Fuvallatarcú por
Fuvallatarcú por, szemed mélyén kering,
csak lassan hordja szerteszét az este hangja kint,
a horzsolt hátú kő még büszkén álldogál,
míg hajnaltájban széjjelmállik, s végül messze száll,
a csillagok között őrjöngő képletek
magukba nyelve végtelent a csendbe csengenek.
S e frissen írt sorok? Anyátlan szótagok,
mind napsugárba szőtt meleg, és én is ők vagyok.
Hiába les király ki tornya ablakán,
az óhajára tornya dől a sírkereszt alá,
s a por majd messze száll az este hangjain,
és minden éjjel eldalol egy villanást megint.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
