Ilona Zagyi Gáborné
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
7.
| 2016.09.29 17:12 | Bájer Máté - szerki -- meo | Testbe írt...
|
| Válasz erre | Kedves Ilona!
Azt hiszem, érzem, milyen funkciót szán a versnek, de úgy hiszem, túlterheli. Sokszor érthetetlen, emészthetetlen. Az elején csak nehezen lehet kihámozni, hogy egy csecsemő dajkálása, vagy egy arcpirító ágyjelenet leírása van kibontakozóban. Ezen felül néhány szókapcsolatot maximum hangzatosnak érzek, de tartalmilag kikapálható. Milyen az a diplomás vas? Plusz, nem szokták szeretni általában a hárompontos megoldást sem, nem elegáns. Igazából a tanácsom az lenne, hogy kicsit vissza kéne venni a zavaros képekből a tisztaság kedvéért. Az első szakasz egyébként tetszik. | 6. 5.
| 2016.05.10 22:24 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Álom vagy valóság?
|
| Válasz erre | Kedves Ilona!
Az az érzésem, hogy a verset nem a mondandója vezeti, hanem a sorvégekre kényszerített rímek. Pl. a "nem jelzi bűvös kintorna" sor semmit nem ad a vershez, azon kívül, hogy rímel az "egyforma" sorvégre. Sajnos továbbhaladva egyre jobban beigazolódik ez a gyanú, ráadásul előjönnek ezek a szörnyen erőltetett kifejezések, mint "újragyúl". Pedig amiről írni szándékozott, jó verstéma lehetne. Talán próbáljon meg felszabadulni ezek alól a formai kötöttségek alól, amik láthatóan megakadályozzák egy jó vers írásában.
üdvözlettel:
TZ | 4.
| 2016.05.06 20:08 | Halmosi Sándor - szerki -- meo | Mindennap nyit valami új...
|
| Válasz erre | Kedves Ilona! Egy apró javaslatot, ha megenged, remélem nem veszi tolakodásnak: hagyja el a versekből a pontokat, az idézőjeleket, a kérdő és felkiáltójeleket, higyje el, sokkal erősebb és letisztultabb lesz tőle- pusztán ettől. Akkor kerülnek előtérbe a szavak, a mondanivaló a lényeg, mert a szavak képesek az átváltozás és az átváltoztatás csodájára: kérdenek és felkiáltanak, szünetet hagynak, idéznek, a szóközökben lüktetnek. És ha már látjuk a szavakat, és látjuk a szóközöket (tördeléssel, központozással ez maximálisan elérhető), akkor már a szövegen is lehet dolgozni, csiszolni,- ha kell. Üdvözlettel, Sándor. | 3.
| 2016.04.16 01:05 | kovacske t. j -- Nem halad a sor
|
| Válasz erre | csak állunk - hiába. közben meg azért valami remény - kötelezően - pislákol.
az egész kiábrándító - miért mit hittél, majd mi lesz.
az emberek . á, hagyjuk inkább.
-
ennyi mondanivaló átjön, de a "Toporgás. Nem halad a sor.//Búskomor, türelemnyomor.//Képsor"... hangzása a rövid lélegzetű sorok és az egymást közel követő összecsengések (sor-komor-nyomor) miatt mondóka-, vagy kántálás-, vagy repszöveg-szerű. talán lehetne ezt az egészet nagyobb levegővételre szabni.
nem halad a sor - annyiszor el van mondva, még a cím is ugyanez, hogy ettől önismétlésnek hat. ez akárhányszor mondva is csak egy hasonlításm elsőre is érthető, sokadszorra monotonná válik. inkább arról a dologról lehetne több kis részlet-megfigyelést (a rátekintő kamera látószögének peremén megbúvó apróságot, önmagában jelentéktelen kis történések képeit) beletenni a versbe, aminek a sor, vagy sorbanállás a jelképe.
| 2.
| 2016.03.30 18:21 | Széll Zsófia - szerki -- meo | Kimondhatatlan valami...
|
| Válasz erre | Ilona, most mutatom:
Mostanában nap-színpad az ablaküveg.
A szürkére szőtt függöny szétgördül:
a fény belibben, táncol. Tavaszütem.
Aztán szerelemmé fárad dél körül,
A bőrömön ilyenkor mélysárgán piheg.
Ma hosszú az előadás, sehol egy felhő,
Bár estig a minden egy órával rövidebb,
Ennyivel megelégszünk. Amikor este jössz,
A függöny szorosra húzva vár majd, kedves,
Az ágy nagyszínpad: A fény én, te a tavasz
Leszel.
Lehet érzelmesebben írni, de a túlzás mindennek megárt. Lehet édes egy vers, de ne legyen émelyítő. Legyen bátrabb, és ne hagyjon kimondhatatlan valamit a versben, hiszen az pontosan arról szól, hogy kimondani próbáljuk a valamijeinket. A kimondhatatlan valamikre olyan vers való, ahol mást sem árul el, más logikai összefüggésben kellene azt keresni. Ez most múlik. Üdvözlettel, Zsófi | 1.
| 2016.03.30 18:06 | paricska -- Kimondhatatlan valami...
|
| Válasz erre | Ady Endre: Várás a tavasz-kunyhóban
Gyep-trónján a Tavasz-kunyhónak,
Öreg csont, újra itt ülök.
Tágult szemekkel és nyugtalanul
Hevülök.
A Tavasz-kunyhó fala: álom.
Szőnyege: mult. Tetője: vágy.
S avarra vetve gúnyosan, puhán
Kész az ágy.
A Zavar, a Tavasz leánya,
Minden sarokból rám nevet
S bedúdolnak ős, trágár dalokat
A szelek.
Ez az a nász, amit igérnek
S amit soha meg nem kapunk.
»Holnap«, súgja a végső Tavasz is
S meghalunk.
De várok a Tavasz-kunyhóban
S a nász-vágy mindig tegnapi:
Elment örökre, vagy sohse jön el
Valaki.
Csók: Anna | 0 |
|
