Czégény Nagy Erzsébet
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
4. 3.
2012.04.19 20:46 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Anyám /javítva/
|
Válasz erre | Erzsébet, nem tudom, nem tudom, nem tudom. Hogy elfogadjam-e így? Hogy bele merjek-e kontárkodni? Olyan a vers hangulata, mint egy tojás, aminek héját már ott kocogtatja belül az élet. Talán segíteni kellene, de félek, hogy kívülről segítve sérteném az élet épségét. Csak egy próba, aztán meglátjuk:
Szemed megrepedt tükör. Elmosom ebéd után a tányérodat. Te még ülsz egy kicsit, bennem gyönyörködsz. Eszedbe jut a múltad, azt mondod olyan vagyok, amilyen te voltál. Aztán hallgatunk a homályban, repedt csendéletként az asztal körül. Mielőtt elmegyek, tenyerembe simítom ráncaidat. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Janáky Marianna | 2. 1.
2012.04.12 13:39 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Anyám
|
Válasz erre | Mindig úgy nézel rám, mint a legszebbre. Szemed megrepedt tükör. Hosszú évek égették bőrödbe e nincstelenséget. Minden este imádkozol. Elmosom ebéd után a tányérodat, te még ülsz egy kicsit, bennem gyönyörködsz. Eszedbe jutnak ifjú éveid, azt mondod olyan vagyok, mint te. Hallgatunk a rekedt homályban, csendélet szunyókál az asztalon. Mielőtt elmegyek, tenyerembe babusgatom múltad.
Erzsébet, szép ez a vers, csináltam belőle egy változatot, talán ezzel is rámutatva a szöveg hibáira. Nyugodt hangulatú, finom aurájú vers, azonban a banálisabbnak, vagy közhelyesebbnek tűnő kijelentéseket mellőzni kellene. Még így is necces a "csendélet szunyókál" az asztalon rész, bár esetlenségével együtt is elfogadható. | 0 |
|