Heves Gyöngyvér
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
14.
| 2016.03.17 02:49 | Heves Gyöngyvér -- re: meo | Vázlat
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Sándor!
Elgondolkodtattál - köszönöm.
A vége -így visszanézve- olyan, mintha valaki végigborította volna a kávéját egy skiccen, aztán mégis próbálta volna továbbrajzolni.
Most hajlok arra, hogy elvágjam abban a pillanatban, amelyikre később még megérné emlékeznem, csak azt nem tudom, hogy tegyem ezt úgy, hogy az élmény tényleg benne maradjon. Remélem, holnapra megálmodom.
Üdvözlettel:
Gyöngyvér | 13.
| 2016.03.16 11:13 | Halmosi Sándor - szerki -- meo | Vázlat
|
| Válasz erre | Kedves Gyöngyvér!
Érdemes lenne húzni a végéből, feszíteni egy kicsit, mert jó szöveg. Az én olvasatomban:
Aztán opálos mesékkel telik meg az ablakkeret
lassan tágul, ahogy a sugarak a párkány felé folynak,
s mielőtt továbbhaladnának, hogy az árnyékokat felsegítsék,
a tüdő ismét megtelne valósággal,
a fénybe mártott, csupasz lélek
első álmaival egy titkos percre újra összenéz,
végül, mindig.
Üdvözlettel,
Sándor | | A fenti posztra érkezett válaszok: Heves Gyöngyvér | 12. 11. 10.
| 2014.09.28 16:25 | Heves Gyöngyvér -- re
|
| Válasz erre | Köszönöm a véleményt Timi
Nem akart ez nagy vers lenni. Tavaly séta közben rám ragadt néhány szó, hazaérve gyorsan leírtam, hogy el ne felejtsem. Mivel mostanában hasonlóra fordult az időjárás, eszembe jutott, és feltöltöttem Tesch Gábor Ferenc javaslatai nyomán korrigálva. Ennyi.
| 9.
| 2014.09.28 16:08 | Zerza Béla Zoltán - szerki -- meo | Titok (jav.)
|
| Válasz erre | Egész jól kezdődik, a vers mintegy feléig szépen építkezik önmagából, de utána valahogy mintha egyre többet próbálna markolni, és aztán szét is esik tőle az egész, ahogy kell. Az utolsó két sor meg sajnos nagyon giccses is. Így most nálam még múlan-dokk, de nem érzem reménytelennek, csak még dolgozni kell vele valamennyit. És javasolnám, hogy találjon ki valami jobb címet, ami kevésbé közhelyes, és képes megragadni az olvasó figyelmét. Ha nem lennék az oldal szerkesztője, nagyon valószínű, hogy ha ilyen címet látok el se olvasom. A cím része a szövegnek, ezért ne bánjunk vele slendriánul.
Üdvözlettel, és további jó munkát kívánok
Zoltán | 8.
| 2014.09.28 15:30 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Titok (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Gyöngyvér!
Az első sor ígér valamit - nekem - amiből semmit se vált be aztán. Sajnos a mélység, a titokzatosság, és úgy egyébként minden hiányzik amitől jó lehetne. Szürke, de nem ködösen, hanem unalmasan, átlagosan.Sajnálom.
Tudom, nehezen megfogható téma a köd, engem is megbabonáz, sőt írnék is róla,ha tudnék. De mivel érzem,hogy sekélyes lenne, elmennék a mondandóm mellett, inkább nem írok róla. Néha tudni kell nem írni valamiről. Vagy olyan szemmel átolvasni a végén, hogy vajon ezzel elmondtam-e amit szeretettem volna, átadja-e e azt az érzést,gondolatot amit kell. Ehhez persze technikai megoldások is szükségeltetnek...Sokat olvasni!
Üdvözlettel, szeretettel:Timi | 7.
| 2013.12.03 14:43 | heves(gyongy)ver -- re: meo | Titok
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm az észrevételeket, a javaslatot is.
A „szélharcolt” tényleg sok, nem is kell oda. A végét még rágcsálom, így elég szokatlan - hagyok neki egy pici időt... (a szorgalmi időszak vége miatt most amúgyis csak számok és vonalak férnek el a fejemben :) ) | 6.
| 2013.11.25 15:57 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Titok
|
| Válasz erre | Szép ez a vers Gyöngyvér. Mégha néhol esetlenebbül vagy pontatlanul is hat. Ami még felróható, az a sok jelzőzés; a kevesebb, néha több, és itt is találni olyan szerkezeteket, szóösszetételeket, melyek talán feleslegesek. Ilyen például a "szélharcolt" fák, mely talán giccsessé, patetikussabbá teszi ezt a képet a kelleténél. Aztán a zárás nyelvileg kissé sután hat, ezt is lehetne pontosabban, szebben fogalmazni..
Talán így:
Valami titka van a ködnek-
fákban feszülő, sínekben zsugorodó
koszos ereszekben összegyülemlő
nyugtalanító titka,
mit nem lát senki, csak az időnként
borongásainkba szűrődő égiek
s az eltépett, összegyűrt levelek.
csontig vetkezett kertek magányain
csendességet fogadó egynyári virágok lemondásában -
valami szomorú titokban fáznak
és húzódnak közelebb a fáradt atomok.
arcombaszeretett ujjlenyomatod
haldoklása.
Persze ez csak egy javaslat,remélem nem megsértve vele a szerzőt.:) | | A fenti posztra érkezett válaszok: heves(gyongy)ver | 5. 4. 3. 2. 1.
| 2013.04.10 14:11 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Önirónia
|
| Válasz erre | Gyöngyvér, ebben verstechnikailag semmi kivetnivalót nem találtam, mindössze annyi megjegyezni-valóm akad a szöveggel kapcsolatban, hogy túlontúl unalmas, számomra, olvasó számára, nem túl fontos dolgokról beszél, talán laposabb a kelleténél. Talán egy nagyobb ciklus részeként működőképesebb lehetne ez a két röpke gondolat-törmelék is, de így, jelenlegi formájában, mint "versegész" még soványabbnak tűnik a kelleténél. Ez a kapcsolat még nem ismerszik meg olvasói szempontból, mert túl keveset árul el belőle ez a két aránylag jól megírt, ám eléggé szemérmes szakasz. Bátrabban, bőbeszédűbben, és főleg többet, ha ennyire egyszerűen fejezi ki magát! :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: heves(gyongy)ver | 0 |
|
