Elhunyt a csillag

Könnyű fátyla hull már az estnek,
A bíbor ég alján szívem vörös lehelete,
S ahogy rejtekébe búj a nap világa,
Úgy sötétül el lelkem bizakvó árnya.

A homály ablakában néma csend honol,
S lámpását sem gyújtja meg az ég.
Az éjkirály mély gyásza hull fölém,
Mert elhunyt fia, a pici csillagfény.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.