NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 01:41 Összes olvasás: 49927| 56. | [tulajdonos]: Talány és Íz beszélgetnek | 2017-06-15 17:19 | - 11.-én bekapcsoltam a Tv-t, a Versmaratont kerestem, de valami mást találtam. Czencz József dokumentumfilmje a Csángók költője - egy csángó amerikai éjszakában ment éppen. Duma -István Andás* beszélt, s aszongya. Ne nagyon írjuk át a verset miután megszületett, mert az az időtlen térből született, s aki írta, a költő, nem az olvasóval beszélget, hanem az időtlen térrel. Tehát igazából nem az olvasónak írunk (aki a jelenben él), hanem a nagy közösből merítünk , s azt gyarapítjuk. A vers tehát nem a mienk - teszem én hozzá -, hanem az időtlen kollektív tudattalanból a jelenben felmerült tartalom, s oda kell hogy visszatérjen, gyarapítva azt. Ezt "tudtam", gondoltam én is, s lám nem egyedül. De biztosan vannak mások is. * Duma-István András (Klézse, 1955. november 27.) autodidakta moldvai csángó költő, író, művelődés- és iskolaszervező, lapszerkesztő. https://hu.wikipedia.org/wiki/Duma-Istvás_András
- Wow azta
- Szép napot!
ORBÁN JÁNOS DÉNES NULLADIK SZONETT
miként is nyújtsam át szonettemet - tizennégy sort, száznegyven szótagot, ezen rövid meg hosszú lépteket -, hogy megtudd: önmagamnál több vagyok? Téli virágként nõjenek ki tán papíromból a mondatok, szavak, hogy téged, kit a lelkem úgy kíván, e virágokkal elborítsalak? Vagy inkább tetszik, minden sor ha rács, s a vers kalitka, melyben átadom - hisz bármi fényes, úgyis csak harács, egy más világban van a nagy vagyon - a lelkem, mely a rácson át ha jár, az széthajlik, de mindig visszaáll?
- Ohhhh
- Arról beszél a versben, amiről Duma András, csángó költő.
(vajon, tudja miről beszél?)
F. T. már megint nem értett meg valamit!
http://dokk.hu/forum2/forum.php?forum=TWFya292aWNzIEFuaXRh
-Lesem.
Ez a cz legalább belemer piszkálni hogy a többi szerki is felfigyeljen rá.
- Fölötte is olvasd el! Én már tegnap kiszúrtam, de nem akartam beleszólni.
- Ne is, láttam, mindenkinek mást mondanak. Írj inkább, abba jó vagy!
- Lehetetlen tanulni tőlük, te már észrevetted!
- Szerintem ezt nem is lehet tanulni. A szabályokat igen,de ha nincs meg az a plussz, csak erőlködés lesz, mint gyerek a bilin.
- Milyen szabályokat?
Úgy van. Ők meg sz.a.r.t paszíroznak.
- Hogy megy a meló?
- Az megy! Most Megyeren vagyok!
Holnap megyek vissza. Tegnap délután abajgattam a méheket.
Sutött a nap, 20 fok volt, most nem süt.
- Akkor, te aktív vagy a javából. Én döglök. Talán du. kimegyek.
- Jól van! Kell a pihenés is, a semmit-tevés. Én mindíg a géppel kezdem. Még kávét se ittam. Megyek főzök egyet....mindennap eszembe jut, vaj'mikor látogatlak meg?
- De cuki vagy!
- Ugye?
- L. viszont egy csodát írt nekem!!!
- Hát nekem megint a nagy csendet.
- Nekem is, csak a csendbe beszúrta ezt:
V. Ildikóhoz
Olvaslak… Rád pillantok, s milliárdnyi csodát kell fölfedeznem. Te is egy végeérhetetlen mindenség vagy. Leírsz egy szót, abszurdnak nevezed, s közben megalkottál egy univerzumot. Egy csodát, mi életre kel, s elindul önálló útján. Egy olyan úton, amerre mások – más alkotók és alkotások – csak irigykedve pislognak. Kerengve terjeng és tágul, nem fér meg a pergamen síkján. Így leszel világhódító, sőt teremtő erő. Egyszerre vagy utazó, s tapasztalt kalauz. Idegenvezető vagy önmagadban, ki jól ismer minden ösvényt, s járni is megtanít, ha kell. Fürkészem járásod, s érzem, nekem is szárnyam nő. Kitárom hát, s nekifeszítem a szélnek. S kezdem érteni, az angyalok, mit beszélnek.
- S most gyötör a lelkismeret, hogy nem tudom viszonozni.
Aggódom érte!
- Na miért?
Szépet írt, s igazat, nagyon igazat!
-Drága vagy! Köszönöm! Azért mert én még ilyen nehéz életű emberrel nem találkoztam.
S az egy csoda, hogy ő abban létezni, s írni tud. Nem is akárhogyan.
- Én igen, csak azok nem tudtak emberek maradni mint ő!
- Ezt nagyon jól eltaláltad.
- Szomorú ez.
- Igen, a Te sorsod sem piskóta. Tenyészik Magyarországon lassan a szellemi, lelki leromlottság. Amiket tőled is hallottam! Az! Végtelenül az!
A környezetre gondolok.
Te is egy kis szírti virág vagy.
- Nincs jogom panaszkodni, nincs okom könnyeket szórni.
- Úgy érzed? Mintha megerősödtél volna, különben!!!
- Közbe firkantottam. Te mindig ihlettel jössz.. libabőröm tollal feded, olyat láttatsz mi mindent feledtet.
Nem vagyok erős, sosem voltam.
Na, ezeket lementem hátha vers lesz.
vendégem jött
- libabőröd tollal fedett, szíved madár, szárnyaszegett
örülök neked,kalitka helyett, tenyerem kendermaggal etet.
...kicsit döcög, de szívbűl jött
- szivecske
- Most olvastam egy érdekeset, meg hogy helyretette a szerkit a szerző.
Előfordul. hogy a szerkik a hétköznapiságot kérik számon a szerzőkön, a saját élményüket. Nem először.
- Hétköznapiságot?
- Igen
- Visszatérő momentum.
Elküldöm.
Kelebi Kiss István
Korom
Sorsod ágán varjú billeg. Ha eltörik alatta, fölszáll, nagy, fekete felhő lesz, és a fekete szélben a fekete eső behull a kéményen. Korom, mondják és szakembert hívnak, de te már tudod, nem korom az. Mégis fegyelmezett vagy, színekben hiszel, nem a tarkaságban Minden hétfő rád csapott ajtó. Midig is az volt. Bemászhattál volna az ablakon, de nem ezt tanultad. Nézted a létrakészítőket és a trambulinról rugaszkodókat. Micsoda tülekedés. Fölösleges várostrom, hiszen az ellenfél nem védekezik. Mégis győz.
- Akkor ez megint úgy hangzik: táncoljunk a füttyükre!
- Ja
638. 2017.04.03 11:00 Tóth Csilla - szerki -- meo | Korom Válasz erre Kedves István, újra a felütés, nekem távoli. Pedig az utána következő sorok addig, hogy "de te már tudod, nem korom az" hétköznapiságukban is nagyon erősek és kifejezőek. Én legalább is így érzem. Ezen túl hangsúlyozott az erkölcsi felülemelkedés, szinte alig emberi, ami szintén elviszi tőlem a verset. (Nagy sóhaj a részemről, hogy én legalább is még csak itt tartok.)
639. 2017.04.03 16:00 ip: 80.98.157.* kelebi -- re: meo | Korom Válasz erre Előzmény Kedves Csilla! Bárcsak nekem is távoli volna a felütés, de nem az. Nekem mindennapi ismerősöm az a varjú. Sok év múlva, te is megismered. „...az erkölcsi felülemelkedés, szinte alig emberi...”- írod, pedig szó sincs felülemelkedésről, a versben a Valóságról szólok. Mondhatnám: ez van. Mindig, mindenkinek.
- De legalább beismeri hogy kevés a vershez az élettapasztalata!
- Más világban élnek ők.
-Igen.
- Nekik talán minden egyszerű.
-Magukat akarják a szerkik beletölteni a versbe, s nem férnek bele, vagy lóg rajtuk mint tehénen a gatya! Toldoztatják- foldoztatják, vagy nyirbálják, e-szerint.
- Valami ilyesmi...nem jó, ahogy nézik, érzik és furi hogy ezt nem is értik. Szóval a versek kiemelkedése is az ő érdemük legyen?
- S sokszor egyáltalán nem törődnek a költő remekbe szabott lelkével!
- Azzal semmiképp.
- Csak a szöveg önmagában érdekli őket,
élő helyett szalmavirágot szeretnének.
Metszett virágok, szalmák, élettelen karmák, öncélú feledés (szőny)egén, ahogy a szerkik akarják. Szárított, festett, élettelen testek. Úgy viszonyul marad a múlikhoz, mint élő a múmi’khoz.
Méghogy a költő, életre költ! Nem a kültő költ életre, hanem az olvasó!
Élőt élettelenné... jellé, élettelent élővé transzforálunk.
Képzelt világok ezek, képzeletünk virágai.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
