Filip Tamás
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
685.
| 2025.09.17 14:22 | Filip Tamás -- köszönet
|
| Válasz erre | Köszönöm a szerkesztőknek az Utazni kell című versem "maradanDokkosítását". | 684.
| 2025.09.16 23:41 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Utazni kell
|
| Válasz erre | Apám mikor tavaly haldoklott hirtelen felébredt majd azt mondta mikor kérdeztem hogy kér-e vizet, hogy nem tudom fiam melyikre kell felszállni.. Nem értettem miről beszél.. Kérdeztem mire akarsz felszállni.. | 683. 682. 681.
| 2025.09.08 11:39 | Filip Tamás -- köszönet
|
| Válasz erre | Köszönöm a szerkesztőknek a versemmel kapcsolatos értékeléseiket, és természetesen magát a döntést. | 680.
| 2025.09.08 09:58 | Filip Tamás -- re: Egy óvatlan pillanatban
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyuri, a Szinva patak és az a híres vízesés a személyes mitológiámban igazán fontos, és tényleg kötődik József Attilához. A patak ugyan a Sajóba folyik, de egy költői képzeletvilágban nagyon is elvihet egy távoli, valóságos, de ugyanúgy mitikus gazdagsággal bíró helyre, Monet-hez. Azon a csodahelyszínen, ahol egyébként soha nem jártam, bizony ott lehet egy gyönyörű asszony, aki rám vár. Ha messziről vinném a csokrot, biztosan elhervadna, mire odaérek, így praktikus, bár kockázatos ötlet a vízililiom letépése, de ha megvárom, amíg félrefordul az őr, talán sikerülhet. Köszönöm a szép szavaidat. | 679.
| 2025.09.07 20:13 | Fűri Mária - szerki -- meo | Egy óvatlan pillanatban
|
| Válasz erre | Monet giverny-i kertjéből vízililiomot tépni némi bátorságot igényel; fiatalos csíny ez, amit csak egy szerelmes engedhet meg magának. Jól felépített, rövid és mozgalmas vers, marasztalom én is. | 678.
| 2025.09.07 20:11 | Duma György -- Egy óvatlan pillanatban
|
| Válasz erre | Tévedni emberi dolog, de nekem ez a vers kétszeresen is megidézi legnagyobb költőnket, és csodálkoznék, ha ez véletlen lenne, pont a szerző ismeretében.
A Szinva, persze idézheti Borsodot, vagy valami más, közeli várost, tájegységet, de nekem a Szinva patakhoz eloldozhatatlanul az Óda kötődik.
A”virág nélkül megyek” sor is a “…jöttél, nem virággal”-t hívja elő bennem, véletlenül, vagy szándékoltan, csak a szerző tudhatja, esetleg még ő sem.
Monet-ra egyébként nem csupán a település név utal, hanem a birtokán található tó gyönyörű vízililiomai is, gyanítom, hogy a szerző járt e helyszínen, s személyes emlékeit szövi e remek versbe. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Filip Tamás | 677.
| 2025.09.07 19:34 | Siska Péter - szerki -- meo | Egy óvatlan pillanatban
|
| Válasz erre | Letisztult, pontos, intim lírai darab. Számomra a legérdekesebb benne az, hogyan emeli a vízililiom letépésének gesztusát a vers zárlati súlypontjává. Az a bizonyos "óvatlan pillanat" nem szükségszerű, hanem (az én olvasatomban) inkább kegyelmi, mert a jelentés és a szépség egy váratlan pillanatból születik majd, a hiány ("virág nélkül megyek") ajándékká lesz. | 676. 675.
| 2025.09.07 16:50 | Farkas György - szerki -- meo | Egy óvatlan pillanatban
|
| Válasz erre | Filip Tamás kitűnő verseket ír, ez is az. Egyértelműen marad. Nagyon szép. Néhány rövid sorban is több síkon van jelen a szerző, több irányba is elágazik a költői mondanivaló és a zárásban megkapó módon ábrázol egy kedves, szeretetteljes jelenetet. | 674.
| 2025.09.07 09:49 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Egy óvatlan pillanatban
|
| Válasz erre | Filip Tamás versei mindig is "nagy műveltséget" kívánnak meg az olvasótól, ha az meg akarja fejteni, ha érteni akarja. Jelen verse is többsíkú vers, és több olvasatot is enged attól függetlenül, hogy mégis az "erősebb" olvasat a láthatóbb.
Filozofikusan indul a vers, s míg Kant épp a Természetet teszi okának annak, hogy az ember megokosodott, és mindet észszerűen tesz, Filip ezt a sajátos versmodorában megfordítja: az ember az, aki a Természet ismerete okán az erősebb, a jobb, jelen esetben a hajós az, aki TUDJA, hogy mi fog következni. A versíró is tudja, s először a valóságot térképezi fel: életében nem a Szajna a főszereplő, hanem inkább a Szinva (ezért csodálatos a vers, mert így lehet eljutni Borsodból Párizsba, vagy Givernybe egy pillanat alatt). A megszólított személy a versben feltételezhetően a társ, a pár, aki hiányzik a költőnek a versírás pillanatában, sőt, mindig, hiszen érte a világot is bejárná. (És virágot általában hölgyeknek szokás tépni-vinni.) Az óvatlan pillanat azt is sejteti, hogy mivel nem vitt virágot, azt a Természetből veszi majd el, amit kicsit illetlennek tart ugyan, de egy olyan helyen, mint Giverny, ez is megengedhető. (Így kerül a a versbe a festő is, azaz a világ kultúrája, ami az emberiség KÖZÖS tulajdona. Tán épp erre is akar figyelmeztetni a vers.)
A vers tovább nem "szikárosítható", minden a helyén van benne, kissé melankólikus, kissé "befelyezetlenség" érzését is adja, de valószínűleg azért, mert a TÖRTÉNET is befejezetlen a költő és a versben sejtetett személy között.
Ez az én olvasatom volt, másnak talán (biztosan) mást mond a vers. Ezért is jó. | 673. 672.
| 2025.07.03 00:45 | B. Dezső - szerki -- meo | Lassan mászni kezd
|
| Válasz erre | Introspektív, álomszerűen metafizikus utazás, kb. három fő egységből áll, a gondolati ívek váltakozásai szerint. A lassú tempó és rövid sorok szaggatott jellege Filip versvilágához méltó termékeny feszültséget sejtet, és fokozatos kibontásokkal erősít. Szerintem a vers eleje és különösen a befejezése a legjobb. A „...lassan mászni kezd / bennem a Csomolungma" – félmondat, számomra meg (- nem ki) akasztó rész, lehet direkt. A szándékos elbizonytalanodás (- nítás), kisujjból , - kabátujjból teremtett költői bűvészeszköz, amit irodalmunkban kevesen tudnak ilyen könnyeden megoldani, létrehozva a brutálisan jó lezárást. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 671.
| 2025.07.02 15:44 | simonadri@gmail.com -- re: meo | Lassan mászni kezd
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tamás, köszönöm a válaszod! Így már értem, és most már sokkal jobb nekem. :)
Igazából csak azért terelgetlek szelíden a közérthetőség felé, mert roppant módon tud idegesíteni, ha nem értek egy verset. De az is legalább annyira, ha a versszöveg faék egyszerűségű vagy túl egyértelmű, és nincs min töprengeni, nem lehet kiemelkedni vele együtt a hétköznapi szemantika poklából. De pont a minap tetszikeltem és marasztaltam egy verset, amiből egy büdös szót sem értek, szóval nehéz nekem megfelelni, na.
A kétféle jegyzés teljesen véletlen volt, általában elfelejtem bepipálni a szerkiként megjelenést. De persze tudjuk, hogy nincsenek véletlenek. | 670.
| 2025.07.02 14:17 | filiptamas@gmail.hu -- jajj
|
| Válasz erre | Most nézem csak, micsoda marhaságot írtam az előbb...
"egyszerűbb nyelvezettel, motívumkényszerrel íródott versek"
Motívumkészlettel, így akartam. | 669.
| 2025.07.02 13:20 | filiptamas@gmail.hu -- re: meo | Lassan mászni kezd
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Adri, én sem mindig értem a verseimet, és ez nem szokott zavarni, vagy legalábbis ritkán. Amikor zavar, akkor általában nekiveselkedek, hogy a gondolatot kiszabadítsam a rárakódott törmelék alól. Ha sikerül, akkor a szövegen is változtatok.
Babits beszélgetőfüzeteiből tudom, hogy bizonyos szavak vonatkozásában voltak olyan egyéni változatai, amelyekhez ragaszkodott. Tehát, a nyelvi sztenderdtől vállaltan eltérő írásmód adta a motivációt a vagónokhoz. Hogy miért vagónok, ha már gleccserek is voltak? A lassúság köti össze őket, meg az erő. Megállíthatatlanul haladnak céljuk felé.
Amit a közérthetőségről írsz, finoman ennek irányába terelve másfél évtizeddel idősebb pályatársadat, mosolyra indít, mert nem hiszem, hogy az egyszerűbb nyelvezettel, motívumkényszerrel íródott versek automatikusan több olvasót visznek a költészet felé. Amúgy a nyelvezetem sokkal egyszerűbbé, romantikusabbá, érzelmesebbé vált az utóbbi időkben, de ennek épp nem az olvasók kegyei iránti vágy volt az ösztönzője.
Más.
Feltűnt, hogy első beírásodat szerkesztőként, a másodikat magánemberként jegyzed. Szinte biztos vagyok benne, hogy azért, mert menet közben rájöttél, hogy neked ezzel a verssel nem szerkesztőként, hanem költőként, pályatársként, érdeklődő olvasóként van dolgod. | | A fenti posztra érkezett válaszok: simonadri@gmail.com | 668. 667. 666.
| 2025.07.01 23:51 | Simon Adri - szerki -- meo | Lassan mászni kezd
|
| Válasz erre | Kedves Tamás! A vagón-motívumnak sem hosszú, sem rövid o-val nem világos, mi itt a szerepe. Úgy emlékszem, József Attilánál olvastuk így legutóbb, a konkrét versre nem emlékszem, így nem (így sem) tudom ezt a mozaikdarabkát a helyére tenni. Valószínűleg ha ismerném a konkrét szituációt, ami a verset inspirálta, érteném, de nem ismerem, és olvasóként nem is dolgom ismerni.
Ezt nem csak neked írom, akinek inge, nyugodtan magára veheti: természetesen a költő megengedheti magának az enigmatikusság önfeledt luxusát, és én sem fogok belehalni, ha nem tudok kinyomozni minden enigmát, de talán érdemes lehet mégis valamiféle közérthetőségre törekedni, hogy ne csak magunknak vagy egy igen szűk körnek írjuk a verseinket. | | A fenti posztra érkezett válaszok: simonadri@gmail.com, filiptamas@gmail.hu, filiptamas@gmail.hu | 665. 664. 663. 662.
| 2025.03.19 21:25 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Lassan mászni kezd
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tamás!
Köszönöm, hogy reagált a bejegyzésemre, és hogy érdemben válaszolt.
Én arra a szabadságra próbáltam utalni, amely szerint adott esetben a költőnek joga még az oly fontos helyesírást is megszegni, ha a vers megkívánja. | 661.
| 2025.03.18 22:33 | filiptamas@gmail.hu -- re: meo | Lassan mászni kezd
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Köszönöm az értékelést, akár örülhetnék is, de...
A hosszú ó használata és az erre való utalás kifejezetten a kizökkentést szolgálja.Régen tényleg hosszú ó-val írták ezt a szót,de a mai írásmód a rövid o. A régire történő utalással a múltat húztam a jelenbe...
Ennyi.
Köszönöm a figyelmét.
FT
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 |
|
