fogalmazva. Nem véletlen, hogy ezt és így írtam, ahogy a versben található."Mozgalmas napok jöttek,
de erre nem emlékezett. Elfáradt agysejtjei demenciát tápláltak." Ez a két mondat, ugyanis egybe tartozik. Egy olyan emberről szól, aki megöregedett, elfáradtak az agysejtjei és demens lett, vagyis nagyon sok mindenre nem emlékezett már, az agysejtjei a demenciát táplálták.
A vers végén nem lehúz a befejezés, hanem felemel. Az idős ember meghal. Megszűnnek körülötte a korlátok, átcsoszogott a falon, és megtalálta a senkitől sem függő szabadságát, eltűnt a végtelenben.
A vers minden sora jól átgondolt, ráadásul valós eseményen alapul. Zsuzsa | 24.
| 2019.12.01 16:09 | Jónásné Göncz Zsuzsánna -- re: Nem kellett
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Bara!
Köszönöm a véleményedet. Az első és a második versszak pontosan időrendben van.
Az első arról szól, hogy egy idős embert valaki valahonnan kitett, egyedül hagyott. "– Nem kellek. Most mi lesz velem?"
Az idős ember taxival ment el egy másik hozzátartozójához, ahol úgy döntöttek, hogy az idős embert a saját lakására viszik. "– Itt nem maradhat. – Van háza. Vigyük oda!"
Talán így érthető, a két versszak sorrendje. Zsuzsa | 23. 22. 21.
| 2019.11.29 10:41 | Bara -- Nem kellett
|
| Válasz erre | Privát megjegyzés!
Nekem is nagyon tetszik és remélem marad. Egy valamit viszont én másképp oldottam volna meg: a 2. versszakot tettem volna előre. Azután az első...Így szinte időrendben követnék egymást az események.
De ahogy most van, úgyis eljut az olvasóhoz a lényeg.
A zárás egyedi, megható, de nem pátoszos és szép.
üdv.:
bara | | A fenti posztra érkezett válaszok: Jónásné Göncz Zsuzsánna | 20. 19.
| 2019.11.10 14:28 | Jónásné Göncz Zsuzsánna -- re: Holnap
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Samu! Azt hiszem, egy verset többször is el kellene olvasni, hogy a szavak a helyükre kerüljenek. Még az idézetei sem pontosak.
Nem baba fényű, ahogy idézi, hanem babás fényben, ami arra vonatkozik, hogy rózsaszínre vált az ég, és az ég rózsaszín fénye a babás fény.
Nem sötét bútor, hanem sötét falak közt poros bútorok várják, ez egészen más, mint amiről Ön beszél.
"De a nap egyre magasabbra lendül. Eltünteti a rózsaszín mámort." vagyis az egyre erősödő felkelő nap fénye eltünteti az első versszakban leírt rózsaszínű ég babás fényét.
Üdvözlettel Zsuzsa
| 18.
| 2019.11.10 14:04 | Jónásné Göncz Zsuzsánna -- re: meo | Reggeli hangulat
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Renáta! Ez a vers egy valós reggeli monológból született, amit nem én mondtam. A lúfej az lúfej, vagyis lófej, átvitt értelemben nem normálisak. Nekem a harmadik sor tetszik, mert így hangzott el. Nem változtatok rajta. Szép napot! Zsuzsa | 17. 16. 15.
| 2019.10.17 11:27 | Fűri Mária - szerki -- meo | Holnap
|
| Válasz erre | Komoly vállalkozás ez a vers. A nyitás es a zárás különleges. Hagyományos, és mégsem az; nagyon tetszik.
A közepe sem rossz, a napi teendők pontos felsorolása. Ennél kellene maradni. Ezt még elbírja:
'Utolsó cseppje
csókot simít a számra'
de nekem már ezzel együtt sok:
'a fésű birokra kel
gubancos hajammal,
hogy rendet fésüljön bele,'
e helyett jó lenne valami semlegesebb.
Egyelőre nem szavazok. | 14. 13. 12.
| 2019.09.25 16:49 | Samu -- Holnap
|
| Válasz erre | Kedves Zsuzsánna,
Jó vers. Jó alapötlet, átélhetően kivizelezve.
Ami itt a dokkon sokszor "hiba", vagy nem túl profi megoldás, ahogy eddig láttam a meokat..
"baba fényű"
"sötét bútor"
"rózsaszín mámor"
Érteni mindet, legalább is a szándékot. Hogy mit akart kifejezni. De olyan hanyag megoldásnak tűnnek. Ha a versben sejteti, hogy tudja a szavakat, jelzőket, egyéb eszközöket használni, akkor ez a három, mondjuk "jelenség" nincs élvezhetően megfogalmazva. Számomra..
Amúgy szép kis otthonos hangulatversnek gondolom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Jónásné Göncz Zsuzsánna | 11.
| 2019.09.25 15:58 | Jónásné Göncz Zsuzsánna -- re: meo | Vagyok
|
Válasz erre
Előzmény | Én vagyok
Én vagyok magam.
Magam maradtam,
mint virágon a tüske.
Elillan létem.
Leszek hamvadó
cigaretta füstje.
Magam vagyok,
nem ragyogok.
Befagyott
lélek vagyok.
Ajkamon
panasz és vád.
Ez is én vagyok.
Vagyok szürkén, üresen,
de vágyok szeretni
tisztán és hűen,
s közben
elégett érzéseket
morzsolok,
melyek fogantak
félelemben és bűnben.
Kisded vagyok.
Gyönge.
Álmaimban
álom vagyok.
Elillanok,
mint a tegnapok.
Vágyok élni?
Tudom, élni fáj.
Fáj élni,
de nem fogok
a jövőtől kegyelmet kérni.
Vagyok.
Még itt vagyok. | 10. 9. 8. 7. 6. 5.
| 2019.09.02 13:17 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Hitvány ajándék
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zsuzsánna!
Nekem (is) tetszik a versed. :-)
Egyszerűen, szépen fogalmaztad meg azt, amire sokáig, ugyan nem pont így gondoltam, de így éreztem.
Pontosabban, a "létélményemet".
Köszönöm!
Remek a Latinovits idézet is!
Üdvözöllek szeretettel: Ildikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Jónásné Göncz Zsuzsánna | 0 25 |
|
