2666 szerző 33478 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludi Ádám
  Világjáróka
Új maradandokkok

Ilies Renáta: Kinyilatkoztatás
Végh Tamás: Hommage
Kalnivet Péter: Kiutal (jav.)
Bakkné Szentesi Csilla: A szürke ereje
Dudás Sándor: Teljesség
Böröczki Mihály: Válaszkeresőben
Biró Erika: Kis Vak (javított)
Várkonyi Miklós: Illumináció
Jancsovics Áron: Ébrenlét
Gulisio Tímea: Bájvicsor
FRISS FÓRUMOK

Gulisio Tímea 7 órája
Pálóczi Antal 12 órája
Szigeti György 15 órája
Toroczkay András 1 napja
Nagyító 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Csapó Angéla 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Ilies Renáta 2 napja
Bakkné Szentesi Csilla 2 napja
Regő Pilár 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Várkonyi Miklós 3 napja
Szoboszlai Judit 3 napja
Kántor Zsolt 3 napja
Biró Erika 3 napja
Hardik László 3 napja
Szaniszló Judit 4 napja
FRISS NAPLÓK

Baltazar 5 órája
nélküled 6 órája
KUTYAMELEG 7 órája
Zavaros Víz 11 órája
Bátai Tibor 13 órája
weinberger 14 órája
vízkék 1 napja
Pöröly 1 napja
akvamarin 1 napja
P 1 napja
Volt egy pillanat 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Sorrento 4 napja
kostenyész.0 4 napja
pink 4 napja
REGISZTRÁCIÓ
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
akvamarin bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: akvamarin
Legutóbbi olvasó: 2017-05-23 03:00 Összes olvasás: 63109

Korábbi hozzászólások:  
1129. [tulajdonos]: ...2017-05-21 20:44
Levél amelyet nem küldök el.

Én pedig azt modom: ne búcsúzzunk.
Úgyis találkozunk
És még valamit kérek, -mondanád
írd tovább a szeretet könyvét - a tiéd már.
Én is írom még. Mert nem lehet befejezni...

Nem küldök levelet, pedig most van bennem a legtisztább szeretet. És tudom, hogy valahol
javítasz, örökké javítod a betűimet. Azokban a ritka percekben tudom, hogy hallod a zenét.
Velem vagy, tudod ha kimondom a neved akkor egy kicsit mosolygok. Épp csak egy kicsit...

1128. [tulajdonos]: ...2017-05-20 20:56

Azzal, hogy beszélünk, túlságosan is megtisztelünk másokat. A halnak és
Oscar Wilde-nak is a szája okozta a halálát.

1127. [tulajdonos]: végül is..2017-05-20 19:50
V
égül is a mai napból az marad, ami a tegnapból maradt, és a holnapból
is maradni fog: a csillapíthatatlan és megszámlálhatatlan vágy, hogy mindig
ugyanaz és más legye

1126. [tulajdonos]: Felfedeztem Soarest2017-05-20 19:41
G
yûlölök olvasni. Már elõre megcsömörlök az ismeretlen oldalaktól. Csak
azt tudom olvasni, amit már ismerek. Mindennapos olvasmányom Figueire-
do atya Retorikája, amelyben estérõl estére, immár ezredszer olvasom egy
kolostori és szabatos portugál nyelvezeten a retorikai alakzatokat, amelyek-

nek ezerszer is elolvasott nevét még mindig nem jegyeztem meg. De az elõ-
adásmód elringat (...), és ha nélkülöznöm kellene a C-vel írt szavakat,
nyugtalanul aludnék.
Mindazonáltal Figueiredo atya könyvének, a benne megnyilatkozó túlzott
purizmusnak köszönhetem, hogy viszonylagos választékossággal – ez min-
den, amivel dicsekedhetem – írok azon a nyelven, amelyen a feljegyzéseimet
készítem, többé-kevésbé megfelelõen (...)
És olvasok:
(egy részlet Figueiredo atyától)
– [...]
ez vigasztalásomra szolgál az életben
vagy
(egy részlet a szóképekrõl)
amely visszatér az elõszóban
Nem túlzok el nyelvi apróságokat: érzem mindezt.
Ahogy mások részleteket olvasnak a Bibliából, úgy olvasom én a Reto-
rikát. Kedvezõbb helyzetben vagyok, mert mindez pihentet, és mert hiányzik
belõlem az áhítat.

1125. [tulajdonos]: be nem fejezett2017-05-19 21:44
Kedves William!

Nem vagy hétköznapi faszi--- és itt elakadtam

1124. [tulajdonos]: Soarest olvasok2017-05-19 21:22
K
ét okból is jobban szeretem a prózát, mint mûvészi kifejezésmódot, a
versnél; az egyik ok személyes, mivel nincsen más választásom: ugyanis
képtelen vagyok versben kifejezni magam. A másik egyetemes, nem pedig –
úgy hiszem – az elõbbi árnya vagy leplezése. Érdemes ezért alaposabban
szemügyre venni, mert az egész mûvészet jelentõségének legbensõbb értel-
mére vonatkozik.
A verset közbensõ állapotnak tartom, átmenetnek a zene és a próza kö-
zött. A zenéhez hasonlóan a verset is ritmikai törvények szorítják határok
közé, amelyek – még ha nem is a szabályos vers merev törvényei – mégis
léteznek, mint korlátok, kényszerûségek, önmûködõ elnyomó és fegyelmezõ
eszközök. A prózában szabadon beszélünk. Beleszõhetünk zenei ritmuso-
kat, és mégis gondolkodhatunk. Beleszõhetünk költõi ritmusokat, és mégis
kívül maradhatunk rajtuk. Egy véletlen versritmus nem hat zavaróan a pró-
zában; egy véletlen prózai ritmus megakasztja a verset.
A prózában benne van a mûvészet teljessége – részben azért, mert a szó
magába foglalja az egész világot, részben azért, mert a szabad szó magába
foglalja kimondásának és a gondolkodásnak minden lehetõségét. A prózá-
ban mindent áttételesen adunk át: a színt és a formát, amelyet a festészet csak
közvetlenül adhat át, önmaga valóságában, bensõséges dimenziók nélkül; a
ritmust, amelyet a zene csak közvetlenül adhat át, önmaga valóságában,
ténylegesen meg nem testesülve, még másodlagosan, az eszmében sem; a
szerkezetet, amelyet az építésznek kemény, adott, külsõdleges anyagokból
kell megalkotnia, mi viszont ritmusok, kétségek, folyamatok és átmenetek
által építjük fel; a valóságot, amelyet a szobrásznak benne kell hagynia a
világban, dicsfény és átszellemítés nélkül;

1123. [tulajdonos]: A kétségek könyve2017-05-19 19:39
Mit kell az embernek elmondania ahhoz, vagy valami értelme vagy hasz-
na legyen? Az, ami velünk történt, vagy mindenkivel megtörtént, vagy csak
velünk; az elõbbi esetben nincsen benne semmi új, az utóbbi esetben nem
érthetõ.
Csupán azért írom le azt, amit érzek, mert így csillapíthatom az
érzésbõl fakadó lázat. Annak, amit megvallok, nincsen jelentõsége, mivel
semminek sincsen jelentõsége. Tájképeket készítek abból, amit érzek. Az
élmények vásári forgatagát készítem el. Nagyon is megértem azokat, akik
bánatukban hímeznek, és azokat, akik azért horgolnak, mert beleszülettek
az életbe. Öreg nagynéném átpasziánszozta a végtelenné nyúló estéket.
Ezek az érzelmi vallomások az én pasziánszaim. Nem értelmezem õket,
mint azok, akik a
kártyából
szeretnék megtudni a sorsukat. Nem fürkészem
õket, mert a pasziánszban a
kártyalapoknak nincsen valóságos értékük.
Legombolyodom, mint valami
sokszínû motring, vagy olyan alakzattá gaba-
lyítom magam, amilyet
a gyerekek hurkolnak rá szétterpesztett kezükre, és
adnak át egymásnak. Csak arra
ügyelek, hogy a hüvelykujjam beletaláljon ab-
ba a hurokba, amelyikbe bele kell talál
nia. Megfordítom a kezem, és megvál-
tozik az alakzat. Azután kezdem elölrõl.
Élni annyi, mint mások szándékait egybehorgolni. De miközben a tû mo-
zog, a gondolat szabad, és minden elvarázsolt herceg sétálhat a kertjében a
horgas végû elefántcsont tû egyik alámerülésétõl a másikig. A dolgok horgo-
lása... Szünet... Semmi...
Egyébként, mennyiben számíthatok magamra? Az élmények szörnyû
élessége és
annak a mélységes belátása, hogy érzek... Éles értelem, hogy meg-
semmi
sítsem magam, és mohó álomra való képesség, hogy mulattassam
magam... Halott akarat és elmélkedés, amely elringat, mint valamely élõ
gyermeket... Igen, a horgolás....

1122. [tulajdonos]: semmi különös2017-05-17 15:06
Skicc egy versemből

játék
hagyd
bolondod
bluest
ringani
játék

Loreley Kalüpszó
Kirké vagyok a változtató
hajód engedd szabadon
úgyis összetörik az érvek
makacs sziklafalán

1121. [tulajdonos]: tudatalatti2017-05-14 21:52
Tárgyalások, vöröshangyák. Kötések , bontások .Csődközeli helyzet .Audi kulcs zsebben Pénzéhség vezet. Nem tudom megmagyarázni, hogy a forgás az, amibe belekúrom az életemet.Nem jó. A forgás az, amibe beleölöm az elkúrt életemet..

Isten a legravaszabb kerítő. Mellékszereplő . Giccses sírcsokrok ormótlan koszorúk, tetszik a halál?A falvakban még lámpavivők is vannak . Egyszer télen szidtam a halottat, záporeső esett, anya nyanya anyukám, a másik némán meredt a gödörbe, azt hiszem bele akart ugrani. Istenbizony vártam.

A kedves virág kipurcant. Nincs miről írnom neki, ne haragudj megutáltam a falumeséket.
nincs audi kulcs a zsebben, díscértessék meg a te akaratod. este megint büdös az ágy hülye, gombás a körmöd, öntsd le ecettel. az élet mi? Az élet ki, megint jön a lány hétvégén. babi szerint a, titkol valamit b, utálom hogy olyan nagyra van a semmivel, ráadásul bak. Bikk bakk

éljük az életünk aztán meghalunk, valaki azt mondta nem fáj az élet. csak elkúrt giccses,csak egy kicsit hazug, teszkó, doki, suzuki, fájrontkor sírsz az asztalra borulva hajnalban már a fogad mosod
ordít
visít
vonyít
...a prakszisomban láttam már ilyet.Ez megtébolyodott ...

remélem nincs itt Freud, Hédervári Luca feltámadt a sirályok hátán. Te adtad neki a nevet. adtál nekem egy nevet. az utcalapba is írtam. Milyen fura volt! Hédervári Luca.

A bűnök kontújait a nap az ágy alatt is megvilágítja. Idebben, odakinn a kontraszt kibírhatalan. Persze május van.

1120. [tulajdonos]: akkor átnézik!2017-05-14 11:33
Meg lehet oldani a névtelenül beírókat! Most kérdeztem rá, hogy hogy?

Tehát arra kérlek, hogy emeld föl az érzékenységi küszöbödet, vagy írj nekem vagy akárki másnak, aki nem fog baszogatni Téged.

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: c7vx  


Olvasói megjegyzés
Feladó: Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: h9yl  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-05-15 09:13 Vezsenyi Ildikó
2017-05-13 19:53 Nollag Mari
2017-05-09 12:19 KMara
2017-04-11 12:24 Káprai József Attila
2017-02-21 20:50 KŐrösi Zoltán
2017-01-04 20:58 ROZIKA
2016-08-27 08:02 Seholsincs
2016-08-27 08:00 kóboráram
2016-08-17 11:44 Szabad József
2016-08-08 20:44 Nietzsche pofi
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-05-22 23:09       ÚJ bírálandokk-VERS: Berta Gabriella őszi hangulat 2
2017-05-22 20:35   Napló: Baltazar
2017-05-22 20:30   Napló: nélküled
2017-05-22 19:51       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária az én erdőm
2017-05-22 19:43   Napló: Baltazar
2017-05-22 19:22   Napló: KUTYAMELEG
2017-05-22 19:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Gulisio Tímea Tétlenek
2017-05-22 19:15   új fórumbejegyzés: Gulisio Tímea
2017-05-22 15:06   Napló: Zavaros Víz
2017-05-22 13:35   Napló: Bátai Tibor