Enlippai Anikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3.
| 2017.02.14 15:51 | Enlippai Anikó -- re: meo, csa
|
| Válasz erre | Kedves Károly! Köszönöm a kritikát! A központozás szándékos. Ha az egész versből csak a világvégi hangulat és a zárósorok segélykiáltása szűrődik át, akkor teljesen egyetértek a múlandokk-kategóriával.
Kedves csa, pontosan erről van szó, nagyon köszönöm az észrevételt! | 2.
| 2017.02.14 13:45 | csa -- re: meo | Február másodika
|
Válasz erre
Előzmény | Elnézést, hogy beleszólok, de nem tudom, mindenkinek nyilvánvaló-e, hogy itt az Idétlen időkig című film alaphelyzete van megidézve, ahol a főszereplő Punxsutawney városkában örökre beleragad február másodikába, és minden reggel újrakezdi ugyanazt a napot.
Én egy héttel ezelőtt ezt nem tudtam volna, de pont most hétvégén néztük meg a filmet, és eléggé elgondolkoztatott minket is. | 1.
| 2017.02.14 13:21 | Nyírfalvi Károly - szerki -- meo | Február másodika
|
| Válasz erre | Kedves Anikó! Bár kegyetlenség, leírom: az a benyomásom, az egész szöveg csak azért az utolsó két zárósorért született, amit önmagában kevésnek érzett, be kellett hát ágyazni, de ki is kellett emelnie, hogy betöltse küldetését. Biztos, hogy kell ez a világvégi hangulat, segít bárkin is?
De tegyük fel, hogy igen. Ebből kiindulva is következetlen a központozás, a tördelés, a harmadik strófa telán fölösleges is, de ha ragaszkodik hozzá, akkor is másképp kellene fogalmaznia. Röviden, ez most múlik nálam, mint ahogy elmúlt már február másodika is, s még mindig élünk. Segélykiáltásnak elég a szövege, költészetnek még kevés. Én így gondolom. Üdvözlettel: Nyírfalvi Károly | | A fenti posztra érkezett válaszok: csa | 0 |
|
