Konta Ildikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
306. 305.
| 2026.02.13 09:49 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | játszom
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, szerintem sokkal több van ebben a versben, mint amennyit kibont. A "csak az az örökös pakolászás / csak az ne lenne" feltételezi a folyamatos körkörösséget, amivel el lehetne játszani intenzívebben, hosszabban kalandozni a belső térben, ha már "magamig szól a jegy". A "szívre sebtapaszok" picit hatásvadász. Szívesen olvasnám egy átgondoltabb verzióját a versnek. | 304.
| 2026.02.08 21:35 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | idegen
|
| Válasz erre | A vége egy kicsit szájbarágós, illetve nem érződik túl pontosnak. A sebek, mint szöveg és térkép a bőr papírján, vagyis a mint jellemet alkotó (nem ösztönző, kényszerítő, hanem egy az egyben kitevő) szenvedés képe amennyire érdekes, annyira sokat használt és megérdemelne egy olyan felvezetést, ami nem helyez rá ekkora súlyt, vagy nem így helyez rá súlyt. Az első versszak nagyon határozatlan, jegyzetszerű, hangsúlyosan pictura a második versszak sententiájával szemben, viszont annak kicsit egyoldalú. "túl kék az ég/ és a curacao/ nem szeret kék dolgokat inni"- az ég és curacao ital túl kék, vagy az ég túl kék és a curacao(i) szigetlakó nem szeret kék dolgokat inni? Itt jó lenne valamivel pontosítani. | 303. 302. 301.
| 2026.02.04 21:28 | Siska Péter - szerki -- meo | árnyék
|
| Válasz erre | Ennek a szövegnek van tétje, valódi emlékezeti munkát végez, küzd az anyaggal. Az indítást ugyan kissé zsúfoltnak érzem, az ezt követő kép viszont nagyon jó, furcsán konkrét, itt kezd el igazán működni a vers. Az "üljön csak az árnyéka / szemhéjamon" hatásosan sűrít, az "apám sose beszélt a tibeti szerzetesekről / Karádyt imádta részegen anyám helyett" sorpár pedig talán a szöveg legerősebb része. A zárás finom, érett poétikai megoldás. Marad nálam is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 300.
| 2026.02.04 10:23 | Fűri Mária - szerki -- meo | árnyék
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Örülök, hogy újra itt.
Csatlakoznék szerkesztőtársamhoz, én is jónak találom a verset, Karády beemelését én is telitalálatnak érzem.
A férfiak többségének kell egy ikon, aki a legritkább esetben a vele élő nő. Egy színésznő, egy régi, be nem teljesült, vagy egy nagy, beteljesült, de nem folytatható szerelem, egy barát felesége, a lánya barátnője -- hosszú a sor. És szerintem jó, ha az apa, ha nem is ideális szülőként, a család része; és a záróversszak bizalmas, reális és költői sorai alapján úgy olvashatom, hogy az is marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 299. 298. 297.
| 2026.02.02 19:24 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | árnyék
|
| Válasz erre | Mindenekelőtt: a lezárás gyönyörű, szinte tökéletes. A finom, impresszionista beállítású felvezetés után a szembesítés végig átgondolt, megemelt marad. Bizonyos motívumok, Karády Katalin és a szilánkok ritmust, koherenciát teremtenek rendkívül tudatos, de nem erőltetett módon. De ennél talán hatásosabb az "és egy kancsó tejet próbálok tukmálni rá/ de nem kér.", mert ambivalenciába, összetettsége vezet be, mesterkéltség nélküli viszonyulást mutat vakmerően tömör, magyarázkodás nélküli formában.
A Karády és szilánk-motívumok viszont mindenképpen tudatosítják az olvasóban, hogy versnek írt szöveget olvas, ami ebben az esetben jótékonyan ellensúlyozhatja a szembesítés keménységét. Maraddal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 296.
| 2026.02.02 16:30 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | játszom
|
| Válasz erre | Nagyon jó felütés, a lírai én mintha előre érezné az élethelyzetei ismétlődését a külvilág változó díszletei mögött. "Magamig szól a jegy"- ugyancsak a megoszthatatlan, egyéni sorsba való bezártságot lehet sejteni a sor mögött. Ezekkel az alapfeltevésekkel valóban semmi más megfogható nem marad a változásból, mint az örökös pakolászás, a "papucs és pizsama", refrénszerűen is elismételve.
A magány feloldása iránti vágyakozás már a felütésben is megjelenik, mivel a lírai én alkalmazkodni igyekszik a bevett, általános elvárásokhoz, tekintetekhez, amik az utazását sorsváltozásnák akarják hinni. A megfogalmazásban (a címmel együtt) hozzáadódik ehhez egy réteg enyhe cinizmus is. A harmadik versszak közepe ("jó lenne valakitől elbúcsúzni/ egy csók a peronon/ miközben a nyakkendőjén matatok") viszont már sokkal direktebben, már-már szentimentálisan ábrázolja ezt. Az utolsó sor kicsit szépelgő, a mai testlírás versvilágban túlságosan is olcsó kép, jobbat érdemelne a szöveg. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 295.
| 2026.01.14 09:54 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | ajtófélfám
|
| Válasz erre | Kedves konta Ildikó!
Kicsit még csiszolatlan, de mér most jó vers, érdemes még dolgozni rajta. Az ablak/ajtófélfa-problémát már Kulin Borbála is leírta, én csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem húzni kellene a verset. Az első négy sor egészen kiemelkedő, az utolsó két versszak is nagyon jó, de az "egy plexin nézzük egymást" sortól a "mint egy tussaudi figurát" sorig terjedő rész nem sokat ad a vershez. Ha szabad ezt tanácsolnom: húzza ki ezt a részt, és csiszolja össze az ablak/ajtó képet, és lesz egy tökéletes verse.
Végül pedig: bár szigorúan kritizáltam, szeretném megírni, hogy nagyon tetszett a vers! Nagyon erős hangulatot teremt, és tényleg megérint.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 294.
| 2026.01.14 09:48 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | képek a falon
|
| Válasz erre | Kedves Konta Ildikó!
A vers eleje és vége lett a legjobb: az első öt sor kiválóan megrjzolt kép, az utolsó három pedig jó zárszó. A többi viszont túl általános, és nem igazán mond semmit - húzza meg a verset, írja sokkal rövidebbre, és kiváló, ütős alkotás lesz.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 293.
| 2026.01.14 08:28 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | új bilincs
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, kicsit döcög a megfogalmazás, az első versszak utolsó négy sorát és a második versszak első sorát mindenképp átfogalmazni javaslom - gördülékenyebben, minél tömörebben, nagyobb figyelmet fektetve a láttatásra. A kilincs-bilincs pongyolán cseng, kicsit hatásvadásznak érzem a zárást. | 292. 291. 290. 289.
| 2026.01.09 09:24 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | kezdjük kicsiben
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, nagyon terjengős szöveg, sok a töltelékszó, bizonyos információk feleslegesek. Fontos lenne a feszesség, a tömörítés. Javaslom, kísérletezzen, például írjon szöveget a "hogy" szó használata nélkül. Később fokozhatná más szavak kikerülésével is. Sokat segíthetnek az efféle játékok - később már automatikusan tömörebben fog fogalmazni.
Ami a verset illeti - megpróbálnék egy lehető legcsupaszabb változatot írni belőle. | 288.
| 2026.01.07 11:47 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | új bilincs
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Akár még jó is lehetne, ha nem zavarnának a szenvedő (passzív) szerkezetek, pl. "archiválva volt".
A második felében szerintem indokolatlan a szöveg széttördelése.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 287.
| 2026.01.06 12:36 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | képek a falon
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, nagyon szépen és koncentráltan indul, meghatározó atmoszférát teremt, aztán a negyede-közepe tájától lassacskán szétfolyik a vers - a zúgók után megfoghatatlanabbá válik, nem annyira világos a vonalvezetés. A pocsolyák, valóság-nádasok, hóvirágok behozatala ellangyosítja a sorokat - ezekből húznék, illetve az arcok/hangok sorok is túl általánosak érzésem szerint. Maradnék a megfoghatónál, annál a koncentráltságnál, amivel indult.
Súlyos kijelentéssel zár, de ezt a fentiekben szerintem erősebb alapokra kellene helyezni, világosabban megrajzolva az apa és a versbeszélő viszonyát. | 286.
| 2026.01.05 22:22 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | képek a falon
|
| Válasz erre | Az első öt sornak gyönyörű íve van. A "már mindegy is..." kezdetű rész tovább szőné a képek áramlását, de már általánosabb asszociációs mezőben, nosztalgikus beütésekkel, hogy aztán visszaolvadjon a kezdő motívumba. Ez a kompozíció remekül működik, viszont a "már mindegy is..." váltás túl gyors, túl nagy ugrás talán. Legalábbis az utána következő képek konkrét folyékonyságához viszonyítva. Ezekből különösen szép a "fény nélkül aztán feloldódik minden", sok rétegzett kozmikus-mitologikus asszociációt megenged. Viszont az "az arcok/ a hangok" rövid sorai utána egy árnyalatnyit teátrális, talán húzható lenne. | 285.
| 2026.01.05 22:13 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | nem is tudom milyen madár
|
| Válasz erre | A "főnix és azt hiszi..." kezdetű gondolat talán túl éles, gunyoros, felsorolásában retorikus, nem illeszkedik a témából legtöbbet kihozni ígérő expresszionista- gyerekrajzos irányba. Ezt egyébként az utolsó sor, illetve az utolsó három jól megüti. Viszont a "de ez az én/ de ez a madár" szerkezet intellektuális, pszichológiai szemlélete megint ellene hat a felszabadultan szárnyaló ábrázolásnak.
Számomra az utolsó versszaknál kezdődik a vers, ez után pedig még mindig be lehetne építeni a címadó sort, aminek a határozatlansága kétségkívül hat, jól működik. Egyelőre nem mutatkozik meg eléggé a vers erővonala, múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 284.
| 2026.01.05 09:42 | Kulin Borbála - szerki -- meo | ajtófélfám
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó,
szép hangulata van ennek a versnek, zenei, de még kicsit "karcos". Talán lehetne keretes a szerkezete, az ajtófélfával, azzal kezdődhetne a vers (egy régi fotón állunk egymás mellett stb...), az első versszakot elhagynám, a karcolás annyira erős szó, erős hatást vált ki, hogy elviszi más irányba az olvasót. Az "időkapszulmában" szón is elgondolkodnék, hogy kell-e. Szép az konyhaablak-függöny-halotti lepel összehozása. A zárlatban annyit pontosítanék, hogy a versbeszélőt a konyhaablakban állva képzeljük el, innen az ajtófélfa ölelése picit logikátlan ugrás - esetleg "de mintha az ajtóban állnál / de mire odaérek, csak az ajtófélfát ölelem" vagy ilyesmi? | 283.
| 2026.01.04 20:32 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | nem is tudom milyen madár
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, a felesleges töltelékszavakat első körben mindenképp felülvizsgálnám. Ahova nem feltétlenül szükséges a "hogy", "és" stb, oda ne tegyük ki. Pl. az első sorok érzésem szerint sokkal gördülékenyebbek lennének így: "a nő madárnak hiszi magát / repülni akar // nem veréb / sas vagy keselyű / hiszi / elég egyszer elégni"
Összességében picit kibontatlan, de ahogy szerkesztőtársam is írja, kellő munkával lenne a versben lehetőség. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 282.
| 2026.01.04 12:33 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | kezdjük kicsiben
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Vannak benne érdekes gondolatok, viszont így ömlesztve nem elég átgondolt. Azt javasolnám tegye félre pár napra és utána nézze meg, mi az, ami biztosan kell bele. Tisztítsa meg, csupaszítsa le a szöveget!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 |
|
