Illy Botond
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
5.
| 2013.05.21 23:23 | Illy -- nyíl
|
| Válasz erre | Tudomásom szerint, nem.
Egyébként a korai püthagoreusoktól igen szép metaforák maradtak fenn: pl. Holdcsónak ; a csillagok Perszephóné kutyái, a tenger Héra könnye. | 4.
| 2013.05.21 19:56 | weinberger -- re: Repülő nyíl
|
Válasz erre
Előzmény | Elnézést, ha nem szigorúan a versről szólok. Azt írod, "... kisebb cunamiként [...] érte az első irracionális szám felfedezése." Vajon tudták-e már akkor, hogy igazából nem egy, hanem egyszerre két irracionális számot fedeztek fel? Hiszen minden pozitív szám négyzetgyökének két valós értéke van, amelyek szimmetrikusan helyezkednek el az x-tengelyen, pozitív és negatív irányban azonos távolságra a 0-tól. | 3.
| 2013.05.21 19:43 | Czékmány Sándor - szerki -- re: Repülő nyíl
|
Válasz erre
Előzmény | Üdvözöllek én is Illés Botond,
kérd ki a régi jelszavad a szerkesztőségi címen keresztül, és kérheted a főszerkesztő urat, hogy kanalazzon össze benneteket:-)) Örülök, hogy újra látlak:-)
| 2.
| 2013.05.21 15:42 | Illy -- Repülő nyíl
|
| Válasz erre | A japán, remélem előbb - utóbb elfárad.
Matematikatörténetírok szerint a püthagoreusokat kisebb cunamiként -,hogy a japánoknál maradjunk- érte az első irracionális szám felfedezése. Addig minden számot ki tudtak fejezni két egész szám törtviszonyával. A titkot Hippaszasz kikotyogta, azért végezte ilyen cudarul.
Az Egy szent szám volt. Az Egy és a Sok viszonya talán a filozófiatörténet-koronként más hangszerelésben- - legfontosabb problémája (különösen az ókori itáliai iskoláknál).
Ráadásul még itt van ez a gyök alatt kettő. (ld. Zénón paradoxonait: pl. a repülő nyíl nem repül).
Ilyen, s ehhez hasonló gondolati élmények keresendők a vers háttérérélményeként.
(Jelszavam elhagyott, így kikeresztelkedtem, Illésből lett Illy, aki üdvözöl).
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Czékmány Sándor - szerki, weinberger | 1.
| 2013.05.20 14:47 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Gyök alatt kettő*
|
| Válasz erre | A négyzetgyök tettőt értem, de hogy a szonettnek mi köze hozzá, azt kevésbé. Persze, csak hülyülök, mert gondolom az egyszerű agyammal, hogy a gyök alatti szám, két racionális szám valamifajta viszonyát iparkodik kifejezni, de mivel a 2 (Én meg Te) négyzetgyöke végtelenített számsor az egyhez kapcsolva (valami idióta japán matematikus már valahol a kétszáz millió körül tart a vessző után), és én is zavarban lennék, ha konkretizálnom kellene a páromhoz fűződő kapcsolatom viszonyfüggvényét a valóságos számok világában, ha meg, ahogy a szonett sugallja, ezt az élettel való kapcsolatomra vonatkoztatnám, akkor kínomban nekem is szonettírhatnékom támadna a kifejezhetelenség végtelenjének támasztott képzelőerővel, hogy látok én sokmindent, de mi a fenét keres az élet (az önvizsgáló anyag) bennem, na, ehhez még nyíllövésem sincs, csak tekerem, tekerem a perceimet, mint az a bolond japán matematikus a tizedesvesző utáni számokat, hátha eljutok valahova, holott jól tudom, hogy reménytelenül soha sehova. Nem rossz ez, Botond, de még szokni kell ehhez a magaslathoz. Nekem a „fogyasztónak” is | 0 |
|
