Buzás Tamás
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
2. 1.
| 2009.09.21 19:51 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Szenvedélyes lesz az é
|
| Válasz erre | "te vagy a mindenem" - olyan kifejezés ez, amelyet ha a szeretett lénynek mondunk egész szerelmünkkel, bizonyára érti, elfogadja, és ha szeret minket, akkor kimondatlanul is hasonlót érez talán. Mint az egymás felé fordított tükrök, pulzál a mindenség a szerelmesek között. Vagy pattog, mint egy folyton úton lévõ pingponglabda.
"te vagy a mindenem" - olyan kifejezés ez, amelyet ha versben olvasunk, csupán a puszta szavakra hagyatkozva, nélkülözve mindazon személyes érintettséget, aminek egy effajta üzenet (mert üzenet ez) címzettje kétségtelenül birtokában van, akkor nem tudunk vele túl sokat kezdeni. Oly sokszor írták versbe ezt a félelmetesen(!) egyszerû, amúgy iszonyú mélységeket nyitó közlést, hogy réges-rég elvesztette teherbíró képességét, információtartalmát. Pontatlannak érezzük, árnyalásra szorulónak, mert nem nekünk mondják, mert nem látjuk a beszélõ tágra nyíló szemeit, nem érezzük a kétféle bõr közötti szótlan kommunikációt. Ezt az információhiányt a jó vers pótolni tudja: esztétikai értékkel bíró szavakkal, képekkel, nyelvezettel. De az imént kiemelt kifejezés sajnos nem hordoz többletinformációkat, s a vers többi része sem, nem rendelkezik tehát releváns esztétikai hordalékkal. Kicsit úgy érzi magát a szerkesztõ egy ilyen, nyilvánvalóan (szigorúan?) bizalmas szöveg esetében, mintha illetéktelen behatoló volna, vagy kukkoló. A kulcslyukon át nézelõdni persze roppant izgalmas olykor - most azonban úgy érzem, egy effajta szöveg még a voyeur-ösztönnel rendelkezõ olvasó számára is azt sugallja: ami történik, nem tartozik rá, esztétikai szempontból sem. Mert egy ilyen kijelentésekbõl építkezõ szöveg sajnos nem tud igazi versélményt nyújtani, ezért aztán az olvasó voyeur-ösztöne más vidékeken, más szövegekben keres idõleges megnyugvást. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Mülléder Mari | 0 |
|
