Czégény Nagy Erzsébet
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
4. 3.
| 2012.04.19 20:46 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Anyám /javítva/
|
| Válasz erre | Erzsébet, nem tudom, nem tudom, nem tudom. Hogy elfogadjam-e így? Hogy bele merjek-e kontárkodni? Olyan a vers hangulata, mint egy tojás, aminek héját már ott kocogtatja belül az élet. Talán segíteni kellene, de félek, hogy kívülről segítve sérteném az élet épségét. Csak egy próba, aztán meglátjuk:
Szemed megrepedt tükör.
Elmosom ebéd után a tányérodat. Te még
ülsz egy kicsit, bennem gyönyörködsz.
Eszedbe jut a múltad, azt mondod
olyan vagyok, amilyen te voltál.
Aztán hallgatunk a homályban,
repedt csendéletként az asztal körül.
Mielőtt elmegyek, tenyerembe simítom ráncaidat. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Janáky Marianna | 2. 1.
| 2012.04.12 13:39 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Anyám
|
| Válasz erre | Mindig úgy nézel rám, mint a legszebbre.
Szemed megrepedt tükör. Hosszú évek
égették bőrödbe e nincstelenséget.
Minden este imádkozol. Elmosom
ebéd után a tányérodat, te még
ülsz egy kicsit, bennem gyönyörködsz.
Eszedbe jutnak ifjú éveid, azt mondod
olyan vagyok, mint te. Hallgatunk a rekedt
homályban, csendélet szunyókál az asztalon.
Mielőtt elmegyek, tenyerembe babusgatom múltad.
Erzsébet, szép ez a vers, csináltam belőle egy változatot, talán ezzel is rámutatva a szöveg hibáira. Nyugodt hangulatú, finom aurájú vers, azonban a banálisabbnak, vagy közhelyesebbnek tűnő kijelentéseket mellőzni kellene. Még így is necces a "csendélet szunyókál" az asztalon rész, bár esetlenségével együtt is elfogadható. | 0 |
|
