Kacskovics Attila
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
5.
| 2011.07.13 03:33 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Hippik
|
| Válasz erre | Ez inkább rap-szöveg, semmint vers. Ám annak sem túl igényes, bár vannak sikerültebb részei, leginkább a képek csúsznak itt-ott el, ami valljuk be, versnél nem előny, sőt. Rögtön a második sornál megakadok, mit is jelent pontosan az, hogy "a vallás csak egy hit lett" (milyen vallás, a vallások egésze, vajon nekem is ugyanazt jelenti a vallás szó, mint Attilának?) Inkább a rím (rossz rím) kedvéért alakul a mondat jelentése, sejtésem szerint, ami pont addig nem baj, míg az emiatt nem csorbul. Rengeteg tartalmi pontatlanság, nyelvi-képi zavar, amiket most nem részleteznék, mert majd' minden második sorban találni kellemetlen hangzású vagy értelmetlen, logikai hibákat is vétő mondatot. | 4.
| 2009.11.30 11:19 | viga -- Ha... - érzelmet vesztett a lét.
|
| Válasz erre | én meg szólok, ha már nem van. | 3. 2.
| 2009.07.29 09:57 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Vendégszoba
|
| Válasz erre | Itt is hasonlóan ismerõs nyelvi megoldások kerülnek felszínre, mint az elõbb. Csak utalásszerûen: "Mámoros álmokból idézett hajnal.", "Leégett gyertyacsonk hamuláng lelke.", "Hol emlékek facsarták könnyeik beléd?"
E szöveget viszont a gondolati-filozofikus tartalmak helyett a képiség mindent felülíró akarása nyomja kissé agyon; a végeredmény mégis hasonló, mint az imént. A szövegek erõs, szigorú utólagos visszaolvasása vethet gátat ezeknek a túlzón domináns szándékoknak, miként az olyan szerencsétlen nyelvi zárványok is megszüntethetõk általa, mint:
"Itt álltam hát, s fordultan rohantam.
Kifelé fénypontban lélegzet emelten." | 1.
| 2009.07.29 09:52 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Elfogynak az álmok
|
| Válasz erre | "S ha örökké alszol, elfogynak az álmok.
Idõvel elfogynak az álmok."
Ez a refrén; azért tetszik, mert pimaszul állít valami látszatra teljesen nonszensz dolgot, mégpedig, hogy az álmok száma véges. És benne van az az olvasat is (talán szándéktalanul), hogy az idõvel együtt fogynak el az álmok, ami az örök alvást tételezve még érdekesebb együttállás.
A vers többi részérõl sajnos nem tudok igazában jót mondani. Erõsen retorikus, ami önmagában nem baj, de a retorika mögül leginkább olyan kérdések olvashatók ki, amelyeket hasonló formában sokszor tettek már fel versekben:
"És mond hány testet dönt rabságba még,
A kifulladt eszme hörgõ kacagása?"
"Hány világ dõljön romlásba még,
Mire testet ölt az értelem?
És hányszor robbantsuk bombával fel,
A megkövült eszmék templomát?"
A retorikai hangoltság tehát ezúttal is (mint oly sok más versben) a pátoszos hevület áradásához vezet, ami önmagában nem feltétlenül baj, csak itt is olyan gondolati minták reprodukálódnak majd egy az egyben önkéntelenül általa, amelyeket a klasszikus szerzõk munkásságából már jól ismerünk. S ha az ember Kacskovics-vers olvasásába fog, eredendõen nem ezeket a mintákat szeretné viszontlátni - ez így csak olyan, mintha a vers beszélõje felmondana egy készen kapott anyagot. | 0 |
|
