Kási Ferenc/ Francesco
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
53.
| 2026.06.13 17:51 | Siska Péter - szerki -- meo | Padló
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc, ennek a szövegnek nincsenek eszközei, melyekkel költészetté tudná alakítani a tapasztalatot, illetve nem érzékeli a különbséget a versmondat és a próza között (pl. a "ha már így van" egyszerű nyelvi töltelék, de kétszer is szerepel ebben a néhány strófában). Kevés a sűrítés, sok a központozási hiba, a rímek... kiforratlanok. Ugyanazt ismétli a szöveg más szavakkal, lényegében a spontán önkifejezést tekinti versnek. A költészet ezen túl van, a (sokszor valóban megrázó, eleven) tapasztalat és a vers nem ugyanaz. | 52.
| 2026.05.25 17:03 | B. Dezső - szerki -- meo | Alszunk?
|
| Válasz erre | A szándék, mint majd minden KFF próbálkozásban, őszintének tűnik, bizonyítja már az első sor, kétségtelen igazságával, mert valóban "Alvás az életünk fontos velejárója" - s ez lehetne egy szakcikk kezdete is, azonban a folytatás csak magyarázat, önismétlés, nem túl költői ecsetelése egy fontos jelenségnek. Ezután, ha csak a rímeket nézzük, a - pihenni -valaki - honfi hármas valahogy bukdácsolni látszó ritmikája, a csupán az -i hangzón alapuló hasonulatok kevés esztétikai élményt nyújtanak, de ha nem is ez volt a cél, maguk a sorok igazságtartalmai sem szűrődnek át költészetté, habár "Az életben mindig el akar altatni valaki" - már lehetne egy közepes dalszöveg kezdete is, viszont a záró "... akkor jön egy új honfi" váratlan, ébredés utáni megjelenése eléggé bezavaró, nem csak a fölös archaizáció miatt. A többi szakasz olvasása közben ismét felvetül a régi gyanú, hogy valaki tán kajánul szórakoztatja magát, minket, KFF nevében, ámde a megújult szerkigárda akkor is résen áll majd. | 51.
| 2026.05.25 11:19 | Siska Péter - szerki -- meo | Alszunk?
|
| Válasz erre | Inkább didaktikus rímes közlés ez, mint versszöveg, Ferenc. Nagyon gyorsan, tulajdonképpen már az első sorban direkt tanítóbeszéddé válik. Nincs benne poétikai feszültség, emlékezetes kép, sűrítés, csak pátosz és közhelyes moralizálás. Az olyan fordulatok, mint pl. "örüljünk minden szépnek s jónak" vagy "Éljünk át sok csodát, mert még megtelhetjük. / Zárjuk be a szívünk mélyére s ne feledjük!" egyszerűen megölik a verset. Én egyedül a Mátyás által is említett szakaszt tartanám meg belőle. Hagyja az erkölcsi buzdítást, és azt gondolja tovább! | 50.
| 2026.05.19 19:13 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Alszunk?
|
| Válasz erre | "De másképpen is tudunk még pihenni./ Az életben mindig el akar altatni valaki."- ez itt a sok nagyon magától értetődő, közhelyes fordulat között egy érdekesebb rész. Ez egy potenciálisan lírai fordulat, de úgy is kell akkor bánni vele. Sokkal drámaibban, provokatívabban is fel lehetne tálalni ezt a szembeállítást; mert ugye a vers szerint van az az alvás, ami a "Kimerültség, fáradtság gyógyítója.", nomeg az a másféle, amikor "el akar altatni valaki".
Ha így próbáljuk 'tisztázni', hogy mit is hasonlítunk össze mivel, akkor láthatjuk, hogy hol is van igazán szükség a sajátos, szokatlan, kreatív, jellemzően lírai nyelvhasználatra. Szeretnénk ugyanis jobban átlátni ezt a két "alvást", lehetőleg egy két- háromszavas jelzős szerkezetbe tömöríteni.
Az első "alvást" jelenleg két sor részletezi; hogy lehetne mindezt egy sorba összefoglalni? Esetleg két szóba? Ebben bizony nemigen van segítségünkre semmilyen megszokott mondás, de innen is tudhatjuk, hogy ha alkotunk valamit, ami mégis tömören kifejezi, amit mondani akarunk, akkor az tiszta eredetiség lesz, valami megragadó, idézhető gyöngyszem.
Hadd adjak egy példát egy hasonló probléma megoldásra Schiller "Remény" című verséből (Kovács László fordításában):
[...az első két versszakban a költő hagyományosabb, megszokottabb módon ecseteli a remény kedves és szép jellegeit...]
"Ez nem a bomlott elme szülte
Lázas hízelgő sötét agyrém
A szív kiált hangosan egyre:
Szebbért, jobbért születtem én!..."
Itt bár ugyancsak több sorba, de egy jelzős szerkezetbe tömörítette Schiller az egyik fajta reményt: az olvasó jobban meg tudja ragadni úgy, mint "[...] hízelgő [...] agyrém"-et. Ehelyett írhatta volna azt is, hogy 'van olyan alaptalan, bénító hatású remény is, amivel az emberek csak eltakarják a szemüket, amikor cselekedniük kéne, hogy jobbra fordítsák a sorsukat vagy elfogadják a megváltoztathatatlant stb. stb.'. De mennyivel tisztább, világosabb és erőteljesebb, egyszersmind többet is sejtető az a két rövid sor! Az összevetést pedig egy "ez nem az az x, hanem y" szerkezet adja, ami sokkal energikusabb, mint az, hogy "De másképpen is tudunk még [pihenni]". Schiller szerkezete sokkal szikárabb, kirobbanó, ebben a versben viszont ez a betoldás száraz, enciklopédikus hangulatú.
De nézzük meg azt is, hogyan foglalta össze a másik reményt Schiller: "A szív kiált hangosan egyre:/ Szebbért, jobbért születtem én!"- nem másik jelzős szerkezetet alkotott, hanem teljesen eltérő formájú kijelentést; mert írhatta volna azt is például, hogy 'többre- vágyás természetes hajtóereje', de ebben az alakzatban tömörebben, megragadóbban és többet fejezett ki. Az első remény jellemzésében a költő kiemelte a mesterségességet, a természetietlenséget, itt a kijelentés formájával is aláhúzza, hogy valami ösztönösre, valami természetesre gondol; az első remény "hízelgő", a passzivitásnak kedvez, a második pedig aktívvá tesz, követelés, némi forradalmi szikra van benne.
Próbálja meg az ilyen részeket a lehető legszikárabban, a legegyszerűbben leírni először! Ha sikerül egy-két prózai szóval megoldani, akkor nem biztos, hogy érdemes megírni. Ha viszont minden erőlködés ellenére sem lehetséges, ott egy újszerű költői képet kell (és lehet) kibontakoztatni. | 49. 48.
| 2026.03.21 17:29 | Fűri Mária - szerki -- meo | Eltűnik az ifjúság
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
Valós a probléma, amit körbejár. Sok fiatal máshol keresi a lehetőséget, nem itthon.
Mint vers, a két zárósor működhetne kis húzással -- egy másik versben:
Nem csillogó csillagkép a jövő
Lassan elfogyunk | 47.
| 2026.03.21 16:02 | Fűri Mária - szerki -- meo | A tövismadár
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
Ez pl. nem lenne rossz így (egy másik versben):
Légy óvatos, mert sok lett a tövis
Mind veszélyeztet, egyre több a hangodra vágyakozó. | 46.
| 2026.03.21 15:57 | Fűri Mária - szerki -- meo | Állapotjelző
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
Egy morbid -- vicces világvége hangulatot ki lehetne hozni belőle.
Olyan a nap, mint a hangulatom.
Néha kiugranék az ablakon.
Bár megtenni nincs okom.
......
......
Habos-babos párnákra esem.
Vagy az aszfaltba csapódik testem.
Vajon mi vár a másik oldalon? | 45.
| 2026.03.21 14:15 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Eltűnik az ifjúság
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc, attól, hogy egy szövegnek megtörjük sorait, s rímeltetjük sorvégeit, az nem lesz vers. Jelen írást sem tudom versként értelmezni, talán legközelebb a publicisztikához áll. Rímei kényszeresek, szóhasználata köznapi, nosztalgiája afféle panaszként értelmezhető, emellett túlontúl egyszerűsít. Nem szokásom beleszólni a feltöltött szövegek tartalmába, de azt hozzátenném, kicsit lerágott csont az ifjúság okolása, okítása, pellengérre állítása. Elsősorban talán nem bennük kell keresni a hibát. | 44.
| 2026.03.17 16:53 | B. Dezső - szerki -- meo | Tegnap ...
|
| Válasz erre | Őszinte hang, kétségtelen, némi pátosszal. Talán a mondanivaló feszültsége olykor direkt sánta rímekben valósítja meg magát:"Tegnap, elszálltak az évek sorra./Tegnap, még nem futotta sörre." A tegnap elszállásait a ma megállapodottsága, később kiderül, már biztosítással, autó birtokában mintegy felülírja, uh. a mérleg pozitív. Egyetlen kérdőjel, az utolsó mondat, a történések pont nem úgy alakulnak, de ez még tavalyi vers, tehát érthető. | 43.
| 2026.03.17 08:38 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Tegnap ...
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc, van lehetőség a versben, ám jelen formájában a legtöbb sor túlságosan általános, már jól ismert fordulatokat mozgat (elszállt évek, csodákban való hit, az ég kémlelése stb). Hiányoznának az erőteljesebb, képek, több egyedi pillanatra való rámutatás (ebből a szempontból a "tegnap még nem futotta sörre" példája követendő), minél kevesebb pátosszal. A vesszők szerintem is elhagyhatóak a tegnapok után. | 42.
| 2026.03.17 06:38 | Siska Péter - szerki -- meo | Rohan az idő
|
| Válasz erre | Sajnos több helyen képzavarba fullad ez a szöveg, Ferenc. Köznyelvi sablonokból építkezik, a forma bizonytalan, a rímek pontatlanok, kényszeresek. Mozgósítsa a saját tapasztalatait a közhelyek, általánosságok helyett! Ragadjon meg valami konkrétumot, induljon ki abból! | 41.
| 2026.03.16 21:26 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Rohan az idő
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
Kérem mondja, hogy ez nem komoly. Hogy szándékosan szedett össze minden közhelyet és giccset egy versbe. Találjon ki új hasonlatokat, ne ússza meg ilyen könnyen, hogy mások elhasznált kacatjait aggatja magára. Merjen elrugaszkodni a szokásos, magukat túl könnyen adó rímektől. Olvasson kortárs szépirodalmat!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 40.
| 2026.03.16 19:24 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Tegnap ...
|
| Válasz erre | Megedzi a nosztalgiát, hogy a hétköznap képeivel van ábrázolva, esetenként egy-két elvontabb, frázisszerű, de egyébként többrétűen értelmezhető folttal (pl.: "Tegnap, még kémleltük az eget."; "Tegnap kimondtuk, hogy szeretlek."). A verset egyértelműsítő keretezés- értem ezalatt az első két sort és az utolsót- teljesen elhagyható lenne, ezek nélkül is bőven átjön a mondanivaló. Az első versszakból leginkább a "tegnap vígan táncoltunk a porban" tartható még meg.
Változatos, hogy milyen minőségűek az erőteljes retorikába kényszerített kijelentések. Természetesen az értékük egy ilyen kompozícióban nem csak attól függ, hogy mennyire szép és mély összefüggésekre mutat rá a sajátos megformáltságuk, mivel többletet nyernek a felsorolásban, az egymáshoz való viszonyukban, ritmusukban, az általuk alkotott ívben. Illetve nem is állna jól, ha bármelyikük is túlgondolt, túlírt, vagy csak úgy hagyományosabb értelemben 'költői' lenne.
Nagyszerű fordulatot jelent például a "Tegnap, még nem futotta sörre." az őt megelőző sorok érzelmes banalitása után egyrészt a vulgárisabb tartalom kerül szembeállításra a magasztossal, másrészt viszont, ami sokkal érdekesebb, a hiány általi jóság kerül szembe a erények, értékek általi jósággal (A remény, az őszinte szív, az évek megléte vs a kísértésekbe vivő anyagiak hiánya). Kevés ilyen felemelő megoldás van viszont a versben; jó alapanyagnak talán ezt, a "Tegnap vígan táncoltunk a porban."-t, a második versszakot és a "Tegnap nem kötöttünk biztosítást."-t tartom; ezek nyilván megkövetelik a laposabb körítésüket, hogy kiemelkedhessenek, meglephessenek, de összességében sok az üresjárat a versben.
Szerintem a "tegnap" után sehol sem kell vessző. Lehet, hogy a hangsúlyt, a ritmust sejteti, de ezt az olvasó magától is hozzáteszi majd, ha a megfelelő ütemben fogadja be a verset, ha viszont nem, akkor pedig csak zavarónak és helytelennek észleli. | 39.
| 2026.03.09 20:10 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kinyílik a nagyvilág 2.
|
| Válasz erre | Szinonimák kicserélésén kívül az új verzió igazán csak a "Kies pusztává teszem a tájat" ("Kies puszta most már a táj." helyett) sorral jelent többletet. Ez ígéretes megoldás, de kidolgozatlan (a lírai én az ordításával üldözi el az embereket magától? Vagy prófétai izzása túl forró ahhoz, hogy azt földi halandó elviselje?). Az ez előtti sorban, az "ordítani tudok, mert ez fájhat" esetében valószínűleg a rímkényszer miatt megsokasodott a feltételes mód, a bizonytalanság. Egy ilyen versnek semmiképpen sem tesz jót az ilyen latolgatás, ezen a ponton az újabb változat gyengébb lett. Múlikkal szavazok, nagyrészt amiatt, amit az eredeti változathoz fűzött meómban is leírtam. | 38. 37.
| 2026.02.18 14:10 | Fűri Mária - szerki -- meo | Régi épületek
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
Az első versszak lehet, nem túl eredeti, de képes átadni egy látomást, ami jólesően megmozgatja az olvasót.
Nem is biztos, hogy házakkal kellene folytatni. Lehet, inkább arról kellene írni, hogy mi is vágyunk kitörni a kisszerűségből. De ez a folytatás nem egyszerű feladat, megoldani, hogy ne legyen dagályos, régimódi, mégis benne legyen a vágyunk, hogy megmutassuk magunkat. | 36.
| 2026.02.17 08:53 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Régi épületek
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
az ember valójában nem alkot, majdnem mindig természetellenes, amit tesz. A sziklára épített várhoz szétrombolja a sziklákat, fákat vág ki, de még a kis házaknál is ezt teszi. Az ember a természet betege, miként a gabona, rozs, árpa stb. az igazi gyomnövénye, mostohagyermeke a földnek. Érdemes ezen elgondolkodni.
Ön próbált egy kettőséget felépíteni, sajna ezt nagyon sokan felépítették. Mindig elmondom, önnek is: maradjon meg az eredetiség mellett. Akár harcoljon is meg érte, önmagával. | 35.
| 2026.02.17 08:50 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | A zenekar
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
nagyra értékelem azt, hogy igyekezett egy teljes képet mutatni. Ritkaság, verben annál is inkább, hiszen ez inkább klasszikus vonal, illetve szomorúan tapasztalni, hogy az igazán mesélős, úgymond nagy versek ideje elmúlt. Ez mindenképpen dicséretes.
A baj az, hogy ön nem sok tartalmat ad a versnek, megmarad a leírási fázisban. Javasolom, merjen továbblépni. A költészet mindig a "se istenem, se hazám"-nál kezdődik. | 34.
| 2026.02.16 09:33 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Régi épületek
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
Nem tanácsos nagy szavakkal dobálózni. Ez így bűvészet, nem költészet. A bűvész szemfényvesztő, a költő érzékeltető. A lényeg az apró részletek ábrázolásában rejlik, itt ilyet nem látok. Nézzen be a kis házakba, hogy élnek, mit csinálnak ott a lakók?
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 33.
| 2026.02.16 09:06 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | A zenekar
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc, úgy érzem, végig egy külső mázt kapargat, nem ás az ábrázolt helyzet mélyére. A sorokból kényszer érződik, sok a felesleges töltelékszó, nem túl szerencsés, terjengős megfogalmazás (az évek múlásával fogytak ők is mára, nem is csoda, ha hulló lesz a csillaga stb), a rímek, összecsengések sem igazán jók. Emellett nem ad lehetőséget arra, hogy az olvasóban életre keljenek a sorok, mindent elmond, kimond, lezár, egyszerűen.
Úgy érzem, szükség lenne egy másabb versnyelv, szempont elsajátítására. Olvasson verseket, kortársakat, klasszikusakat egyaránt, vizsgálja meg kicsit soraikat, hogy ők miként, milyen eszközökkel mesélnek.
Javaslom, első körben talán próbálja meg szabadversben megírni, amit meg akart. Minél tömörebben, minél lényegretörőbben, csak azokat a mozzanatokat, szavakat meghagyva, melyek feltétlenül szükségesek. | 32.
| 2026.02.15 21:13 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Állapotjelző
|
| Válasz erre | Az első két sor felütése Pilinszky 'Ne félj' versére emlékeztet ("Én megtehetném és mégsem teszem,/ csak tervezem, csak épphogy fölvetem,/ játszom magammal, ennyi az egész,/ siratni való inkább, mint merész."). Az ilyen szövegek nagyon sokat adhatnak, mert megmutatják, hogyan lehet egy indulatot, elsöprő erejű érzelmet magunkban lecsillapítani, esetleg szépséggé, ebben az esetben elvont kíváncsisággá változtatni; bár az erre utaló utolsó két sor kicsit megalapozatlannak, előkészítetlennek érződik. Hacsak nem mint csattanót vesszük, hogy a lírai én nem a túlvilágon mereng, hanem csak a párna vagy aszfalt esélyeit latolgatja. Ha efféle fekete humor lenne a cél, az jobban érvényesülne a sorrend megfordításával; először jönne a "Vajon mi vár a másik oldalon?" túlvilággal kapcsolatos elképzeléseket előhívó mozzanata és utána a "habos-babos párnákra esem....". Összességében számomra nem rajzolódik ki, hogy pontosan mit szeretne kifejezni a vers, mennyire oldott, mennyire gondolatkísérlet, mennyire akar játékos lenni, és ezt talán azért is van, mert sablonos megfogalmazásokkal építkezik. | 31.
| 2026.02.05 14:01 | piciluca@gmail.com -- nem én vagyok ez az ember
|
| Válasz erre |
Mórotz Krisztina
Mezítláb
Körtefa levele tenyeremen morzsolom
Óvom, a kis fészket. Nevettél miatta
látod a rozsdafarkú felriadt.Kótyagos
ahogy rázza tollait a szép madár.
A fákon mézgát sír minden kéreg
Kérdezz meg miért szomorú a
szemem? Alatta holdsarló árnyéka
éjdió koppan. Olyan a földön akár alvó
nő ki pogány daccal kitárja magát
Madarak. Madarak voltunk lelkem
Kemény dühös arccal néztél
és itthagytál a hajnalokon
Vadkörtefák a régi asztal mellett
Morzsákkal tele lyukas zsebem.
Mezítláb a hosszú fűben mászkálok
Jegenyenyár.
Maga a madár szimbólumként is segíthet. Ahogy a fák is. Van olyan madár ami tüskék közé rakja a fészkét. Ez a rigó vagy a házi rozsdafarkú. Tedd bele magad,a "tüskék közé" és a madár legyen az ami ráébreszt valamire. Mindegy mire, visszamehetsz az időben, csapongj.. Ne rakd össze mondom igaz legyen, Előszeretettel használják a meózok a giccs szót. Nos nem mindenki érzékeli a giccset Péter. Azért írtam be, mert nehogy én legyek ez a magánytövises durcika, no meg van még hasonló címmel más versem is B. Dezső. De nem én vagyok ő. | 30.
| 2026.02.04 21:25 | Siska Péter - szerki -- meo | A tövismadár
|
| Válasz erre | Ferenc, szerintem is nagyon sokat jelentene, ha több kortárs szerzőt olvasna a magyar és a világirodalomból, illetve ha elengedné a kész nyelvi paneleket, közhelyeket. Ne ragaszkodjon ahhoz, hogy "szép" verset írjon "szépen", mert nagyon könnyen giccsbe fúlhat a vers. Ez a szöveg így naiv líra marad, egy olyan intelem, ami a szerkezeti, verstani hibák miatt "hagyományos", "klasszikus" versként sem állja meg a helyét. | 29.
| 2026.02.03 21:28 | B. Dezső - szerki -- meo | A tövismadár
|
| Válasz erre | Ezt csak Ön tudhatja, és azt is hogy mennyire gondolja komolyan, hacsak nem azért űzi e fura játékot mert titokban vmi múltbeli ok, (sérelem / tesztelés stb.) miatt egy Dokk-ra visszajáró lélek. | 0 25 50 |
|
