Kozma Gyorgy
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
2.
| 2003.01.21 11:24 | kozma -- vers
|
Válasz erre
Előzmény | Kozma György:
Ide óda ma hexameterben kellene több is
Gerlóczy Sári kiállítása
Léptei koppannak plafonunkon - mégis akár egy
Istennõt az Olümposz bütykén, messzinek érzem.
Bõ bársony köpenyében nagy cekkert cipelõ hölgy,
Hogyha belép, lépcsõházunk hunyorog: videóklip.
Képei kapcsán szokta Gulácsyt idézni az ítész.
Érdekes ez, dédagynéném, maga is mûgyûjtõ,
Sárika õseivel kitünõ nexust ápolt úgy
Uszkve kilencszáztíz táján, és jó rokonunkat,
Azt a Gulácsy-fiút pártolta, örült, mert olcsón
(Így írt) szép festményt kap tõle. Sosem firtattam,
Hogy kik az õseim, ámde idõvel mind csak elõjött:
Sok meseásó rabbi meg Erdélybõl fejedelmek.
Bár bennünk kusza-mód keverednek a gének, fontos,
Kit hova kötnek a múltbeli szálak. A rajzaimat
Dúlt, ideges vonalakkal róttam, ezért, ha lenyûgöz,
Sárika rajzlapján egyetlen drótszerü szálból
Mint bomlik ki a sok-sok test ölelése gubanca:
Hinnénk, Párkák sorsfonadéka. No, másra figyel ma
Sokmiliárd ember kinn, így volt régen is ez:
Intrika, gyilkosság, cirkusz, hadurak cselezése,
Keblek, gólok, bankok, szép paripák, jobban hat
Minden a képnél, versnél. És minekünk, keveseknek,
Bárha a szomszédban lakik épp, idegen lesz mégis
Mindig a mûvész, ám koponyánk, szívünk mélyérõl
Csak nem tud szabadulni.
| 1.
| 2003.01.21 11:23 | kozma -- kerdi
|
Válasz erre
Előzmény | Az ilymely ciimem gamzo48yahoo.com.
De nem tudom, hogy lehet bejuttani a versem *amit maar a dokk kijaviitott.
Van valami jelszavam is p92z7BGeBu de nem tudom mire kell ez ees hol.
Lehet, hogy mikor utoljaara volt idoem erre, akkor elmondtaak, de az elmuult hetek alatt elfelejtetem.
Kozmagyuri
PS
Itt a dokk aaltal javiitott vers. Nem lehetne egyszeruen csak feltenni oda, ahol laathatooa tisztelt usereknek? Nincs felrakoo lap?
Kozma György:
Ide óda ma hexameterben kellene több is
Gerlóczy Sári kiállítása
Léptei koppannak plafonunkon - mégis akár egy
Istennõt az Olümposz bütykén, messzinek érzem.
Bõ bársony köpenyében nagy cekkert cipelõ hölgy,
Hogyha belép, lépcsõházunk hunyorog: videóklip.
Képei kapcsán szokta Gulácsyt idézni az ítész.
Érdekes ez, dédagynéném, maga is mûgyûjtõ,
Sárika õseivel kitünõ nexust ápolt úgy
Uszkve kilencszáztíz táján, és jó rokonunkat,
Azt a Gulácsy-fiút pártolta, örült, mert olcsón
(Így írt) szép festményt kap tõle. Sosem firtattam,
Hogy kik az õseim, ámde idõvel mind csak elõjött:
Sok meseásó rabbi meg Erdélybõl fejedelmek.
Bár bennünk kusza-mód keverednek a gének, fontos,
Kit hova kötnek a múltbeli szálak. A rajzaimat
Dúlt, ideges vonalakkal róttam, ezért, ha lenyûgöz,
Sárika rajzlapján egyetlen drótszerü szálból
Mint bomlik ki a sok-sok test ölelése gubanca:
Hinnénk, Párkák sorsfonadéka. No, másra figyel ma
Sokmiliárd ember kinn, így volt régen is ez:
Intrika, gyilkosság, cirkusz, hadurak cselezése,
Keblek, gólok, bankok, szép paripák, jobban hat
Minden a képnél, versnél. És minekünk, keveseknek,
Bárha a szomszédban lakik épp, idegen lesz mégis
Mindig a mûvész, ám koponyánk, szívünk mélyérõl
Csak nem tud szabadulni.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: kozma, kozma | 0 |
|
