A trapéz

Ma olyan tiszta az égbolt, mintha
beállványozott kápolna kupolája alatt
láblógatva pihenne a Mester, s a papírra
vázolt Teremtést másnapra odázván
teret engedne a végtelennek.
A tökéletes összhang csendjét
madárcsicsergés sem töri meg.
Lassan felkerülnek az alapszínek,
s a képzelet óriásmolekulái betölteni
készülnek a lakatlan szigeteket.
Fércelni foltokat. Tökéletlen mutatványok
ezek, mert bár óramű pontossággal
lendül a trapéz, az egymás felé nyújtott
kezek ujjai nem érintkeznek. A zuhanás
nem halálos, része az a feladattá szelídült
kényszeres újrakezdés komplex terápiájának.
Csak az állóképpé merevedett pillanat
mozdulatlansága feledteti a kifeszített
védőháló biztonságát.
Ezután a nézők pillantása a
távolodásra ítélt alakra vetül…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-26 23:28:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-26 23:28:04